https://doi.org/10.59851/jk.79.05.5
A hajléktalanság kriminalizációja 2018 őszén és 2019 nyarán a legtöbb jogvitában nem tapasztalható, többirányú nyomás alá helyezte a bíróságokat. 18 bírói döntés áttekintése alapján a következő hipotézisek fogalmazhatók meg. A nyomást a bíróságok különböző módokon oldották fel. A feloldási módok összefüggésben állnak olyan nem jogi tényezőkkel, mint a bírói életpálya és a bírósági szervezeti keretek. A különböző feloldási módok stratégiába rendeződtek. Az Alkotmánybíróság 19/2019. (VI. 18.) AB határozatában azt a bírói stratégiát igazolta vissza, azaz az a stratégia tekinthető sikeresnek, amely jogszabály-értelmezésével nem vezetett a jogalkotóval való konfrontációhoz, ugyanakkor a jogalkotó által megjelölt jogalkotói céllal szembement. E stratégia alapján szociológiai, alapjogi és államszervezeti következtetések fogalmazhatók meg. Szociológiai szempontból feltételezhető, hogy jogon kívüli tényezők, a bírói életpálya és szervezeti keretek határozták meg a sikeres jogalkalmazási utat. Alapjogi szempontból kockázatosnak tekinthetők azok a jogviták, ahol a jogvita elbírálását a bírói életpálya elején álló vagy kevésbé tapasztalt ítélkező végzi. Államszervezeti szempontból pedig feltételezhető, hogy többirányú nyomással terhelt jogviták esetében az Alkotmánybíróság és a bíróságok szerepe eltolódhat.
Tárgyszavak: bíróság, Alkotmánybíróság, alapjogok, bírói stratégiák, hajléktalanság, szabálysértési jog
In the autumn of 2018 and summer of 2019, the criminalisation of homelessness put Hungarian courts under unprecedented, multi-directional pressure. An analysis of 18 court decisions shows that the courts have coped with this pressure in different ways. The coping methods are related to non-legal factors such as the career path of judges and the organisation of the courts. The different ways seem to be strategically organised. In its decision No. 19/2019 (VI. 18.), the Hungarian Constitutional Court confirmed the court strategy that had not clashed with the legislator but had gone against the legislative aim. In terms of sociology, fundamental rights, and state structure, three main conclusions can be drawn. From a sociological perspective, it can be shown that non-legal factors, namely the judicial career and the organisational framework determined the successful court strategy. Cases in which decisions are made by those at the beginning of their careers or with less judicial experience are risky from a fundamental rights perspective. Regarding the state structure, it can be concluded that a shift in the role of the Hungarian Constitutional Court and the ordinary courts might be expected in cases triggering pressure.
Keywords: ordinary courts, Hungarian Constitutional Court, fundamental rights, court strategies, homelessness
A közterületi hajléktalanság tilalma 2011 óta van jelen a magyar jogrendszerben, 2018-ig azonban országos tilalomról nem volt szó, 2018 őszéig ugyanis az önkormányzatok maguk dönthettek arról, hogy kijelölnek-e olyan területeket, ahol az életvitelszerű tartózkodás az állam általi szabálysértési felelősségre vonást vonja maga után. A hajléktalanság kriminalizálásának jogi megítélése 2018 előtt is megmozgatta az államszervezet több szereplőjét. A kormány és a helyi önkormányzatok újabb és újabb jogalkotása miatt erős ombudsmani fellépés hatására a kérdés a 2010-es évek első felében megjárta az Alkotmánybíróságot és a Kúria közigazgatási kollégiumát is.[1] 2012-ben az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta a szabálysértési törvény közterületi hajléktalanságot szankcionáló tényállását.
A 2018. év azonban átfogó változást hozott, mivel az Alaptörvény hetedik módosítása országos szintű tilalmat hozott és megvonta a helyi önkormányzatok hatáskörét, hogy maguk döntsenek arról, miként viszonyulnak a hajléktalansághoz.[2] Az Alaptörvény módosítása a szabálysértési törvény módosításával együtt 2018. október 15-én lépett hatályba és lényegében változatlan tartalommal jelenleg is hatályos.
A kutatásban bírói döntések értékelése alapján azt vizsgáltam, hogy a bíróságok milyen módon reagáltak a 2018 őszén hatályba lépő jogszabály-módosításra, azaz miként alkalmazták azt a szabályozást, amelyet korábban az Alkotmánybíróság megsemmisített.
A Belügyminisztérium által közzétett statisztikai adatok alapján látható, hogy a rendőrség részéről tényleges jogalkalmazásra a 2018-ben és 2019-ben került sor: az országos tilalom októberi hatályba lépése és az Alkotmánybíróság 2019 nyári döntését közötti időszakban két "hullámban." A két intenzívebb jogalkalmazási időszak kapcsán feltételezhető, hogy a 2018 októberi hullám mögött a jogalkalmazás és a nyilvánosság reakciója tesztelésének célja húzódott meg. A 2019 nyári hullám oka pedig egy Budapesten megrendezett nemzetközi sportrendezvény városképi biztosítása lehetett. A vizsgált bírósági döntések is ezen két időszakban keletkeztek.
- 254/255 -
A bírósági döntések kutathatósága szabálysértési ügyszakban korlátozott, mivel a határozatok közzétételét nem írja elő jogszabály. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény proaktív közzétételt előíró rendelkezése ugyanis az ezen ügyszakban született határozatokat nem rendeli anonimizált módon sem közzététel alá.[3]
Proaktív közzététel hiányban a bírósági döntéseket négy forrásból lehetett megismerni. Azon ügyekben, ahol az eljáró bíró az Alkotmánybírósághoz fordult, egy kivételtől eltekintve az Alkotmánybíróság honlapján közzétette a felfüggesztésről rendelkező pervezető végzéseket.[4] Néhány ügyben jogi képviselet biztosítása révén váltak teljes egészükben és közvetlenül hozzáférhetővé a döntések. További forrásként szolgáltak a bíróságok közleményei, valamint a sajtóbeszámolók. Utóbbiak pontossága nem ellenőrizhető, tartalmilag pedig néhol felületes, illetve a jog szempontjából kevéssé releváns információkat tartalmaztak. A korlátozott hozzáférhetőség így tehát nem biztosít teljes körű kutathatóságot. A bírósági döntések megismerhetőségének töredezettsége egy olyan tény, amelyet a határozatok elemzéséből levont következtetések érvényességénél nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Szintén csökkenti a következtetések érvényességét a rendelkezésre álló ügyek csekély száma. A Belügyminisztérium által közzétett Bűnügyi Statisztikai Rendszer adatai szerint 2018-ban 14, 2019-ben pedig 11 esetben indított eljárást a rendőrség életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt. Ezen esetszám azonban nem szükségszerűen jelenti azt, hogy minden megindított eljárás bírósági szakaszba került. A bíróság elé kerülő ügyek számáról nyilvános adat nem áll rendelkezésre.
Mindezen feltételek mellett a kutatási következtetéseket összesen 14 ügyben született 18 bírósági döntés alapján vontam le. A vizsgált határozatok 2018. október 17-e és 2019. október 15-e között születtek. A határozatok közül a jogi képviselet rendelkezésre bocsátása révén öt állt teljes egészében rendelkezésre, hét esetben az Alkotmánybíróság honlapja anonimizált formában szolgált információkkal. Ezek közül egy esetben az Alkotmánybíróság nem tette közzé a bírói indítványt, csak a bírói indítvány tényét jelenítette meg egy egyesített ügyben.[5] Két esetet érintően egy bírósági közleményre, három esetben pedig a bírósági eljárásról beszámoló sajtóértesülésekre lehetett támaszkodni. Egy esetről egyszerre állt rendelkezésre a bíróság sajtóközleménye és az Alkotmánybíróság közzététele is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
