Az internet megjelenése és elterjedése kihívások elé állította a világ számos államát. A határokat átlépő internetes tartalmak, a tartalmakat megosztó felhasználók anonimitása, illetve a gyakorlatilag minimálisra csökkenő időtartam, amely alatt a tartalmak elérhetővé válnak bárki számára országhatártól függetlenül, rendkívüli kihívások elé állították a végrehajtó hatalmakat. A jogérvényesítés, illetve a jogszabályok kikényszeríthetősége erősen csökkent a fenti okok miatt.
Az egyes államok akár a saját területükön megjelenő jogsértő tartalmakkal kapcsolatban is, de jellemzően inkább a külföldről érkező tartalmak kivédésére igyekeznek olyan jogszabályokat alkotni - vagy a kevésbé demokratikus államok esetében olyan helyzetet teremteni -, amelyek az internetes tartalmak elérésében közreműködő iparági szereplőket szűrők alkalmazására kötelezik. Az, hogy egy állam mit ítél sértőnek, erősen függ többek között az adott állam történelmétől, kultúrájától, politikai helyzetétől és vallásától. A technikai eszközökkel kiszűrt vagy blokkolt1 tartalmak köre rendkívül széles skálán mozog, a politikai tartalmaktól kezdve a szerzői jogot sértő tartalmakon és szexuális tartalmakon át a szerencsejátékokig. Európában is találunk bőven példát arra, hogy egy állam a nem kívánatos tartalmaktól blokkolással szabadul meg; gondoljunk csak arra, hogy a Pirate Bay nevű fájlcserélő oldalt hány országban blokkolták (Dánia, Olaszország, Finnország).2
Bár a nemzetközi példákban azt látjuk, hogy az államok az internetes tartalmak elérésének láncolatában közreműködő gyakorlatilag minden iparági szereplőnél próbálnak szűrőket elhelyeztetni - a keresőmotorok üzemeltetőitől kezdve az internetes kávézókig -, a leggyakrabban előforduló eset, hogy az internetszolgáltatókat próbálják meg bizonyos tartalmak kiszűrésére kötelezni.
Magyarországon tavaly nyárig két törvény biztosított bizonyos fokú kötelezettséget a szűrésre, azonban ezek tényleges alkalmazására nem került sor a gyakorlatban. Egyrészt a szerencsejátékok szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény tartalmazott olyan rendelkezést, amely a hírközlési szolgáltatókat - ami természetesen az internetszolgáltatókat jelentette - eltiltotta attól, hogy engedély nélküli szerencsejátékban történő részvételre vonatkozó ajánlatok közzétételében működjenek közre.3 A szabályozás kezdetben nem rendezte egyértelműen a folyamatot, és azt sem, hogy milyen módon derült volna ki a hírközlési szolgáltatók számára, hogy egy oldal engedély nélküli szerencsejátékot tartalmazott, illetve milyen módszerrel kellett volna az oldalakat tiltani. Ennek ellenére egy 2011-es módosítást követően már ajánlatok közzétételében történő közreműködés 100 millió forintig terjedő bírságot alapozhat meg a hírközlési szolgáltatókkal szemben.4
A másik ilyen rendelkezést a sokat vitatott, a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: médiatörvény) tartalmazza, mely alapján, ha egy médiaszolgáltató vagy internetes sajtótermék nem tesz eleget a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) határozatában foglaltaknak, a hatóság az internetes oldalak elérésének felfüggesztésére kötelezheti az internetszolgáltatókat.5
A következőkben a blokkolás szabályozásának folyamatát a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés előkészítési fázisának ismertetésén keresztül mutatom be. A tervezetet 2012 őszén tették közzé társadalmi egyeztetésre, amire egyébként rendkívül rövid határidőt szabtak. Az előterjesztés új intézkedést tervezett bevezetni: az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételét. Ennek két alfaját tartalmazta a tervezet. Egyrészt az ideiglenes hozzáférhetetlenné tételt mint kényszerintézkedést a büntetőeljárás során, a bűncselekmény további megvalósulásának megakadályozása érdekében, másrészt a végleges hozzáférhetetlenné tételt a büntetőeljárást lezáró érdemi határozattal.
Az indoklás szerint az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételének bevezetése elsősorban a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011/93/EU irányelv végrehajtását szolgálta. Az irányelv 25. cikk (1) bekezdése alapján a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő, a területükön üzemeltetett weboldalak azonnali eltávolításának biztosítására, valamint törekedniük kell a területükön kívül üzemeltetett hasonló weboldalak eltávolítására. A 25. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok intézkedéseket tehetnek a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő, a területükön található internetfelhasználókat célzó weboldalakhoz való hozzáférés meggátolására.
Az előterjesztés szerint az egyes weboldalak ideiglenes szűrése kényszerintézkedésként csak meghatározott bűncselekményekkel - gyermekpornográfia, terrorcselekmény, állam elleni bűncselekmények - összefüggésben lett volna elrendelhető, illetve az eljárás befejezését követő intézkedésként a végrehajtási szakban is elrendelhető lett volna a blokkolás, a fokozatosság elvét követve. Az előterjesztés szerint az új intézkedés és kényszerintézkedés végrehajtására első helyen a tárhelyszolgáltatók kötelezhetőek. Ha azonban a tárhelyszolgáltató nem teljesíti az adateltávolítási kötelezettségét vagy annak joghatósági akadálya áll fenn, sor kerülhet az ún. "blokkolásra". A törvénytervezet rendelkezett még a központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozati adatbázis (a továbbiakban: KEHTA) létrehozásáról, mely a blokkolandó oldalak listáját tartalmazza, s melynek üzemeltetését az NMHH feladatává tette.
Számos szakmai szervezet és cég fejtette ki aggályait a tervezett új intézkedéssel és kényszerintézkedéssel, illetve a KEHTA intézményével kapcsolatban6. Az aggályok között szerepelt, hogy a vélelmezetten jogsértő tartalmak túlnyomó többsége esetében olyan aránytalanul súlyos szankció az elektronikus hírközlési szolgáltatók által való elérhetetlenné tétel, amely nem célravezető, és amely a jogszerű, hasznos tartalmak korlátozásához vezet, mely sérti a véleménynyilvánítás szabadságát. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint a tervezet aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás és az információhoz jutás szabadságát. A TASZ álláspontja7 szerint mindaddig, amíg jogerős bírói ítélet nem mondja ki egy adatról, hogy általa közvádas bűncselekmény valósult meg, az ilyen jellegű korlátozás csak olyan bűncselekmények gyanúja esetén arányos, amikor az eltávolításhoz vagy a hozzáférés korlátozásához fűződő érdek nagyobb súlyú, mint az a sérelem, amit az állítólagos bűncselekmény okoz.
A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) kiemelte8, hogy a magyar jogrendszer már tartalmazta az elérhetetlenné tételhez szükséges
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
