A 2011. évi CXV. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 20. § (3) bekezdése egy, a gazdasági életben is meghatározó jelentőségű elvi kérdést döntött el minden kétséget kizáróan: az a hitelező, aki a csődeljárásban a bejelentési határidő elmulasztása miatt nem kerül nyilvántartásba, az adós ellen követelését nem érvényesítheti. Ez a módosítás 2011. augusztus 4-én lépett hatályba és egyértelműen kiterjed az ezt követően indult csődeljárásokra. Kérdés maradt viszont a gyakorlat számára az, hogy ezen jogszabályi rendelkezést megelőzően indult csődeljárások tekintetében miként kell minősíteni azt a jóhiszemű vagy rosszhiszemű magatartást, amikor a hitelező az általa ismert csődeljárásban nem vesz részt, majd a csődegyezség megkötését követően külön, polgári perben kívánja érvényesíteni követelését az adóssal szemben.
Ez utóbbi lehetőség komoly aggályokat vet fel, és a csődeljárás célját, hatékonyságát is veszélyeztetheti. Mint minden polgári jogi jogviszonyban, a jogosulti és kötelezetti érdekek különbözhetnek egymástól, de még nagyobb konfliktus keletkezhet a kötelezettel szemben álló több jogosult között is, mivel ilyenkor mindenki elsődlegesen a saját követelésének hatékony érvényesítésében érdekelt. A hitelezők közötti érdekkonfliktust kívánja a csődeljárás - többek között - egy mederbe terelni, az adós számára - a jogutód nélküli megszűnés elkerülése érdekében - még egy lehetőséget biztosítani. A csődeljárásban szereplő felek céljai és érdekei tehát rendkívül különbözőek lehetnek, ezen nemperes eljárás rendeltetése azonban gazdaságilag és jogilag is egyértelmű. Ebben a rövid tanulmányban elsősorban egyes jogértelmezési kérdések felvázolására teszek kísérletet, azt remélve, hogy gondolataim visszhangot váltanak ki, melynek eredményeként olyan megoldást lehet találni a vonatkozó bírósági gyakorlat számára, amely megnyugtatóan, a hivatkozott érdekeket megfelelő módon tudja rendezni.
A Cstv. 2011. évi módosítása előtt a tételes magyar jogban nem szerepelt olyan szabály, amely naturalis obligatiónak minősítette volna - a felszámolási eljáráshoz hasonlóan - a csődeljárásban be nem jelentett igényeket. Ilyen szabályozás hiányában logikusnak tűnhet az a megállapítás, hogy érvényesen létrejött kötelmi jogi jogviszony alapján keletkezett tartozást polgári perben - elévülési határidőn belül - az arra jogosult érvényesíthet.
A Pécsi Ítélőtábla ny. kollégiumvezetője, dr. Juhász László 2010. október 12-én készült - az ítélőtábla honlapján elérhető - szakmai anyagában összefoglalta ezt a problémát és vázolta az arra adható kétfajta választ. Az egyik szerint, ha a perindító fél olyan követelést érvényesít, amelyet a csődeljárásban bejelenthetett volna, de elkésett a bejelentéssel, vagy nem kívánta az eljárásban érvényesíteni a követelését, a pert tárgyalni kell, mert a csődegyezségi eljárással kapcsolatban a törvény nem tartalmaz olyan szabályt, mint a felszámolási eljárásban, ahol az Cstv. 41. § (1) bekezdése kizárja az igény későbbi érvényesítését. A másik álláspont szerint a csődeljárásban kell az igényeket érvényesíteni; aki ezt elmulasztja, vagy elkésetten jelenti be az igényét, arra a csődegyezség úgy hat ki, hogy elveszti az anyagi jogosultságát követelése érvényesítésére.
Juhász szerint a Cstv. rendelkezéseiből az állapítható meg, hogy a törvényalkotói akarat az összes követelés csődeljárásban történő érvényesítését kívánta szabályozni, de kifejezett, a felszámolási eljárásban is megtalálható szabály hiányában nem lehet kizárni, hogy az ilyen jogosultak bírói úton keressenek kielégítést. A törvényalkotónak egyértelműen ki kellett volna mondania, hogy aki nem jelenti be, vagy késve jelenti be a követelését, az sem peres eljárásban, sem a későbbi felszámolási eljárásban nem érvényesítheti az igényt. A jogvesztés ugyanis olyan súlyos következmény, amelyhez kifejezett törvényi rendelkezés kell. Juhász ez utóbbi állásponttal ért egyet, de elismerte, hogy ez a fajta pereskedés a csődeljárás jelentőségét csökkenti és az az üzenete, hogy jobban járhat az, aki nem vesz részt a csődeljárásban.
A különböző bírósági, iránymutatónak szánt adatbázisokban egyedül a Fővárosi Bíróság által meghozott, BDT 2011. 2480. számú döntésben találkozhatunk ezzel a problémával. Az ítélet megszerkesztett (vastag betűs) tézismondata szerint a csődeljárás során a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő nem jogvesztő. Amennyiben csak ezt a megállapítást vennénk figyelembe, úgy ebből az következne, hogy a Fővárosi Bíróság ebben a vitás jogkérdésben általános jelleggel foglalt állást. A határozat indokolását végigolvasva azonban az derül ki, hogy a per előzményét képező fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésekor az adóssal szemben csődeljárás még nem volt folyamatban. Az alperes az ellentmondásában, majd az elsőfokú eljárás során nem is hivatkozott érdemi védekezése részeként a kereseti követelés naturalis obligatio jellegére. Először az elsőfokú, őt marasztaló ítélet elleni fellebbezésében jelölte meg, hogy időközben vele szemben csődeljárás indult, melyben a felperes bejelentette a hitelezői igényét, azonban elmulasztotta a regisztrációs díj befizetését, ezért a vagyonfelügyelő nem vette nyilvántartásba a követelését. Ilyen tényállás mellett jutott a másodfokú bíróság arra a végkövetkeztetésre, hogy mivel a felperes az alperessel szemben folyt csődeljárásban hitelezőként nem vett részt, ezért a csődegyezség hatálya rá még kényszeregyezségként sem terjed ki. Megítélése szerint a Cstv.-nek a csődeljárásra vonatkozó szabályai nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szerint a csődeljárásban részt nem
19/20
vevő hitelező igényét a csődeljárás keretein kívül ne érvényesíthetné. A felperes igénye ezért a csődegyezségre tekintettel nem korlátozható és teljes követelését jogosult az alperessel szemben érvényesíteni.
A követelés perbeli érvényesítése és a csődeljárás megindulásának időbelisége szempontjából hasonló tényállású ügyben eddig egyszer hozott ítéletet a Kúria (Gfv. X. 30.205/2011/7.). Itt is előbb indult el a polgári peres eljárás és csak ezt követően a csődeljárás az adóssal szemben. A polgári perben eljárt másodfokú bíróság és a Kúria is - figyelemmel az alperesek védekezésére - úgy foglalt állást, hogy sem a Cstv., sem más jogszabály nem tartalmazott kizáró rendelkezést az olyan követelés érvényesítésére nézve, amely a csődeljárás során kötött csődegyezségben, az igény jogosultja oldalán felmerült valamely okból nem került figyelembevételre. A Kúria utalt a 2011. évi módosításra, amely 2011. augusztus 4-i hatállyal korlátozza azoknak a hitelezőknek az igényérvényesítését, akik az adós csődeljárásában, a csődegyezség megkötésében nem vettek részt. E jogszabályi módosítás időbeli hatályára tekintettel azonban a Kúria ezt a korlátozást a perbeli jogvitában nem találta alkalmazhatónak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
