A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény a tagok számára korlátozott felelősséget biztosító társaságok esetén bizonyos helyzetekben kifejezetten lehetővé teszi a tagok korlátozott vagyoni felelősségének figyelmen kívül hagyását. Egyes szakirodalmi utalások szerint ezen explicit törvényhelyek megalkotásának célja az volt, hogy ezzel bátorítást adjanak a jogalkalmazóknak arra, amire egyébiránt e specifikus jogszabályi utalások hiányában is lehetőségük lett volna a "régi Gt." hatályossága idején. Ezen utalásokból is nyilvánvaló, hogy a korlátozott felelősség figyelmen kívül hagyása terén nem igazán beszélhetünk hazai bírói gyakorlatról. Nem tűnik ezért érdektelennek egy nagy hagyományokkal rendelkező jog, az angol jog releváns gyakorlatának ismertetése. Ezt megelőzően azonban érdemes a korlátozott felelősségű gazdasági társaságok elméleti alappilléreit tisztázni, hiszen annak fényében nyílik igazán lehetőség az angol, illetve a (még később kialakítandó) hazai joggyakorlat értékelésére.
Korunk legsikeresebb gazdálkodó szervezete, a korlátozott felelősségű gazdasági társaság két alapvető koncepcióra épül. E két koncepció a gazdasági társaság önálló jogalanyisága, ill. a korlátozott pénzügyi felelősség elve.
A gazdasági társaság önálló jogalanyisága azt jelenti, hogy a gazdasági társaság a társaság tulajdonosaitól elkülönülő, önálló jogi léttel bír.
A korlátozott vagyoni felelősség elve azt jelenti, hogy a gazdasági társaság tagjainak felelőssége a társaság tartozásaiért korlátozott, a tagok kötelezettsége mindössze arra terjed ki, hogy az általuk birtokolt társasági részesedésért fizessenek.
Perrott2 szerint a "...XIX. század közepén nem maguk az alapelvek jelentették az újdonságot, hanem a két alapelv együttes megjelenése: a korlátozott felelősségű, önálló jogalanyisággal rendelkező és szabadon alapítható társaság koncepciója." Az ezen két alapelven nyugvó társaság jelentőségének érzékeltetésére gyakran idézik N. M. Butler véleményét, mely szerint3 "...a korlátozott felelősségű társaság a modern idők legnagyobb felfedezése... sem a gőz, sem az elektromosság nem mérhető a korlátozott felelősségű társaság jelentőségéhez, mivel a korlátozott felelősségű társasági forma nélkül az előbbiek életképtelenségre lettek volna ítélve." Ezen idézet hátterében az a meggyőződés áll, hogy "a korlátozott felelősségű gazdasági társaság ösztönzi a beruházásokat az olyan kívánatos, de kockázatos gazdasági területeken, amelyek a korlátozott felelősségű gazdasági társaságok léte hiányában túlzottan rizikósnak tűnnének. A korlátozott felelősségű társaságok a befektetőket arra ösztönzik, hogy saját kis tőkéjüket egy sokkal nagyobb alapba gyűjtsék össze, egy olyan alapba, amely az egyén számára elérhetetlen nagyságú beruházások lehetőségét és ezzel együtt óriási veszteségek és felelősségek kockázatát teremti meg."4
A status quo védői ezzel szemben úgy vélték, hogy a korlátozott felelősségű rendszer az üzleti bukás kockázatát a részvényesekről a társaság hitelezőire ellenérték nélkül hárítja át, súlyos etikai és hatékonysági problémákat vetve ezzel fel.5
Hangsúlyozandó, hogy az önálló jogalanyiság koncepciója a korlátozott felelősségtől függetlenül is előnyökkel jár.
Az önálló jogalanyiság doktrínája lehetővé teszi, hogy a társaság, a közösség tulajdona tisztán elváljon a tagok magánvagyonától.
Az önálló jogalanyiságú társaságok eljárási szempontból is rendkívül "előnyösek", hiszen a gazdasági társaság jogainak érvényesítése érdekében maga is felléphet, kötelezettségeinek megszegéséért pedig perelhető.
A jogutódlás gyakorlatilag azt jelenti, hogy "a gazdasági társaság a gazdasági tevékenység tulajdonosa marad, teljesíti fennálló szerződéseit, élvezi az azokból származó előnyöket, ill. a jövőre nézve kötelezettségeket vállal. A közvetett, mögöttes felelősséggel, az engedményesekkel, a tévedéssel kapcsolatos problémák így nem jelennek meg."6
A tagok és a társaság elkülönülése fontos szerepet játszik a társasági érdekeltség átruházhatósága kapcsán. Kétségtelen, hogy a tagok társasági érdekeltségének átruházását az angol jog már az önálló jogi személyiségű gazdasági társaságok létrejötte előtt is megoldotta a trust formájában, ez a megoldás azonban nem volt tökéletes: a tag társasági érdekeltségének átruházása után is felelősséggel tartozott a vállalkozás azon tartozásaiért, amelyek tagsága ideje alatt keletkeztek.
Az önálló jogalanyisággal rendelkező gazdasági társaságok további előnyét jelenti, hogy az angol jog szerint ezen jogalanyok speciális finanszírozási formákat vehetnek igénybe (pl. vagyont terhelő zálogjog).
Az előzőeken túl a gazdasági társaság irányításának specializációja szintén összefüggésbe hozható az önálló jogalanyisággal.
Jóllehet, az első tanulmány, amely a korlátozott felelősség közgazdaságtanát átfogó módon vizsgálta a Halpern, Trebilcock és Turnbull által írott mű volt,7 az e témakörben legtöbbet idézett elmélet a Easterbrook és Fischel által írott tanulmány.8 Az alábbiakban e két utóbbi szerző gondolatmenetét fogjuk követni. Easterbrook és Fischel megközelítését egyébként Grossman,9 mint a "hagyományos nézetet" aposztrofálja.
Napjaink gazdasága óriásvállalatokra épül. A gazdasági társaságok némelyike pénzügyi szempontból erő-sebb, mint egyes országok. A termelés, az innováció, a munkaalkalmak jelentős mértékben ezen szervezetek kezében összpontosul. Bár igaz, hogy a "gazdasági társaságok gazdaságának" (corporate economy) felemelkedése számos problémát szült, az is kétségtelen, hogy a korábban elképzelhetetlen életszínvonal is e kor terméke. Easterbrook és Fischel úgy véli, hogy a korlátozott felelősségű gazdasági társaság tulajdonképpen nem más, mint a modern termelés által kikényszerített, a specializált szakértelemmel rendelkező menedzsment és a kockázatviselő tagság szétválására adott válasz. Ez a szétválás, amely egyfajta munkamegosztásként is értelmezhető - mint látni fogjuk - olyan költségeket eredményez, amelyek teljes mértékben nem küszöbölhetők ki. A szerzők úgy vélik, hogy a korlátozott felelősségű gazdasági társaság egy olyan intézmény, amely minimalizálja a kockázatviselő tagság és a menedzsment elkerülhetetlen szétválásával járó költségeket. Érdemes hangsúlyozni, hogy Easterbrook és Fischel a nagy nyilvános gazdasági társaságokkal kapcsolatban fejtette ki gondolatmenetét, azaz olyan társaságok vonatkozásában, ahol az említett (a menedzsment és a tagság közötti) elkülönülés megfigyelhető. A korlátozott felelősség "költségcsökkentő hatásait" a következőképp lehet összefoglalni:
Közgazdaságtani szempontból ügynöki kapcsolat áll fenn minden olyan esetben, amikor valaki egy másik személytől függ. A menedzserek közgazdaságtani szempontból a tagok ügynökeinek minősülnek. "Az ügynök nem kapja meg megbízója érdekében végzett tevékenysége teljes eredményét. Ebből kifolyólag az ügynök mindig kísértést fog érezni arra, hogy saját érdekét megbízója érdekei elé helyezze. Azokban az esetekben, amikor az ügynök így tesz, úgynevezett ügynöki költségeket (agency costs) ró megbízójára. Ezek a költségek részben az ügynök önérdekeltségű tevékenységének eredményt csökkentő hatásából, másrészt pedig azon költségekből tevődik össze, amelyeket a megbízó az önérdekeltségű viselkedés megakadályozása céljából felvállal."10 Mivel a megbízotti költségeket lehetetlen teljesen kiszűrni, az igazi cél e költségek minimalizálása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
