A közelmúltban egy magyar előzetes döntéshozatali eljárás vetett fel érdekes dogmatikai kérdéseket 98/34/EK irányelv[1] szerinti tagállami műszaki bejelentési kötelezettség természetét, az irányelv közvetlen hatályát, valamint az irányelv bejelentési szabályainak megsértése esetén a tagállamok kártérítési felelősségét illetően. Az irányelvet számos kritika éri az alkalmazási nehézségek, a sokszor következetlen, helyenként elavult, máskor túlságosan általános megfogalmazás miatt. Azon túlmenően, hogy az irányelvi műszaki leírások és egyéb követelmények[2] pontos tartalmának megállapítása, esetenként az eljárási szabályok alkalmazásának mikéntje folyamatosan gyakorlati nehézségeket okoz a jogalkotóknak és egyidejűleg szüntelenül témát szolgáltat a jogirodalom számára, dogmatikai szempontból talán a legérdekesebb kérdést az jelenti, hogy mik a pontos következményei annak, ha valamely tagállam elmulaszt eleget tenni az irányelvből eredő kötelezettségeinek. Alighanem további vizsgálatot érdemel, hogy mi a pontos tartalma és terjedelme az ilyen esetekre a Bíróság ítélkezési gyakorlata által általánosságban kimunkált "alkalmazhatatlanságnak", és különösen milyen hatása lehet ennek a bejelenteni elmulasztott szabály által érintett magánszemélyek egymás közötti viszonylatában.
A C-98/14. sz. Berlington Hungary Tanácsadó és Szolgáltató Kft. és társai kontra Magyar Állam ügyben a Fővárosi Törvényszék által 2014. március 3-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem több kérdése is az irányelvből eredő tagállami kötelezettség tartalmának illetve e kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén előálló jogkövetkezményeknek a meghatározására irányult. A jelen tanulmány szempontjából releváns kérdések a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 2011. évi, a játékadó mértékének emelésével kapcsolatos módosításai kapcsán előterjesztett hatodik és hetedik, valamint ugyanezen törvény 2012. évi, a pénznyerő automata játéktermekben való üzemeltetését tiltó (és azt csak játékkaszinókban megengedő) módosításával kapcsolatosan előterjesztett hatodik és hetedik kérdés. A kérdések lényegében identikusak, érdemi különbséget lényegében
- 125/126 -
az irányelvi kötelezettség esetleges megsértését megvalósító tervezet tartalma és az irányelv fogalmi rendjében elfoglalt helye jelenthet.
Jóllehet dogmatikai és különösen gyakorlati szempontból már a két kérdéssor hatodik kérdése[3] is kimondottan érdekes a tanulmányban érdemi vizsgálatot igénylő kérdések a két kérdéssorban hetedikként számozott kérdések lesznek. Lévén azonban, hogy a hetedik kérdések érdemi megválaszolásához a hatodik kérdések megválaszolása is elengedhetetlen lesz a Bíróság részéről jelen elemzés is a szükséges mértékben elsőként a hatodik kérdések megválaszolását célozza.
Már önmagában az a kérdés kiemelkedő jelentőséggel bír - egy esetleges igenlő válasz esetén különösen annak gyakorlati jelentőségére figyelemmel - hogy egy közvetlen adó, a játéktermekben üzemeltetett pénznyerő automatákkal kapcsolatosan fizetendő játékadó mértékét egyszeri alkalommal az ötszörösére emelő, és emellett még százalékos mértékű adót is bevezető, alapvetően adójogi szabályozás a 98/34/EK irányelv értelmében de facto műszaki szabálynak[4] minősül-e. A kérdésre adott válasz függvénye, hogy vonatkozik-e az ilyen rendelkezésre az előzetes műszaki bejelentési kötelezettség.
Ez a kérdés röviden vélhetően akként válaszolható meg, hogy a tisztán adójogi, műszaki tartalmat egyáltalán nem hordozó tagállami szabályozás nem minősül a 98/34/EK irányelv értelmében de facto műszaki szabálynak. Ennek gyakorlati következménye az, hogy azon tagállami szabályok, amelyek csak valamely adó mértékét változtatják meg, nem lesznek előzetes műszaki bejelentési kötelezettség alá tartozók.
Ehelyütt célszerű legalábbis utalni arra a komplex helyzetre, hogy annak ellenére, hogy az EUMSZ rendelkezései alapján látszólag egyértelműen megválaszolható azon kérdés, hogy a megkülönböztetés nélkül alkalmazott adók mértékének megemelése minősülhet-e az áruk szabad mozgását korlátozó mennyiségi korlátozással azonos hatású rendelkezésnek, nem ennyire egyértelmű az a kérdés, hogy a túlzottan magas, prohibitív adók sem vizsgálhatóak-e az alapszabadságok alapján. Amennyiben ez a kérdés akként lenne megválaszolható, hogy az EUMSZ 110. cikkének lex speciális
- 126/127 -
volta az EUMSZ 34. cikke viszonylatában a meghatározó, és ennek alapján csak a diszkriminatív vagy protekcionista adók minősülnének a belső piac szempontjából korlátozónak, ez elméletileg akár azt is eredményezhetné, hogy a megkülönböztetés nélkül alkalmazott adók - legyenek azok akár kiszorítóan magasak - nem lennének uniós jog alapján vizsgálhatóak, hanem teljes mértékben a tagállamok szuverenitásába tartozó kérdések volnának.
Külön kell azonban választanunk azokat a rendelkezéseket, amelyek az áruk szabad áramlása alapszabadság rendelkezései alapján vizsgálandók azoktól, amelyek a műszaki bejelentési eljárás hatálya alá tartoznak. Jóllehet a két halmaz között a kétféle szabályozás nagyrészt azonos fogalomhasználatából (a műszaki szabály és a termékkötött szabályozás tartalma lényegében identikus) is következően jelentős az átfedés, nem állítható, hogy minden olyan tagállami rendelkezés, amely az áruk szabad mozgása szempontjából korlátozó szükségszerűen az előzetes műszaki bejelentés hatálya alá is kellene, hogy tartozzon. "A 83/189 irányelv[5] hatálya azonban, mint amely lényegében a műszaki szabály fogalmán alapul, elvileg autonóm módon van meghatározva, és nem függ minden esetben attól, hogy a Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel összeegyeztethető-e."[6]
Már ebből a levezetésből is egyértelműen adódik az a következtetés, amit aztán a 98/34/EK irányelv fogalomhasználata is egyértelműen megerősít, hogy a tisztán az adó mértékét megváltoztató tagállami rendelkezés nem lesz bejelentésköteles az irányelv értelmében. Még akkor sem, ha a Bíróság valamilyen megfontolásból arra a megállapításra jutna is, hogy van lehetősége az ilyen adójogi intézkedés áruk szabad mozgása szempontjából történő értékelésére. Az irányelv 1. cikk 11. pontjában foglalt "műszaki szabály" fogalom ugyanis az olyan rendelkezéseket minősíti de facto műszaki szabálynak, amelyek "műszaki leírások vagy más követelmények, illetve szolgáltatásra vonatkozó szabályok, amelyek az ezeknek való megfelelés ösztönzése által termékek fogyasztására vagy szolgáltatások igénybevételére hatással bíró adó- vagy pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatosak; ide nem értve a nemzeti társadalombiztosítási rendszerekkel kapcsolatos műszaki leírásokat vagy más követelményeket, illetve szolgáltatásra vonatkozó szabályokat."
E definíció értelmében csak az olyan adószabályok relevánsak a műszaki bejelentési kötelezettség szempontjából, amelyek ösztönöznek bizonyos műszaki követelmények betartására. Amennyiben ilyen műszaki szabályt nem lehet kimutatni és ebből következően nem is állapítható meg, hogy milyen követelmény betartására ösztönözhetne a vitatott adószabály, nem beszélhetünk de facto műszaki szabályról. Az ilyen tisztán adójogi rendelkezések szükségszerűen kívül kell maradjanak a 98/34/EK irányelv által biztosított felülvizsgálat lehetőségének körén, hiszen
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
