Felek 2005 szeptemberében Termékértékesítési és Szolgáltatási Szerződést kötöttek. A szerződés tárgya hibrid naposcsibék értékesítése és termelési szaktanácsadás volt és szövege tartalmazta a szállítás ütemezését is, amely szerint felperes 2005. év 43. hetében 10 000 db, a 44. hetében 34 000 db napos csibét volt köteles szállítani, illetve alperes átvenni.A szerződéses kötbér mértéke "a szerződésben szereplő és átvett naposcsibe különbözetének teljes eladási ára" volt. Felperes a naposcsibe-tojásokat ennek megfelelően helyezte keltető gépbe, alperes azonban négy nappal az esedékes második tétel szállítási időpontja előtt közölte vele, hogy a 34 000 darabos tételt elfogadni nem tudja, annak csak felét, 17 000 darabot veszi át. A második 17 000 db visszautasítását alperes a piaci helyzetnek a madárinfluenza által okozott módosulásával indokolta, amely alapján mentesül kötelezettségei alól.
Mivel a teljesítéssel kapcsolatban vita merült fel, felperes a szerződésben szereplő kikötés alapján keresetet terjesztett elő a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróságnál mintegy 1 000 000 Ft kötbér megfizetése iránt. Felperes szerint a Ptk. 256. §-a, illetve a szerződés alapján a piaci helyzet módosulása nem számít elháríthatatlan akadálynak, és alperes a szerződésszegés következményeit viselni tartozik.
Alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmét azzal indokolta, hogy átvételi kötelezettségét olyan okból nem tudta teljesíteni, amelyért nem felelős. Védekezésében előadta, hogy a madárinfluenzával kapcsolatos híradások által okozott keresletvisszaesés miatt az általa megtermelt vágóbaromfit nem tudta a szerződésben vállalt ütemezésnek megfelelően eladni. Hivatkozott arra, hogy erről előre értesítette felperest és jóval a szállítás előtt le is mondta a megrendelést, mert az elhúzódó értékesítés miatt szükséges nagyobb istállóhely biztosítását, illetve annak állategészségügyi és járványvédelmi előírások szerinti tisztítását a szerződéses szállítási határidőre lehetetlen elvégezni. Kérte is felperest, hogy az elindított keltetést felperes ennek megfelelően állítsa le, és csak akkor folytassa, ha a kikeltetni kívánt állományt más irányban értékesíteni tudják. Hivatkozott arra is, hogy kárenyhítési kötelezettségként megfizetett felperesnek 20 000 db tojás ellenértékekét, mert kb. ennyit kellett keltetőbe tennie a 17 000 darabszám biztosítására. Ugyanakkor felvetette, hogy ebben a vonatkozásban nem lehet közömbös az sem, hogy felperes nem élt a megsemmisítéssel kapcsolatos kormánytámogatás lehetőségével.
Felperes nem vonta kétségbe, hogy a baromfipiaci helyzet nehéz volt a kérdéses időben, de ez nem tekinthető vis maiornak. Alperes lehetőségeit nem rendítette meg oly mértékben, hogy átvételi kötelezettségeinek nem tudott volna eleget tenni. Ezt bizonyítja, hogy 17 000 darabot mégis átvett. Nincs igazolva továbbá, hogy az akadályok elhárítására alperes minden lehetőt megtett. A megürülő istálló-szint takarítása az átvételi határidőig szerinte lehetséges volt. A keltetés leállítását nem hajthatta végre, mert a keltetési folyamat megindulása után a tojás áru-minősége megszűnik. Végül ellenezte, hogy a Választottbíróság az esetleges kártérítési kérelmet a kizárólag felek közti jogviszony tárgyát képező eljárásba bevonja.
A Választottbíróság a rendelkezésre álló iratokból és a megtartott tárgyalás adataiból határozatát az alábbiakat mérlegelve hozta meg:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
