A téma változatlanul a hivatali folyosókon és a titkársági előszobákban hever. Ezúttal azt járjuk körbe, hogy miért nem élünk az egyébként mindig mindenkinél, kéznél lévő ún. jó szó ösztönzési erejével és lehetőségeivel.
Közhely, sőt, a legtöbb munkahelyen lerágott csont az, hogy a fő és a legfontosabb: mi van a borítékban? Azt gondoljuk, hogy a javadalmazás anyagi vetületével mindent nyomban letudtunk. Azt is gondolhatjuk, hogy ezen kívül másra, ugyan mire is lenne (lehetne) a kollégáknak igénye? Hiszen az ún. "vatikáni valutával" úgysem lehet semmit vásárolni szombatonként a Lehel piacon. A dolog és a probléma persze soha nem ilyen egyszerű, mivel az élet, s az emberi lélek ettől mindig sokkal igényesebb és persze bonyolultabb.
Ezt Ady Endre is érzékelteti, amikor arról ír, hogy az emberben miként van meg az "éhe a kenyérnek, éhe a Szónak, éhe a Szépnek" igénye. Evidencia, ennek ellenére ezzel alig foglalkozunk, mintegy mellékesnek tekintjük.
Mi vezetők talán nem is gondoljuk, de az emberfia a jó és megfelelő fizetés mellett is bizony ki van éhezve a jó szóra és az emberséges bánásmódra, sőt, a figyelemre egyaránt. A totál-kárt természetesen azon esetkör hozza és okozza, illetve jeleníti meg, amikor is: se fizu, se figyelem! Ez tökéletesen beteszi a kaput mindenkinél, s az ilyen helyre kollektíve utálnak is bejárni rendesen. Azt természetesen e sorok írója sem merné állítani, hogy a rosszul fizetett kollégáknál megfelelő kompenzációt jelent(het) a normálisan ösztönző vezetői hang és hozzáállás. Azt viszont a gyakorlati élet tapasztalatai feltétlenül igazolják, hogy viszonylag jobb fizetések mellett is lehet tré a munkahelyi légkör, a közösségi szellem, leépült a szervezeti kultúra. Főleg akkor, ha a vezető totálisan semmilyen figyelmet nem szentel azon ösztönzési lehetőségekre, amelyek szerényen szólva az európaian emberi hang kategóriái körébe tartoznak. S, hogy mi következik ezek totális hiányából? Hát, például az alábbiak:
• Olyan egyfajta gyüldévé válik a helyi közösség mikroklímája, ahonnan még az anyagilag elégedettek is inkább elvágyódnak, s ha csak tehetik, kifelé tekintgetnek;
• definiálhatatlan és kötődés nélküli lesz az emberek szervezethez és egymáshoz való viszonya, amely enyhén szólva is ártalmas a társaság mindenkori (illetve általános) minőségi teljesítőképességére;
• mindenki elkezdi a saját útját járni, s fényévnyire kerül a csapat attól, hogy egy krízis-helyzetben túlélje - a bukást, mint - az elkerülhetetlent.
Ebből fakadóan teljesen indokoltan merül fel a kérdés, ténylegesen milyen eszközök is vannak egy vezető kezében az erkölcsi ösztönzés, illetve a személyes megerősítés területén?
Ezeket ne becsüljük alá, mivel ezen eszközök köre egy olyan kimeríthetetlen készség és szituációkincs arzenál, amelyet vezetőként vétek nem (ki-), illetve felhasználni, alkalmazni.
Mielőtt ezeket - a teljesség igénye nélkül - sorra vennénk, azt is fontos nyomban kijelenteni, hogy ennek autonómiája annyira erős, amelybe a felettesek - szerencsére - nem (igen) tudnak beleszólni. Mindezek miatt ez a vezető saját rejtett és házi kincskészlete, önálló muníciója, amely felett csak (kizárólagosan egyedül) ő rendelkezik.
Egy kompetens, a csapatáért felelősséget érző legitim vezető például bármikor megteheti azt, hogy:
• az ügyiraton úgy szignál, hogy abból egyértelműen kiderül: tiszteli, együttműködő partnernek tekinti munkatársait;
• az elkészült, aláírásra felterjesztett, jól sikerült termékeknél nyomban (akár mindig), az ügyiraton írásban "köszönömmel" jelezheti elégedettségét;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
