The system of financial intermediation is an economic sector that is at the forefront of exploiting the opportunities offered by digitalization. Although the a specific form stem more from public law considerations, it is still worth examining how the formality requirements for legal statements of Civil Code are enforced during digital communication. The Civil Code only defines the conditions of legal statements created electronically as written in general terms, so it is worth examining how these legal provisions apply in the system of financial intermediation.
A pénzügyi közvetítőrendszer olyan ágazat, amely élen jár a digitalizáció adta lehetőségek kihasználásában. Bár az alakisági előírások inkább közjogi megfontolásból fakadnak, mégis érdemes megvizsgálni, hogy a Polgári Törvénykönyv írásbeliségi rendelkezései milyen módon érvényesülnek a digitális kommunikáció során. A Polgári Törvénykönyv ugyanis a digitális térben született írásbelinek minősülő jognyilatkozatok feltételeit csak általánosságban határozza meg, érdemes ezért külön is bemutatni, hogy a pénzügyi közvetítőrendszerben milyen módon érvényesülnek ezek a rendelkezések.
Kulcsszavak: írásbelinek minősülő jognyilatkozat, alakiság, pénzügyi közvetítőrendszer, Ptk. 6:7. § (3) bekezdése
Ha a hagyományostól eltérő, magánjogi szempontból írásbelinek minősülő kommunikációs folyamatokat szeretnénk vizsgálni, a pénzügyi szektorban kötött ügyletek erre jó lehetőséget kínálnak. A jelen tanulmány célja ezért a pénzügyi közvetítőrendszer szereplői által tett, joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozatok tételes jogi rendelkezéseinek áttekintése. Azért érdemes vizsgálni ezt a szektort, mert a pénzügyi közvetítőrendszer sajátos utat jár be a digitalizáció terén, és abban is különbözik a gazdasági élet többi szegmensétől, hogy élen jár a digitalizáció adta előnyök kihasználásában. Emiatt indokolt a digitális térben[2]
- 170/171 -
történő kommunikáció szabályainak, annak alkalmazásának és a digitalizációs törekvéseknek a vizsgálata, mivel az a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:7. § (3) bekezdésének értelmezésében is támpontot jelenthet.
Több oka van annak, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer kiemelkedik a digitális kommunikáció terén a többi ágazat közül, fejlődése pedig dinamikus és szembetűnő. A pénzügyi közvetítőrendszer szereplői tőkeerős szolgáltatók, kiemelkedő infrastrukturális és információs háttérrel, így a modern technológiák használatának személyi és pénzügyi feltételei adottak. A digitalizáció nemcsak a digitálisan rögzített, ezért írásbelinek minősülő szerződéskötésre korlátozódik, hanem a papírmentes ügyintézést, az ügyfélélmény fokozását és a belső banki folyamatok korszerűsítését is célozza. A digitális technikák alkalmazása hosszú távon költségmegtakarítást is eredményez, ami nemcsak az elhasznált papírmennyiségben, hanem a banki folyamatok automatizálásával a humán erőforrás iránti igény csökkenésében is megnyilvánulhat. Az információs technológiai megoldások adaptálása tehát nemcsak a szolgáltatások színvonalának emelését, hanem a működési költségek csökkentését, a kockázatkezelési mechanizmusok és ezzel együtt a pénzügyi szektor stabilitásának és sokktűrő képességének javítását is elősegíti. Azzal, hogy a digitalizáció az ügyfélélmény növelését is célozza,[3] egyben versenyelőnyt és profitot is jelenthet.
A digitalizáció főbb területei a bankfiók nélküli bankolás, az elektronikus fizetések, a mobiltelefonon intézhető pénzügyek, az automatizált ügyfélkommunikáció és a személyre szabott pénzügyek.[4]
Ha további jellegzetességeket szeretnénk számba venni, úgy mindenképpen meg kell említeni, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer a gazdaságban betöltött szerepe miatt szabályozott ágazatnak minősül, ahol egyébként a közösségi jogi előírás[5] túlsúlyban van. A szabályozottság indoka egyrészt a gazdaságban betöltött kiemelkedő szerep, a pénzügyi stabilitás és a prudens működés. További sajátosság, hogy a pénzügyi szolgáltatások jellege miatt jellemzően tartós jogviszonyok jönnek létre az ügyfelek és a pénzügyi közvetítőrendszer szereplői között.[6] A szervezeti és működési sajátosságokból az is következik, hogy a
- 171/172 -
pénzügyi szolgáltatók[7] és az ügyfelek között információs aszimmetria áll fenn, ezért a fogyasztóvédelmi szempontok is szabályozási szükségletet generálnak. Már itt meg kell említeni, hogy a pénzügyi szektorban a fogyasztóknál a távoli szerződéskötés során kötöttségként érvényesül a tájékoztatási kötelezettség dokumentált teljesítése. A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény értelmében ugyanis a szolgáltató kellő időben köteles tájékoztatni a fogyasztót a törvényben rögzített körülményekről.
Az információs technológiák alkalmazása és jogi megítélése szempontjából különösen fontos a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) mint a pénzügyi közvetítőrendszer szereplőinek felügyeletét ellátó hatóság szerepe, mind szabályozói, mind pedig ellenőrzési szempontból. Figyelemmel arra is, hogy az MNB ajánlást[8] bocsátott ki a hitelintézetek digitális fejlesztéseinek tervezésére és nyomon követésére, nyilvánvaló, hogy az MNB aktívan ösztönzi a pénzügyi szektor digitalizációs törekvéseit.
Azt is ki kell emelni, hogy ez az ösztönzés uniós szinten is jelen van, hiszen a PSD2 irányelv[9] megnyitotta a lehetőséget az innovatív fejlesztések előtt a szektorban azzal, hogy fintech cégek is részt vállalhatnak a technológiai újítások megvalósításában, így az innovatív megoldások külső innovációs szolgáltatók közreműködésével adaptálhatóak.
Az írásbelinek minősülő jogügyletek szabályai alkalmazásának vizsgálatával összhangban mindenekelőtt a magánjogi rendelkezések ismertetése szükséges.
A pénzügyi közvetítőrendszerben a pénzügyi intézmények és az ügyfelek között létrejött magánjogi jogviszonyra - eltérő ágazati szabályozás hiányában - az általános polgári jogi szabályok alkalmazandóak.
A jognyilatkozatokkal kapcsolatban a Ptk. kötelmi jogi általános szabályai meghatározzák a jognyilatkozatok típusait,[10] melyek szóban, írásban vagy ráutaló
- 172/173 -
magatartással tehetőek meg. A technika fejlődésének eredményeként a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése emellett felállít egy fikciót, amely alapján írásbelinek minősül az a jognyilatkozat is, amely esetében teljesülnek az ott meghatározott konjunktív kritériumok. A hármas kritérium értelmében a jognyilatkozat közlésére a jognyilatkozat tartalmának változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerülhet sor. Ha ezek a feltételek fennállnak, az így megtett jognyilatkozat alakisága egyenértékű az írásbeli jognyilatkozattal.
A teljesség érdekében megemlítendő, hogy a Ptk. az alakisági szabályokat érvényességi kellékként határozza meg, és rendelkezik annak megsértésének jogkövetkezményeiről is.[11]
Ki kell arra is térni, hogy a Ptk. - 2022 és 2024. január 1-je között hatályban volt - 6:7. § (3a) bekezdése többek között a pénzügyi szolgáltatási jogviszonyra irányuló elektronikus úton tett jognyilatkozat érvényességére további korlátot állított fel. Ez a szakasz ugyanis kimondta, hogy az az ingatlannal kapcsolatos, valamint az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi, illetve pénzügyi szolgáltatási jogviszonnyal összefüggésben elektronikus úton tett jognyilatkozat tartalma kizárólag írásjegyek használatával tehető, vagyis szóban, hangfelvétel vagy audiovizuális felvétel útján nem rögzíthető. Az írásjegyekkel rögzítettség a papíralapú okiratokat, valamint azt az írásjegyeket tartalmazó digitális állományt jelenti, amelyet például elektronikus aláírással lehet ellátni. A szabályozás indokát a jogalkotó úgy határozta meg, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás elektronizálása, valamint a jogi személyek nyilvántartási szabályainak reformja miatt közvetve a banki ügyletek is érintettek, ezért ezeken a területeken is jogbiztonsági és garanciális okokból indokolt a "magasabb biztonsági szintet garantáló" elektronikus formában megtett elektronikus jognyilatkozat megkövetelése.[12]
A pénzügyi közvetítőrendszerben született ügyletek magánjogi jogviszonyokat hoznak létre, így az alakisági előírások egy részét is a Ptk. rögzíti.
- 173/174 -
Azt maga az MNB is kiemeli egy állásfoglalásában,[13] hogy a Ptk. kodifikációs munkabizottságának tudatos törekvése nyomán a Ptk. csak azon jogügyleteknél várja el érvényességi kellékként az írásbeli alakot, amelyeknél ez garanciális jelentőségű. Ebből pedig az következik, hogy magánjogi alakisági előírásként az írásbeliség csak a legszükségesebb körben merülhet fel. Az is leszögezhető, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer szereplői közül a pénzpiaci területen van a legnagyobb jelentősége az írásbeliségnek, akár a hiteljogviszonyokat, akár a számlaszerződéseket nézzük.
Az információs technológia adta lehetőségek kiaknázása során talán meglepő lehet elsőként a pénzmosás megelőzésének közjogi kötelezettségét említeni, azonban a pénzügyi közvetítőrendszer működési sajátosságát döntően befolyásolja az a közjogi korlát, hogy a pénzügyi szolgáltatónak az ügyletek teljesítését megelőzően a pénzmosási ellenőrzési kötelezettséget teljesíteni kell.
Az Európai Unió az illegális pénzáramlás megakadályozása érdekében irányelvi formában határozta meg a szükséges intézkedéseket. A pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás és a szervezett bűnözés ugyanis uniós szinten jelentkező probléma, amely kihatással lehet a pénzügyi ágazat integritására és stabilitására is, mivel a pénzügyi rendszer pénzmosásra és terrorizmusfinanszírozásra is felhasználható, szükséges ezért a kockázatok mérlegelésével ezek célzott és arányos megelőzése.[14]
A pénzmosási ellenőrzés a digitális szerződéskötés szempontjából leginkább azért érdemel figyelmet, mert annak része az ügyfélazonosítás és az ügyfél-átvilágítás. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Pmt.) 7. § (1) bekezdése szerint ugyanis a szolgáltató - így a pénzügyi szolgáltató is - köteles meghatározott esetekben, így például az üzleti kapcsolat létesítésekor az ügy-
- 174/175 -
felét[15] azonosítani és személyazonosságának igazoló ellenőrzését elvégezni.[16] Az azonosítás egyben az ügyfél azonosító adatainak rögzítését, valamint a személyazonosításra alkalmas okmányok bemutatását, vagy közhiteles nyilvántartásból adatlekérdezés elvégzését is jelenti, továbbá kiterjed a személyazonosságot igazoló okirat érvényességének és hitelességének ellenőrzésére is. Mindebből pedig az következik, hogy ha a szerződéskötést megelőzően sor kerül az ügyfélazonosításra, az egyben a jognyilatkozatot tevő személyének egyértelmű azonosítását is magában foglalja. Ez pedig a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt hármas konjunktív feltételrendszer egyik követelményét kielégítheti.
A pénzmosási ellenőrzés ezen túlmenően a digitalizációs folyamatok vizsgálatánál azért is érdemel figyelmet, mivel korábban ez jelentette a korlátot a teljes szerződéskötési folyamat digitalizációjában, hiszen 2017 előtt a pénzmosási törvény[17] kizárólag személyes jelenlét mellett tette lehetővé az ügyfél-átvilágítást. A Pmt. hatálybalépésével viszont a pénzügyi szektorban is megnyílt az út a digitális szerződéskötés előtt[18] azzal, hogy a szerződéskötéshez vezető egyes lépések már ezt megelőzően is megvalósulhattak digitális csatornákon keresztül. A digitális szerződéskötésre pedig a Pmt. által definiált informatikai rendszer, az előzetesen auditált elektronikus hírközlő eszköz segítségével kerülhetett sor.
Ahhoz tehát nem férhet kétség, hogy a pénzmosási ellenőrzés elvégzése esetén teljesül a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt egyik feltétel, a nyilatkozattevő személyének azonosítása, hiszen a pénzügyi szolgáltatónak nemcsak az a kötelezettsége, hogy azonosítsa ügyfelét, de az is, hogy az ügyfél személyazonosságát a közhiteles nyilvántartásban tárolt adatokkal egyeztesse, így a megadott adatokat ellenőrizze. Mivel a Pmt. a személyazonosság kétséget kizáró azonosítását várja el a szolgáltatótól, ezért a pénzmosási ellenőrzés messze túlteljesíti a Ptk. elvárását.[19]
- 175/176 -
Az MNB mint a pénzügyi közvetítőrendszerben a pénzmosási előírások felügyeletét ellátó szerv rendeletben[20] határozta meg azokat a követelményeket, amelyek a távoli ügyfélazonosításhoz szükségesek.
Ha az ügyfél nem jelenik meg személyesen a pénzügyi szolgáltatónál, az nem is kérdés, hogy magasabb kockázatot jelent. A pénzügyi közvetítőrendszer szereplői számára viszont a kockázat kerülendő, nemcsak a saját üzletpolitika, hanem a jogszabályi előírások folytán is.
A nem jelenlévők közötti ügyfél-átvilágítás során két fő kockázati tényező azonosítható: egyrészt a felek közötti digitális kommunikációs csatorna biztonsága, másrészt pedig az ügyfél személyazonosságának valódisága. Ahhoz azonban, hogy egy pénzügyi termék eladható legyen a piacon, a maximális biztonság mellett az is szükséges, hogy az azonosítás viszonylag gyorsan és egyszerűen történjen meg. A pénzügyi szolgáltatónak tehát ezekre a szempontokra kell figyelemmel lenni az informatikai rendszer kiépítése során.
Az első kockázati tényezőt a magas fokú informatikai védelmi rendszer tudja kezelni, amely egyben nyilvánvalóan az ügyfelek védelmét is szolgálja, hiszen az elektronikus hírközlő eszköznek garantálnia kell, hogy a pénzügyi szolgáltató és az ügyfél közötti kommunikáció, az ott megadott különleges adatok ne kerülhessenek illetéktelen személyek birtokába. A 26/2020. (VIII. 25.) MNB rendelet az elektronikus hírközlő eszköz működtetésének minimumkövetelményei között rögzíti többek között a rendszer dokumentáltságát, az üzemeltetési folyamatok szabályozottságát, a változáskezelés rendjét, a biztonságos, titkosított, sértetlen és hiteles távadatátvitel szükségességét, a megfelelő jogosultságkezelést, a tevékenység naplózását, a rendszeres ellenőrzés követelményét és a megfelelő fizikai védelmet is. Azt, hogy a kiépített elektronikus hírközlő eszköz megfelel-e a 26/2020. (VIII. 25.) MNB rendelet 4-5. §-ában foglalt előírásoknak, az MNB auditálás útján ellenőrzi.
A pénzmosási előírások teljesítése érdekében a rendelet a személyazonosság igazoló ellenőrzését rendkívül részletesen szabályozza, és az előzetesen auditált
- 176/177 -
elektronikus hírközlő eszközön végzett ügyfél-átvilágítás két formáját határozza meg. A valós időben zajló ügyfél-átvilágítás a közvetlen, a nem valós időben zajló esetén pedig - amely egyébként részben valós idejű elemeket is tartalmazhat - a közvetett elnevezést kapta. Az ügyfél-átvilágítás célja tehát - többek között - az ügyfél személyazonosságának megállapítása és ellenőrzése, valamint a személyazonosító okmány érvényességi idejének ellenőrzése mellett annak megállapítása is, hogy a megjelent személy ténylegesen az a személy-e, akinek az azonosító adatait megjelölte. Ezt a rendelethez fűzött indokolás szerint egy ún. "élőség vizsgálattal"[21] lehet ellenőrizni.
A személyazonosság ellenőrzésére a négy szem elve[22] szerint kerül sor, amely szerint bármilyen digitális csatornán keresztül történik az ügyfél-átvilágítás, az ügyféladatok helyességét és hitelességét utólagosan a szolgáltatói oldalon ellenőrizni kell. Ez egyrészt az ügyfél által megadott, az okmányon szereplő és az okmányból kiolvasható adatok összevetését,[23] az ügyfél által készített fotó (szelfi) és a személyazonosító okmányon található fénykép összehasonlítását, a fotó mellett készített videó alapján annak megállapítását is jelenti, hogy a fotón lévő személy élőben saját magáról készítette a fényképet. Ezen túlmenően szükséges a személyazonosító okmány hamisítatlanságának ellenőrzése, a biztonsági elemek megléte, az okmány érvényességének megállapítása. Az ügyfél-átvilágítás folyamatát, a pénzügyi szolgáltató és az ügyfél közötti teljes munkamenetet, az ügyfél részletes tájékoztatását a pénzmosási ellenőrzés céljáról, valamint az ügyfél ehhez történő kifejezett hozzájárulását digitálisan rögzíteni szükséges.
A két eltérő ügyfél-átvilágítás között érdemi különbség nincs, az eltérések abból fakadnak, hogy a valós idejű ügyfél-átvilágítás során az ügyfél és a szolgáltató szóban kommunikálnak egymással, míg a közvetett ügyfél-átvilágítás során közvetlen kommunikációra nem kerül sor. A nem valós idejű ügyfél-átvilágítás során az MNB rendelet előírásai szerint a szolgáltató két banki napon belül küld értesítést az ügyfél-átvilágítás eredményéről, hiszen a beküldött adatokat
- 177/178 -
a négy szem elve alapján ellenőrizni szükséges, amelyre - ha emberi erőforrás igénybevételével történik - munkaidőben kerülhet sor.[24]
Indokolt az ügyfél mint nyilatkozattevő személyének azonosítása végett megemlíteni, hogy a Pmt. 7. § (2) bekezdése értelmében a szolgáltató a természetes személyazonosító adatokon[25] túlmenően rögzíteni köteles az ügyfél állampolgárságát, lakcímét, ennek hiányában tartózkodási helyét, valamint azonosító okmányának típusát és számát.
A pénzmosási ellenőrzés során az MNB rendelet egyértelműen azt várja el a szolgáltatótól, hogy az ügyfél által megadott adatokat közhiteles nyilvántartásból ellenőrizze, valamint az átvilágítás eredményeként az ügyfél személyazonossága kétséget kizáróan megállapítható legyen.
Összegezve tehát, az ügyfél személyazonossága megállapításának és ellenőrzésének a szabályozása kimerítő jellegű a pénzügyi szolgáltatóval való kommunikáció során, így abban sok mozgástér már nem marad. A digitális csatornán, azaz az elektronikus hírközlési eszközön keresztül történő nyilatkozattétel egyéb előírásai ehhez képest elnagyoltak, kizárólag az emelhető ki, hogy az MNB rendelet alapján a kommunikációnak rögzítettnek kell lennie. Arra azonban, hogy ennek a pénzügyi szolgáltató milyen módon tesz eleget, nincs jogszabályi előírás.
Visszatérve az alakisági előírásokra, a pénzügyi szolgáltatónak az általános magánjogi szabályokon túl ágazati előírásokat is teljesítenie kell. Elsődlegesen, a pénzpiaci szabályokat vizsgálva a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 98. § (2) bekezdésében foglaltak érdemes megemlíteni, miszerint pénzügyi intézmény kockázatvállalással járó ügyletet kizárólag írásban köthet. Ezt a rendelkezést a szakasz második mondata még annyiban egészíti ki, hogy a szóban kötött pénz- és tőkepiaci ügyletnél az ügyletkötést a pénzügyi intézmény írásban visszaigazolja. Ha meg akarjuk érteni ennek a rendelkezésnek a célját, ahhoz a sajátos pénzpiaci működést is vizsgálni szükséges.
Ha az írásbeli alak megkövetelésének általános magánjogi szabályozási, azaz a jogalkotói indokait vennénk számba, elsődlegesen az ügyletkötés komolyságát lehetne megjelölni. Ezenfelül megemlíthető az is, hogy az ügylet írásba foglalása
- 178/179 -
élesen elválasztja a szerződéskötés előtti tárgyalásokat a "végleges", írásba foglalt ügyleti akarattól, azaz a jognyilatkozat végleges tartalmának rögzítését is eredményezi. A rögzítettség pedig eljárásjogi szempontból a bizonyító erő miatt releváns. Összegezve, véleményem szerint az írásba foglalt szerződés egyfajta védelmet biztosít a szerződő feleknek.
A pénzügyi közvetítőrendszerben kötött ügyletek esetén kétség nélkül megállapítható, hogy az írásbeliség a prudens működés elvének érvényre juttatása miatt lényeges. Emellett azonban úgy gondolom, hogy nem elhanyagolható a fogyasztóvédelmi szempontok érvényesülése sem.
De mit is takar pontosan a prudens működés követelménye? A prudenciális követelmények elsősorban a pénzpiacon kiemelt jelentőségűek, mivel a bankok a pénz- és tőkeáramlás legfontosabb közvetítői, pénzügyi termékek és szolgáltatások forgalmazói. A hitelintézetek saját tőkéjükhöz képest jelentős mennyiségű idegen tőkét helyeznek ki, amihez mint forráshoz az ügyfelek megtakarításaiból jutnak. Ez a jelentős mértékű tőkeáttétel egyben sérülékennyé is teszi a bankokat és ezzel a gazdaságot is, így a prudenciális elvárások azt hivatottak biztosítani, hogy a hitelintézet a rábízott idegen és saját forrásokkal úgy gazdálkodjon, hogy folyamatosan fenntartsa azonnali fizetőképességét (likviditását) és mindenkori fizetőképességét (szolvenciáját).[26]
Anélkül, hogy a banküzemtani működés bugyraiba mélyebb betekintést nyernénk, az megállapítható, hogy a banki működés rendkívül bonyolult, valamint a folyamatos piaci verseny és a bankok gazdaságban betöltött kiemelkedő szerepe miatt a stabilitás megőrzése érdekében szükséges egy felügyeleti hatóság aktív közreműködése. A bankoknak ugyanis egyarányt szem előtt kell tartaniuk a jövedelmezőséget, a profit termelését, és azt, hogy a befektetők pénze biztonságban legyen. Ezért a kockázatok folyamatos monitorozása szükséges. Az pedig, hogy milyen ügyletek esetén merülhet fel kockázat, a Hpt. értelmező rendelkezései[27] alapján állapítható meg.
- 179/180 -
A Hpt.-hez fűzött kommentár[28] az alakisági előírás magyarázatát abban ragadja meg, hogy a hitelintézetek prudens szabályozásának a középpontjában nem a kockázatok elkerülése, hanem annak mértékének számszerűsítése, és ahhoz indokolt mértékű szavatoló tőke meghatározása szükséges. Így az írásbeli alak lényegében a kockázatvállalások dokumentáltsága miatt bír jelentőséggel. Egészen sajátos tehát az a szabályozói cél, amely az ügyletek rögzítésének követelményét indokolja.
A kockázatvállalással járó ügyletek alakisági előírásait egészíti ki a Hpt.-nek az egyes szerződésekkel összefüggő szabályokat meghatározó 279. § (1) bekezdése. Ez a bekezdés kimondja, hogy a pénzügyi intézmény - szűk kivételektől eltekintve - pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban köthet. A törvényhez fűzött indokolás az alakisági előírások célját nem határozza meg, azt azonban megállapíthatjuk, hogy ez a szakasz a Hpt. XIII. fejezetének a része, ami az ügyfelek védelmével összefüggő előírásokat tartalmazza. Ebből pedig véleményem szerint az következik, hogy az írásbeli alak megkövetelése nemcsak a prudenciális előírások megtartásának ellenőrzését, hanem egyben az ügyfelek védelmét is szolgálja, ami már közelebb áll a magánjogi alakisági előírásokkal összefüggő célkitűzésekhez.
Sajátos jogkövetkezményt tartalmaz azonban a Hpt. 279. § (2) bekezdése, mely szerint az írásba foglalási kötelezettség megsértése nem jár a Ptk. szerinti jogkövetkezménnyel, azaz nem vonja maga után a szerződés érvénytelenségét, hanem a felügyeleti szerv ilyen esetben intézkedést alkalmazhat és bírságot szabhat ki.[29]
- 180/181 -
Ez viszont egyben azt is eredményezi, hogy az alakisági rendelkezések megszegése a felek viszonyában semmilyen polgári jogi szankcióval nem jár, azaz ahhoz az ügyfélre mint szerződő félre kiható jogkövetkezmény nem kapcsolódik.
Érdemes még egy dolgot megjegyezni az alakisági előírás megsértésével kapcsolatos speciális normatív szabályozással összefüggésben. Az írásbeliségi szabályok be nem tartása miatt a Hpt. 279. § (2) bekezdése alapján a pénzügyi intézményre magánjogi szankció nem hárul, azaz az így kötött ügyletek érvényességére az alakiság megsértése nincs kihatással, hiszen a Ptk. általános magánjogi jogkövetkezményét a Hpt. speciális rendelkezése felülírja. Ebből az előírásból azonban az is következik, hogy a felügyeleti szerv, azaz az MNB jogosult állást foglalni arról, hogy az adott ügylet írásba foglalása, vagy pontosabb megfogalmazással a jognyilatkozat rögzítése megfelel-e a Ptk.-ban meghatározott feltételeknek.[30]
Ha az egyes főbb szerződéstípusok speciális előírásait vizsgáljuk, megállapítható, hogy a hitel- és számlaszerződések körében a Ptk. alakisági előírást nem tartalmaz. A pénzforgalmi szolgáltatásról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 13. §-a a pénzforgalmi szolgáltatási keretszerződés megkötésére írásbeli alakot rendel. A pénzforgalmi számla vezetése a Hpt. szerinti pénzügyi szolgáltatás, így arra a Hpt. szabályozása is irányadó, amely szintén kötelező alakiságot ír elő. A hitel- és kölcsönszerződésekre a Hpt. ugyancsak kötelező írásbeli alakot ír elő.
A pénzpiacon a digitális szerződéskötés lehetősége 2017-től vált lehetővé, a jelenlegi szabályozás azonban csak fokozatosan alakult ki, hiszen elsőként az általános magánjogi szabályokhoz képest speciális alakisági előírások érvényesültek.
Összhangban a pénzmosási szabályozás rugalmasabbá válásával, a Hpt. 2017. július 1-jétől úgy rendelkezett, hogy a pénzügyi intézmény - fő szabály szerint -pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban - ideértve a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirati formát is - köthet. Ebben az esetben a Hpt. szerint a pénzügyi intézménynek az írásban kötött szerződés egy eredeti példányát az ügyfélnek át kellett adnia. A Hpt. tehát a hagyományos papíralapú szerződéskötés mellett az elektronikus aláírással ellátott okiratot tekintette írásbelinek.
- 181/182 -
A Hpt. 279. § (1a) bekezdése azonban az írásbeli alakhoz kötött szerződéskötésen kívül lehetővé tette azt is, hogy a hitelintézet pénzforgalmi szolgáltatási keretszerződést, valamint betét elfogadására irányuló szerződést azonosított elektronikus úton is kössön. Azonosított elektronikus úton jöhetett létre az ügylet akkor is, ha a pénzügyi intézmény és az ügyfél pénzügyi vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási szerződésben megállapodott arról, hogy meghatározott körben azonosított elektronikus úton kötnek szerződést. Ebben az esetben az azonosított elektronikus út igénybevételére a felek erre irányuló megállapodása alapján, nem az üzleti kapcsolat létesítésekor, hanem az azt követően kötött ügyleteknél kerülhetett sor.
De mi is volt ez az azonosított elektronikus út, és ennek használata vajon kivételt képezett-e az írásba foglalás kötelezettsége alól, vagy a jogalkotó azt azzal egyenértékűnek ismerte el? A Hpt. 6. § (1) bekezdés 4a. pontja határozta meg az azonosított elektronikus út fogalmát, miszerint az olyan személyre szabott elektronikus eljárás, amely a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának egyértelmű azonosítására és a jognyilatkozat tartalmának változatlan visszaidézésére alkalmas formában teszi lehetővé a jognyilatkozat megtételét.
Szembetűnő, hogy ez a megfogalmazás hasonlóságot mutat a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglaltakkal, azonban mégsem egyezik meg vele. A Ptk. ugyanis nem a jognyilatkozat megtétele, hanem annak közlésére szab meg egy hármas követelményrendszert, míg a Hpt. az azonosított elektronikus utat egy informatikai rendszerként határozza meg, és az ott megtett jognyilatkozatokkal szemben támaszt elvárásokat, annak közlésére viszont sajátos szabályokat nem ír elő. Ezen túlmenően a Hpt. értelmében garantálni kell a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának egyértelmű azonosítását. Ez a szigorúbb szabályozás vélhetően abból fakad, hogy a pénzmosási ellenőrzés távoli elvégzése érdekében kialakított előzetesen auditált elektronikus hírközlő eszközben el kell végezni az ügyfél, vagyis a nyilatkozattevő személyazonosságának igazoló ellenőrzését.[31] Az azonosított elektronikus út fogalma egyébként sajátosan csak a pénzpiacon létező jogintézmény volt.
Az MNB 2018-ban állásfoglalásban értelmezte az írásbeliséggel összefüggő pénzpiaci szabályokat. Ebben egyrészt kiemelte, "arra a következtetésre lehet jutni, hogy a Hpt. azonosított elektronikus út definíció csekély eltéréssel, de alapvetően ugyanazokat a konjunktív feltételeket írja elő a jognyilatkozat megtételével kapcsolatban, mint a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése az írásba foglalás vonatkozásában",[32] ami egyben megkér-
- 182/183 -
dőjelezte az ágazati szabályozás létjogosultságát is. Azt is kiemelte, hogy a Ptk. és a Hpt. eltérő szabályozása a jogalkalmazás során számtalan kérdést vet fel, ami bizonytalansághoz vezet.
Az MNB állásfoglalás hatására rövid időn belül sor került a Hpt. módosítására. Ennek eredményeként a jelenleg is hatályos normaszöveg már nem tartalmazza az azonosított elektronikus út fogalmát, hanem csak általánosságban annyit rögzít, hogy a pénzügyi intézmény - fő szabály szerint - pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban köthet.[33] A digitális csatornán keresztül történő szerződéskötési folyamat megkönnyítése érdekében pedig a pénzügyi intézmény az írásban kötött szerződésnek már nem egy eredeti, hanem egy hiteles példányát[34] köteles az ügyfél rendelkezésére bocsátani.
A Hpt. 279. §-a tehát változatlanul előírja, hogy a szerződés írásban köthető meg, de már nem tartalmazza azt a kitételt, hogy ebben az elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirati formát is beleérti, továbbá az azonosított elektronikus út fogalmát sem rögzíti. Ahogy arról már korábban szó esett, ezzel párhuzamosan a Hpt. azt is rögzíti, hogy az alakisági előírások megsértése nem magánjogi, hanem közjogi jogkövetkezménnyel jár.
Itt egy pillanatra érdemes megállni és megfigyelni a szabályozói környezet változását és abban az MNB szerepét. 2017-ben született egy sajátos, a jogügyletek alakiságával összefüggő ágazati szabályozás, amely megnyitotta az utat a digitális szerződéskötés előtt. Az MNB aktív szerepet játszott - mondhatjuk úgy is, hogy az utólagos hatásvizsgálatban is - és egy évvel később állásfoglalásban is jelezte a szabályozási anomáliát. Ennek eredményeként pedig még ugyanebben az évben elfogadásra került és 2019 tavaszán hatályba is lépett az a módosítás, amely felszámolta ezt a bizonytalan jogi helyzetet. A jogalkalmazási nehézségek orvoslása tehát a felügyeleti szerv közreműködésével viszonylag gyorsan megtörtént.
- 183/184 -
A pénzpiac mellett a biztosítási piac, a tőkepiac és a pénztári piac szabályozásánál is vannak alakszerűségi követelmények, itt azonban a digitalizációs törekvések nem annyira látványosak. A Ptk. a biztosítási szerződés megkötését nem köti ugyan írásbeli alakhoz, azonban az egyes szerződési feltételek szabályozása érinti az alakisági előírásokat. A Ptk. 6:475. §-a szerint ugyanis összegbiztosítás esetén, ha a szerződést nem a biztosított köti meg, a szerződés létrejöttéhez és módosításához a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Ezen alakisági szabály megsértésének speciális jogkövetkezménye van, mivel a biztosított hozzájárulása nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része semmis. A Ptk. ezen túlmenően egyes biztosítási formáknál nem a szerződés megkötésénél, hanem a szerződés felmondása esetén követel meg írásbeli alakot.[35] A Ptk. 6:443. § (1) bekezdése pedig azt írja elő, hogy ha a felek a szerződést nem írásban kötötték meg, a biztosító köteles a biztosítási fedezetet igazoló dokumentumot kiállítani.
Ahogy arra korábban is utaltam, a pénzügyi ágazatban a felügyeleti szerv szerepe a jogalkalmazás alakításában és egységesítésében meghatározó, így a Ptk. fenti szakaszainak az értelmezéséhez is érdemes megemlíteni az MNB ezzel összefüggő állásfoglalását.[36]
Az MNB álláspontja szerint a Ptk. 6:443. § (1) bekezdésének megszövegezése ugyan valóban arra utal, hogy a biztosítási szerződés létrejötte nincs írásbeli alakhoz kötve, de az összeg- és az életbiztosítások megkötése a Ptk. előírásai miatt nehezen képzelhető el az ügyfél írásbeli nyilatkozata nélkül. Az MNB egy konkrét kérdésre adott állásfoglalásában a szabályozási környezetből azt a következtetést vonta le, hogy a távbankár elnevezésű telefonos szolgáltatás akkor lehet megfelelő megoldás a szerződéskötésre, ha lehetőséget biztosít arra, hogy azon keresztül az ügyfél az írásbeliség Ptk.-ban meghatározott követelményét kielégítő módon tegyen jognyilatkozatot.
Az MNB ebben az állásfoglalásban a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény 152. § (1) bekezdését is kiemelte, amelynek értelmében a biztosítónak a biztosítási szerződés megkötése előtt kellő időben, bizonyítható és azonosítható módon, világos, pontos, közérthető, egyértelmű, nem félrevezető, tisztességes, részletes és díjmentes írásbeli tájékoztatást kell adnia a szerződést kötni kívánó ügyfél részére. A szerződő felek közötti információs aszimmetria
- 184/185 -
miatt a pénzügyi ágazatban a fogyasztónak minősülő, és ezért fokozottabb védelemben részesülő ügyfelek tájékoztatásának ugyanis a felelős döntés meghozatala érdekében fontos szerepe van. Így külön törvény rendelkezik fogyasztói szerződés esetén a távértékesítés során irányadó ügyféltájékoztatási rendelkezésekről.[37]
A tőkepiaci szektor szabályozásánál a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 2024. január 1-jétől hatályos 52. § (1) bekezdése tartalmaz a szerződéskötés módjával kapcsolatos rendelkezéseket, amikor a befektetési vállalkozás és az ügyfél által kötött keretszerződés írásba foglalását írja elő. A korábbi szabályozás alapján[38] a szerződést - fő szabály szerint - írásba kell foglalni, a befektetési vállalkozás üzletszabályzatában foglaltaknak megfelelően.
Az MNB ezt a korábban hatályos jogszabályi rendelkezést is értelmezte, amit a digitális szerződéskötési folyamat fejlődése szempontjából szintén indokolt kiemelni. Ebben az állásfoglalásban[39] ugyanis az MNB nemcsak azt a meglepő állásfoglalást adta, hogy a Bszt.-ben meghatározott alakisági előírás nem érvényességi kellék, hanem azt is rögzítette, hogy a Bszt. korábban hatályos 52. § (1) bekezdése szerint a befektetési vállalkozás és az ügyfél között létrejött szerződés kapcsán a Bszt. az írásbeliséget egyfajta utólagos kontroll biztosításaként írja elő.
Ha ennek a gyökereit meg akarjuk érteni, abban egy korábbi felügyeleti állásfoglalás nyújthat segítséget. Az MNB jogelődje, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) 78003-3/2013. számú állásfoglalásában ugyanis már értelmezte a Bszt. 52. § (1) bekezdésében foglaltakat, és leszögezte, hogy a Bszt. nem tartalmaz egyértelmű rendelkezést arról, hogy a szerződéskötésre csak írásban kerülhet sor, hiszen azt rögzíti, hogy a befektetési vállalkozás a szerződést írásba foglalja. Ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy nincs akadálya a szóbeli szerződéskötésnek. A felügyelet álláspontja szerint az írásba foglalás a szóban egyeztetett feltételeknek, a megállapodás lényegi elemeinek az utólagos írásbeli rögzítését, dokumentálását jelenti. A PSZÁF arra is rámutatott,
- 185/186 -
hogy "az utólagosan írásba foglalt megállapodást nem kell mindkét félnek aláírnia a joghatás kiváltása, azaz a szerződés érvényességének biztosítása érdekében".
Azzal nyilván egyet lehet érteni, hogy ha a szerződés érvényesen létrejöhet szóban is, akkor az utólagos írásba foglalás - a polgári jog szabályai szerint - nem lehet érvényességi feltétel, hiszen azt a szerződés megkötésekor kell teljesíteni. Egy szóban érvényesen létrejött szerződés utólagos, egyik fél által történő írásba foglalása viszont mégis szokatlan előírás. Az MNB 2017-ben ezt a korábbi felügyeleti álláspontot erősítette meg, amikor kimondta, hogy a szóbeli szerződés is megfelelő a megállapodás megkötésére abban az esetben, ha ezt utólagosan a befektetési vállalkozás írásba foglalja. Az állásfoglalás azt már nem részletezi, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha ez az utólagos írásba foglalás elmarad, vagy a rögzített tartalom ellen az ügyfél tiltakozik.[40]
Ha a pénzügyi közvetítőrendszer további ügyleteit nézzük, meg kell említeni a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CLVI. törvény 3. § (2) bekezdését, amely szerint a nyugdíj-előtakarékossági száma vezetésére irányuló megállapodást a feleknek írásban kell megkötniük. Az MNB nem adott ki állásfoglalást ezen szakaszban foglalt alakisági előírás értelmezésére.
A pénzügyi közvetítőrendszert érintő jogszabályi környezet áttekintése során nem hagyható figyelmen kívül az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatás általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) sem. Anélkül, hogy az E-ügyintézési törvény 2024-től hatályba lépő, magánjogi jogviszonyokat érintő rendelkezéseinek részletes elemzésére sor kerülne, a 104/B. § (3) bekezdésnek a Ptk. 6:7. § (3) bekezdéséhez való viszonyát érdemes megvizsgálni.
Az E-ügyintézési törvény érintett szakasza szerint ugyanis elektronikus magánokiratnak és írásba foglaltnak minősül a pénzügyi közvetítőrendszer szereplői[41] által nyújtott szolgáltatással összefüggő olyan jognyilatkozat, amelyet - a Pmt. szerinti előzetesen auditált elektronikus hírközlő eszköz vagy elektronikus ügyfél-azonosító és nyilatkozattételi rendszer útján - azonosított ügyfél az aláírás időpontjának azonosítására is alkalmas egyszerű elektronikus aláírással látott
- 186/187 -
el.[42] Mit is jelent ez pontosan? Nemcsak azt, hogy a pénzügyi közvetítőrendszerben a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerint megtett jognyilatkozatok írásba foglaltnak minősülnek, hanem azt is, hogy a törvény értelmében ezek a jognyilatkozatok egyben okiratok is, akár abban az esetben is, ha az ügylet tartalmát például audiovizuális felvétel tartalmazza. Az E-ügyintézési törvény ugyanis összemossa az okirat, a dokumentum, valamint a más, így a hangfelvétel útján vagy audiovizuális formában megtett jognyilatkozat fogalmát, és minden rögzített módon tett nyilatkozatot dokumentumnak nevez, ezeket pedig egyben okiratnak is titulálja.[43] Úgy gondolom, hogy az okirat hagyományos fogalmának felrúgása teljes mértékben szükségtelen, hiszen a Ptk. az írásbeli alakban, okirati formában létrejött jognyilatkozatokkal egyező joghatást biztosít a digitális térben megtett, a Ptk.-ban rögzített hármas konjunktív kritériumnak megfelelő nyilatkozatoknak is.
A szektor jellegzetességeit vizsgálva indokolt kiemelni a felügyeleti hatóság sajátos szerepét, ami álláspontom szerint meghatározó befolyást gyakorol az ágazat digitalizációjára. Az MNB-nek saját fintech stratégiája van, amelynek jövőképe jól összefoglalja a felügyelet pozícióját: "[a]z MNB olyan pénzügyi közvetítőrendszert tart kívánatosnak, amely a hazai fogyasztók számára versenyképes és biztonságos pénzügyi szolgáltatásokat kínál. Ennek érdekében a jegybank aktívan részt vesz a fejlett technológiákat implementáló, hatékonyan működő inkumbens szegmens, az élénk FinTech ökoszisztéma, a támogató környezet és a modern szabályozói háttér kialakításában, illetve a piaci integritás fenntartásában".[44]
Az MNB komplex módon járul hozzá a fejlődéshez, nemcsak az állásfoglalások útján egységesíti a joggyakorlatot, hanem jövőképet vázol fel a pénzügyi szektornak és aktívan részt vesz az új technológiai megoldások megfelelőségének vizsgálatában a Regulatory Sandbox és az Innovációs Pénzügyi Tesztkörnyezet (IPT) működtetésével.[45]
- 187/188 -
Ha a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt hármas feltételrendszer teljesítését vizsgáljuk a pénzügyi közvetítőrendszerben, talán az a leginkább szembetűnő, hogy az MNB alakítja és egységesíti a gyakorlatot. Ennek pedig az a következménye, hogy nincs bizonytalanság az írásbelinek minősülő jognyilatkozatok körében, hiszen az MNB jogosult meghatározni és egyben ellenőrizni is a digitális kommunikáció feltételeit és annak megtartását. Az is látható, hogy a pénzügyi közvetítőrendszerben egyre népszerűbbé válik az írásbelinek minősülő megoldások alkalmazása a digitális szerződéskötések során.
Hiába irányadóak azonban az alakisággal kapcsolatos általános magánjogi szabályok, mégis sajátosan történik azok gyakorlati alkalmazása. A jogszabályi környezet vizsgálata alapján látható, hogy a nyilatkozattevő személyének azonosítása egy közjogi kötelezettség teljesítésével van átfedésben, így a pénzügyi szektorban a nyilatkozattevő azonosítására a természetes személyazonosító adatok rögzítésével kerül sor. Nem merül fel ezért az a kérdés, hogy milyen egyéb, a nyilatkozattevővel kapcsolatos adatok lennének alkalmasak a nyilatkozó személyének azonosítására. A nyilatkozattételre szolgáló digitális kommunikációs csatorna szintén a pénzmosási szempontokra figyelemmel informatikai biztonsági szempontból szabályozott, ezért csak ennek a keretei között fejlődhetnek ki a konkrét technológiai megoldások. A pénzügyi közvetítőrendszer szereplői az előzetesen auditált hírközlő eszköz kötelező használata miatt költséges megoldásokat alkalmaznak, amelynek adaptálása a gazdaság más területein kérdéses.
Végül, további sajátosság, hogy a pénzügyi közvetítőrendszerben az írásbeliség fő funkciója leginkább a nyomon követhetőség, a prudens működés és ezzel a gazdaság stabilitásának biztosítása. Ezen célok mellett az ügyfelek védelme is megjelenik, kiegészítő jelleggel. A pénzügyi közvetítőrendszerben találkozhatunk olyan alakisági előírással is, amely a magánjogi gondolkodástól idegen utólagos, az egyik fél által történő rögzítést írja elő.
Gálfalvi Géza - Kovács Erika - Palasikné Kirschner Dóra - Seregdi László: Nagykommentár a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvényhez. 2024. évi Jogtár formátumú kiadás. ■
JEGYZETEK
[1] PhD-hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
[2] Digitális tér alatt az információs technológia, mint kommunikációs csatorna használatát értem.
[3] Az ügyfelek nyitottak a gyors és egyszerű, akár otthonról intézhető szolgáltatásokra.
[4] Digitális innovációk a bankszektorban. Az elmúlt 10 év innovatív digitális banki megoldásai. Gránit Bank. 2023. április. 12-13.
[5] Az uniós szabályozás alapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. cikke (letelepedés szabadsága), 56. cikke (szolgáltatásnyújtás szabadsága), 63. cikke (a tőke szabad mozgása) és 114. cikke (a belső piac létrehozására és működésére vonatkozó jogszabályok közelítése).
[6] Tipikusan ilyen például a pénzforgalmi vagy fizetési számla vezetése, de a kölcsönjogviszony vagy a biztosítási jogviszony is.
[7] Az egyszerűség kedvéért pénzügyi szolgáltatónak nevezem a pénzügyi közvetítőrendszer valamennyi szereplőjét, annak ellenére, hogy nem ez a szakszerű szóhasználat.
[8] A Magyar Nemzeti Bank 4/2021. (III. 30.) számú ajánlása a hitelintézetek digitális transzformációjáról.
[9] A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2015. november 25-i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv.
[10] Ptk. 6:4. § (2) bekezdése
[11] Ptk. 6:7. § (1) bekezdése: Ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták.
Ptk. 6:94. § (1) bekezdése: Az alakiság megsértése miatt semmis szerződés a teljesítés elfogadásával a teljesített rész erejéig érvényessé válik. Ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a teljesítés a kötelező alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja.
[12] A szabályozás indoka vélhetően nem a magasabb biztonsági szint garantálása, hiszen az írásbelinek minősülő jognyilatkozatoknak azonos feltételeket kell teljesítenie, hanem az, hogy az ingatlan-nyilvántartási hatóság és a cégbíróság a nyilvántartásba bejegyzés alapjául ne kép- és hangfelvétel útján rögzített nyilatkozatokat vizsgáljon.
[13] Állásfoglalás a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 279. § (1) bekezdésében foglalt előírásokkal, azaz a szerződés alakszerűségével és a szerződés ügyfél részére történő átadásával kapcsolatban (2018. július 20.).
[14] Az Európai Parlament és a Tanács 2015. május 20-i 2015/849 EU irányelve (IV. pénzmosási irányelv) preambuluma szerint: "[a] hitelintézetek és a pénzügyi intézmények biztonságosságát, integritását és stabilitását, valamint a pénzügyi rendszer egésze iránti bizalmat súlyosan veszélyeztethetik a bűnözőknek és elkövető társaiknak azon erőfeszítései, amelyek célja a bűnözésből származó bevételek eredetének leplezése, illetve a legális vagy illegális pénzeknek terrorista célokra való átirányítása".
[15] A Pmt. nem természetes személy ügyfél, valamint képviselet esetén ezt az ellenőrzést kiterjeszti az eljáró meghatalmazottra, a rendelkezésre jogosultra és a képviselőre is.
[16] A pénzmosási átvilágítás nemcsak a személyazonosság megállapítását és ellenőrzését célozza, azonban az írásba foglalt jognyilatkozatok szempontjából ez a mozzanat lényeges.
[17] A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény
[18] A 2017. június 26-án lép hatályba lépett Pmt.-hez fűzött indokolás szerint "[a] törvény fontos újítása, hogy kifejezetten lehetővé teszi - megfelelő garanciák biztosításával - az ügyfél-átvilágítást és üzleti kapcsolat létesítést személyes megjelenés nélkül is, feltéve, hogy ezen korszerű megoldás az ügyfél azonosításának elvégzését legalább egyenértékűen biztosítja a személyes azonosítással. Mindezek alapján az ügyfél-átvilágítási intézkedések elvégzésére nemcsak az ügyfél személyes megjelenésével, hanem a szolgáltató által üzemeltetett - biztonságos, védett, a felügyeletet ellátó szerv által meghatározott módon, előzetesen auditált - elektronikus hírközlő eszköz útján is lehetőség nyílik, a törvényben meghatározott esetekben".
[19] Ebből persze az is következik, hogy a pénzügyi közvetítőrendszerben megtett jognyilatkozatok esetén a nyilatkozattevő személyének az azonosítása messze túlmutat a Ptk. által elvárt szinttől, hiszen itt kétséget kizáróan kell meggyőződni a nyilatkozattevő személyéről és a személyazonosság ellenőrzésére is sor kerül, amelyet a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése esetén nem elvárás.
[20] A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény végrehajtásának az MNB által felügyelt szolgáltatókra vonatkozó, valamint az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló törvény szerinti szűrőrendszer kidolgozásának és működtetése minimumkövetelményeinek részletes szabályairól szóló 26/2020. (VIII. 25.) MNB rendelet
[21] Az élőség vizsgálata vagy a liveness test a rendelethez fűzött indokolás és az MNB pénzmosási mintaszabályzata szerint a rendszerrel szemben azt a követelményt támasztja, hogy megállapító legyen az átvilágítás alanyaként a távoli helyszínen megjelenő ügyfél valós, élő személy-e, az auditált elektronikus hírközlő eszközt valós időben személyesen használja-e, és az élő kép nem manipulált-e.
[22] A négy szem elve gyakorlatilag annyit jelent, hogy a valaki által elvégzett ellenőrzést egy másik személy teljeskörűen felülvizsgálja, ez lényegében a nagyobb biztonságot és a kockázatok csökkentését szolgálja.
[23] Ez abban az esetben lehetséges és szükséges, ha az ügyfél NFC-s e-személyi igazolványt használ, amelynek chipjében megtalálhatóak a természetes személyazonosító adatok.
[24] A rendelkezésre álló adatok összevetésében egyre inkább szerepet játszik a mesterséges intelligencia (szuperszámítógépek használata).
[25] Természetes személyazonosító adat az ügyfél neve, születési neve, születési helye és ideje, továbbá anyja születési neve.
[27] A Hpt. 6. § (1) bekezdés 59. pontja alapján kockázat vagy kockázatvállalás:
a) a kölcsön nyújtása, ideértve az adósságra kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlását is;
b) a váltó és csekk, valamint egyéb kötelezvény leszámítolása;
c) a hitelintézet által adott garancia, kezesség és az egyéb biztosíték, ideértve a hitelintézet bármilyen más, jövőbeni vagy függő kötelezettségét, vállalt garanciáját, kezességét, illetve az ezekre nyújtott egyéb bankári biztosítékot is;
d) a hitelintézet által vállalt minden olyan kötelezettség, amellyel a hitelintézet ellenszolgáltatás fejében átruházott pénzkövetelés teljesítéséért jótáll vagy vállalja, hogy a vevő követelésére azt visszavásárolja;
e) a hitelintézetnek bármely vállalkozásában szerzett részesedése, függetlenül a részesedés birtokolásának időtartamától;
f) a hitelintézet által megvásárolt pénzkövetelés;
g) a pénzügyi lízing nyújtása, valamint
h) más hitelintézetnél elhelyezett betét, ide nem értve a jegybanki kötelező tartalék-előírást a levelező bankon keresztül teljesítő hitelintézetek által elhelyezett kötelező tartalék összegét.
[28] Gálfalvi Géza - Kovács Erika - Palasikné Kirschner Dóra - Seregdi László: Nagykommentár a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvényhez. 2024. évi Jogtár formátumú kiadás. A Hpt. 98. §-ához fűzött kommentár.
[29] A Hpt.-nek ezt a rendelkezését a 2018. évi CXXVI. törvény állapította meg. Sajnálatos módon a törvényhez fűzött indokolás nem adta az indokát annak, hogy miért zárja ki a magánjogi jogkövetkezmények alkalmazását. Ha megpróbálunk magyarázatot találni erre a rendelkezésre, elsőként azt leszögezhetjük, hogy az elektronikus szerződéskötésre használt informatikai rendszert az MNB annak használata előtt auditálja, így ezzel minimalizálja az alakisági szabályok megsértésének a kockázatát. Emellett az is megemlíthető, hogy a pénzügyi szektor ügyletei annyiban speciálisak az általános magánjogi ügyletekhez képest, hogy a pénzügyi szolgáltatók nagyszámú ügyféllel állnak kapcsolatban, ebből pedig az is következik, hogy az ügyletkötések száma is jelentős, ezért, ha az informatikai rendszer hibája miatt az alakisági előírások megsértésére kerül sor, az nem egy-egy, hanem nagyszámú szerződést érintene. Az érvénytelenség mint általános magánjogi szankció pedig bizonytalanságot eredményezhet, hiszen annak orvoslására jellemzően peres eljárásban kerülhet sor. A bizonytalan helyzet a pénzpiacon nem kívánatos, azt a jogalkotó vélhetően el akarta kerülni, ezért a felügyeleti szervre bízta annak az orvoslását.
[30] Ez a helyzet azért speciális, mert egyébként a polgári bíróság hatásköre az, hogy az alakisági előírások megsértésének kérdésében állást foglaljon.
[31] Az azonosított elektronikus út fogalma egyértelműen a Pmt.-ben meghatározott előzetesen auditált elektronikus hírközlő eszköz használatára épül.
[32] Az írásbeliség kérdésköre a Hpt. szabályozásának tükrében. 6. pont
[33] A 2018. évi CXXVI. törvény módosításának eredményeként született meg a hatályos szabályozás.
[34] Az MNB állásfoglalásából kitűnik, hogy ezt a módosítást az MNB kezdeményezte, de annak okai nem derülnek ki. Vélhetően a módosítási igény abból fakad, hogy csak a papíralapú szerződéskötés esetén értelmezhető az eredeti példány átadása, míg az előzetesen auditált hírközlő eszköz útján kötött szerződéseknél a pénzügyi intézmény a szerződés tartalmát elektronikus okirati formában rögzíti, és azt adja át az ügyfél részére, így ez minősül a szerződés hiteles példányának.
[35] Ptk. 6:466. § (1) bekezdése és a 6:483. § (1) bekezdése
[36] Állásfoglalás a Bit., a Bszt., valamint a Hpt. hatálya alá tartozó termékek és szolgáltatások rögzítetttelefonvonalon történő nyújtásának lehetőségéről (2018. július 20.)
[37] A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény 3. § (1) bekezdése szerint.
[38] A korábban hatályos rendelkezés szerint "[a] befektetési vállalkozás az ügyféllel kötött szerződését az üzletszabályzatában foglaltak szerint - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - írásba foglalja". A Bszt. 52. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezett, hogy "[n]em kell a portfóliókezelési tevékenység végzése keretében az ügyféllel kötött, pénzügyi eszközre vonatkozó ügylet végrehajtására vonatkozó megállapodást (a továbbiakban: megbízás) írásba foglalni, ha arra egy írásba foglalt, hatályban lévő keretszerződés alapján kerül sor, és a megbízást a befektetési vállalkozás elektronikus úton rögzíti".
[39] Állásfoglalás a befektetési vállalkozás és az ügyfél között létrejött szerződésnek a Bszt. 52. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti írásba foglalásának módjára vonatkozóan (2017. augusztus 17.).
[40] A befektetési vállalkozás és az ügyfél által kötött szerződés egy tipikus magánjogi szerződés. Bár a befektetési vállalkozás oldalán információs aszimmetria fennállhat, azonban ennek ellenére mégis nehéz alátámasztani magánjogi érvekkel azt a jogalkalmazói értelmezést, miszerint a befektetési vállalkozás a már létrejött szerződésnek csak a lényeges tartalmát, tehát nem is a teljes szerződést maga rögzíti. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen szerződéses feltételek lehetnek a lényegesek, abban a feleknek szóban meg kell-e állapodniuk, és mi a helyzet abban az esetben, ha a szóban létrejött szerződés írásba foglalását követően az ügyfél jelzi, hogy a szerződéses tartalom rögzítése nem a szóbeli megállapodásnak megfelelően történt meg.
[41] A törvény megfogalmazása szerint: "a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 39. § (1) bekezdésében meghatározott törvények hatálya alá tartozó szervezetek".
[42] Az egyszerű elektronikus aláírás tipikus példája az e-mail végén lévő névaláírás. Az E-ügyintézési törvény fenti rendelkezését megállapító 2023. évi XLVI. törvényhez fűzött indokolás szerint az elDAS rendelet által használt egyszerű aláírás többek között a pénzforgalmi törvény szerinti erős ügyfél-hitelesítési megoldás.
[43] Az E-ügyintézési törvény 104/B. § (3) és (6) bekezdése rögzíti a magánjogi jogviszonyokban az elektronikus magánokirat és az elektronikus dokumentum fogalmát, ezen túlmenően pedig a (4) bekezdés teljes bizonyító erővel is felruházza az elektronikus magánokiratot.
[44] Az MNB fintech stratégiája. 2019. október. 1.1. pont
[45] A 2019-ben induló IPT felügyelt környezetet jelent az innovatív megoldások valós ügyfelekkel történő tesztelésére.
Visszaugrás
