A szerződés a piacgazdaság egyik alappillére és csak akkor válik láthatóvá fontossága, amikor meginog annak évszázados gyakorlatra és széles körű nemzetközi joganyagra épülő talapzata. Ahogy az Nochta professzor a 2007-2009-es pénzügyi válság hatásaként ért kihívások kapcsán felvetette: a szerződés intézménye is válságba kerülhetett volna a globális gazdasági válság hatására.[1] Azonban ahogy láthattuk számos példa esetében a válságot követően éppen ellenkezőleg megerősödve került ki a jogintézmény azáltal, hogy két külső támogatóval megerősödve képes lesz a szerződő felek akaratát új korábban még nem ismert szempontok (kockázatok) mérlegelését követően is megvalósítani a szerződések keretei között, de korábban nem elképzelhető módon. A két külső támogató pedig éppen a bírói jog és a jogalkotó beavatkozása, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei egy új a korábbiaktól eltérő szinten. Azonban ahhoz erre sor kerüljön olyan előre nem látható és nem mérlegelhető kockázatok bekövetkezése szükséges, amelyet a szerződő felek megfelelő mérlegelés során sem láthattak előre és így szükségszerűen kívül esik az üzleti kockázat keretein.
A 2007-2009-es globális pénzügyi válságot követően 2019-ben a Covid járvány majd ezt követően 2020 nyarán kialakult gáz energiaválság tetézve az orosz-ukrán háború 2022 februári kitörésével az üzleti feltételek jelentős és kiszámíthatatlan változását idézték elő. Míg a 2007-2009-es pénzügyi válság a pénzügyi befektetők és jelzálogadósok csoportját érintette közvetlenül addig a 2019-22 közötti válságsorozat a piac alapvető elemei közül mind a keresleti mind a kínálati oldalt érintette. E történések hatására az infláció jelentős növekedésnek indult és a termelési költségek kalkulációja és a kereskedelmi ellátási láncok működtetése is számos esetben ellehetetlenült. A rövid távú alkalmazkodás akár az árakban akár a teljesítési határidők jelentős növelésében a szerződések módosítása nélkül megvalósulhatott ebben az időszakban is, azáltal, hogy egyszeri azonnali teljesítése a szerződés feltételeinek már az ár vagy egyéb feltételek változása alapján kialakult jogok és kötelezettségek új piaci gazdasági egyensúlya mellett valósulhatott meg. A probléma ahogy a válságok esetében általában a közép- hosszú lejáratú (keret)szerződések esetében áll fenn, amikor a szerződés teljesítése egy hosszabb időszak alatt részben a megváltozott körülmények kialakulását követően kell, hogy megtörténjen. Erre kiváló példák a deviza alapú jelzálogszerződések Magyarországon a fogyasztási hitelek esetében[2]
- 67/68 -
- a lakosság széles körét érintve,[3] illetve Lengyelországban a vállalkozások széles körét érintő deviza alapú hitelek.
Papp Tekla professzor asszony a 2007-2009-es válságot a szerződési jog szemszögéből elemezve[4] a nem kalkulálható gazdasági kockázatok közé sorolta többek között "az infláció megugrását,... a kereslet-kínálat viszonyainak radikális átalakulását, . az áru és termékpiacok összeomlását és a gazdasági ágazatok termelési és likviditási problémáit" is.[5] Papp professzor asszony a 2007-2009-es globális pénzügyi válság hatásaként változó körülmények között a bankválságot, az árfolyamválságot, a devizaválságot és a magas inflációt is azonosította tanulmányában. Az infláció Magyarországon valóban több mint megduplázódott 2008-ban és 8 % fölé emelkedett, de 2009-ben ismét esni kezdett éppen a kibontakozó recesszió hatására. Ez utóbbi folyamat a magyar gazdaságban éppen az állami beavatkozás (további költségvetési ösztönzők a növekedés fenntartására) miatt nem valósulhatott meg 2022-ben és ezen tényezők hozadékaként emelkedett az infláció közel 25 %-os szintre az év végére. Már a kétszámjegyű infláció is rendkívül megnehezíti a gazdasági kalkulációt, de annak tartós jelenléte, különösen veszélyes a gazdaság számára, hiszen hozzászoknak a gazdasági szereplők és az üzleti kalkulációk részévé válik, ezzel támogatva annak fenntartását is. Azt a tényt is fontos megjegyezni, hogy az 1990-es években is, nem egy év alatt, hanem közel tíz év munkájával, sikerült egyszámjegyűre csökkenteni az inflációt.[6]
A polgári jog egy alappillére, hogy a magánjogi szerződések a szerződéskori feltételek jelentős változása esetén is teljesítendők (pacta sunt servanda) azonban a jogfejlődés kinyitotta a szerződő felek számára az előre nem látható és jelentős feltétel változások esetében a szerződés felmondásának a lehetőségét a clasulua rebus sic stantibus elv alkalmazásával. Ebben a cikkben inkább az utóbbi esetet vizsgálom, áttekintve annak nemzetközi jogi és polgári jogi fejlődését. Ezt követően viszont azt a speciális helyzetet vizsgálja, hogy bár a szerződés eredeti formájában nem teljesíthető, milyen beavatkozási lehetőségek vannak a bírói jog és a jogalkotó részéről a szerződés a megváltozott körülmények figyelembevételével történő teljesítésére. Így a tanulmány a pacta sunt servanda Szküllája és a clausula rebus sic stantibus Kharübdisze közötti utazásra kalauzolja az olvasót.
Míg a szerződés teljesítése jól körülhatárolt és egyértelmű, addig a szerződés nem teljesítése a megváltozott körülményekre való tekintettel korántsem annyira jól megfogható a jog eszközeivel. A "pacta sunt servanda" alapelv azt jelenti, hogy "a megállapodásokat teljesíteni kell", a kötelmi jog egyik hagyományos alapelve. Ellentétben sok másik latin nyelvű alapelvekkel, ez az alapelv az ókori római jogban ismeretlen volt, mert a szerződéstípusok csak egy szűk köre volt bírói úton peresíthető. A "pacta sunt servanda" elvet elő-
- 68/69 -
ször a középkorban fogalmazták meg (kb. 1190-ben)[7]. Az angol jog csak 1602-től[8] ismerte el a "pacta sunt servanda" elvét.
A szerződések teljesítése a szerződéskori feltételek jelentős és tartós változása esetén lehetővé teszi a szerződés felmondását a szerződő felek bármelyike által, ha az megfelel egy jól körülhatárolható feltétel-rendszernek. A felmondási okok rendszerét a "clausula rebus sic stantibus" elve tartalmazza.
A "clausula rebus sic stantibus" jelentése: "A dolgok jelenlegi állására vonatkozó záradék".
A szerződések jogában a körülmények alapvető megváltozására utal. Egy ilyen változás esetén egy egyezmény, vagy szerződés egyik tagja kivonhatja magát alóla.
A római jog még nem ismerte a clausula rebus sic stantibus jogintézményét.[9] Gropius és a természetjogászok jogi felfogása a római jogra alapozva elutasította, hogy bármely fél a szerződés teljesítésének a körülményeinek megváltozása miatt ezt a lehetőséget akárcsak mérlegelje is.[10] A clausula 'rebus sic stantibus'-t a dekretisták egy Aurelius Augustinustól származó és Gratianus által a Decretumba felvett idézet alapján fejlesztették ki[11], amely éppen az eskü kötelező erejéről[12] szól.[13] Bisignanói Simon 1177 és 1179 között a Decretumot összefoglaló Summájában jegyezte fel, hogy "minden esküben, ígéretben vagy szerződésben benne van egy hallgatólagos és törvényes feltétel".[14],[15] Ez a megfogalmazás azért jelentős, mert kiterjesztő jelleggel, minden szerződésre használja a továbbiakban Bisignanói Simon azt.[16] Aquinói Tamás az 1265-1274-ben készült Summa theologica című művében, úgy fogalmaz, hogy "az eskü csak akkor kötelez, ha a körülmények ugyanazok, mint amikor a kötelezettség teljesítését elvállalták."[17] Aquinói Tamás ebben az esetben jól láthatóan csak átvette a dekretisták fogalomhasználatát. Bolognai Pillius egyik queastájában 1181 és 1201 között azt állítja, hogy a szerződés, csak abban az estben kötelez, ha ugyanabban az állapotban leledzik, mint az a szerződéskötéskor volt.[18] A kánonjog már normatívaként ismerte el a szerződés nem teljesítésének ezen alapját, amikor III. Ince pápa X.2.24.25. dekretálisa alapján, melyben az eljegyzéskori eskü akkor kötelezi a férfi, ha jegyese a jegyesség ideje alatt mással nemi kapcsolatot létesített, ha tudta, már az eljegyzéskor, hogy jegyes nem volt szűz.[19] A civiljogban Accursius volt az első aki D.12.4.8 fragmentumhoz írott glosszájában a rebus sic se stantibus kifejezést használta, de csak a családjogban, a szerződésekkel kapcsolatban nem tesz róla említést.[20] Más források szerint a clausula rebus sic stantibus kifejezést először Scipione Gentili (1563-1616) használta az "Omnis Conventio Intelligitur Rebus Sic Stantibus" című művében, mely szerint 'minden megegyezés úgy értendő, ahogy az annak megkötésekor megvalósulhatott'.[21] A Emer de Vattel (1714-1767), svájci jogász tovább fejlesztette Gentili elméletét, aki szerint a minden személy csak addig köti magát a szerződéshez, amíg
- 69/70 -
a szerződéskori feltételek fennállnak.[22] Ezt követően a polgári jog a 19. században a clausula rebus sic stantibus dotrináját egyértelműen elutasította.
A két nagy polgári jogi kodifikáció a Code civil és a BGB nem tartalmazza a formulát, viszont az I. világháború követően a bírói gyakorlatban megjelenik a jogintézmény, a jogügylet megszűnésének az alapjaként (Wegfall der Geschaeftsgrundlage).[23] A BGB módosítása pedig már " Störung der Geschaftsgrundlage" néven tartalmazza clausula rebus sic stantibus-t (313§).[24]
A hazai jogba is hasonlóan: a bírói jog alapján és az I. világháború után került be a clausula rebus sic stantibus - "gazdasági ellehetetlenülés" néven.[25] A Magánjogi Törvénykönyv javaslata is ezt az elnevezést tartalmazza.[26]
1987. évi 12. törvényerejű rendelet:
Már a rendszerváltás előtt 1987. évi 12. tvr.beemelte a magyar jogrendszerbe az 1969. bécsi egyezményt a szerződések jogáról, annak 62. cikke, azaz nemzetközi szerződés esetén a "clausula rebus sic stantibus" elvét a bécsi egyezmény szerint kell értelmezni.
A hatályos Ptk. többek között a kölcsönszerződésnél is tartalmazza a jogintézményt.[27]
A mai polgári törvénykönyv:
A "clausula rebus sic stantibus" elvét a Polgári Törvénykönyv 6. könyve 192. § tartalmazza:
6:192. § [Bírósági szerződésmódosítás]
(1) Bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és
a) a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható;
b) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
c) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
A polgári jogból visszatérve ismét a nemzetközi közjogba: a XIX. században, de különösen a XX. század elejétől a jelentős és gyors változások a nemzetközi kapcsolatokban és a gazdaságban megteremtették a szerződés teljesítésekor ezen új módját. A jogelméletben ezzel párhuzamosan megjelent az állami szuverenitás előtérbe helyezése, mely a szerződések, csak, mint papírdíszt jelölték (chiffon de papier)[28], hasonlóan gondolkodott Ullman[29] és Louter[30], akik szerint az államot csak a saját akarata köti, amely logika könnyen elvezet a szerződéses kötelezettségek teljes figyelmen hagyásához[31]. Ezt követőn a clausula rebus sic stantibus a nemzetközi gyakorlatban történő megjelenése sem váratott sokat magára. Oroszország a Párizsi egyezmény 11, 13 és 14
- 70/71 -
cikkelyét (1856. március 31) 1870. október 31-én kelt diplomáciai jegyzéke alapján már nem tartotta magára nézve kötelezőnek.[32] E szerint Oroszország nem volt köteles többé a Fekete-tenger semlegességét fenntartani azáltal, hogy korlátozza az orosz fegyveres erők jelenlétét a térségben. Ebben Oroszország a többi szerződő fél szerződésszegéseire és a körülmények a szerződés megkötése óta történt változására hivatkozott. Ezt követően egy nemzetközi konferencia az orosz igényeket elismerve új szerződés hozott létre a felek között.[33] A konferencia rögzítette új eljárásrendet, mint nemzetközi jogelvet, hogy a szerződő felek közül egyik sem mentesül a szerződésben foglaltak teljesítése alól, hacsak azt nem egy peren kívül egyezség keretében az összes érintett egyetértésével történik.[34] Hasonló helyzet alakult ki, bár eltérő megoldással Szent Ilona sziget nemzetközi jogi státuszára vonatkozóan Napóleon száműzetése alatt. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között 1815-ben kötött kereskedelmi szerződés szerint a sziget kereskedelmi célokra is használható, de Napóleon száműzetése alatt, haláláig a kereskedelmi használat felfüggesztésre került. Ez azonban egy multilaterális megegyezés eredményeképpen történt, tehát nem adta meg továbbra sem a jogot a Nagy-Britanniának a szerződés egyoldalú felfüggesztésére a körülmények változása okán.[35] A fentiekkel ellentétben bár részben éppen a fenti példákat vizsgálva[36] Bullington konklúziója szerint a nemzetközi jogban a szerződések teljesítése elvét (pacta sunt servanda) szigorúan betartva, a nehezen vagy egyoldalúan értelmezhető a szerződés felmondás vagy nemteljesítése a körülmények a szerződéskori és annak teljesítése közötti jelentős változása okán. Így szerinte a clausula rebus sic stantibus jogelvet a nemzetközi jog szükségszerűen kizárja. A gondolatmenet békeszerződések esetében különösen jól értékelhető és értelmezhető, hiszen a békeszerződés "felrúgása" egyértelműen egyoldalú szerződésszegés annak a felekkel egyeztetett módósítása helyet.[37]
A nemzetközi magánjog a nemzetközi közjoggal ellentétben azonban ehhez képest éppen ellenkező megközelítést alkalmazott, amikor az 1969-es[38] bécsi vételi egyezmény 62. cikkelyében[39] öt pontban határozta meg azon feltételek körét, mely alapján a szerződésmódosítás a szerződés feltételeinek jelentős változása miatt - kivételes esetekben - lehetővé teszi a szerződés megszüntetését. Az öt feltétel együttes teljesülése objektív és méltányos okot biztosíthat a szerződés egyik fél általi megszüntetésére. Ezek a feltételek a következők:
a) a feltételek a szerződés megkötésekor is fennálljanak,
b) azok alapvető feltételek legyenek,
c) a feltételek változásai nem előre láthatóak egyik fél által sem,
d) a körülmények a szerződés olyan lényeges részei, melyek csak a felek közös megegyezése alapján módosítható,
e) a körülmények változásának hatására radikálisan át kell alakítania a még nem teljesített kötelmek körét.[40]
- 71/72 -
Az International Court of Justice (ICJ) a Gabcikovo-nagymaros ügy[41] döntésének indoklása a "rebus sic stantibus" határait is jól reprezentálja. A magyar fél indoklásában szereplő körülmények változása nem olyan jelentős a még nem teljesített kötelmek vonatkozásában, mely indokolna a "clausula rebus sic stantibus" elv érvényesítését és ennek folyományaképpen a szerződésben vállalt kötelezettségek nem teljesítését a továbbiakban. (Lásd 1969. évi Bécsi vételi egyezmény 69 cikkely e pontja a fentiek szerint.)
A magyar szerződési jog részletes elemzése meghaladja a jelen tanulmány kereteit.[42] Menyhárd Attila szerint még az egyébként jól szabályozott társasági jogot kiegészítő szindikátusi szerződések teljesítése is kikényszeríthető a jog eszközeivel[43], erre a körülmények jelentős változása esetében sincs szükség, hiszen egy üzleti kapcsolat fenntartását nem támogatja a jogi eszközök ilyetén alkalmazása. Ezért napjainkban azt az esetet is szükséges megvizsgálni, hogy a szerződés teljesítésének az ellehetlenülése esetében is hogyan lehet a szerződéses kapcsolatot fenntartva az üzleti bizalmat erősítve a szerződést a mindenkori piaci feltételeknek megfelelően teljesíteni vagy átmenetileg felfüggeszteni úgy, hogy mindeközben az üzleti kapcsolatot fenn maradjon hosszú távon, sőt a bizalmat a szerződő felek között erősödjön.
A 2015. évi CXLIII. törvény a közbeszerzésekről (továbbiakban KBT) preambuluma így kezdődik:
"Magyarország Országgyűlése a közpénzek hatékony felhasználásának átláthatósága és nyilvános ellenőrizhetőségének biztosítása, továbbá a közbeszerzések során a tisztességes verseny feltételeinek megteremtése érdekében, a helyi kis- és közepes vállalkozások közbeszerzési eljárásokba való bekapcsolódásának, valamint a környezetvédelem és az állam szociális célkitűzéseinek elősegítése céljával - összhangban a közbeszerzések terén Magyarország által kötött nemzetközi szerződésekkel és az Európai Unió irányelveivel - a következő törvényt alkotja:"[44]
Minden állami, illetve kommunális cég köteles a beszerzéseknél egy bizonyos éves beszerzési érték felett a KBT-t alkalmazni.[45] A versenyeztetés eredményeként létrejön egy "keretszerződés", amely tartalmazza a beszerzendő termékek pontos leírását és árát, illetve a szerződés kezdeti és lejárati időpontját.
A gyakorlatban egy ilyen közbeszerzési eljárás több hónapon keresztül, néha akár több mint 1 évig is elhúzódik, amire a keretszerződés aláírásra kerül. A szerződés időbeli hatálya, egy árubeszerzési szerződés esetén általában 2-3 év, mivel ennyire hosszadalmas a versenyeztetés egy ilyen eljárásban.
Amíg stabil gazdasági körülmények uralkodnak a piacon, addig többé-kevésbé jól működik ez a rend. Azzal, hogy a Covid-19 és a jelenleg is folyó Orosz-Ukrán háború tönkretette a piacokat, nem csak Magyarországon, ha-
- 72/73 -
nem világszerte, működésképtelenné vált a békeidőben megszokott, a Kbt. által szabályozott beszerzési folyamat. A Covid-19 és a jelenleg zajló háború miatt megszűntek világszerte gyártási kapacitások bizonyos termékekre és alapanyagokra (acél, chipek, jármű alkatrészek, stb.). Az energia és üzemanyagárak az egekbe szöktek, olyan mértékű inflációt okozva egyes országokban, ami évtizedek óta ismeretlen volt számukra.
Ennek következményeként várhatóak további csődhullámok, főleg a kkv szektorban, ami csak tovább fogja rontani a jelenlegi helyzetet. Ez viszont további munkanélküliségi ráta növekedéséhez fog vezetni, növelve a társadalmi feszültségeket világszerte. Emlékezzünk vissza, pont a kkv szektor volt az, amelyet a törvényhozó a Kbt.-vel segíteni akart.
Visszatérve az eredeti témánkhoz, az a kérdés merül fel, hogy a fent leírt helyzetben hogyan lehet teljesíteni egy akár pár hónappal ezelőtt megkötött szerződést, amely még több évig érvényes. Röviden összefoglalva - sehogy.
A következő példával megpróbálom világossá tenni ezt az állítást:
A mi cégünk tavaly egy budapesti kommunális céggel egy közbeszerzési eljárásban nyertesként szerződést írt alá esztergakések és keményfém lapkák termékkörben. A keretszerződés 250-300 féle terméket tartalmaz az említett termékcsoportokban. Nem olyan rég a keretszerződés eredményeként kaptunk az említett cégtől egy megrendelést, amelynek az értéke kb. 800 ezer forint volt. A megrendelésben szereplő termékek piaci ára viszont a keretszerződés aláírása óta közben úgy megemelkedett, hogy ezt a csomagot mi kb. 5 millió forintért tudtuk volna a gyártótól megvásárolni. Ebben a konkrét esetben a józan ész is rögtön azt sugallja, hogy ez a megkötött szerződés így már nem teljesíthető.
Joggal felmerül viszont az a kérdés, hogy mi történik a kötelmi jog egyik legfontosabb, a "pacta sunt servanda" alapelvével?
A fentiek és a Ptk. 192.§ szerint egyértelmű, hogy cégünk nem köteles teljesíteni az ügyfél által beküldött 800 ezer forintos megrendelést, mivel a megváltozott piaci körülmények, amiről mi nem tehetünk, utólag ellehetetlenítették a szerződés teljesíthetőségét. Senki nem várhatja tőlünk, hogy mi egy 5 millió forintos árú csomagot szállítsunk 800 ezer forintért az ügyfélnek.
De hogyan érvényesíthetők ilyenkor az ügyfél érdekeivel? Neki szüksége van a megrendelt termékekre és őt ráadásul arra kötelezi a Kbt., hogy csak attól a beszállítótól rendeljen termékeket, akivel neki érvényes szerződése van.
Véleményem szerint, jogilag egyértelmű a helyzet. Azzal, hogy a "clausula rebus sic stantibus" elve miatt utólag ellehetetlenül a szerződés teljesítése, úgy kell tekinteni a szerződésre, mintha az nem létezne. Itt nagyon fontos, hogy a felek folyamatosan és jóhiszeműen kommunikáljanak egymással a kialakult helyzetről.
Az átláthatóság és a tisztesség elvének a betartása érdekében javaslom, hogy írásban legyen dokumentálva minden döntési folyamat. Például azt, hogy a beszállító írásban jelezze, hogy
- 73/74 -
nem tudja a megváltozott körülmények miatt teljesíteni a szerződését és csak ez után kérjen a megrendelő más beszállítótól árajánlatokat.
Amikor egy ilyen helyzet beáll, hogy egy hosszú távra megkötött szerződést a megváltozott körülmények miatt nem tudja teljesíteni az egyik fél, hivatkozva a "clausula rebus sic stantibus" elvre, akkor kell-e felbontani az eredeti keretszerződést? Véleményem szerint nem.
Azért nem szükséges felmondani az eredeti keretmegállapodást, mert az elvi lehetősége megvan, hogy még az eredeti keretmegállapodás lejárata előtt visszarendeződnek a piaci körülmények (pl. véget ér az Orosz-Ukrán háború) és az eredeti keretszerződés újra teljesíthetővé válik. Egyébként is, nem a keretmegállapodás a "valódi" szerződés, hanem az abból a keretmegállapodásból eredő konkrét megrendelés. A konkrét megrendelésben szerepel az igényelt termék mennyiséggel és árral és konkrét szállítási határidővel, amit a beszállítónak teljesítenie kell. A megrendelés az, amit vissza lehet utasítani, egészen addig, amíg vissza nem rendeződik a piac, illetve a keretmegállapodás le nem jár. Sőt, ha még precízebben kell fogalmaznom, akkor az is kijelenthető, hogy egy megrendelésen belül, minden egyes megrendelt pozíciót kell megvizsgálni, hogy azok teljesíthetőek-e, vagy sem, hiszen egy 20 tételes megrendelésből a megrendelő elvileg 20 megrendelést is csinálhatott volna. A megváltozott körülmények nem egyforma hatással vannak a megrendelt pozíciókra, ezért kell ezeket egyenként megvizsgálni.
A fenti példaesetén felmerül a " hardship-klauzula"[46] alkalmazhatósága a magyar joggyakorlatban. A "hardship klauzula" alkalmazásának feltétele a szerződés fenntartásának az észszerűtlenségének (unconsciability)[47] a megállapítása. Ennek értelmében, ha a szerződés megkötését követően a szenvedő fél számára a körülmények olyan egyenlőtlenül változtak, hogy annak a kockázatát már a szenvedő fél nem vállalja, akkor éppen a hardship segítségével kérheti a szerződés újratárgyalását ,illetve annak felbontását.[48] A fenti gyakorlati példa érdekessége, hogy mindkét szerződő fél szenvedő fél azáltal, hogy a szerződéses érdekei egyik félnek sem teljesülnek a válságok sorozata okozta szerződési feltételek változás miatt. Az az eltérés viszont megállapítható, hogy egyik félnek sem érdeke a szerződés felmondása csak annak körültekintő újratárgyalása, mely éppen egy nemzetközi jogviszonyt is érint: jelen esetben a közbeszerzési eljárásjog szükségszerű módosítása által.
Több mint 30 éve aktív szereplője vagyok a gazdasági életnek, de soha nem tapasztaltam hasonló piaci körülményeket, mint ami jelenleg uralkodnak. A már említett okok miatt (Covid-19, háború) egy teljesen kiszámíthatatlan piaci helyzet alakult ki, ami számunkra eddig teljesen ismeretlen volt. Piaci árak rövid időn belül megváltoznak, a megnövekedett infláció miatt természetesen felfelé, a termékek szállítási határideje úgy megnövekedett, hogy például egy új autó esetében még a gyártó sem tudja konkrétan közölni a várható szállítási
- 74/75 -
határidőt, itt a megszokott pár hónap helyett akár több év is lehet a várakozási idő. Ráadásul úgy lehet csak megrendelni egy autót, hogy a majdani vételárát sem tudja közölni a kereskedő. Ezek a tények egy működő gazdasági környezetben elképzelhetetlenek. A megszokott piaci mechanizmus megszűnt létezni. Ez minden piaci szereplő számára nagyon nehéz, néha szinte lehetetlen kezelni. Azoknak a vállalatoknak a számára különösen, akik arra kényszerülnek, hogy a Kbt. előírásai szerint működjenek, hiszen mindenki számára világos, hogy jelenleg nincs olyan beszállító a piacon, aki a legtöbb termékre két-három évre garantálni tudja a termékekre vonatkozó árakat és szállítási határidőket. Ennek ellenére meg kell oldani az ilyen cégeknek is a napi működését. A most érvényes jogi környezet véleményem szerint nem elegendő ahhoz, hogy ezek a vállalatok jogsértés nélkül be tudják szerezni a szükségleteiket mint megrendelők.
Ennek a piaci helyzetnek van egy másik aspektusa is, amit főleg Magyarország számára fontos figyelembe venni, az pedig az, hogy Magyarország megítélése milyen, Brüsszeli szemmel. Eddig is az volt jellemző, hogy Brüsszel szerint Magyarország az EU egyik fekete báránya, ahol nagy a korrupció gyanúja és a tisztességes versenyeztetés hiánya. A jelen helyzet viszont objektív okok miatt fogja megerősíteni ezt a kialakult képet Magyarországról, mert a most uralkodó jogi környezetnek megfelelően nem lehet beszerezni az állami vállalatoknak azt, ami a napi működésükhöz szükséges lenne. Ez további feszültségekhez vezethet Brüsszel és Magyarország viszonyában.
Összefoglalva, két gazdasági és jogi megközelítés megfontolását javaslom:
1) A piaci szereplőknek azt, hogy a beszállítók és a megrendelők nyíltan kommunikálják egymással a jelenlegi helyzetet, személyes találkozókon (nem csak levélben) ismertessék egymással az álláspontjukat és jóhiszeműen próbálják egymást segíteni. Vizsgálják meg, hogy a probléma átmeneti-e, vagy esetleg hosszú távon sem orvosolhatóak. Ettől függően kell eldönteni, hogy a köztük lévő hosszútávú keretmegállapodást fel kell-e mondani, vagy esetleg csak a jelenleg nem teljesíthető megrendeléseket kell visszautasítani.
2) A törvényhozóknak az a javaslatom, hogy sürgősen foglalkozzanak a megváltozott piaci körülményekkel és megfelelő jogszabályokkal segítsenek a piaci szereplőknek, hogy jogsértés nélkül elvégezhessék a feladatukat és működésben tarthassák a vállalatokat. A fent leírtak alapján egyértelmű, hogy a Kbt. jelen körülmények között jogsértés nélkül nem tartható be. Hosszú távú szerződéseknél, ahol több évre garantálni kell fix árakat és szállítási határidőket a jelenlegi Kbt. nem alkalmazható. Ahogy a kormány a jogalkotás területén meghirdette a vészhelyzetre hivatkozva (Covid-19, Orosz-Ukrán háború) egy "rendkívüli állapotot", így szükség lenne a Kbt-re nézve is egy rendkívüli állapot meghirdetésére,
- 75/76 -
amely felfüggeszti a szereplők számára a Kbt. szabályok kötelező betartását, ameddig ezek a bizonytalan gazdasági körülmények fennállnak.
Mivel a jelenség nemcsak Magyarországra jellemző, nem csak a magyar jogszabályokat, hanem véleményem szerint az EU jogi szabályozását is felül kell vizsgálni. ■
JEGYZETEK
[1] Nochta Tibor: A gazdasági-pénzügyi krízis válságba sodorja-e a szerződés intézményét? A jogalkotás, a tudomány és a jogalkalmazás válaszai in A gazdasági válság tükrében A gazdasági világválság hatása egyes jogintézményekre Magyarországon és az Európai Unióban Interdiszciplináris és jogösszehasonlító elemzés Budapest,2016 Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerk. Auer Ádám - Papp Tekla p. 199
[2] Bodzási Balázs: A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekhez kapcsolódó egyes polgári jogi kérdésekről Miskolci Jogi Szemle 13. évfolyam (2018) 2. szám 2. kötet pp. 61-75.
[3] Papp Tekla: A szerződési jog flexibilitása in. A gazdasági válság tükrében A gazdasági világválság hatása egyes jogintézményekre Magyarországon és az Európai Unióban Interdiszciplináris és jogösszehasonlító elemzés Budapest,2016 Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerk. Auer Ádám - Papp Tekla
[4] Papp Tekla: A szerződési jog flexibilitása in. A gazdasági válság tükrében A gazdasági világválság hatása egyes jogintézményekre Magyarországon és az Európai Unióban Interdiszciplináris és jogösszehasonlító elemzés Budapest, 2016 Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerk. Auer Ádám - Papp Tekla
[5] Papp Tekla: A szerződési jog flexibilitása in. A gazdasági válság tükrében A gazdasági világválság hatása egyes jogintézményekre Magyarországon és az Európai Unióban Interdiszciplináris és jogösszehasonlító elemzés Budapest, 2016 Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerk Auer Ádám - Papp Tekla p. 199
[6] https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qsf001.html (2023.01.16.)
[8] Slade's case 4Co.Rep.91a
[9] Tomislav Karlović: Clausula rebus sic stantibus in Historical and Comparative Legal Context, Zagreb International Conference on the Law of Obligations December 12-13, 2019
[10] Grotius, De Jure BEU.I AC PACIs, Lib. II, Ch. XVI, § xxv, 2.
[11] Bónis Péter: A clausula 'rebus sic stantibus' glosszátori eredetéről Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 32. old.
[12] "Valaki letétbe veszi egy idegen személy kardját, és esküt tesz arra, hogy azt a letevő kérésére vissza is fogja adni. A letevő azonban közben megőrül, és közveszélyes cselekedet lenne, ha a kardot (a letéti szerződést és esküjét betartva) a letéteményes neki visszaadná. Ha viszont nem adná vissza, szerződésszegővé és esküszegővé válna. Aurelius Augustinus szerint ilyen esetben nem köti az eskü a letéteményest, és megtagadhatja a kard kiadását az őrült beszámíthatóságának visszanyeréséig." Lásd Bónis Péter: A clausula 'rebus sic stantibus' glosszátori eredetéről Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 32. old.
[13] C. 22 qu. 2 c.14.: "Illud uero, quod non habet duplex cor, nec mendacium quidem dicendum est, uerbi gratia, tamquam, si cui gladius conmendetur, et promittat se redditurum, cum ille, qui conmendauit oposcerit; si forte gladium suum repetat furens, manifestum est, non esse reddendum, ne uel se occidat, uel alios, donec ei sanitas restituatur. Hic ideo non habet duplex cor, quia ille, cui conmendatus est gladius, cum promittebat, se redditurum poscenti, non cogitabat furentem posse repetere."
[14] Bónis Péter: A clausula 'rebus sic stantibus' glosszátori eredetéről Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 32. old.
[15] Aimone, P. (ed.), Summa in Decretum Simonis Bisinianensis, Fribourg 2007, 363. (in C. 22 qu. 2 c.14., s.v. vsque non enim cogitabat furentem posse repetere)
[16] Bónis Péter: A clausula 'rebus sic stantibus' glosszátori eredetéről Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 32. old.
[17] Bónis Péter: A clausula 'rebus sic stantibus' glosszátori eredetéről Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 33. old.
[18] Pilei Modicensis Quaestiones aureae, Romae 1560, 147.: "Lucius Titius fundum suum Maeuio locavit sub certa mensura frumenti. Contingit postea quod per consules vel potestatem mensura minorata est. (...) Queritur quid iuris sit ? (...) Repellitur (...), quia tacita intelligitur conditio: si in eodem statu manserit."
[19] Bónis Péter: A clausula 'rebus sic stantibus' glosszátori eredetéről Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 34. old.
[20] Bónis Péter: A clausula 'rebus sic stantibus' glosszátori eredetéről Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 35. old.
- 76/77 -
[21] 'every convention is understood with circumstances as they stand' in Mahendra Pratap Singh Shekhawat - Manvendra Singh Shekhawat: DOCTRINE OF REBUS SIC STANTIBUS Indian Journal of Integrated Research in Law Volume II Issue III | ISSN: 2583-0538 https://ijirl.com/wp-content/uploads/2022/05/DOCTRINE-OF-REBUS-SIC-STANTIBUS-.pdf (2023.01.21.)
[22] 'everybody bound himself for the future only on the stipulation of the presence of the actual conditions'
[23] Bónis Péter: A clausula 'rebus sic stantibus' glosszátori eredetéről Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 35. old.
[24] Bónis Péter: A clausula 'rebus sic stantibus' glosszátori eredetéről Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 35. old.
[25] Ptk. 6:384, 6:388. §
[26] Ptk. 6:384, 6:388. §
[27] Ptk. 6:384, 6:388. §
[28] Jellinek, Die Lehre Von Den Staatenverbindungen (Wien, x882) 100-104.
[29] Lman, V6L: Errecht, 2 auf. (Tübingen, i9o8) 6.
[30] De Louma, Le Daorr INTERNATIONAL PUBLIC Posim (Trans. from the Dutch) (Oxford, izg2o) i72ff.
[31] John P. Bullington International Treaties And The Clause "Rebus Sig Stantibus" University Of Pennsylvania Law Review December, 1927. p 155
[32] John P. Bullington International Treaties And The Clause "Rebus Sig Stantibus" University Of Pennsylvania Law Review December, 1927.p 156
[33] Aufmann, Das Wesen Des V6lkerrechts Und Die Clausula Rebus Sic Stantibus (Tfibingen, i9u) IV. fejezet pp 4-5.
[34] John P. Bullington International Treaties And The Clause "Rebus Sig Stantibus" University Of Pennsylvania Law Review December, 1927. p 156
[35] John P. Bullington International Treaties And The Clause "Rebus Sig Stantibus" University Of Pennsylvania Law Review December, 1927.p 158
[36] John P. Bullington International Treaties And The Clause "Rebus Sig Stantibus" University Of Pennsylvania Law Review December, 1927.
[37] John P. Bullington International Treaties And The Clause "Rebus Sig Stantibus" University Of Pennsylvania Law Review December, 1927. pp (152-157)
[38] 1155 UNTS 331
[39] Mahendra Pratap Singh Shekhawat & Manvendra Singh Shekhawat, Manipal University, Jaipur: Doctrine Of Rebus Sic Stantibus Indian Journal of Integrated Research in Law Volume II Issue III | ISSN: 2583-0538
[40] Julian Kulaga: A Renaissance Of The Doctrine Of Rebus Sic Stantibus? International & Comparative Law Quarterly, Volume 69, Issue 2, April 2020, pp. 477 - 497 DOI: https://doi.org/10.1017/S0020589320000032
[41] The changed circumstances advanced by Hungary are, in the Court's view, not of such a nature, either individually or collectively, that their effect would radically transform the extent of the obligations still to be performed in order to accomplish the Project. A fundamental change of circumstances must have been unforeseen; the existence of the circumstances at the time of the Treaty's conclusion must have constituted an essential basis of the consent of the parties to be bound by the Treaty. Gabcikovo-Nagymaros Project Judgment of 25 September 1997 104 p 65.
[42] Szalai Ákos: A magyar szerződési jog elemzése https://core.ac.uk/download/pdf/42929885.pdf (2023.01.12.)
[43] Menyhárd Attila: A Szindikátusi Szerződés Kikényszeríthetősége http://acta.bibl.u-szeged.hu/65526/1/acta_conventus_010_247-257.pdf p 1.
[44] https://scholarship.law.upenn.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=8268&context=penn_law_review (23.02.13)
[45] https://ijirl.com/wp-content/uploads/2022/05/DOCTRINE-OF-REBUS-SIC-STANTIBUS-.pdf (23.02.13)
[46] Szabó Sarolta: A Bécsi Vételi Egyezmény mint nemzetközi Lingua Franca, Pázmány Press, Budapest, 2014. Doktori Értekezések 3. 47.
[47] Nochta Tibor: A gazdasági-pénzügyi krízis válságba sodorja-e a szerződés intézményét? A jogalkotás, a tudomány és a jogalkalmazás válaszai in A gazdasági válság tükrében A gazdasági világválság hatása egyes jogintézményekre Magyarországon és az Európai Unióban Interdiszciplináris és jogösszehasonlító elemzés Budapest, 2016 Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerk Auer Ádám - Papp Tekla p. 184.
[48] Nochta Tibor: A gazdasági-pénzügyi krízis válságba sodorja-e a szerződés intézményét? A jogalkotás, a tudomány és a jogalkalmazás válaszai in A gazdasági válság tükrében A gazdasági világválság hatása egyes jogintézményekre Magyarországon és az Európai Unióban Interdiszciplináris és jogösszehasonlító elemzés Budapest, 2016 Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerk Auer Ádám - Papp Tekla p. 184.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
