1. A testületek büntetőjogi felelősségének kérdése iránt lényegében napjainkig nem mutatott érdeklődés a honi elméleti jogtudomány.[1] A XIX. században is csak egyetlen[2] említésre méltó monográfia íródott Hacker Ervin munkásságának[3] köszönhetően "Az egyesületek büntetőjogi cselekvőképessége és felelőssége" címmel 1922-ben, jóllehet annak színvonala európai mércével mérhető, s javaslatai közül több mind a mai napig időtállónak bizonyult.
Hacker egyértelműen az egyesületek - ahogyan ő a jogi személyeket nevezte - büntetőjogi felelősségének elismerése mellett foglalt állást. (Az egyesület fogalmát olyan megszorítással értelmezte, hogy oda nem sorolta az államot, a közjogi illetve közigazgatási jogi jellegű testületeket.) Nézete szerint mind jogpolitikailag, mind jogdogmatikailag indokolt a testületi büntethetőség. Jogpolitikai érvei közül a legfontosabbak a következők.[4]
A nagy tőketömörülésekkel szembeni hatékony védelem. Hacker szerint a vagyontömeget összegyűjtő, illetve a nagyszámú tagsággal és szoros szervezettel bíró társadalmi egyesületekkel szemben a jogrend megóvása fokozottan nehezebbé válik. Tapasztalat, tény, hogy sok olyan bűncselekmény van, amelyet természetes személy alig, hanem csak testület tud megvalósítani.[5]
Lehetővé teszi sok bűncselekmény igazi előidézőjének felelősségre vonását. Nem kell az ártatlan, gyakran csak a jogi személy parancsa folytán cselekvő természetes személyt megbüntetésével beérni, s így nem menekül az "igazságszolgáltatás karmai" elől az igazi bűnös.
Nem sérti a " ne bis in idem " elvét. Nem ugyannak a személynek kétszeri felelőségre vonásáról van szó, hanem egyrészt egy egyesület, másrészt pedig egy természetes személy felelősségéről.[6]
A természetes személy elkövető felderítésének nehézsége. Gyakran nehézségbe ütközik az egyesület által megvalósított bűncselekmény esetében - már ha az egyesület nem volna büntethető - a büntetőjogi felelősségre vonandó természetes személy kinyomozása, az ő bűnösségének tisztázása és bizonyítása.[7]
Bármely szankció sújthat ártatlanokat is. Az az "igazságtalanság", amely az egyesület ártatlan tagjainak közvetett sujtásával jár, olyan jelenség, amelyet a gyakorlati életből sajnos nem, egyéb viszonylatokban sem tudunk kiküszöbölni (pl. családfő megbüntetése).[8] Aki egyesületbe belép és az ezzel járó előnyöket élvezni akarja, annak ilyen eshetőségekkel és kockázattal is számolnia kell.[9]
A jogok és a kötelezettségek egyensúlya. A jogi személyeket jelentős és mindinkább táguló jogokkal ruházzuk fel, illendő, hogy kötelességeik terjedelmét is ennek megfelelően szabjuk meg. Méltánytalan volna őket bizonyos jogviszonyokból kifolyólag jogokkal felruházni, ellenben az ezekből eredő hátrányok alól - úgyrnint a büntetőjogi felelősségre vonás - felmenteni.
Jogdogmatikai argumentációja ekként összegezhető. Hacker maga is elismeri, hogy a legnagyobb nehézségek a jogi személy büntetőjogi felelősségének megalapozásakor a bűnösség kérdésénél merülnek fel. Ahhoz, hogy valakinek magaviselete szemére vethető legyen, ennek előfeltétele a tett és a tettes közötti lélektani kapcsolat. Ha ez a kapcsolat megvan, lehet egyáltalán beszélni beszámításai képességről és bűnösségről.[10] A büntetőjog a bűncselekménynél a bűnösség megállapíthatósága végett egy különösen kvalifikált akaratot tételez fel. Az embernél normális viszonyok között ez fennforog. Vajon az egyesületekről állíthatjuk-e ezt? - teszi fel a kérdést Hacker. Válasza az, hogy nem.[11] A jogi személyeknél ez a tudat sohasem forog fenn, annak megállapítása lehetetlen.
2. Az 1990-es évek közepétől sorra jelentek meg a jogi személy büntethetőségével foglalkozó tanulmányok, s már egyfajta tudományos diszkusszió is kezdett kibontakozni a hazai szakirodalomban. Vélhetően serkentőleg hatott a jogirodalomra - az akkor még csak halovány körvonalaiban kirajzolódó - európai csatlakozás reménye is. A modern jogirodalmi művek közül Fülöp Sándornak "A jogi személyek büntető jogalanyisága"[12] c. írása érdemel kiemelt említést. Fülöp Sándor a jogi személy büntethetősége mellett a következő érveket említi meg.
Az egyéni felelősség nehezen tisztázható. Ez három helyen is tetten érhető, egyrészt a ún. rossz hálózatok problémája, ami alatt azt érti, hogy a technikai fejlődéssel a termelő egységek működési illetve döntési-ellenőrzési mechanizmusa rendkívül bonyolulttá válik és így szinte lehetetlen megállapítani, ki is felelős egy adott döntésért. Másrészt a mulasztási bűncselekményeknél az ún. dupla mulasztás esete szin-
- 52/53 -
tén kétségeket ébreszthet a természetes személy felelősségre vonása kapcsán. Harmadrészt megemlítendő az időben elhúzódó elkövetési magatartások kérdésköre, amikor akár több évtizedes szennyezés után derül csak ki a szennyezés, s ilyenkor kideríthetetlen a természetes személy elkövetők kiléte.[13]
A szervezet könnyebben felelősségre vonható. A kollektívától elvárható, hogy ismerje az irányadó jogszabályi előírásokat, technikai megoldásokat, s így vele szemben az angolszász jogban ismert strict felelősséget alkalmazzuk, ahol is a büntetőeljárásban a terheltnek csak a kötelezettségszegését kell bizonyítani, az eredményre tekintettel a bűnösséget nem.[14] (Megemlíthető továbbá a büntető perbeli egyezség lehetősége is, ami kétségtelenül költségracionalizáló hatású.)
A polgári jogi és az államigazgatási jogi szankciók alacsony hatékonysága. Közismert, hogy a polgári perek időtartama megfelelő pertechnikai megoldásokkal elhúzható, illetve az is, hogy jó néhány közigazgatási szankciót - pl. a bírságokat - a vállalatok áthárítják a fogyasztókra. Ezen eljárásokhoz viszonyítva a büntetőperek relatíve gyorsak és komoly goodwill veszteséget is okozhat egy cégnek egy marasztaló büntetőítélet.[15]
A jogi személy is lehet erkölcstelen, illetve a jogi személy erkölcse is a büntetőjog által befolyásolható legjobban. Az erkölcsfilozófiában ismert olyan nézet, mely szerint a jogi személynél hasonló erkölcsi szintek fedezhetők fel, mint a természetes személynél, továbbá sokak sürgetik a vállalkozások különböző visszaélései folytán a gazdasági élet erkölcsi szempontokat is figyelembe vevő olyan büntetőjogi befolyásolását, amely a kollektív entitásokat jogkövetésre sarkallja.[16]
A vállalkozások büntethetőségének lehetővé tétele ellen Fülöp Sándor az alábbi érveket sorolja fel. Az egyéni felelősség tisztázható. Az ún. "rossz hálózatban" következetesen érvényesíteni kell a jogdogmatikai elveket és ennek megfelelően megállapítani az elkövetői magatartást. A mulasztásos bűncselekményeknél a jogi kötelezettség tartalmának rögzítése, illetve az okozati lánc lerövidítése kínálhatja a megoldást. Az időben elhúzódó elkövetési magatartásoknál fontos szempont lehet az utóbb eljáró felelőssége.[17] A szervezet felelősségre vonása könnyebb a polgári jogban. Az ún. strict liability lényegét tekintve nem más, mint a bizonyítási teher megfordítása, s ez meglehetős hasonlóságot mutat a polgári jogban ismert veszélyes üzemek felelősségével.[18] A polgári és az államigazgatási szankciók hatékonyságát kell növelni. A büntetőjogi "reformszankciók" a közigazgatási jogban, illetve a polgári jogban már most is meglévő joghátrányokhoz hasonló szankciók alkalmazásának lehetőségét kínálja a jogsértővel szemben. A probléma nem a szankciórendszer diverzifikálatlanságában, hanem a végrehajtási deficitben rejlik, tehát ennek javítása szükséges.[19] A jogi személyek erkölcstelenségével szemben társadalmi és politikai eszközökkel kell fellépni. Az elektronikus és a nyomtatott sajtó kellő kontrollfunkciót tud ellátni, s meglehetősen komoly anyagi hátrány érhet egy céget, amennyiben bebizonyosodik róla, hogy "bűnöző vállalat".[20]
Garanciális büntetőjogi alapelveket sért. Egyfelől a "nulla poena sine crimen" elvet, hiszen olyan fizikai személyek szenvednek hátrányt, akik semmilyen deliktumot nem követtek el. Másfelől a kétszeres értékelés tilalmát, mivel a vállalkozásokkal szemben lefolytatott eljárásokkal párhuzamban a magánszemélyek ellen is folyik büntetőeljárás. Végül a határozatlan tartalmú büntetések problémája, ugyanis igazán nem határolható be, hogy milyen hátrány ér egy céget pl. azon bírósági ítéletre kötelezően közzéteendő sajtóhír kapcsán, melyben elismeri, hogy "bűnöző vállalat".[21]
Az állam mint jogi személy felelősségének megoldatlansága. Meglehetősen visszás helyzetet eredményezhet, mikor is az államnak, mint a büntetőigény letéteményesének saját gazdálkodó vagy igazgatási szervét kellene elmarasztalnia.[22]
3. Busch Béla szerint "egyik jogrendszer sem nyújt kielégítő választ arra, hogy elvi szinten miért kellene büntetőjogi felelősséget alkalmazni jogi személyekkel szemben. Az eljárásjogi kriminalizációs kötelezettség, mely adott súlyú szankció büntetőjogi szankcióként való kezelésére kötelezi az államot, éppen a terhelt védelmében, valóban szükségessé teheti a büntetőjogi felelősséget. Ezzel szemben a hatékony, arányos és elrettentő szankciók jobban alkalmazhatók a civil vagy közigazgatási jog körében különös figyelemmel a sértett kártérítéshez való jogára, és ennek lehetőségére punitív polgárjogi kártérítés bevezetése esetén. Végül is a jogi személyek büntetőjogi felelőssége nem blaszfémia, de mérlegelni kell, hogy a két releváns és lehetséges célt, a prevenciót és a reparációt arányosan és hatékonyan szolgálja-e ez a jogintézmény."[23]
4. Erdei Árpád professzor szerint elhatározás kérdése, hogy a jogi személy büntetőjogi felelőségének lehetőségét elutasítjuk vagy elfogadjuk. "Ezt az elhatározást nyilvánvalóan elméleti és gyakorlati érvek alapozzák meg,... belátható, hogy a döntésnek valamilyen ára van, s függetlenül attól, milyen érvelést tartunk meggyőzőnek, az árat meg kell fizetni."[24]
A jogi személy büntetőjogi felelőssége mellett érvelők gyakorta arra hivatkoznak, hogy "amennyiben sikerül a jogi személyekre specifikusan megállapított szankciók rendszerét megteremteni és azokat büntetőjogi szankcióként alkalmazni, akkor nagyobb sikerrel lehet fellépni a jogi személyek érdek-
- 53/54 -
körében megvalósult bűncselekmények ellen". Erdei Árpád véleménye szerint hiba lenne az ilyen szankciók létezésének és alkalmazásának szükségességét tagadni. "Ha a jogi személlyel szemben alkalmazható specifikus szankciók alkalmazása iránti igényt azonosítjuk a jogi személy büntetőjogi felelősségének elismerése iránti igénnyel, a hatékonyság szempontjából valószínűleg többet veszítünk, mint amennyit nyerünk. Az eljárásjogi vizsgálódás legalábbis ezt sugallja.[25] Amennyiben nem ismerjük el a jogi személy büntetőjogi felelősségét, akkor ezért cserébe legalább két dolgot kaphatunk, egyrészt nem kell átírni a büntetőjog dogmatikáját, másrészt nem kell további ellentmondásokkal terhelni a természetes személyek felelősségre vonására szabott eljárást. A jogi személy felelőssége akkor is lehet teljes, ha nem büntetőjogi, hanem csak egyéb, s talán hozzáillőbb felelősséggel tartozik."[26]
5. Fantoly Zsanett tanulmányában alapvető kérdésnek tekinti annak eldöntését, hogy szükség van-e Magyarországon a vállalkozások büntethetőségének bevezetésére. Mindez azért fontos, mert igenlő válasz esetén a magyar büntetőjogi dogmatika alapelvei sérülnek (pl. kétszeres értékelés tilalma, nulla poena sine crimen). Érdemes-e feláldozni az évszázadok óta töretlen dogmatikai rendszert azért, hogy praktikusan tudjunk fellépni egy újonnan fenyegető társadalmi - gazdasági veszéllyel szemben? - teszi fel a kérdést. "A jogi személy büntetőjogi felelőssége megalapozásának problematikája nem áll önmagában. Létesítésének kérdése - összefonódik - a növekvő számú gazdasági bűncselekményekkel szembeni hatékony fellépés igénye és a környezetvédelem táguló keretein túl - a szervezett bűnözés térhódításával. A bűnöző szervezetek "beszivárognak" a civil szférába és felhasználják a törvényes vállalkozásokat jogellenes céljaik megvalósítására."[27] Véleménye szerint általánosságban elmondható, hogy maga a jogi személy büntetőjogi felelőssége intézménye megteremtésnek útját is - változatlanul - kérdőjelek övezik.[28]
6. Görgényi Ilona "A környezetvédelmi büntetőjog alapproblémái" című tanulmányában kitér a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonhatóságára, s szerinte a gazdasági bűncselekmények mellett elsősorban a környezetvédelmi bűncselekmények kapcsán merül fel számos érv és ellenérv e jogintézménnyel kapcsolatban.[29]
A jogi személy büntethetőségének elismerését megalapozó praktikus érv az, hogy a legnagyobb környezetszennyezések a gazdasági tevékenységekkel összefüggésben, különböző jogi személyek működésére visszavezethetően keletkeznek. "A büntetőjogtudomány alapvetően a bűncselekmény fogalmára és alanyára figyelemmel, a bűnösséghez kapcsolódva, illetve a büntetőjogi büntetés felől közelítve utasítja el. Egyfelől a környezet, s az egyes ökológiai tárgyak hatékonyabb védelmének igénye a büntetőjogi felelősségre vonás és szankcionálás kapcsán szétfeszíti a hagyományos büntetőjogi kereteket és formákat, másfelől azonban az új büntetőjogi elképzeléseknek a klasszikus büntetőjogi rendszerbe történő illesztése problematikus. Ezért felmerül a hagyományos büntetőjogi elvek újraértékelésének igénye."[30]
7. Holé Katalin környezetvédelmi büntetőjogi dolgozatában a következőket állapítja meg témánkat érintően: "a környezetvédelmi bűncselekmények esetén ... az egyéni felelősségre vonás nehézségei miatt szorgalmazzák a jogi személyek jogsértéseinek elbírálását büntetőeljárás keretében."[31]
8. Karsai Krisztina a jogi személyekkel kapcsolatos külföldi szabályozásával foglalkozott egyik dolgozatában, azonban a szerző nem tér ki a vállalkozások büntethetőségének hazai bevezetésére, így e tanulmány részletes ismertetésétől eltekintek.[32]
9. A societas delinquere potest elvet elfogadó Kígyóssy Katinka jogtörténeti kérdéseket is taglaló dolgozatában így összegezi gondolatait: "a Magyarországon mindinkább terjedőben lévő szervezett bűnözés, másrészt az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetősége gyakorlati indokát adja a jogi személyek büntetőjogi felelőssége elismerésének. A jogi személyek a modern társadalmakban jelentős társadalmi erőket képviselnek, erejük a társadalom jogrendjét súlyosan sérthetik", s kodifikációnak nem lehet más végső állomás, mint a jogi személyek büntetőjogi felelősségének köztudatba való átültetése és büntetőjog általi elismerése.[33]
10. Kiss Zoltán szerint a jogi személy hatékony, arányos és visszatartó hatású szankcionálásának lehetőségét a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001.évi CIV. törvény termeti meg.[34]
11. Kovács Éva tanulmányában a jogi személyek bűntehetőségének szükségessége mellet érvvel. Szerinte nem arra van igény a társadalomban, hogy "egy nagy szervezeten belül (pl. többszáz fős vállalatnál) név szerint megtalálják a "bűnöst", hanem sokkal inkább arra, hogy bűncselekmény ne maradjon büntetlenül. Arra, hogy felismerjék a káros tevékenységet, legyen kellő visszhangja a jogsértésnek és főként, hogy a tevékenység ne folytatódjék és amennyire lehetséges, az okozott "kárt" jóvátenni".[35]
12. Lévai Ilona jog-összehasonlító munkájában bemutatja az angolszász jogban meghonosodott szabályozási modellt, illetve kitér a nemzetközi tudós testületek és szervezetek ez irányú állásfoglalásainak ismertetésre. Nézet szerint a vállalkozások büntethetőségének bevezetése eldöntésénél döntő súllyal esik latba, hogy "a XX. század magasan fejlett és szer-
- 54/55 -
vezett társadalmaiban a gazdasági bűnözés új formáira, a globális problémák kihívásaira a válaszadás már nem lehetséges annak klasszikus koncepciójának jegyében, amelyet a societas delinquere non potest maxima foglal össze."[36]
13. Nagy Gábor szintén nemzetközi vonatkozású tanulmányt írt a vállalkozások büntethetőségének témájában, így ez a dolgozat sem kerül bővebb kifejtésre, mindössze azt említeném meg, hogy a szerző szerint a magyar jogrendszerben helye lenne a jogi személyek büntető jogalanyiságának.[37]
14. Nagy Ferenc professzor büntetőjogi tankönyvében számos kritikai észrevételt fogalmaz a jogi személyekre vonatkozó hatályos büntetőjogi szabályozás vonatkozásában, melyek közül itt csak utalunk a pénzbírság intézkedés elnevezés vitathatóságára. A pénzbírság elnevezés azért problematikus, mert ez a kifejezés a szabálysértési jogban és nem a büntetőjogban használatos kifejezés.[38]
15. Némethy Andrea vallja, hogy "a jogi személy büntetőjogi felelősségre vonásának elismerését és általánossá tételét a jogi személy érdekkörében elkövetett - főként környezet elleni és gazdasági -bűncselekmények számának rohamos növekedése indokolja. Ez a büntetőjogi beavatkozások körét is bővítő megoldás a kontinentális jogrendszerű országok, köztük Magyarországon is elfogadott klasszikus büntetőjogi elvek újraértékelését is szükségessé teszi."[39]
16. Sándor Balázs szükségesnek tart "egy-két kirívó esetben olyan precedens értékű ítéletekre, amelyek ráébresztik a közvéleményt, és még inkább a jogi személyeket a helyzetük felelősségteljes mivoltára. Különben akár az is bekövetkezhet, hogy olyan "döglött joggá" válik, amit senki sem alkalmaz majd.[40]
17. Sántha Ferenc, a téma legtermékenyebb hazai szakértője külön monográfiában[41] publikálta kutatási eredményeit. Értelmezése szerint a szervezetekkel szemben alkalmazott szankciók speciális területnek tekinthetők. "A büntetőjogi felelősségnek a jogi személyekre való kiterjesztése csak akkor igazolható, ha ezzel a jogkövető magatartás elősegíthető, fokozható.... Elvileg nincs értelme a büntetőjogi felelősség bevezetésének, ha nem várjuk ettől a hatékonyság növekedését: ha a büntetőjogi szankciók nem hatékonyabbak, mint a közigazgatási, polgári jogi jogkövetkezmények, akkor ezen a területen feleslegesek."[42] A szankciórendszer kialakításánál az alábbiakra kell figyelemmel lenni: "a magyar büntetőjog szerint mind a főbüntetések, mind a mellékbüntetések bűnösséget feltételeznek, így amennyiben eltekintünk a szervezet bűnösségére vonatkozó sajátos felfogás elismerésétől... ezek a szervezettel szemben nem alkalmazhatók. Így a probléma vagy a szervezetekkel szemben alkalmazható szankcióknak az intézkedések körébe történő besorolásával, vagy pedig a büntetőjogi jogkövetkezmények egy saját, új típusának a kodifikálásával oldható meg."[43] A büntetőjogi szankciókat világosan el kell választani a közigazgatási szankcióktól és a szervezetek büntetőjogi felelősségének kodifikálása esetén célszerűbb a több elemből álló szankciórendszer kialakítása.
18. Sárközy Tamás professzor a helyes megoldást "a jogi személyekkel szemben - büntetőeljárás során kiszabható - intézkedések mérsékelt bevezetése helyett a szervezetekkel (jogi személyekkel) szemben alkalmazandó gazdasági bírságolásról szóló törvény elfogadása, illetve a Ptk. (valamint a kapcsolódó társasági, egyesületi, alapítványi törvények) megfelelő módosításában" látja kivitelezhetőnek.[44]
19. Szikora Veronika a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásának elméleti és gyakorlati megvalósítását a jövő feladatának tekinti. Szükségesnek tartja a jogszabályalkotás előtt az előzetes vizsgálódást, különös tekintettel a jogpolitikai és jogdogmatikai szempontú elemzések elvégzését.[45]
20. Tóth Mihály professzor - elismerve az egyéni felelősség elve áttörésének kivételes indokoltságát -leginkább valamiféle büntetőjogi szemléletű, de önállóan szabályozott "limitált kollektív felelősség" elismerése révén tartja a kérdést megoldhatónak a következő szempontok alapján:
- társasági keretek között elkövetett bűncselekmény esetén minden eszközzel törekedni kell az egyéni felelősség megállapítására;
- emellett, vagy enélkül jogi személlyel szemben csak törvényben pontosan és világosan megállapított alanyi és tárgyi körben kerülhet sor ugyanott felsorolt szankciók alkalmazására;
- a joghátrányok a vétkességtől függetlenül, a társaság veszélyes, illetve vagyoni érdekeket sértő tevékenységére tekintettel, e sérelem arányában alkalmazandók;
- az ügymenet nézetem szerint speciális közigazgatási eljárás keretében lehetőleg bírói út biztosításával szabályozandó, a kimentés és a jogorvoslati lehetőségek biztosításával.[46]
Nézete szerint kétségtelen, hogy mindez nem kifejezetten a sokat emlegetett "jogi személyek büntetőjogi felelősségét" valósítaná meg, ám azzal az előnyel járna, hogy a kívánt célt a Btk. felelősségi és szankciórendszerének megbontása nélkül is elérhetné.[47] Amennyiben nem akarunk végleg lemondani a jogi személyekkel szembeni büntetőjogi intézkedések alkalmazhatóságáról, virtuális közösségek vádlottak padjára ültetése helyett egy ideig még biztosan meg kell érnünk hús-vér terheltek bűncselekményeinek elbírálásával.[48]
21. Vókó György professzor a jogi személyek bűnözése kapcsán megjegyzi, hogy az nagyon is való-
- 55/56 -
ságos, hisz tanácskozó szerveik vannak, amelyek lehetővé teszik számukra a választás lehetőségét, a döntést és a kockázatvállalást. A jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőintézkedésekkel egyrészt megállapíthatóvá vált, hogy a "csoportosulások büntetőjogi felelőssége olyan természetű, amely könnyebbé teheti a vállalatvezetők hasonló jellegű felelősségét, ugyanis az igazság mindig nyer, ha kimondják, hogy gondatlanságból elkövetett bűncselekményhez vezető döntéseket nem egyedül a vezető hozta meg, hanem több személy, például egy igazgatóság vagy igazgatótanács, mint olyan."[49]
A törvényhozó a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvényt (továbbiakban: Jsztv.) az értelmező rendelkezések taglalásával kezdi, s meghatározza a jogi személy és a vagyoni előny fogalmát. Eszerint jogi személy alatt értendő minden olyan szervezet és annak önálló képviseleti joggal rendelkező szervezeti egysége, amelyet jogszabály jogi személyként ismer el, valamint az a szervezet, amely a polgári jogi viszonyok önálló jogalanya lehet, és a tagoktól elkülönülő vagyonnal rendelkezik, ideértve a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti előtársaságokat is. A törvényhozó e definíció megalkotásánál alapvetően tehát a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseiből indult ki, azonban azt egyrészt leszűkítette - az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezmény második jegyzőkönyve 3. cikkére figyelemmel -, mivel kivette a joghatóság alól az államokat és egyéb közjogi testületeket;[50] másrészt bővítette is, hiszen e körbe vonja a polgári jogi jogalanyisággal és a tagoktól elkülönült vagyonnal rendelkező szervezeteket is - olvashatjuk az indokolásban. A jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében meghatározta a vagyoni előny fogalmát is, mely bármely dolog, vagyoni értékű jog, követelés, kedvezmény, függetlenül attól, hogy a számvitelről szóló törvény szerint nyilvántartásba vették, úgyszintén az is, ha a jogi személy valamely jogszabályból vagy szerződésből eredő kötelezettség vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól mentesül.
A jogi személy büntetőjogi szankcionálására nézve az európai irodalomban általában három modellt különböztetnek meg. Az elsőt nevezik "beszámítási modell"-nek, amelyben az individuális bűnelkövető egyéni bűnösségét meghatározott kritériumok, kapcsolódási pontok alapján a jogi személynek beszámítják. Magának a szervezetnek a büntetőjogi felelősségén, büntetőjogi jogalanyiságán alapul a második modell, amelyben a szankcióval az "üzem vitele" kapcsán jelentkező "szervezeti bűnösség"-et büntetik. A harmadik modell az ún. "intézkedési modell", amely a jogi személlyel szemben alkalmazandó jogkövetkezményt nem büntetésként szabályozza, amelynek feltétele lenne a büntetőjogi bűnösség, hanem a jogi személlyel szemben a büntetőjogi intézkedések sajátos, önálló fajtáját alakítja ki, amelynek célja lehet a bűncselekménnyel szerzett vagyoni előny, a gazdagodás elvonása és a jogsértések megelőzése.[51]
A törvény szerint csak a természetes személyek bűncselekményeihez tapadóan alkalmazható a jogi személyekkel szemben intézkedés. A jogi személyekkel szembeni intézkedések alkalmazásának generális feltétele, hogy szándékos bűncselekmény elkövetése forogjon fenn és az a jogi személy javára vagyoni előny szerzését célozta vagy eredményezte. Speciális feltétel az intézkedések alkalmazhatóságához, hogy a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja / tisztségviselője / felügyelőbizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el a bűncselekményt vagy a tagja/ alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és azt a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna.
Teljes mértékben helyes jogpolitikailag a jogi személy szankcionálhatósága abban az esetben, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte, és a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője a bűncselekmény elkövetéséről tudott. Ez a szabály lehetővé teszi, hogy esetlegesen a céghez nem tartozó, tehát a kívülálló elkövető esetén ne menekülhessen meg a vállalkozás a felelősségre vonás alól.
Amennyiben szándékos bűncselekmény elkövetőjével szemben büntetést szabnak ki, úgy az alábbi intézkedéseket alkalmazhatja a bíróság:
- a jogi személy megszüntetése,
- a jogi személy tevékenységének korlátozása,
- pénzbírság.
(A fenti intézkedések alkalmazhatók abban az esetben is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi sze-
- 56/57 -
| generális feltétel | speciális feltétel |
| szándékos bűncselekmény elkövetése + bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára va- gyoni előny szerzését célozta vagy eredményezte | - ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, felügyelőbizottságának tag- ja, illetőleg ezek megbízottja a jogi személy tevé- kenységi körében követte el, - tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékeny- ségi körében követte el, és azt a vezető tisztségvi- selő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna |
| a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte + a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője a bűncselekmény elkövetéséről tudott | |
mély javára vagyoni előny szerzését eredményezte, de az elkövető a halála vagy a kóros elmeállapota miatt nem büntethető.) A jogi személy megszüntetését kizárólag önállóan lehet alkalmazni, míg a tevékenységének korlátozása és a pénzbírság önállóan és egymás mellett is alkalmazható.
A jogi személy megszüntetése lényegét tekintve egy kvázi - halálbüntetés szankciót jelent. A megszüntetésének vannak kötelező és lehetséges esetei, illetve bizonyos esetekben kizárt ilyen szankció alkalmazása. A kogens megszüntetési okok általános feltétele, hogy a jogi személy jogszerű gazdasági tevékenységet nem folytatasson, míg különös megszüntetési feltétel, hogy a jogi személyt bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, vagy a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja. A bíróság mérlegelési jogkörében eljárva a jogszerűen működő jogi személyt megszüntetheti a fenti két eset bármelyikének fennállása esetén is.
Jogszerű gazdasági tevékenységet folytatató jogi személlyel szemben akkor kizárt a megszüntetés alkalmazása ha ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása veszélybe kerülne, vagy a jogi személy országos közüzemi szolgáltató, nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minnősül, honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve célt szolgál.
(A jogalkotó az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyonról szóló 1995. évi XXXIX. törvény 7. §-ában definiált fogalmakat veszi át. Nyilvánvalóan ilyen cégeknél magasabb társadalmi érdek fűződik a társaság további, azonban már ellenőrzött és jogszerű működéséhez, semmint a legsúlyosabb szankció alkalmazásához. Természetesen mindez nem zárja ki, hogy az ilyen jogi személlyel szemben pénzbírság ne lenne kiszabható vagy a cég tevékenysége ne lenne korlátozható.)
| kogens | általános | különös |
| (kötelező meg- szüntetés) | ha jogszerű gazdasági tevékenységet nem folytat | - a jogi személyt bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre - a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselek- mény elkövetésének leplezését szolgálja |
| alternatív (megszüntethető) | jogszerű gazdasági tevé- kenység folytatása | - a jogi személyt bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre - a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselek- mény elkövetésének leplezését szolgálja |
| kizárt | jogszerű gazdasági tevé- kenység folytatása | - ha ennek következtében állami vagy önkormányza- ti feladat ellátása veszélybe kerülne - országos közüzemi szolgáltató, - nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentősé- gűnek minősül - honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg/célt szolgál |
- 57/58 -
A megszüntetésnél enyhébb súlyú szankciót jelent a tevékenység korlátozása. A jogszabály egyfelől megjelöli azokat a tevékenységeket, amelyek gyakorlásától a jogi személy eltiltható, másfelől kimondja, hogy a jogi személyt az intézkedés alapjául szolgáló bűncselekmény jellegére tekintettel a bíróság bármilyen - törvényben felsoroltaktól eltérő - tevékenység gyakorlásától is eltilthatja - állapítja meg az indokolás.
(Azon tevékenységek köre, melyektől a bíróság a jogi személyt eltilthatja, igen széles körű, felsorolásszerűen nem határozható meg.[52])
A törvény felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyek valamiféle speciális vagy fokozott megbízhatóságot (feddhetetlenséget) - pl. betétbiztosítás -igényelnek vagy olyan privilegizált állam által nyújtandó gazdasági előnyt - koncessziós szerződés, közhasznú szervezetté minősítés stb. - jelentenek, amely kedvezményekből való kizárás indokolt lehet egy kriminális vállalkozással szemben.
Így tehát az eltiltás alatt - melyet években kell meghatározni és tartama egy évtől három évig terjedhet - a jogi személy:
- nem végezhet nyilvános felhívás alapján betétgyűjtést,
- nem vehet részt közbeszerzési eljárásban,
- nem köthető vele koncessziós szerződés,
- nem minősíthető közhasznú szervezetté,
- nem részesülhet központi vagy helyi önkormányzati költségvetés, elkülönített állami pénzalapok, külföldi állam, az Európai Közösségek vagy más nemzetközi szervezet által céljelleggel nyújtott támogatásban,
- nem folytathat egyéb olyan tevékenységet, amelynek gyakorlásától a bíróság eltiltotta.
A bírósági verdikttől függően az eltiltás szabadon kombinálható. (Említést érdemel még a fenti szankciók közül a legutolsó, mely lényegében nem más, mint a TEAOR[53] szám szerint eltiltás alkalmazása.)
A bíróság rendelkezésétől függően a tevékenységet korlátozó ítélet jogerőssé válása napján igen komoly jogkövetkezményekkel kell a kriminális cégnek szembesülnie, mégpedig:
- beállnak a jogi személlyel a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés azonnali hatályú felmondásának jogkövetkezményei,
- beállnak a jogi személlyel kötött koncessziós szerződés azonnali hatályú felmondásának jogkövetkezményei,
- a közhasznú szervezetté minősítési eljárást megszüntetettnek, továbbá a jogi személyt a közhasznúsági nyilvántartásból töröltnek kell tekinteni,
- központi vagy helyi önkormányzati költségvetés, elkülönített állami pénzalapok, külföldi állam, az Európai Közösségek vagy más nemzetközi szer-
vezet által céljelleggel nyújtandó (nyújtott) támogatás odaítélésére irányuló eljárást megszüntetettnek kell tekinteni, továbbá a bűncselekménnyel összefüggésben odaítélt támogatást vissza kell fizetni.
Figyelemmel arra, hogy sem a speciális jogszabályok, tehát a közbeszerzési törvény (2003. évi CXXIX. tv.) és a koncessziós törvény (1991. évi XVI. tv) a szerződés azonnali hatályú felmondásával kapcsolatban különös szabályt nem tartalmaz, így mindkét esetben a polgári "anyagjogszabály", azaz a Ptk. rendelkezései irányadóak.
A jogi személyekkel szemben alkalmazható intézkedések alapvető célja egyfelől a bűncselekmény útján szerzett vagyoni előny elvonása - ami egyébiránt a külföldi jogrendszerekben már jó ideje önálló szankcióként szerepel "gazdagodás lefölözése"[54] elnevezéssel -, másfelől a további jogsértések megelőzése, vagyis a prevenció.
A jogalkotó a fenti szempontok alapján úgy szabályozta a pénzbírság összegét, hogy annak minimumösszege 500 000 Ft, maximuma pedig a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt vagyoni előny értékének háromszorosa, ami egyben jelzi a pénzbírság represszív jellegét.
Fontos megemlíteni, hogy a 2001. évi CXXI. törvény módosította a Btk. szankciórendszerét és a vagyonelkobzást már nem mellékbüntetésként, hanem intézkedésként szabályozza. A Btk. 77/B. § (2) bekezdése szerint a vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott, s ha ez éppen gazdálkodó szervezet volt, akkor a cég vagyonára is.
Ez az jelenti tehát, hogy jogi személlyel szemben e két jogintézmény - a pénzbírság és a vagyonelkobzás - együttes alkalmazása is lehetséges. A pénzbírság meg nem fizetése esetén a bírósági végrehajtás szabályai irányadóak.
A jogi személy elleni eljárás járulékos jellegű, azaz csak a természetes személy ellen indult büntetőeljárás keretébe vonható, tehát kizárólag a jogi személy ellen büntetőeljárás nem indítható. A büntetőjogi felelősségre vonás rendjére a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rendelkezései irányadóak, kivéve ha e törvény (azaz a 2001. évi CIV. törvény) eltérően nem rendelkezik. Ha tehát a törvény vala-
- 58/59 -
mely eljárási kérdésről nem rendelkezik, akkor a Be. szabályai az irányadóak.[55]
Amennyiben az ügyész a vádiratban a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza, az a bíróság jár el, amelyik a terhelt bűncselekményének elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik.
A jogi személy a büntetőeljárásban terhelt nem lehet, azonban mégis egyfajta sajátos terhelti (eljárás alá vonti) jogállásra utal az, hogy a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatósága esetén kötelező képviseletéről ("védelméről") gondoskodni kell. Képviselőjeként - meghatalmazás vagy kirendelés alapján - ügyvéd jár el. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság ügyvédet rendel ki, ha a jogi személynek nincs meghatalmazott képviselője. A jogi személy képviseletére meghatalmazást a jogi személy törvényes képviselője adhat.
A terhelt, a terhelt hozzátartozója, illetőleg védője a jogi személynek a képviseletére meghatalmazást nem adhat. A terhelt védője nem lehet a jogi személy képviselője. (Ez a szabály megítélésem szerint sérti a védelem elvét mint jogállami garanciális alapelvet. Arról nem is beszélve, amikor a terhelt védője esetleg korábban a jogi személy képviselője volt, s így az a védő kerül az eljárásból kizárásra, aki a leghatékonyabban tudná a védelmet ellátni.[56])
A jogi személy képviselőjére a védőre vonatkozó szabályok az irányadók az alábbi eltérésekkel:
a) a nyomozási cselekményeknél akkor lehet jelen, ha a tanú kihallgatása, a szakértő meghallgatása, a szemle, a bizonyítási kísérlet vagy a felismerésre bemutatás a jogi személy üggyel összefüggő kapcsolatának a tisztázására irányul, vagy a házkutatást a jogi személy használatában lévő területen foganatosítják;
b) a jogi személyt érintő iratokat a nyomozás elvégzése után tekintheti meg;
c) a tárgyaláson jelen lehet, a jogi személyt érintő körben indítványokat és észrevételeket tehet, a kihallgatottakhoz kérdést intézhet és felszólalhat.
Az b) és c) pontokban meghatározott jogokat a jogi személynek a reá irányadó jogszabályok szerinti törvényes képviselője is gyakorolhatja.
Az olyan ügyben, amelyben jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a nyomozás elrendeléséről, a gyanúsított személyéről, il-
letőleg arról, hogy nyomozást folytatnak, az ügyész meghatározott intézkedések megtételével egyidejűleg értesíti azt a bíróságot, amely a jogi személyt nyilvántartásba vette.
Ha a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának szükségessége merül fel, a zár alá vételt, illetőleg a biztosítási intézkedést a jogi személlyel szemben előreláthatóan alkalmazásra kerülő pénzbírság és a jogi személyt előreláthatóan terhelő bűnügyi költség végrehajtásához szükséges vagyonra kell elrendelni.
Ha a nyomozás során adat merül fel arra, hogy a büntetőeljárás során jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a nyomozó hatóság erről haladéktalanul tájékoztatja az ügyészt. Az ügyész rendelkezik arról, hogy a nyomozás kiterjedjen-e az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának felderítésére. (Ez a rendelkezés hasonlít a finn büntetőjogi megoldáshoz, mely az ügyészi vádemelési diszkréciónak ad teret.)
A gyanúsított és a védője nem lehet jelen azon a nyomozási cselekményen, amely a jogi személynek az ügyben betöltött szerepével kapcsolatos adatok felderítésére irányul. A nyomozás elvégzése után lehetővé kell tenni, hogy a jogi személy képviselője a nyomozás iratait megismerhesse. A nyomozás iratainak megismerésére a Be. általános szabályait (193. §-át) kell megfelelően alkalmazni.
A bírósági tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező. A bizonyítási eljárás során a jogi személy törvényes képviselője a védőt követően terjeszthet elő indítványokat és észrevételeket, és a kihallgatottakhoz a védőt követően jogosult kérdéseket feltenni. Az ügyész a vádbeszédben indokolt indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság a jogi személlyel szemben milyen intézkedést alkalmazzon, de az intézkedés meghatározott mértékére nem tehet indítványt.
Ha az ügyész a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza, a bíróság ítéletében
- a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaz,
- az indítványt elutasítja,
- az intézkedés alkalmazását mellőzi, ha az a jogi személyre nézve méltánytalan hátrányt jelentene.
Az eljárásnak a jogi személlyel kapcsolatos része nem szüntethető meg, ha a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának az elkövető büntethetőségétől függetlenül helye van. A bíróság a jogi személyt - ha vele szemben intézkedést alkalmazott - a felmerült bűnügyi költség azon részének viselésére kötelezi, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárás során a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés szükségességét kellett vizsgálni. Megala-
- 59/60 -
pozatlanság [Be. 351. § (2) bek.] esetén a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a felvett bizonyítás alapján a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés mellőzésének van helye. A másodfokú bírósági eljárásban a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazni, illetőleg az alkalmazott intézkedést súlyosítani, vagy az elsőfokú eljárás során alkalmazott intézkedés mellett más intézkedést alkalmazni csak akkor lehet, ha az ügyész a jogi személy terhére fellebbezést jelentett be. A jogi személy terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a jogi személlyel szemben intézkedés vagy súlyosabb intézkedés alkalmazására irányul.
Az elsőfokú ítélet jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása esetén a zár alá vétel elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszüntetéséről a másodfokú bíróság határoz. A másodfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott zár alá vétel a megismételt eljárás során hozott ügydöntő határozat kihirdetéséig tart.
Ha a jogi személy terhére nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt eljárásban nem lehet a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazni, ha erre a hatályon kívül helyezett ítéletben sem került sor, illetőleg nem lehet a hatályon kívül helyezett ítéletben alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést, vagy az alkalmazott intézkedés mellett más intézkedést is alkalmazni.
Perújításnak az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen a Be. 392. §-a (1) bekezdésének c)-e) pontjában meghatározott eseteken kívül akkor van helye, ha
a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy
- a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést mellőzni kell, vagy enyhébb intézkedést kell alkalmazni,
- a jogi személlyel szemben intézkedést, vagy súlyosabb intézkedést kell alkalmazni,
b) a jogi személlyel szemben ugyanazon terhelt cselekményével összefüggésben több ítélet alkalmazott intézkedést.
Felülvizsgálatnak az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen a Be. 405. §-ának c) pontjában meghatározott eseten kívül akkor van helye, ha a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazására vagy annak mellőzésére a büntető anyagi jog,
vagy e törvény szabályainak megsértése miatt került sor. Ha a felülvizsgálatnak azon vádlott vonatkozásában van helye, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak, a felülvizsgálat kiterjed az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezésére is.
A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozat jogi személyre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja vagy a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés mellőzésének van helye vagy a Legfelsőbb Bíróság maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot.
Ha a legfőbb ügyész azon vádlott vonatkozásában jelent be a törvényesség érdekében jogorvoslatot, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak, a jogorvoslati eljárás kiterjed az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezésére is. Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következően a jogegységi határozattal érintett jogerős bírósági határozatnak a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedése törvénysértő, a jogegységi tanács a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést mellőzi.
A jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés végrehajtása iránt a bíróság a megszűntnek nyilvánítás és a tevékenység korlátozása esetén a jogi személyről nyilvántartást vezető bíróságot keresi meg. Ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírságot bírósági végrehajtás során kellene behajtani, de a végrehajtási eljárás az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül eredménytelen volt, erről a bírósági végrehajtó írásban értesíti az intézkedést alkalmazó bíróságot. A bíróság erről haladéktalanul értesíti a jogi személy nyilvántartását vezető bíróságot. A törvény a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján - 2001. május 1-jén - lépett hatályba.
A hazai jogalkotó nemzetközi jogi kötelezettségekre hivatkozással fogadta el a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvényt, bár akadnak olyan vélemények is, melyek az uniós jogalkotási kötelezettséget
- 60/61 -
nem tartják teljesen megalapozottnak. Sárközy Tamás professzor szerint az EU-csatlakozáskor átveendő joganyagnak nem része (nem volt része) a jogi személyek büntetőjogi felelősségének inkorporálása.[57] Véleménye szerint megkérdőjelezhető már az is, hogy egyáltalában büntetőjogi felelősségről van-e szó? Mindez az állítás többek között arra alapozódik, hogy a jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók - a jogi személy megszüntetése, a jogi személy tevékenységének korlátozása, pénzbírság -erőteljesen cégjogias jellegűek. Problematikus lehet a gyakorlatban az, amikor jogi személyek jogi személynek minősülő szervezeti egységei esetében a megszüntetés, illetve a tevékenységkorlátozás csak a szervezeti egységre nézve irányadó-e (például egy társadalmi szervezet megyei szervezeti egysége esetében), vagy az egész szervezetre, illetve, ha igen, hogyan lehet végrehajtani.[58] Nagy Ferenc professzor - mint már a fentiekben hivatkoztunk rá - a pénzbírság megnevezését problematikusnak tartja, hiszen a szabálysértési jogban használt fogalommal azonos.
Szerintem különösen a pénzbírság szabályozása tűnik problematikusnak. A pénzbírságnak minimumösszege 500 000 Ft, maximuma pedig a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt vagyoni előny értékének háromszorosa, ami egyben jelzi a pénzbírság represszív jellegét.
A felső határ relatív meghatározottsága ad lehetőséget a bíróságnak a differenciált ítélkezésre, hiszen nyilvánvalóan más az anyagi teljesítőképessége egy kis családi kft.-nek, mint egy multinacionális konszernnek.
Nem kizárt olyan eset, amikor is az elérni kívánt vagyoni előny pontos értéke nem, vagy csak aránytalanul nagy költségráfordítással határozható meg, s ilyenkor lehetővé teszi a jogalkotó, hogy a bíróság a vagyoni előny értékét becsléssel[59] állapítsa meg - bár megítélésünk szerint - ez a megoldás nem igazán jogállami csengésű.[60]
A jogszabály megalkotását alapos jogirodalmi diszkusszió előzte meg, s bár a törvény hatályba lépése óta információink szerint jóllehet mindösszesen 1 büntetőeljárás indult - amely jelenleg már bírósági szakban van -, de mindez talán annak a számlájára is írható, hogy magával a büntetőeljárási törvénnyel kapcsolatban is komoly problémák akadtak a jogalkalmazók részéről. Véleményem szerint: mind a tételesjogi szabályok, mind a külföldi tapasztalatok alapján - nem valószínű, hogy túlzottan gyakran padot kellene ácsolni[61] a jogi személyiségű "vádlottaknak". ■
JEGYZETEK
[1] Moór Gyula: A jogi személyek elmélete. M. Tud. Akadémia Jogtudományi Bizottságának kiadványsorozat 2. szám, Budapest 1936. 356.0. A jogi személyekkel kapcsolatos magyar civiljogi szakirodalom legkiválóbb ismerője, Moór Gyula a következőket írja: "Minthogy a jogi beszámítás mind az okozatos összefüggésektől, mind az erkölcsi felfogástól különböző utakon járhat, kétségtelen nézetünk szerint, hogy a jogi személyek büntethetőségének a jogi konstrukció szempontjából ugyancsak nincsenek elvi akadályai. Lehetséges az, hogy a jog bizonyos emberek bűncselekményeit valamely jogi személynek számítsa be, és lehetséges az, hogy a büntetésnek bizonyos emberek által való elszenvedését ugyancsak a jogi személynek tudja be".
Megemlíthető Finkey Ferenc és Angyal Pál, valamint Moór Gyula munkássága
[2] Kelemen Frigyes: A testületek büntethetőségéről, Jogtudományi Közlöny 1904. 41. sz. 334-335. o.: "Akik újabban eme fényes dogmatika daczára a testületek büntethetősége mellett foglalnak állást, azok a középkori jogfejlődés, no meg az élet szükségletéből indulnak ki. Az élet különben már úgy is túltette magát a szürke tehorián és segített magán, ahogy tudott. Elnevezi közigazgatásnak, amit épp úgy lehetne büntetésnek venni; így betilt testületeket. Elkobozza a vagyont stb.... Ilyennek képzeljük el a sovány vázát egy, a testületi delictumot is elismerő büntetőrendszernek. A tökéletes kivitelt majd az a kor fogja létesíteni, amely kivívja magának eme szükséges átalakítást."; Finkey Ferencz: A magyar büntetőjog tankönyve. IV. átdolgozott kiadás új nyomata, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1904. 88. o.: "A mai tételes büntetőjog alapvető tétele, hogy büntetni csak az embert lehet és pedig csak az általa elkövetett, u.n. "büntetendő cselekmény" elkövetéseért s ezért is csak akkor, ha a büntethetőségnek a BTK-ban előírt feltételei, illetőleg kellékei reá nézve fenforognak."; Irk Albert: A magyar anyagi büntetőjog. Dunántúli Egyetemi Nyomda, Pécs 1928. 75. o.: "A büntetőjog általános részének első kérdése a bűncselekmény alanya iránt, vagyis az után érdeklődik, hogy ki büntetendő? Erre a kérdésre ad feleletet a bűntettes tana. Hosszú fejlődés útja, amíg ama tisztult felfogás győzedelmeskedett, hogy a bűncselekmény alanya csak ember lehet."
[3] Hacker Ervin: A magyar büntetőjog tankönyve - Általános Rész. Ludvig István Könyvnyomdája, Miskolc 1936. 124. o.: "Azzal az uralkodó nézettel szemben, hogy a jogi személyek ellen büntetőjogi represszió helyt nem foglalhat, újabban mind gyakrabban találkozhatunk büntetőjogi felelősségüknek gondolatával."
[4] Kovács Éva: A jogi személy büntetőjogi felelőssége a magyar jogban. In: A magyar büntetőjogrendszer főbb fejlesztési irányai, (szerk. Horváth Tibor) Miskolci Egyetem Bűnügyi Tudományok Intézete, Miskolc 1999. 92-110. o.: Az alábbiakban a jogi személy büntethetősége mellet és ellene szóló érveket Kovács Éva tanulmánya alapján mutatjuk be.
[5] Hacker Ervin: Az egyesületek büntetőjogi cselekvőképessége és felelőssége - Tanulmány az anyagi büntetőjog köréből. Grill Cs. és Kir. Udvari könyvkereskedése. Pécs 1922. 118.0.
[6] Hacker E.: i.m. 124. o.
[7] Hacker E.: i.m. 129. o.
[8] Hacker E.: i.m. 117. o.
[9] Hacker E.: i.m. 118. o.
[10] Hacker E.: i.m. 133. o.
[11] Hacker E.: i.m. 136. o.
[12] Fülöp Sándor: A jogi személyek büntető jogalanyisága. Magyar Jog 1993. 6. sz. 343-351. o.
[13] Fülöp S.: i.m. 343. o.
[14] Fülöp S.: i.m. 343-344. o.
[15] Fülöp S.: i.m. 344. o.
[16] Fülöp S.: i.m. 344-345. o.
[17] Fülöp S.: i.m. 345-346. o.
[18] Fülöp S.: i.m. 346. o.
[19] Fülöp S.: i.m. 346. o.
[20] Fülöp S.: i.m. 346-347. o.
[21] Fülöp S.: i.m. 347. o.
[22] Fülöp S.: i.m. 348. o.
- 61/62 -
[23] Busch Béla: A jogi személy büntetőjogi felelőssége, (szerk. Geller Balázs) In: Békés Imre Ünnepi Kötet. ELTE, Budapest 2000. 72. o.
[24] Erdei Árpád: Hogyan lehet terhelt a jogi személyből, avagy a jogi felfogás változásának árai. (szerk. Gellér Balázs) In: Békés Imre Ünnepi Kötet. ELTE, Budapest 2000. 91. o.
[25] Erdei Á.: i.m. 100. o.
[26] Erdei Á.: i.m. 102. o.
[27] Fantoly Zsanett: Gondolatok a jogi személy büntetőjogi felelősségéről. Ügyvédek Lapja 2001. 1.sz. 39. o.
[28] Fantoly Zsanett: Gondolatok a jogi személy büntetőjogi felelősségéről. Ügyvédek Lapja 2001. 1. sz. 41. o.
[29] Görgényi Ilona: A környezetvédelmi büntetőjog alapproblémái. In: Ünnepi Tanulmányok II. Horváth Tibor Professzor 70. Születésapjára. Bíbor Kiadó, Miskolc 1997. 33. o.
[30] Görgényi Ilona: A környezetvédelmi büntetőjog alapproblémái, In: Ünnepi Tanulmányok II. Horváth Tibor Professzor 70. Születésapjára. Bíbor Kiadó, Miskolc 1997. 34. o.
[31] Holé Katalin: A környezetvédelem büntetőjogi és közigazgatási jogi eszközei Európában, (szerk. Gellér Balázs) In: Békés Imre Ünnepi Kötet. ELTE, Budapest 2000. 186. o.
[32] Karsai Krisztina: Büntetőjog-tudomány határok nélkül. Jogtudományi Közlöny 1999. 4. sz. 187-188. o.
[33] Kígyóssy Katinka: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége. Magyar Jog 1999. 12. sz. 757. o.
[34] Kiss Zoltán: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége. Cég és Jog 2002. 5. sz. 9. o.
[35] Kovács Éva: A jogi személy büntetőjogi felelőssége a magyar jogban. In: A magyar büntetőjogrendszer főbb fejlesztési irányai (szerk. Horváth Tibor) Miskolci Egyetem Bűnügyi Tudományok Intézete, Miskolc 1999. 106.
[36] Lévai Lona: Societas delinquere potest avagy egy jogelv eróziója. Magyar Jog 1994. 6. sz. 369. o.
[37] Nagy Gábor: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége a francia jogrendszerben. Bírák Lapja 1995. 2-4. sz. 106. o.
[38] Nagy Ferenc: A Magyar Büntetőjog Általános Része, átdolgozott, bővített kiadás, Korona Kiadó, Budapest 2004. 560. o.
[39] Némethy Andrea: A jogi személy büntetőjogi felelőssége. Jogtudományi Közlöny 2000. 11. sz. 469. o.
[40] Sándor Balázs. A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciókról. Belügyi Szemle 2005. 10. sz. 35. o.
[41] Sántha Ferenc: A jogi személy büntetőjogi felelősségéről. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2002
[42] Sántha Ferenc: A jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi jogkövetkezmények. Jogtudományi Közlöny 2000. 6. sz. 240. o.
[43] Sántha F.: i.m. 240. o.
[44] Sárközy Tamás: Büntetőjogi intézkedés szervezetekkel szemben? In: Sárközy Tamás: Kormányzás, civil társadalom, jog. Kossuth Kiadó, Budapest 2004. 205. o.
[45] Szikora Veronika: A jogi személy és a természetes személy felelősségének egymás melletti érvényesülése (a jogi személy jogalanyiságának és büntetőjogi felelősségének kapcsolata) Collega 2002. február 47. o.
[46] Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest 2000. 47. o.
[47] Tóth M.: i.m. 48. o.
[48] Tóth Mihály: Mielőtt sebtében padot ácsolnánk a jogi személyiségű vádlottaknak... Jogtudományi Közlöny 2001. 7-8. sz. 386. o.
[49] Vókó György: A társaságok, jogi személyek büntetőjogi felelőssége, In: Emlékköny Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára, szerk.: Korinek László, Kőhalmi László, Herke Csongor, Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 133, PTE Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2004, 302. o.
[50] 2001. évi CIV. törvény 1. § (2) "E törvény nem alkalmazható a magyar állammal, külföldi állammal, az Alkotmányban felsorolt intézményekkel, az Országgyűlés Hivatalával, a Köztársasági Elnök Hivatalával, az Országgyűlési Biztosok Hivatalával, illetőleg jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási és önkormányzati igazgatási feladatot ellátó szervekkel, valamint nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezetekkel szemben."
[51] A 2001. évi CIV törvény indokolása
[52] A 2001. évi CIV törvény indokolása
[53] Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere
[54] A német megfelelője: Gewinnabschöpfung. (Emellett még szokták e szankciót "nyereség abszorpciója"-ként is fordítani.)
[55] Kiss Z.: i. m. 5. o.
[56] Sántha Ferenc: A jogi személy büntetőjogi felelősségéről. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2002. 149.o.: Hasonló gondolatok olvashatók Sántha Ferencnél: "Kérdéses, hogy az említett szabályok mennyire alkalmasak annak megakadályozására, hogy a terhelt és a jogi személy érdekei összemosódjanak, illetve egyáltalán érdekellentét áll-e fenn a terhelt és a jogi személy között?"
[57] Sárközy T.: i. m. 194. o.
[58] Sárközy T.: i. m. 199. ο.: Α bíróság az egyes szervezeti egységet nem tudja törölni a nyilvántartásból, erre csak az egész szervezet törlése esetében van lehetőség.
[59] Nagy F.: i. m. 561. ο. "Ugyanakkor a törvény azon rendelkezése, amely lehetőséget biztosít a bírónak arra, hogy -meghatározott feltételek mellett - becsléssel állapítsa meg a kiszabásra kerülő pénzbírság alapjául szolgáló elért vagyoni előny értékét [Tv. 6. § (2)], elvi szempontból aggályos, mert ellentmond a törvényi meghatározottság követelményének, másrészt praktikus szempontból sem alkalmazható a felbecsülhetetlen károkat okozó bűncselekmények esetén."
[60] Kőhalmi László: Die gegen juristische Personen anwedbaren strafrechtlichen Massregeln. In: Emlékköny Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20, évfordulójára (szerk. Korinek László, Kőhalmi László, Herke Csongor) Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 133, PTE Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 2004. 180. o.
[61] Tóth Mihály: i. m. A kifejezést Tóth Mihály használta először a magyar szakirodalomban.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus.
Visszaugrás
