Majdnem hat évtizeddel az első kiadást követően - a hazai jogtudományi könyvkiadás dicséretére - újra megjelenésre érdemesnek találták Horváth Barna: Angol jogelmélet című alapművét. Az eredetileg 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent több mint hat és félszáz oldalas monográfia mind a mai napig hézagpótló és nélkülözhetetlen alapmunka a magyar jogirodalomban.
1. De ki is ez a Horváth Barna, aki jó hét évtizeddel ezelőtt vette magának a fáradságot és Pulszky Ágost nyomdokain[1] nekilátott az egyetemes jogi kultúra egyik meghatározó teljesítményének számbavételére, szaktudományos értékelésére? Az idehaza jogelméletet művelők és tanulók számára ma már nem olyan ismeretlen az élete és munkássága, mint jó tíz évvel ezelőtt, de úgy hiszem nem árt néhány mondat erejéig felidézni a magyar jogbölcseleti gondolkodás egyik markáns, sokak szerint különc alakjának életútját. Horváth Barna Budapesten született 1896-ban és hazájától távol, New Yorkban halt meg 1973-ban. Tudományos pályafutásának első, felkészüléssel töltött évtizedét követően a meg nem értettség légkörében élte le életét. Itthon félt a provincializmustól - melyről maga is szól az 1944-45 fordulóján írt memoárjában[2] -, munkásságát külföldön inkább elfogadták, sőt elismerték. Az 1949-es kényszerű emigrálás át megelőzően 7929-től a szegedi (1940-től kolozsvári, majd 1945-től ismét a szegedi) jogi kar jogfilozófia professzora volt - jeles tanítványai közül említésre méltó Bibó István, Erdei Ferenc, Szabó József, Vas Tibor, Reitzer Béla[3] -, majd a háború után Budapesten akadémiai státuszban folytatta tudományos tevékenységét. Munkássága részleges elismerését jelentette, hogy 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választotta. Moór Gyula nyugdíjaztatásával megüresedett budapesti jogbölcseleti tanszéket - bár nagyon szerette volna de - nem vele töltötték be. Az "aktuális" rendszerváltás nem neki kedvezett. 1949 elejére helyzete idehaza teljesen ellehetetlenült, s családjával együtt elhagyta az országot. Az emigrálást követően rövid ausztriai tartózkodás után az Újvilágban próbált szerencsét. 1950 és 1956 között politikatudományt, jogelméletet és nemzetközi jogot tanított a New York-i Graduate Faculty of Political and Social Science The New School of Social Research visiting-professzoraként. Nehéz anyagi körülményei időközben arra késztették, hogy állást vállaljon az Amerika Hangja Magyar Osztályán, ahol nyugalomba vonulásáig, 1964-ig dolgozott. Eközben számos alkalommal megfordult Európában, s mint vendégprofesszor tanított Zürichben (1948, 1964), Bécsben és Berlinben (1962), Freiburgban (1964), Koppenhágában és Gentben (1966).[4] A szűkszavú biográfiai adatok mögött kiemelkedő tudományos tevékenység - amely kiterjed a jogfilozófia, etika, szociológia, politológia területére -, oktató-nevelői és közéleti teljesítmény rejlik.[5]
2. Az Angol jogelmélet megírásának előtörténete egészen a húszas évek végére nyúlik vissza, amikor Horváth Barna Moór Gyula ajánlására 1929-ben bő fél évet töltött Londonban.[6] Önéletrajzi visszaemléke-
- 491/492 -
zéséből tudjuk, hogy idejének jelentős részét a British Museum könyvtárában töltötte anyaggyűjtés céljából: "Főként cikkeket és szemléket olvastam, a könyvek olvasását akkorra hagytam, amikor visszatértem Magyarországra."[7] Az angol fővárosban töltött hónapok elsősorban Harold Laski - a korabeli angol munkáspárt fő ideológusa és a politikai pluralizmus egyik jelentős elméletének megalkotója - hatása alatt teltek: "Laskinak majdnem minden művét elolvastam és tanításait igyekeztem beépíteni műveimbe. Ő mindenekfölött a gondolat morális pátoszával hatott rám." - emlékszik vissza - "Csodáltam a minden művében fellelhető 'buzgó szabadságvédelmet'..."[8] Emellett behatóan foglalkozott az angol filozófiai és jogi gondolkodás óriásai közül Hobbes, Bentham, Austin munkásságával, illetve az amerikai jogi gondolkodás kiemelkedő alakjaival, közülük leginkább Roscoe Pound műveivel. Processzuális jogszemléletének kidolgozása szempontjából meghatározó volt - az angol szociológus, az ún. szociális liberalizmus fő alakja - Leonard T. Hobhouse-szal (és tanítványával, Morris Ginsberggel) való megismerkedése, akitől átvette és a jogfejlődésre alkalmazta a társadalmi fejlődés (evolúció) négy típusát. Említésre méltó az amerikai jogi realizmus egyik jeles alakjának Thurman W. Arnoldnak a hatása is, aki "a jog társadalmi függőségének pszichológiai interpretációját" dolgozta ki.[9]
Az angliai élmények és benyomások hatására már ekkor megfogalmazódott benne az idehaza kevéssé ismert angolszász jogelméleti gondolkodás története monografikus földolgozásának terve. Angliából hazatérve Horváth Barna több nagyobb lélegzetű tanulmányban adott számot az angolszász jogelméleti gondolkodás eredményeiről, múltjáról és legújabb törekvéseiről.[10] A common law ideológiájáról szóló tanulmányában meg is fogalmazza saját jogelméleti törekvésének célját: "Fel kell adnunk azt a törekvést, hogy a jog lényegét egyetlen ideálban megtaláljuk... Olyan módszerre van szükség, amely összefér a különböző filozófiai álláspontokkal."[11] Ugyanitt Pound kapcsán megjegyzi, hogy fel kell szabadítani "a jogelméletet az alól az illúzió alól, mintha a szembenálló filozófiai álláspontok között szükségképpen választani kellene", illetve fel kell szabadítani "az egy eszméjű, egy alapgondolatú módszer optikája alól."[12] Ez az a motiváció, amely Horváth Barnát arra készteti, hogy a neokantiánus tradíciót, illetve a mindenkit ez idő tájt vitára inspiráló kelseni elméletet meghaladva szembenézzen a jog társadalmi természetével és annak következményeivel, mert a jog nem csupán normatív természetű jelenség, hanem társadalmi képződmény is. Horváth Barnát az angolszász indíttatású pragmatikus-empirikus (esetjogi) szemlélet segíti hozzá az új (szinoptikus) látásmód, mint módszer megalkotásához, mely korábban nem ismert utakat nyitott a kontinentális jogi gondolkodás számára. Horváth Barna szinoptikus szemléletmódjához funkcionálisan kapcsolódott - az eredetileg az angol jog sajátosságaként bemutatott - "processzuális jogszemlélet"-e: "A processzuális jogszemlélet... felelős elsősorban az angol jogelméletnek azért a józan pozitivizmusáért, amely spekulatív jogelveket sohasem téveszt össze a mindennapi joggyakorlat tényleges eseteivel... S ha tekintetbe vesszük, hogy később, a Common Law tulajdonképpeni tartalmát nem az egyes precedensekben, hanem az általános elveknek és tanoknak abban a kincsében látják, amelyeken az egyes döntések alapulnak, akkor látjuk, hogy a processzuális szemlélet pozitivizmusa miként csendül összhangba azzal a józan természetjogi felfogással, amely az élő jog természetjogi elemét az anyagi jogban, a jogeset konkrét faktuma által feltételezett szuperpozitív jogelvekben ismeri fel."[13]
Mint látjuk Horváth Barna jogelméleti rendszerének kialakításában meghatározó szerepet játszott az angolszász jogi kultúra, jogbölcselet és társadalomfilozófia. A szerző második fő művének tekinthető Angol jogelmélet kéziratának elkészítése köz-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
