Barzó Tímea 2014 óta a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékének docense, 2015 óta pedig tanszékvezetője. A fenti címen megjelent[1] monográfia a Szerző kutatásainak átfogó bemutatása és összegzése, mely magas szinten reprezentálja a magyar családjog rendszerét az elméleti és gyakorlati kérdésekre egyaránt kiterjedően. Részletes elemzést ad a házasság, az alternatív párkapcsolati formák, a rokonság, valamint a gyámság szabályanyagáról, a hatályos joganyag ismertetésén túlmenően a történeti kontextusok bemutatására is nagy hangsúlyt fektetve. Emellett a nemzetközi vonatkozások ismertetése is szerves részét képezi a könyvnek a téma által megkívánt arányoknak megfelelően kifejtve.
A cím megválasztása rendkívül találó, megfelelően tükrözi a szerző abbéli kívánalmát, hogy a hétköznapi értelemben vett család olykor bonyolultnak tűnő és szövevényes jogi szabályozását holisztikus módon rendszerezze. Az elmúlt évtizedek során - nem számítva az egyetemi tankönyveket - hazánkban nem igazán született olyan mű, mely a magyar családjog dogmatikai, elméleti és gyakorlati kérdéseit egyaránt, kellő részletességgel feldolgozná. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Negyedik Könyvéhez készített kommentárok ugyan igyekeznek gyakorlati útmutatásként szolgálni a jogkereső közönség számára, ugyanakkor olyan mű, mely a teljesség igényével igyekszik vizsgálni a hatályos magyar családjogi szabályozást, eddig nem állt rendelkezésre.
A családjog szövevényes rendszerének magját a Polgári Törvénykönyv Negyedik Könyvének normaanyaga képezi, ugyanakkor számos egyéb jogszabály is hatást gyakorol e jogterületre. Jelen mű szerzője éppen ezért nem kizárólag a Polgári Törvénykönyv normaanyagát vette górcső alá, hanem részletesen kitér az egyéb jogszabályok és nemzetközi dokumentumok releváns rendelkezéseinek ismertetésére, bemutatására is. Emellett a monográfia elsősorban a családjog anyagi jogi szabályainak ismertetésére törekszik, ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül a 2018. január 1-jén hatályba lépő 2013. évi CXXX. törvény, az új Polgári Perrendtartás kapcsolódó szabályait sem.
A Szerző a jogterület rendszertani alapjaira építkezve, komplex módon, viszont a 2013. évi V. törvény által felállított rendszerben haladva dolgozza fel a különböző részterületeket. A monográfia egyes részeit Könyvként nevezi és ennek értelmében a művet öt Könyvre osztja. Elsőként a családjog alapelveit mutatja be, ugyanakkor nem csak a Polgári Törvénykönyv előírásaira szorítkozik, hanem az Alaptörvény, valamint a különböző nemzetközi dokumentumok (például ENSZ Gyermekjogi Egyezmény, Gyermekvédelmi törvény) releváns kívánalmait is hozzákapcsolja magyarázatához. Külön kitér az alkotmánybírósági gyakorlatra, mely az évek során számos alkalommal vizsgálta a családjog alkotmányos alapelveinek érvényesülését.
A második Könyv rendkívül részletes módon elemzi a házasság, mint jogintézmény lényegi kérdéseit. A házasság létrejöttének, érvényességének bemutatását követően behatóan vizsgálja a Szerző a házastársak vagyoni viszonyainak kérdéskörét. Nemcsak a konkrét családjogi normákra hagyatkozik, hanem komplex módon, a Polgári Törvénykönyv rendszerébe illeszkedően jár körbe egy-egy problémásabb területet, példaként említhető a házastársak egymás közötti szerződéses viszonya vagy akár maga a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés, ahol a kötelmi jogi vonatkozások ismertetése (így például ezen szerződések érvényességének kérdésköre) is megjelenik a monográfiában. Említhetjük azonban a házastársak gazdasági társaságokhoz való kötődését, e társaságokban való részvételét is, mely szintén összetett módon, a házassági vagyonjog és a társasági jog kettős szemüvegén keresztül vizsgálható megfelelően.
A házasságon és a házastársak jogviszonyain túllépve a Szerző kellő alapossággal elemzi az alternatív párkapcsolati formák (így a bejegyzett élettársak és a de facto élettársak) jogi szabályozási környezetét. Sajátos terminológiával nevezi ezeket a jogviszonyokat alternatív párkapcsolati formáknak, kifejezésre juttatva azon szemléletmódját a szerzőnek - amely egyébként a mai társadalomban elvárásként is megfogalmazódik - ami alapján igyekszik családi kapcsolatként és családjogi jogviszonyként vizsgálni és bemutatni ezeket az együttélési formákat. A jogalkotás és a joggyakorlat sokszor ellentétes álláspontra helyezkedik ezen kapcsolatok megítélése tekintetében (elég csak az élettársi szabályozás kötelmi
- 53/54 -
jogi könyvben történő elhelyezésére gondolnunk), ugyanakkor mindkettő egyetért abban, hogy bizonyos fokú jogi védelem ezeket a jogintézményeket is megilleti. Ezek a párkapcsolati formák nem újak a magyar jogi szabályozásban, azonban családjogi megítélésük erősen megkérdőjelezett mind a mai napig. A Polgári Törvénykönyv a bejegyzett élettársak vonatkozásában közvetlen módon nem tartalmaz előírásokat, azokat továbbra is külön törvény szabályozza[2]. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy e külön törvény visszautal a házastársak esetén alkalmazott normákra, így ezeket (természetesen a külön törvényben meghatározott kivételekkel) a bejegyzett élettársak vonatkozásában is alkalmazni kell. A de facto élettársak helyzete még problémásabb, ők ugyanis részben helyet kaptak a családjogi normák között, ugyanakkor a jogalkotó továbbra is szerződéses viszonynak tekinti a köztük fennálló kapcsolatot, így a szabályanyag jelentős része a Ptk. Kötelmi Jogi Könyvében található. E kettősség bemutatása, részletezése szintén megjelenik a monográfiában, külön hangsúlyozva az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatát, jogértelmezését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
