A szülői felügyelet gyakorlását rendező perek nem egyszer a felek közötti legkiélezettebb időszakban, nemcsak a bíróság falain belüli, hanem a tárgyalótermen kívüli viták és konfliktusok sorozata közepette zajlanak, ami nyilvánvalóan nemcsak az érintett gyermekek mindennapjaira, hanem ezáltal a személyiségük alakulására, fejlődésére is kihatással van. Arról, hogy a bíróság döntését követően vagy a felek bíróság előtti megállapodása után - amennyiben nem pusztán egy már kialakult, működő rendszer jogi formába öntéséről van szó - a szétesett család miként tud megbirkózni az új helyzettel, a bíróság alapvetően csak abban az esetben szerez tudomást, ha a felek között újabb konfliktusok merülnek fel akár a gyermek átadása-átvétele, akár a gyermek és a szülő közötti kapcsolattartás miatt, vagy ha a korábbi szabályozás megváltoztatását kéri valamelyik fél, illetve a gyámhatóság.
De mikor melyik jogintézmény alkalmazandó? Mikor van helye a gyermek kiadása iránti per indításának, és mikor kérhető a gyermek átadása végrehajtási eljárásban? Mi a teendő, ha a gyermek a kapcsolattartásról nem tér vissza a gondozó szülőhöz, vagy ha a 16. életévét betöltött gyermek szeretne a szülői házból elköltözni? Ez a tanulmány ezekre a kérdésekre igyekszik választ találni és a gyakorlatban felmerült esetek kapcsán az elhatárolási problémákra rámutatni.[1]
Ahhoz, hogy a szülői felügyelet gyakorlását érintő bírósági határozatokkal kapcsolatos kérdéseket feltárjuk, érdemes megvizsgálni a szülői felügyelet anyagi jogi fogalmát és az ezt rendező határozatok eljárásjogi jellegét, jellemzőit is. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a szülői felügyelet egységes definícióját nem adja meg, azt a részjogosítványain, tartalmán keresztül határozza meg, amikor kimondja, hogy a szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezés és a gyámságból való kizárás jogát foglalja magában.[2] A szülői felügyelet valóban leginkább jogok és kötelezettségek összességeként fogható meg: az az anyai, illetve apai pozícióra tekintettel a törvény erejénél fogva létrejövő,[3] a szülő és a gyermek közötti családi kötelékből, rendszerint (ugyanakkor nem kizárólagosan) vérségi leszármazásból fakadó természetes jogviszony,[4] mely magában foglalja a gyermek szülővel szemben fennálló jogait, továbbá a szülő gyermekkel szembeni jogait és kötelezettségeit, valamint a szülő gyermeken kívüli harmadik személyekkel szembeni, ugyanakkor a gyermekkel szembeni szülői felelősségből (a róla való gondoskodás kötelezettségéből) származó, a szülői státuszához kötődő jogait és kötelezettségeit. A szülői felügyelet egyik fő eredője a gyermek gondviselésre, oltalmazásra való feltétlen jogosultsága,[5] ami a gyermek életkorával növekvő autonómiája miatt is[6] indokolja a szülői felügyelet időbeli keretek közé szorítását, miként azonban azt is, hogy a jogszabályi rendezés következtében ne lehessen "elhagyott gyermek", hiszen a kiskorúról vagy szülői felügyeletet gyakorló szülő, vagy gyám gondosko-
- 7/8 -
dik,[7] teljesíti a vele kapcsolatos kötelezettségeket és gyakorolja az ebből a helyzetből eredő jogokat.[8]
A szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére irányuló peres eljárás a státuszperek csoportjába tartozik. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) - újításként - megadja a személyi állapot (státusz) e törvény keretei között irányadó fogalmát, azt az ember személyi minőségét, személyi jellegű és családi kapcsolatait meghatározó tényezők összességeként határozva meg.[9] A fogalom meglehetősen tág, így véleményem szerint mind a szülői mivolt, mind az annál szűkebb kategória, a szülői felügyeletet gyakorló szülői minőség is beletartozik. Amikor tehát a bíróság a szülői felügyelet gyakorlásáról dönt, döntése személyi állapotot érint, érdemi határozata jogalakító. A jogalakítási ítélet a jogviszonyt létrehozza, megszünteti vagy módosítja. Speciális ugyanakkor a szülői felügyelet gyakorlásának rendezését célzó érdemi döntés, hiszen a felek jogviszonyát akként rendezi, hogy egyértelműen meghatározza a feleket megillető jogokat és kötelezettségeket azzal, hogy a szülői felügyelet gyakorlására jogosult személyt kijelöli, vagy közös szülői felügyeletgyakorlást rendel el, ami viszont egyfajta tűrésre kötelezést, kvázi marasztalási jelleget is magában foglal: a pervesztes félnek tűrnie kell, hogy a jogai - elsősorban a mindennapi neveléshez, gondozáshoz való joga - korlátozódnak, vagy hogy a másik szülőtársával rendszeresen együttműködve, nemcsak a törvény szerinti lényeges kérdésekben,[10] hanem egyéb területeken is közösen döntve, a szülői felügyelet közös gyakorlása mellett neveljék a gyermeket. Különös e pertípus annyiban is, hogy noha a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére irányuló kereseti kérelmet a marasztalási, megállapítási, jogalakító keresetek közül az utóbbiba soroljuk, egészen kivételes módon e körben a felek egyezséget köthetnek a bíróság előtt, vagyis az anyagi jogban megjelenő rendezési elv, a szülők döntésének, magánautonómiájának elsődlegessége a polgári perben is érvényesülhet, amely a többi személyállapoti perben - így akár a házasság felbontására, gondnokság alá helyezésre irányuló eljárásban - elképzelhetetlen. Még a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló perben[11] sem rendezhetik a felek jogvitájukat megállapodással, vagy alapulhat az ítélet kizárólag az alperesi elismerésen.
Léteznek azonban ún. "vegyes" határozatok is, amelyek a szülői felügyelet gyakorlása tárgyában való jogalakító rendelkezés mellett azért, hogy a bíróság döntésének megfelelő tényhelyzet is kialakulhasson, kifejezett marasztaló rendelkezést is tartalmaznak: a gyermek meghatározott időn belül történő átadására kötelezik azt a felet, akinél a gyermek van. 2021 januárjától a Pp. arra is lehetőséget biztosít, hogy amennyiben a bíróság indokoltnak látja, - mert úgy ítéli meg, hogy a felperesnek a végrehajtás elhalasztásából aránytalanul súlyos, vagy nehezen megállapítható hátránya származna - a döntését előzetesen végrehajthatónak nyilvánítsa.[12] E lehetőséget épp a jogalkalmazói igény, a jogalkalmazói tapasztalatok hívták életre, hiszen gyakran fordul elő szülői felügyelettel kapcsolatos perekben, hogy a bíróság a per folyamán ideiglenes intézkedést rendel el, de azzal ellentétes tartalmú döntést hoz az ítéletében, amely a fellebbezés folytán nem emelkedik jogerőre, azonban a per folyamán elrendelt, azzal ellentétes tartalmú ideiglenes intézkedés már nem rendezi a kiskorú gyermek sorsát, és ezáltal nemcsak a felek, de a hatóságok, oktatási intézmények is bizonytalanságban vannak a tekintetben, hogy melyik szabályozást, döntést tekintsék irányadónak, ami adott esetben alkalmat adhat a visszaélésre, a nem jogerős döntéstől eltérő tényhelyzet előidézésére.[13] Különösen indokolt lehet olyan esetben előzetesen végrehajthatónak nyilvánítani a szülői felügyelet gyakorlásának rendezését, a gyermek átadását rögzítő ítéleti rendelkezést, ha a bíróság az ítéletét olyan időben hozza meg, hogy annak jogerőre emelkedése a tanév kezdete előtt nem várható. Ilyen volt az az eset, amikor az ideiglenes intézkedés alapján az alperesi édesapa háztartásában élő gyermek tekintetében a júliusban hozott elsőfokú ítélet a szülői felügyelet gyakorlására a más településen élő felperesi anyát jogosította fel. Az anya a perben elmondta, hogy a négyéves gyermeket pernyertessége esetén a saját korábbi óvodájába kívánná visszaíratni. A gyermeknek ebben az érzelmileg egyébként sem könnyű helyzetben további lelki terhelést jelenthet, ha a nevelési év közben kell egy új közösségbe be/vissza/illeszkednie, ezért ilyenkor - valamennyi körülmény gondos mérlegelésével - megfelelő eljárásjogi megoldás lehet a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóvá nyilvánítás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
