Eddigi közjegyzőhelyettesi munkám során néhány alkalommal találkoztam nagyothalló, siket, valamint vak ügyféllel. Ezek az esetek keltették fel érdeklődésemet, hogy mélyebben tanulmányozzam a siketekre, illetve a fogyatékkal élőkre vonatkozó szabályozást, a siketség, a vakság, a siketvakság, a beszédfogyatékosság mibenlétét, valamint kommunikációs eszközeiket, módszereiket. Ezzel a cikkel nem csupán saját érdeklődésemet kívánom kielégíteni, hanem azt remélem, hogy az itt összegyűjtött információkkal a közjegyzői eljárás gördülékenyebb lebonyolításához és az eljárás során felmerülő esetleges problémák elkerüléséhez is segítséget tudok nyújtani.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény szerint fogyatékos személy az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással - illetve ezek bármilyen halmozódásával - él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja.[1] (E személyek közül jelen cikk kapcsán kizárólag az érzékszervi, illetve kommunikációs károsodással rendelkező fogyatékos személyekre vonatkozó szabályozást kívánom taglalni.)
A közjegyzői tevékenység során a vak, siket, siketvak, illetve beszédfogyatékos ügyfelek előfordulása ritka (statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre). Éppen ezért ezen helyzetekre két szempontból is körültekintőbben kell készülni: egyrészt a vonatkozó speciális szabályozás ismeretével, hisz egy ilyen ügyletnél számos, más esetben elő nem forduló speciális körülményre, előírásra kell figyelemmel lenni. Másrészt az esélyegyenlőség megfelelő biztosításával.
A közjegyző eljárása során pártatlan jogi szolgáltatást nyújt, eljárása alatt a felek esélyegyenlőségének biztosításával segíti őket jogaik gyakorlásában, kötelezettségük teljesítésében.
A fogyatékkal élő ügyfél esetében az esélyegyenlőség biztosítása különösen hangsúlyos, hisz ő fogyatékossága okán hátrányosabb helyzetből indul bármely információ megszerzésével
- 14/15 -
kapcsolatban mint egészséges társa. A fogyatékkal élő ügyfelek esetén a közjegyző feladata, hogy az adott helyzetben a fogyatékosság ellenére e személyeket úgy lássa el a szükséges információval, úgy "oktassa ki", hogy a tájékoztatás tekintetében ugyanabban a helyzetbe kerülhessenek, mintha fogyatékossággal nem bírnának. Az eljárás során tehát biztosítani kell az egyenlő esélyű hozzáférést. A szolgáltatás pedig akkor egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető.[2]
Egy vak, vagy gyengénlátó ügyfél hall és képes az akarat olyan -szóbeli - kifejezésére, amit megértünk, így akaratáról, ügyletképességéről speciális közreműködés nélkül mi magunk is meggyőződhetünk.
Más a helyzet egy beszélni vagy hallani nem képes ügyfélnél, aki akaratát beszéd útján nem tudja kifejezni. Kérdésként merül fel, hogyan tudjuk megállapítani, hogy az ügyfél csak nagyothalló vagy siket? Különösen például akkor, ha ráadásul beszédfogyatékos is?
Milyen esetekben szükséges jelnyelvi tolmács alkalmazása? Ha szükséges, ki lehet a jelnyelvi tolmács, mit kell esetében vizsgálni? Lehet-e hozzátartozó, vagy a siket ügyfél egy jelelni tudó ismerőse, vagy mindenképp teljesen független, hivatásos jeltolmács kell, hogy legyen? Mi a helyzet, ha netán a siket ügyfelünk nem magyar állampolgár, így a magyar jelnyelvet nem ismeri. Ki viseli a tolmács költségeit, és mekkorák ezek a költségek? Milyen többletkikötések vannak a közjegyzői okirattal kapcsolatban?
Mielőtt azonban belemélyednénk a kérdések és azokra adott válaszok sokaságába, ahhoz, hogy jobban megértsük a velünk szemben ülő fogyatékkal élő ügyfelet, ismerjük meg ezen állapot(ok) kialakulásának főbb okait, és a jelnyelv(ek)et.
A testi és szellemi fogyatékosságok kialakulása nem az újkor termékei. Számos írásos és tárgyi emlék utal az ókori fogyatékos személyek létezésére, velük kapcsolatos rendelkezésekre.
A jelnyelv kialakulásának kezdete pedig az őskorra vezethető vissza. Az ősemberek először jelekkel, gesztusokkal kommunikáltak, ezt követően alakult ki a beszélt nyelv. Azon egyedek azonban, akik nem hallottak, a beszélt nyelvet nem tudták elsajátítani, így kizárólag az adott területen belül kialakított jelnyelvvel kommunikáltak, azt fejlesztették. Ennek a következménye lett az a - köztudatban egyébként tévesen ismert - tény, hogy a jelnyelv országonként eltérő lett, vagyis az, hogy a jelnyelv nem nemzetközi.
- 15/16 -
A történelem során fennmaradt írásos emlékek számos érdekes példát hoznak a siketekkel és a jelnyelvvel kapcsolatban (különösen érdekes ezeket végigolvasni annak ismeretében, hogy hazánkban a jelnyelv önálló nyelvi elismerésére törvényi szinten csak 2009-ben került sor).
Mózes törvénybe foglalta a siketek védelmét. A Talmud előírta a rászoruló fogyatékos emberek védelmét a nyilvánosság előtt. Herodotos olyan egyiptomi érmet említ, melyen az érem értéke az egyik oldalon ujj-jelekkel, a másik oldalon római számokkal volt feltüntetve. A római és a görög tengeri kereskedelemben az eltérő nyelvet használó kereskedők ujj-jelekkel kommunikáltak egymással. Platón a jelbeszédet a társadalmi erények közé sorolta. A római jog is tartalmazott siketekkel kapcsolatos szabályokat. Iustinianus római császár uralkodásakor "a siketnéma végrendeletéhez az ő saját kezű aláírása volt szükséges".[3]
A római jog az élő beszédet fogadta el akarat kifejezésként. Az alakszerűén létrejött kötelem csak élőszóban jöhetett létre, tehát itt a siketek és némák teljesen ki voltak zárva a szerződőképesek köréből (stipulatio). A római jogot követő európai jogrendszerekben is, egészen a XVIII. századig, ez a gyakorlat volt a jellemző.[4]
A középkorban a siketekről alig van írásos emlék.
A mai értelemben vett jelnyelv a XVII. században bukkant fel. Az első jelnyelvi szakkönyv 1664-ben íródott: A kéz természetes nyelve címmel.
Magyarországon 1802-ben, Cházár András (1745-1816) munkájának köszönhetően nyitották meg az első siketiskolát Vácott. 1887-ben jött létre a siketek első szervezete Egyetértés Társaskör néven, majd 1907-ben alakult meg Siketnémák Otthona. Az otthon mai jogutódja a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ), mely 1951-ben alakult újjá.
A hallássérültek nemzetközi szerveződése jelenleg kétoldalú, ugyanis külön alakult a siketeknek és külön a nagyothallóknak világszervezet. A WFD (World Federation of the Deaf), a Siketek Világszövetsége 1951-ben jött létre.
A nagyothallók világszövetsége, az IFHOH (International Federation of Hard-of-Hearing) jóval később, 1977-ben alakult.[5]
A XVIII, és XIX. század fordulójáról tapasztalható érdeklődés a vakok iránt. Cházár András Országgyűléshez írt levelében, 1790-ben többek között a vakok érdekeiért emelt szót. 1817-ben hozták létre a Budai Asszony Egyletet a vakok számára. 1825-1826. években jött létre a Pesti Vakok Intézete. 1873. évi XXXI. Törvénycikk szerint a Pesti Vakok Intézete az állam kezelésébe került, vagyis államilag finanszírozott intézmény lett (korábban ugyanis adományokból működtették). 1882-ben jött létre a Vakok Országos Önképző Segély és Nyugdíj Egylete. Az áttörő változást azonban a világháború okozta fizikai sérülések hozták. Az értelmiségi vak emberek (akik a
- 16/17 -
háború folytán vesztették el látásukat, és életük jelentős részét még teljes értékűnek tekintett állampolgárként élték) kezdeményezésére alakult meg a Vakok Szövetsége (VSZ) 1918. októberében. Ez a vakok érdekérvényesítésének igen magas szintjét jelenítette meg. A Tanácsköztársaság idején megjelent a vakok munkához való joga. 1976-ban az alapszabály a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége elnevezést rögzíti.[6]
Fogyatékkal, testi, értelmi vagy olyan érzékszervi hátránnyal, amely véglegesen, egész további életén át gátolja a megszokott, hagyományosan elvárható életvitel szabad gyakorlását, a 2007. évi adatai szerint Magyarországon a népesség 5,7%-a élt. (Ez az arány a háború utáninak több mint háromszorosa).[7]
A KSH 2011. évi népszámlálási adatai szerint Magyarországon a fogyatékossággal élők száma 561.247 fő. Ebből gyengénlátó, aliglátó 73.430 fő, vak 9.054 fő, nagyothalló 63.014 fő, siket 8.571 fő, beszédfogyatékos 10.913 fő, siketvak (látás- és hallássérült) 3.262 fő.[8]
Magyarországon a SIN0SZ adatai szerint kb. 60 000 ember siket.[9] (A fellelhető statisztikai adatok eltérésének oka az lehet, hogy a KSH adatai önkéntes bevalláson alapulnak, míg a SIN0SZ a nála regisztrált, tagsággal rendelkező személyeket veszi alapul.)
A halláskárosodás az egyik legsűrűbben előforduló testi károsodás. Magyarországon a felnőttek 10 százaléka szenved valamilyen hallászavarban.[10]
A halláskárosodásnak számos oka lehet: mechanikai behatás; a kor (fül képletei rugalmatlanabbak);
örökletes betegség (csont átalakulása); nagymértékű zajártalom (belső fül szőrsejtjei elpusztulnak).[11]
A hallássérült személy olyan siket vagy nagyothalló személy, aki kommunikációja során a magyar jelnyelvet vagy valamely speciális kommunikációs rendszert használja.[12]
- 17/18 -
"Nagyothallók azok, akiknek halláskárosodásuk mértéke mindkét fülön 30-90 dB között van. A nagyothallók hallókészülékek segítségével többé-kevésbé megértik a hangzó beszédet, és ők maguk is érthetően beszélnek. Néha előfordul, hogy hangjukon és kiejtésükön érezhető a halláscsökkenés és a kontroll hiánya. Mivel a hangzó kommunikáció elérhető számukra, a jelnyelvet nem használják, gyakran nem is ismerik."[13]
Siket olyan személy, akinek audiogramja[14] min. 90 dB halláscsökkenést mutat mindkét fülön, azaz vagy egyáltalán nem hall semmit, vagy csak az erőteljes mély hangokat észleli. A siketség kb. 50%-ban öröklött rendellenesség, 50%-ban szerzett, vagyis betegségnek, balesetnek, gyógyszer mellékhatásának tudható be.
A kialakulásának időpontja szerint három féle siketséget különböztethetünk meg:
prelingvális siketséget, azaz, ha még az anyanyelv elsajátítása előtt,
perilingvális siketséget, ha az anyanyelv elsajátítása közben,
és posztlingvális siketséget, ha a nyelv elsajátítása után alakult ki.
A kialakulás időpontja főleg a rehabilitáció szempontjából jelentős.[15]
A siketek tehát a beszédet hallókészülék segítségével sem hallják. A hangképző szerveik épek, ezért megtaníthatok az emberi beszédre. Tekintettel azonban arra, hogy a beszédet nem hallják, az általuk kiadott hangok így gyakran torzak, szókincsük, nyelvtani tudásuk pedig sokszor szegényes, mivel a nyelvet a halló külföldiekhez hasonlóan tanórákon sajátítják el, átlagosan tízéves munkával.[16]
A hallássérültek életét számos technikai eszköz segíti, könnyíti: hallókészülék, hallást támogató implantátum, speciális telefon, írástelefon, speciális fényjelző csengő.
Látássérültek azok, akiknek látássérülése legalább 67%-os. Közéjük tartoznak: vakok, aliglátók, gyengénlátók.[17]
Az emberiség kb. 2,6%-a (kb. 45 millió ember) vak. (WHO)
A vakság a látás pszichológiai vagy neurológiai eredetű részleges vagy teljes hiánya. Teljes vakság esetén az agy egyáltalán nem észleli a fényt. Részleges vakság esetén gyakran megmarad a fényérzékelés; ekkor a látássérült csak a fényt érzékeli, a világoson és a sötéten kívül más megkülönböztetésre nem képes.[18]
- 18/19 -
Tekintettel arra, hogy napjainkban szinte minden információ az interneten érhető el a leggyorsabban, a látássérült emberek számára a legfontosabb az internetes oldalak akadálymentesítése.
A látássérültek életének könnyítésében Braille írás, pontíró gép, Moon írás és a számítógép kiemelt helyet foglal el. Sokszor kizárólag ez teszi lehetővé az információszerzést, mely más módon nem lenne megoldható.
Ezen túl a látássérülteket speciális informatikai eszközök is segítik.
Az ún. képernyőolvasó programok, olyan szoftverek, amelyek hangkártyán, külső beszélőegységen vagy pontírású kijelzőn keresztül hozzáférhetővé teszik a képernyő üzeneteit vak emberek számára. A képernyőolvasó programtól kapott szöveges információt az ún. beszédszintetizátor program mondja ki.
A pontírású (Braille) kijelzőre (feszültség hatására a kijelzőn a pontok helyét a Braille pontrendszernek megfelelően kiemelkedő tüskék jelzik) siketvak emberek számára kizárólag ez jelent megoldást.
A képernyő nagyító programok: képernyőn található képeket, szövegeket fel lehet nagyítani, lehetőség van a kontraszt beállítására. A gyengénlátók többnyire nagyméretű monitorokkal és/ vagy képernyőnagyító szoftverekkel oldják meg a számítógép használatát.
Az optikai karakterfelismerő programok a scannerbe helyezett síknyomtatású dokumentumokat olvassák be a számítógépre és alakítják szerkeszthető szöveggé.[19]
A siketvak személy olyan egyidejűleg hallás- és látássérült személy, aki kommunikációja során speciális kommunikációs rendszert használ. [20]
Némaság az érthető beszédre való tartós képtelenség, mely azonban nem jelent kommunikációképtelenséget. Oka többféle lehet, így a némaságot okozhatja a beszélőszervek egyes fejlődési rendellenessége, a siketség, az értelmi fogyatékosság, az autizmus. A néma személyek számára a kapcsolatteremtés, az ismeretek átadása, szándékaik kifejezése nehézséget okoz.[21]
- 19/20 -
Az a személy, aki egyszerre siket és néma is.[22]
A jelnyelv a vizuális kódrendszerek egyik legfejlettebb formája, amelyet főként a siketek használnak.[23] A jelnyelvben a kézforma, a tenyér és újhegyek iránya, pozíciója a testhez képest eltérő jelentést hordoznak.[24] Bármennyire is furcsának tűnik, a jelnyelvnek is van egy sajátos hangtana, alaktana és mondattana. Szókincse nyelvtani szabályok szerint rendeződik, tanulásának nehézségei összemérhetők a hangzó nyelvekével.
A jelnyelv nem nemzetközi, hanem minden országnak van egy sajátos jelnyelve. Bár vannak hasonló jelek az egyes jelnyelvekben, a más-más jelnyelvet tanult siketek nem értik meg egymást. Létezik egy mesterségesen kialakított jelnyelv is, a Gestuno nyelv, mely azonban nehezen tud teret nyerni.[25]
A szakemberek a jelnyelvet az 1960-as évek óta kezelik önálló nyelvként. Elsőként Ugandában vált hivatalossá a helyi jelnyelv. Finnország (1995 óta), Portugália (1997 óta) Ausztria (2005 óta) alkotmányában hivatalos nyelvként ismeri el a jelnyelvet, más országok, mint pl. Belgium, Dánia, Hollandia, Görögország a jelnyelv törvényi szintű szabályozást kapott. Az EU-n belül "Jelnyelvek projektet" hoztak létre a jelnyelvek elismeréséért, melynek koordinátora a Siketek Európai Szövetsége volt.[26]
A magyar jelnyelv 2009-ben a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvénnyel (a továbbiakban: Jtv.) vált a hivatalos nyelvvé Magyarországon, és 2011-ben az Alaptörvényben is helyet kapott: Az Alaptörvény H cikk (3) bekezdése szerint: Magyarország védi a magyar jelnyelvet mint a magyar kultúra részét.
A magyar jelnyelv: a hallássérült személyek által használt, vizuális nyelvi jelekből álló, saját nyelvtani rendszerrel és szabályokkal rendelkező, Magyarországon kialakult önálló, természetes nyelv.[27]
A jelnyelv többek között azért természetes nyelv, mert ugyanolyan összetett, komplex rendszer, mint a hangzó nyelvek, van továbbá élő, beszélő közössége. A jelnyelv továbbá nem teljesen
- 20/21 -
egységes, hanem változataiban létezik (Magyarországon összesen hét nyelvjárást különböztetünk meg), nem utolsó sorban pedig e nyelv is változik, ami ugyancsak sajátossága a természetes emberi nyelveknek.[28]
A jelnyelv nem a beszélt magyar nyelvből származik, nem is arra épül, hanem attól teljesen elkülönülő, önálló, spontán kialakult nyelvtani rendszerrel és jelkészlettel rendelkezik. E felismerésen alapul a jelnyelv önálló, természetes nyelvként való elismerése.[29]
A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény, melyet Magyarország a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikált, kimondja, hogy a "nyelv" magába foglalja a jelnyelvet és a nem beszélt nyelv egyéb formáit is.
2011. január elsejével a fogalom meghatározásokat illetően számos jogszabály módosítás történt. A jogszabályokban korábban - helytelenül - használ "süket" és "süketnéma" megjelölés helyett a "siket", illetve "hallássérült", a "néma" helyett a "beszédfogyatékos", a "jeltolmács" helyett "jelnyelvi tolmács" kifejezés került rögzítésére, illetve egyes helyeken kiegészítették a "siketvak" megnevezéssel.
A jelnyelven túl vannak speciális kommunikációs eszközök is. Ezen eszközök a hallássérült illetve, siketvakok által használt, a magyar jelnyelvről és magyar jelnyelv használatáról szóló törvény mellékletében felsorolt kommunikációs eszközök, melyek alkalmazása a közjegyzői tevékenység során is előfordulhat. Ezen eszközök a következők:
a) taktilis jelnyelv: a jelnyelvi jelek átadása kéz a kézbe történő jeleléssel, mely esetben az üzenet közlője a siketvak személy keze alatt jelel;
b) jelesített magyar nyelv: olyan mű nyelvrendszer, amely a magyar nyelv nyelvtani eszközeit használja fel; hangzó vagy nem hangzó artikulálás kíséri; az egyes magyar szavak kifejezésével egyidejűleg, a kéz mozdulataínak és pozitúrájának segítségével jelennek meg a magyar nyelv megfelelő jelei;
c) ujjábécé: a kéz ujjainak és tenyerének formálásával, valamint azok pozíciójának segítségével jeleníti meg a magyar ábécé egyes betűit; az ujjábécé a magyar jelnyelv és a jelesített magyar nyelv szerves része; olyan idegen eredetű szavak betűzéséhez, illetve szakkifejezések és fogalmak jelelésére használják, amelyeket a magyar jelnyelv nem tud megfelelően kifejezni; - pl. jogi szakkifejezésekre?
d) daktil tenyérbe jelelése: a magyar daktil ábécé kézjeleit, ami a kéz ujjainak és tenyerének formálásával, valamint azok pozíciójának segítségével jeleníti meg a magyar ábécé egyes
- 21/22 -
betűit, a közlő fél, az információt befogadó személy tenyerének érintésével, jól érzékelhető és differenciálható módon adja át az információkat;
e) magyar nyelvű beszéd vizualizálása: az egyes magyar szavak szájjal történő, tisztán érzékelhető artikulálása, amely lehetővé teszi vagy megkönnyíti a hangzó beszédnek szájról történő leolvasását azon személy számára, aki a magyar nyelvet elsajátította és kommunikációs eszközként a szájról olvasást részesíti előnyben;
f) magyar nyelvű, hangzó beszéd írásba foglalása: a beszédnek írásos formába történő átalakítása reális időben, az igényeknek megfelelően - szükség szerint - nagyobbított betűkkel vagy Braille-írással;
g) Lorm-ábécé: olyan tenyérérintéses ábécé, amely meghatározott mozdulatok és érintési formák segítségével rajzolja a közlést fogadó személy tenyerébe és ujjaira az egyes betűket;
h) tenyérbe írás: a nyomtatott magyar nagybetűknek általában a közlést fogadó személy tenyerébe történő írása;
i) Braille-írás: speciális, kitapintható írásmód, amelyben a betűket, számokat és írásjeleket a papír síkjából kiemelkedő, hatpontos rendszerben elhelyezett pontok alkotják;
j) Braille-írás taktilis formája: a magyar ábécé betűinek érintéses formájú ábrázolása a közlést fogadó személy kezének két ujján, illetve kezeinek több ujján, a Braille írás kódolt jelrendszerének segítségével; k) Tadoma vibrációs módszer: a hangzó beszédnek a beszélő személy hangszálai rezgésének, továbbá alsó állkapcsa és ajkai mozgásának, valamint arcának tapintása általi érzékelése.[30] Ezek közül, ami a közjegyzői tevékenység során legvalószínűbben előfordulhat az -megítélésem szerint: a hagyományos jelnyelv, a taktilis jelnyelv a siketvak ügyfelek esetében, az ujjábécé az egyes szakkifejezések befűzéshez, illetve a magyar nyelvű beszéd vizualizálása, azaz amikor az ügyfél az okiratot olvasó, ismertető közjegyző szájmozgásáról leolvassa a mondandót, és mivel a hangzó beszédet tanulta, írásban kérdez, válaszol.
Mivel egyes speciális kommunikációs rendszerek időigénye egymástól lényegesen eltér (a jelnyelv gyorsasága a hangzó nyelvével megegyezik, míg a tenyérbe írás módszerével a betűk egyesével történő tenyérbe írása számottevően lassabb), az ügylet előtt az ügyfél által használt kommunikációs rendszerre célszerű rákérdezni.
- 22/23 -
A jelnyelvi tolmácsok, röviden jeltolmácsok az adott jelnyelvet nem ismerő hallók és a jelelők között közvetítenek. Nemcsak a beszédet fordítják jelelésre, hanem szükség esetén a jelelést is beszédre. Vannak olyan jeltolmácsok is, akik két jelnyelv között közvetítenek; ők többnyire maguk is siketek.[31] A Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékéről a 38/2011. (VI. 29.) NEFMI rendelet rendelkezik. A rendelet szerint jelnyelvi tolmácsolási tevékenység folytatásához a következő szakképesítéssel, rész-szakképesítéssel vagy bizonyítvánnyal kell rendelkezni:
a) a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 15/2008. (VIII. 13.) SZMM rendelet alapján kiadott 52 223 01 0000 00 00 azonosító számú jelnyelvi tolmács szakképesítés, 52 223 01 0100 31 01 azonosító számú relé jelnyelvi tolmács rész-szakképesítés, 52 223 01 0100 52 01 azonosító számú társalgási jelnyelvi tolmács rész-szakképesítés, vagy
b) a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 21/2007. (V. 21.) SZMM rendelet alapján kiadott 52 223 01 0000 00 00 azonosító számú jelnyelvi tolmács szakképesítés, 52 223 01 0100 31 01 azonosító számú relé jelnyelvi tolmács rész-szakképesítés, 52 223 01 0100 31 02 azonosító számú társalgási jelnyelvi tolmács rész-szakképesítés, vagy
c) az egyes szakmai és vizsgakövetelmények kiadásáról szóló 28/2003. (X. 18.) OM rendelet alapján kiadott 52 8999 01 azonosító számú jelnyelvi tolmács szakképesítés, vagy
d) a szakértő és a fordító jeltolmács képzésről szóló 8/1983. (VI. 15.) MM-EüM együttes rendelet alapján kiállított szakértő jeltolmács vagy fordító jeltolmács bizonyítvány.
Ezen túl a tolmácsolás folytatásához a jelnyelvi tolmácsnak rendelkeznie kell 300 óra tolmácsolási gyakorlattal.
3. § (1) A jelnyelvi tolmács az 5. § szerinti bejelentés benyújtásakor nyilatkozik az általa vállalt tolmácsolási típusokról. (2) A jelnyelvi tolmács szakképesítéssel, a szakértő jeltolmács, továbbá a fordító jeltolmács bizonyítvánnyal rendelkező jelnyelvi tolmács a következő tolmácsolási típusokat láthatja el:
a) bíróság, hatóság vagy egyéb közhatalmat gyakorló szerv eljárása során végzett tolmácsolás,
b) közoktatás, szakképzés, felsőoktatás során a tanulói, hallgatói jogviszonnyal, továbbá felnőttképzés során a képzéssel összefüggésben végzett tolmácsolás,
c) egészségügyi ellátás igénybevételekor végzett tolmácsolás,
d) foglalkoztatási célú és munkahelyen igénybe vett tolmácsolás,
- 23/24 -
e) a jogosult választott tisztségének ellátásához igénybe vett személyi tolmácsolás,
f) a jogosult önálló életvitelének elősegítése céljából végzett személyi tolmácsolás,
g) nagyobb hallgatóság előtt végzett tolmácsolás,
h) média-tolmácsolás.
(3) A társalgási jelnyelvi tolmács rész-szakképesítéssel rendelkező jelnyelvi tolmács a (2) bekezdés c)-f) pontja szerinti tolmácsolási típusokat láthatja el.
(4) A relé jelnyelvi tolmács rész-szakképesítéssel rendelkező jelnyelvi tolmács - az adott tolmácsolási típus önálló ellátására jogosult jelnyelvi tolmáccsal együttesen - a (2) bekezdés a) és c)-g) pontja szerinti tolmácsolási típusokat láthatja el.
Mindebből következik, hogy önállóan sem a társalgási jelnyelvi tolmács, sem a relé jelnyelvi tolmács nem tolmácsolhat közjegyzői tevékenység során, mivel a jogszabály általánosan fogalmaz a 3. § (2) a) pontban, azaz közjegyző bármely eljárására ez vonatkozik. Közjegyző előtt eljárhat jelnyelvi tolmács, szakértő és fordító jeltolmács, aki a bejelentésében az a) típusú tevékenységet vállalta.
Előfordulhat azonban olyan eset, mikor az a) pont szerint tolmácsolásra jogosult jeltolmács észleli, hogy az ügyfél a jelnyelvet nem beszéli megfelelően magas szinten. Ez esetben ún. relé-tolmács igénybe vétele lehet szükséges, aki olyan, a jelnyelvet magas szinten ismerő hallássérült személy, aki a jelnyelvi tolmács által tolmácsoltakat egy ugyancsak hallássérült, de a jelnyelvet alacsony fokon ismerő személy számára közvetít, azaz az ügylet két tolmács közreműködésével zajlik. (Mivel a relé-tolmács maga is hallássérült, jelnyelvi tolmács képesítést nem szerezhet, pusztán jelnyelvi relé-tolmács rész-szakképesítést).[32]
Abban az esetben, ha az ügyfél a magyar jelnyelvet nem, de idegen jelnyelvet ismeri, szintén két jelnyelvi tolmács (egy magyar és egy nemzetközi) közreműködése szükséges.
A jelnyelvi tolmácsolás folytatásáról szóló bejelentést a tolmácsnak a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalnál (a továbbiakban: Hivatal) kell megtenni. A Hivatal a bejelentést tett jelnyelvi tolmácsolás folytatására jogosult személyekről a - Jtv. 8. § (3) bekezdése szerinti nyilvántartásként a (4) bekezdésben meghatározott tartalommal- a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékét (a továbbiakban: Névjegyzék) vezeti. A jelnyelvi tolmácsolás folytatásához a jelnyelvi tolmács köteles háromévenként, továbbképzésen részt venni, valamint legalább 300 tolmácsolt óra gyakorlatot (a továbbiakban: szakmai gyakorlat) végezni. Ezek megtörténtét háromévenként, igazolás benyújtásával köteles bejelenteni a Hivatalnak. Ennek elmulasztása a nyilvántartásból való törlést vonja maga után. (Törölni kell a nyilvántartásból azt is, aki a törlést kéri, aki a büntetlen előéletre
- 24/25 -
vonatkozó feltételnek már nem felel meg, vagy a tolmácsfoglalkozás gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll.)
A Hivatal a jelnyelvi tolmács Névjegyzékből való törléséről - a Névjegyzék módosulásával egyidejűleg - közleményt jelentet meg saját honlapján.[33] (www.nrszh.kormany.hu) (a honlap Névjegyzékek füle alatt a jelnyelvi tolmácsok névjegyzéke nem található, azt a honlap újdonságai linkre kattintva, és onnan továbblépve lehet megtekinteni (http://nrszh.kormany.hu/ nevjegyzekek-es-nyilvantartasok)
A nyilvántartás pdf formátumban tölthető le, tartalmazza a tolmács nevét, nyilvántartási számát, értesítési címét, hozzájárulása estén e-mail címét vagy mobiltelefonját, szakképesítésének, bizonyítványának megnevezését, általa vállalt tolmácsolási típusokat (a fenti a-h)-ig terjedő pontozásokra hivatkozással), tevékenysége megnevezését, illetve a tevékenysége esetleges szünetelésének kezdő és záró időpontját. A Jtv. 8. § (4) bek. a nyilvántartás a tevékenység leírása, névjegyzékbe való felvétel időpontja, és a tevékenység szüneteltetése esetén annak ténye és időpontja vonatkozásában közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.
Ezen nyilvántartás útján tudjuk (megítélésem szerint célszerű) ellenőrizni azt, hogy a megjelent jeltolmács a közjegyzői tevékenység során tolmácsolási feladatot elláthat-e, nyilvántartásban szerepel-e, a tevékenysége nem szűnt-e meg. 2013. augusztus 6. napján feltöltött nyilvántartás szerint országosan 122 jeltolmácsot tartanak nyilván. A nyilvántartásba vételnek nincs lejárati ideje, az határozatlan időre szól.
Hiányosság, hogy jelenleg jelnyelvi tolmácsigazolvány nincs, így a jelnyelvi tolmácsok eljárásuk során bizonyítványukat, illetve a névjegyzékbe való regisztrálásukról szóló igazolást tudják felmutatni. E körülmény végett is szükséges ismerni a tolmács típusokat, hiszen a bizonyítványból az eljárás megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy az adott tolmácsolási típust elláthatja-e.
A jelnyelvi tolmácsszolgálatok működésének és a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybevételének feltételeiről a 62/2011. (XI. 10.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: Vhr.) rendelkezik.
2002-ben a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kezdte meg a kiépítését a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás országos hálózatának, amely azóta megyei szintű szolgáltatássá fejlődött (19 megyei és három fővárosi tolmácsszolgálat működik az Országos Jelnyelvi Tolmácshálózat keretében - siketvakok részére jelnyelvi tolmácsolást csak az egyik budapesti tolmácsszolgálat végez).
- 25/26 -
Az állam a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózatát azzal a céllal hozta létre, és finanszírozza, hogy a térítésmentes jelnyelvi tolmácsolási eseteket ezek a szolgálatok lássák el.
A térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás kizárólag az állam által finanszírozott jelnyelvi tolmácsszolgálatoknál vehető igénybe, magyar jelnyelven, valamint speciális kommunikációs rendszerek alkalmazásával.
A térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz, valamint a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működéséhez szükséges forrást a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza, a fenntartókkal kötött finanszírozási szerződések útján biztosítják.
A jelnyelvi tolmácsok díjazásáról egyrészt a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény, valamint a 42/2009. (IX. 15.) IRM rendelet rendelkezik. A törvény a finanszírozás három fajtáját különbözteti meg:
- a jelnyelvi tolmácsolás minden, a törvény által meghatározott közszolgáltatási tevékenység esetében az ügyfél számára ingyenes, azonban a jelnyelvi tolmácsolás költségét ezekben az esetekben a közszolgáltatást nyújtó szerv, szervezet vagy intézmény viseli. A törvény ennek igénybevételét hallássérültség meghatározott fokához köti;
- jelnyelvi tolmácsolás a jogosult számára - a rendelkezésre álló keret erejéig díjmentes, mivel annak finanszírozása a költségvetési törvényben nevesített önálló előirányzatból történik;
- a jogszabály által nem említett esetekben bárki, bármilyen helyzetben igénybe vehet jelnyelvi tolmácsot, térítés ellenében.
A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény 4. § (1) bekezdése szerint a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást magyar állampolgársággal, vagy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező, valamint bevándorolt és letelepedett hallássérült, illetve siketvak személy vehet igénybe a jogszabályban meghatározott feltételek esetén.
Az állam által biztosított térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás időkerete személyenként legfeljebb évi 120 óra, amelyen felül az állam a tanulói, a hallgatói jogviszonnyal összefüggésben, illetve a felnőttképzésben részt vevő személy részére további térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást biztosít.
A térítésmentes időkeret felhasználási területeiről a Jtv. nem ad iránymutatást. A Pest Megyei Tolmácsszolgálat internetes oldala szerint a térítésmentes 120 órát a következő területeken lehet igénybe venni: egészségügyi ellátás igénybevételekor végzett tolmácsolás magánrendelés esetén, foglalkoztatási célú és munkahelyen igénybe vett tolmácsolás, amennyiben a hallássérült ügyfél kéri, személyi tolmácsolás, ha az egyén választott tisztségének ellátásához tolmácsot vesz igénybe (amikor a betöltött pozíció révén egy jogosult ügyfélnek folyamatosan szüksége van tolmács kíséretére, mert munkája során folyamatosan hallókkal érintkezik), önálló életvitel elősegítése céljából végzett személyi tolmácsolás (írásbeli és telefonon történő ügyintézés, tolmácsolás
- 26/27 -
szolgáltatóknál való személyes megjelenés esetén - posta, bank, lakógyűlés, szülői értekezlet), nagyobb hallgatóság előtt végzett tolmácsolás (rendezvény, konferencia, egyház) - amennyiben egyedüli hallássérültként vesz részt az eseményen[34]
A társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter szakmai felügyelete alatt álló szervezet, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, (jelenleg: A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.) illetve ezen belül működő Magyar Jelnyelvi Programiroda a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást az időkerettel való gazdálkodás, valamint a finanszírozás tekintetében ellenőrzi, továbbá az ellenőrzés céljából nyilvántartást vezet a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatásról. 2011. február 1-jétől 2012. március 31-ig 35-154 megrendelést teljesítettek a jelnyelvi tolmácsszolgálatok, összesen 44.590 órában.[35] 2012. áprilistól december 31-ig 23.842,25 óra térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást vettek igénybe a jogosult ügyfelek.[36]
A törvény 7. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a törvényben nem szabályozott esetekben a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás térítés ellenében vehető igénybe.
2011. január 1. óta a tv. 10. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a közszolgáltatási tevékenység esetén a jelnyelvi tolmácsolás költségét a tevékenységet végző, illetve a szolgáltatást nyújtó szerv, szervezet vagy intézmény viseli. A tv. 2. § e) pontja alapján közszolgáltatási tevékenység: a hatósági, kormányzati és minden egyéb közigazgatási, valamint igazságszolgáltatási tevékenység, továbbá az Országgyűlés, az Országgyűlésnek beszámolással tartozó szervek, az Alkotmánybíróság, az alapvető jogok biztosa, az ügyészség, a honvédelmi és rendvédelmi szervek által hatáskörük gyakorlása során kifejtett tevékenység.
A törvény a közigazgatási hatósági, a szabálysértési, a büntető, a polgári és egyes közjegyzői eljárások esetében azonos szabályok szerint teszi kötelezővé a jelnyelvi tolmács kirendelését.[37] (Az, hogy a jogalkotó az egyes közjegyzői eljáráson mit ért, arról a jogszabály nem rendelkezik.)
A törvény szövegezéséből azonban az az értelmezés vonható le, hogy a közjegyző tevékenysége során nyújtott tolmácsszolgáltatás díjköteles, ám azt az állam nem téríti, és nem az ügyfél fizeti.
Ebben az esetben a közjegyző az állami fenntartású intézményekkel, hatóságokkal egy "halmazba", egy megítélés alá került, azaz - értelmezésem szerint - a jelen bekezdés alapján közjegyzőnek ki kell (kellene) fizetnie - át kell vállalnia - a jeltolmácsolással felmerülő költséget saját forrásból.[38]
- 27/28 -
Érdekes lenne boncolgatni a jogalkotói szándékot, de jelen cikknek ez nem témája. Megjegyzem, hogy ez a szabályozás egy pl. csatornázásra nyitott néhány 10 ezer forintos ügyértékű folyószámla miatt indított hagyatéki eljárásban a közjegyzői irodának nem hogy bevételt ad, hanem veszteséges helyzetet teremt.[39]
És most jön az ellentmondás...
A jogszabály kommentárja azonban más értelmezést mutat. A kommentár szerint "a módosítás nyomán a közjegyzőnek tűrési kötelezettsége keletkezik, azaz a jelnyelvi tolmács közreműködését nem akadályozhatja - de annak költségeit nem köteles fedezni -, illetve az ügyfél kérésére köteles biztosítani az írásbeli kommunikáció lehetőségét".[40]
Saját tapasztalatom az, hogy sajnos még mindig gyakran előforduló probléma az ügyfelek körében, hogy nem tudják a közjegyző és tevékenysége mibenlétét, célját, a közjegyző és ügyvéd, a közjegyző és a jegyző tevékenysége közötti különbséget, és azt sem, hogy a közjegyzői iroda nem egy állami fenntartású intézmény.
A jelnyelvi tolmács díjazásának viselésével kapcsolatban a problémát az okozza, hogy a közjegyző a jelnyelvi tolmács díját nem kívánja átvállalni. A közjegyző irodát nem az állam tartja fenn, hanem saját bevételeiből gazdálkodik, fizeti a rezsit, a tagdíjat, az alkalmazottak bérét, az általa készített ügyletekkel kapcsolatban felmerülő költségeket stb., így a jelnyelvi tolmács költségének rá hárítását méltánytalannak tartja.
A helyzet áthidalására általában azt a közbenső megoldást választja, hogy a tolmács díját készkiadásként az ügyfélre terheli.
A külső szemlélő (aki a jogszabályt olvassa, és a kommentárt nem ismeri) szemszögéből nézve a közjegyző ezzel az eljárással az egyébként is hátrányos helyzetben lévő (alacsony jövedelemmel, járadékkal rendelkező) ügyfelet károsítja, és nem tesz eleget a jogszabályban rögzített díj-viselési kötelezettségének.
Megítélésem szerint a probléma egyértelműen a jogszabály megfogalmazásában kereshető, és kizárólag a jogszabály módosításával oldható illetve oldandó fel, különösen azért, mert maga a jogszabály és annak magyarázata is ellentmondást mutat.
Megoldás lehet például a törvény kommentárjában megfogalmazottaknak törvényben való rögzítése.
- 28/29 -
(Egy tolmácsszolgálat kollégájának informális tájékoztatás alapján a gyakorlatban a tolmácsszolgálatot az ügyben eljáró közjegyző keresi meg. Ez esetben az ügyfél tolmácsszolgálatnál történő regisztrációja szükségtelen, az ugyanis az ingyenes igénybevétel esetén jelentős, az időkeret ellenőrzése céljából. Az igényt 72 órával korábban kell bejelenteni az ügylet helye, ideje, típusa megjelölésével. Ezt követően a tolmácsszolgálat kijelöli a tolmácsot, amiről értesíti a kérelmezőt. A tolmács a helyszínre díjjegyzékes munkalappal érkezik. A munkalapon rögzítésre kerül a tolmácsolás idejének kezdete, vége, egy példány a közjegyzőnél marad, a másik példány a tolmácsszolgálat diszpécseréhez kerül, aki kiállítja a számlát, és utólag a közjegyzőnek postázza. Amennyiben a munkalapot nem díjjegyzékesre, hanem térítésmentesre töltik ki (vagyis úgy, hogy azt nem fizeti a közjegyző, hanem az állam vállalja), majd a finanszírozónak (államnak) megküldik, az visszaküldi azzal, hogy "a közjegyző közintézmény", a díjat neki ki kell fizetni.)
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. tv. 117. §, 124-127. §, illetve a 139. § rendelkezik a fogyatékkal élő ügyfelekkel kapcsolatos speciális szabályozásról.
Aláírás
117. § (3) A fél és más érdekelt a közjegyzői okiratot a végén aláírja, vagy kézjegyével látja el. Ha erre nem képes, az aláírást a közjegyző aláírása pótolja.
124. § A közjegyzői okirat elkészítésénél két ügyleti tanú közreműködése szükséges, ha a fél
a) írástudatlan, illetőleg olvasásra vagy nevének aláírására képtelen,
b) ...
c) vak,
d....
126. § (1) Az ügyleti tanúk általában a közjegyzői okirat felolvasásánál és aláírásánál vannak jelen.
(2)...
- 29/30 -
(3) Ha a fél vak, az ügyleti tanúk jelenléte a közjegyzői okirat készítésének teljes ideje alatt kötelező.
(Azaz a vak fél - ellentétben más ügyféllel- nem kérheti, hogy az ügyleti tanúk csak a közjegyzői okirat aláírásánál legyenek jelen.)
127. § A közjegyzői okirat készítésekor
a) a hallássérült személy kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével vagy írásban;
b) a siketvak személy kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével;
c) a beszédfogyatékos személy kérésére írásban kommunikálhat.
139. § (3) Ha a fél vak vagy írástudatlan, illetőleg olvasásra képtelen, a hitelesítés előtt az okiratot előtte fel kell olvasni. (A felolvasás tényét lehet a záradékban rögzíteni).
végrendelet
624. § (3) A vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet.
7:14. § (5) Aki vak, írástudatlan vagy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet.
7:21. § A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelmében szóban - vagy jelnyelvet használó végrendelkező esetén jelnyelven - előadja és egyidejűleg kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete, (emellett természetesen minden szóbeli végrendelet esetén a 7:20. §-ban foglaltaknak is érvényesülnie kell)
- 30/31 -
1997. évi CXLI. törvény - az ingatlan nyilvántartásról (Inytv.)
33. § (3) írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozatán alapuló bejegyzéshez, a nyilatkozat közokiratba foglalása szükséges, amelyben e körülményre utalni kell.
(A jogalkotó ezen vélhetően a síkírásban való írást és olvasást értette. Mivel jelen megfogalmazás sérti a fogyatékkal élőket, ezért jogszabály pontosítása javasolt lenne.)
A 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról, 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról, a 2008. évi XLV. törvény az egyes közjegyzői nemperes eljcirásokról - fogyatékkal élőkre és jelnyelvi tolmácsokra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, ezen eljárásokra a háttérjogszabályként a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 184. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a hallássérült személyt kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve kihallgatni, vagy a meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban is nyilatkozatot tehet. Ha a meghallgatandó személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve kihallgatni. A beszédfogyatékos személy kérésére a meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot. A (3) bekezdés szerint a tolmácsra a törvénynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (Itt a jogszabályi utalások mentén figyelni kell a kizáró okokra, Pp. 178. § alapján.)
A cikk írása során felvettem a kapcsolatot néhány, a fogyatékos személyeket tömörítő, érdekeiket képviselő szervezettel, abból a célból, hogy megismerjem e szervezetek, illetve a fogyatékkal élő személyek eddigi tapasztalatait a közjegyzőkkel, a közjegyzői tevékenységgel kapcsolatban. A kapott visszajelzések közül néhányat figyelemfelhívásként közzéteszek:
Az mvgyosz egyes levelezési listatagjainak visszajelzése szerint elektronikusan előterjesztendő fizetési meghagyás iránti kérelem feltöltése, az űrlap rubrikáinak kitöltése, illetve az elektronikus aláírás vak személyek - legyen az ügyvéd vagy egy jogosulti alkalmazott - nem elérhető. A fizetési meghagyás mappájába, illetve az ez alapján indított végrehajtás mappájába vak személy betekinteni nem tud, azaz ez az elektronikus rendszer vak személyek részére nem akadálymentesített. Az utóbbi időben továbbá a felhasználók nem kapnak az ügyben keletkezett beadványról, végzésről e-mail-
- 31/32 -
ben értesítést, ami vak felhasználók esetében a tájékozódást tovább nehezíti. Pozitívum azonban, hogy a válaszadó megítélése szerint a Mokk honlapja akadálymentesített, így az ott található információkhoz a képernyőolvasó program segítségével a vak személyek hozzáférhetnek.)[41]
A Vakok Állami Intézetétől kapott visszajelzések szerint "www.mokk.hu honlap több mint valószínű, hogy nem felelne meg a jelenleg elfogadott szabványoknak. Bár van hivatkozás a "vakok és gyengénlátók részére optimalizált felületre", de a visszajelzést adó megítélése szerint ez a hivatalos ajánlatokkal nincs összhangban (egy akadálymentesített honlapot ajánl az INFOALAP is, mellyel elkerülhető az a nehézség, hogy az optimalizált felületet duplikálódóan kellene frissíteni), továbbá a válaszadó nem találta meg az üzemeltető tanúsítványát a honlapon.[42]
"Egyszerre volt negatív ugyanakkor pozitív tapasztalatom, amikor is aláírási címpéldány készítése céljából kerestem fel Budapesten egy közjegyző irodát. Kedvesek voltak (..) velem, de igen furcsának és negatív élményként éltem meg, hogy törvényre hivatkozva az került az aláírási címpéldányomra, hogy írástudatlan. Tudok Braille-ben és gépen is írni és a nevemet síkírásba aláírni, de ennek ellenére ez lett. Ez véleményem szerint sértő! Nem vagyok és nem vagyunk mi látássérültek analfabéták."
"Én néhány hónapja szerettem volna végrendelkezni. (...) ez egy vaknak nem olcsó mulatság. A látó tehet magánvégrendeletet, ha kézzel írja a dokumentumot és minden oldalt aláír. Oké, vaknál ezt így csinálni nem lehet. Vaknak kötelező a közjegyzőt igénybe vennie - eddig lehetett a bíróságot is, de ez az új PTK-val meg fog szűnni. Na most, ha látok, teleírok három oldalt, akkor az ingyen van. Szeretném, ha mondjuk az ember élete során legalább két alkalommal a vak is ingyen végrendelkezhetne."
"Az egyik negatív tapasztalat, hogy - különösen a korábbi időkben - nem voltak eléggé empatikusak a vak ügyfelekkel kapcsolatban, pontosabban nemigen tudják, tudták kezelni az ügyfél fogyatékosságát, és ezért előfordult, hogy egy konkrét közjegyző eltanácsolta a vak ügyfelet. Ez mondjuk Budapesten és nem kötött eljárásban (mint például egy aláírási címpéldány készítése) könnyen megoldható, de vidéken azért nehézségbe ütközik a területi elosztás miatt. És az is személyes tapasztalatom, hogy a Közjegyző emberi hozzáállása is igen meghatározó."
"Szerintem is fontos lenne, hogy ha már a látássérült személy törvényileg rá van kényszerítve, hogy pl. ingatlan adásvétellel kapcsolatos jogügyletet vagy végrendelkezést csak közokiratba foglaltan írhat alá, akkor legalább ennek a többletköltségei alól mentesüljön, hiszen ez valóban felfogható hátrány okozásának, vagy akár közvetett hátrányos megkülönböztetésnek."[43]
- 32/33 -
"A segítő szándékkal és a jóindulattal nincsenek problémák, hanem a "hogyan?" kérdéskörnél a közjegyzői szinten is merülnek fel nehézségek. Pl. A "világtalan" kifejezés használata, amely még az okiratba is bekerül."
"Jelen tudásom szerint az ingatlan adás-vétel közjegyzői eljárás keretében bonyolítható, ami nem választható opció (nem fogyatékos magyar állampolgár számára ez opcionális, tehát itt hátrányos megkülönböztetés áll fenn a fogyatékos állampolgárokkal szemben). Tehát ettől az eljárási rendtől kedvezőtlenné válhat a látássérült személyeknek pl. eladni egy lakást, vagy egy látó személy számára költségesebb lehet a közjegyzőt kifizetnie, ha látássérült személytől vásárol ingatlant."
"Az 1997. évi CXLI. törvény - az ingatlan nyilvántartásról szóló törvény - 33. § (3) Írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozatán alapuló bejegyzéshez, a nyilatkozat közokiratba foglalása szükséges, amelyben e körülményre utalni kell." A 3. pont kategóriái későbbiekben ki van fejtve, de az írásra-olvasásra képtelenség egy látássérült/vak ember esetében nem áll fenn, nem is korrekt, mert nem igaz! Létezik a Braille és a Moon írás-olvasási rendszerek (tapintható rendszerek), továbbá az elektronikus formáció, mely minden látó és látássérült ember számára közös formátum évek óta!"
Problémaként vetődött fel, hogy a fogyatékkal élő személyek esetében a hivatali ügyintézések miatt a munkahelyről való távollét halmozottan okoz nehézséget:
"Lehetségesnek tartom, hogy 1 egyszeri alkalommal fel lehetne regisztrálni a látássérült személynek is a kamaránál egy titkosított adatbázisba és onnantól, ha közjegyzői eljárásban "köteles" a látássérült személy szolgáltatást igénybe venni, akkor pl. lehetne automatizáltabb egy ügyintézés, ha pl. - elektronikusan azonosítom magamat a rendszerbe való belépésemkor - így elektronikusan jelezhetem az ügyintézési igényemet, annak jellegét, - megkapnám a szükséges okiratot x napon belül. "
"(...) a különböző ügyintézések és hivatalos eljárásokban ezek a megkötések, melyek elvileg az én látássérült személy) érdekeimet védené, sok esetben veszélyezteti az egzisztenciális stabilitásomat, vagy az önbecsülésemet, melyet megváltozott élethelyzetemben sok idő és energia befektetéssel építettem fel több ember támogatásával."
Tudunk olyan esetről, hogy egy aliglátónál - nagyon közelről és nagyítóval tud olvasni -megkérdőjelezték, hogy tud-e olvasni és "vizsgáztatták" egy szöveg felolvasásával.[44]
A megküldött dokumentumokból, illetve levélváltásokból továbbá az derült ki számomra, hogy az ingatlan adásvétel során a vak ügyfél ügyvédhez megy, majd onnan közjegyzőhöz a tulajdonjog lemondó nyilatkozat végett, melyet, illetve mely eljárás szükségességét sérelmezik. Ennek oka talán az lehet, hogy sokan nem tudják, hogy ez esetekben célszerűbb magát az adásvételi szerződést közjegyzővel készíttetniük a kétszeres ügyintézés és esetleges többletköltség elkerülése végett.
- 33/34 -
Az információ gyűjtés során tájékoztatást kaptam továbbá arról is, hogy a fogyatékosokkal való bánásmód könnyítése érdekében egyes szervezetek tréningek által segítik a multinacionális cégeket abban, hogy mi lenne a teendő, hogyan kellene viselkedni, ha a cégnél fogyatékkal élő munkatárs dolgozna. (Ez akár közjegyzők részére is biztosítható lenne.)
1. milyen fogyatékossággal rendelkezik (siket, néma, vak, siketnéma, siketvak, nagyothalló)
2. milyen kommunikációs rendszert használ (jelnyelv vagy speciális kommunikációs rendszer - ez fontos az ügylet időigényének előzetes kalkulálása miatt)
3. ki lesz a jelnyelvi tolmács, előzetesen ellenőrizni a http://nrszh.kormany.hu/nevjegyzekek-es-nyilvantartasok oldalról
1. tolmács bizonyítvány megtekintése (nem lehet csak társalgási és relé jeltolmács, nyilvántartásban benne van), nyilvántartásba vétel ellenőrzése igazolásról
2. kezdő és záró időtartam rögzítése a tolmács által hozott munkalapon
3. ha a számlán a tolmács díját fel kívánjuk tüntetni, a közjegyzőnek járó díjjegyzékes munkalapot elkérni (a tolmács a számlát a közjegyzőnek utólagosan küldi)
4. aláírás, olvasás próbálnál empatikus eljárás
5. figyeljünk a megfelelő kifejezések használatára: ne írjunk süket, néma, írástudatlan, világtalan kifejezéseket, Siket, hallássérült, siketvak, beszédfogyatékos, illetve síkírásban olvasásra, vagy nevének aláírására nem képes kifejezéseket használjuk.
6. rögzíteni az ügyleti tanú jelnyelvi tolmács adatait valamint a tolmácsolásra jogosító és felmutatott iratok adatait, azonosító számait
7. írásbeli kommunikáció esetén a "kommunikációt" célszerű az okirat mellékleteként fűzni.
1. nagyothalló: ha hallókészüléke van - többletkövetelmény nincs vele szemben, a fogyatékosság a készülék használatával korrigálásra került
ügyleti tanút, jeltolmácsot a jogszabály kötelezően nem ír elő, a közjegyzői tv. 127. § a) pontja alapján a hallássérült személy kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével vagy írásban kommunikálhat;
ha hallókészülék nincs, a nagyothalló mint hallássérült személy esetében írásbeli kommunikációval tudunk meggyőződni az ügyleti képességről
- 34/35 -
2. siket: okirat: ügyleti tanút, jelnyelvi tolmácsot a jogszabály kötelezően nem ír elő, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével vagy írásban kommunikálhat;
Ha írni, olvasni, nevét aláírni tudja (erről íráspróbával, illetve a hozzá intézett kérdésekre adott írásbeli válaszával tudunk meggyőződni), a jsz nem írja elő az ügyleti tanú bevonását. Azaz, ha egy siket ügyfél akként nyilatkozik (írásban), hogy szájról tud olvasni, továbbá írni is tud, csak nem hall, akár jeltolmács közreműködése nélkül is készíthető számára közokirat. Nyilván a tolmács közreműködése egy plusz biztosíték lehet.
Hagyatéki, illetve egyéb nemperes eljárásokra fenti feltétel esetén nincs többletkövetelmény,
Ha a siket ügyfél írni, olvasni nem tud, azaz vele az írásbeli kommunikáció nem működik, jelnyelvi tolmács, illetve ügyleti tanúk bevonása szükséges.
3. vak: ügyleti tanúk jelenléte a közjegyzői okirat készítésének teljes ideje alatt kötelező.
4. beszédfogyatékos: ügyleti képességéről írásbeli kommunikáció útján meg tudunk győződni, hisz ő halija a közjegyző által elmondottakat, csak szóbeli kifejezőképessége hiányzik. Azonban - különösen összetett, bonyolult megítélésű ügyleteknél a jelnyelvi tolmács alkalmazása indokolt lehet - amennyiben az ügyfél a jelnyelvet érti.
5. siketvak: okirat: Kjtv. 127. § b) siketvak személy kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kommunikálhat. A siketvakokra egyidejűleg vonatkoznak a siketekre és vakokra irányadó szabályozások, vagyis mivel vak, az ügyleti tanúk jelenléte a közjegyzői okirat készítésének teljes ideje alatt kötelező, továbbá siket is, azaz nem érti a hangzó beszédet, jelnyelvi tolmács igénybevétele megítélésem szerint nélkülözhetetlen. A tolmács nem a hagyományos jeleléssel, hanem pl. taktilis jelnyelvvel biztosítaná a kommunikációt. A siketvak személy ügyleti képességéről, akaratáról speciális kommunikációs rendszer nélkül nem tudunk meggyőződni, így jelnyelvi tolmács hiányában az ügylet nem jöhet létre.
6. siketnéma: siketekre vonatkozó szabályok az irányadók, azaz okirat: ügyleti tanút, jelnyelvi tolmácsot a jogszabály kötelezően nem ír elő, írásban tud kommunikálni.
7. Beszédfogyatékos személy kérésére írásban kommunikálhat. (Kjtv.127. § c) pont)
A siket, illetve beszédfogyatékos személyek szókincse általában szegényes, a magyar nyelv szabályait (pl. ragozás) nem mindig megfelelően használják, a szakmai kifejezéseket nem minden esetben értik, ezért az írásbeli kommunikáció során célszerű velük egyszerűen kommunikálni.
Az eddig összegyűjtött információk alapján azt gondolom, hogy a fogyatékkal élő személyek negatív tapasztalatának oka lehet az, hogy nem ismerik a közjegyzői tevékenységet, a közjegyző munkájának mikéntjét, és ezért az egyes lépések szükségességét nem értik. További ok a jogszabályok pontatlan fogalmazása és a jogi szabályozás hiányosságai mely feszültséget kelt a gyakorlatban mindkét oldalon.
Azt gondolom, hogy a megfelelő információáramlás, a tájékoztatás növelése a problémák egy részének megoldásában mindenképpen segítséget nyújtana. Amennyiben mi jobban megismerjük
- 35/36 -
a fogyatékos embereket és az őket körülvevő szabályozást, könnyebben megértjük őket, és gördülékenyebben tudunk számukra segítséget nyújtani. Emellett, ha a fogyatékkal élőkkel alaposabban megismertetnénk a közjegyzői tevékenység lényegét, az talán tovább csökkentené az esetleges a negatív tapasztalatokat.
Jelen cikk elkészítéséhez ezúton köszönöm a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, a Vakok Állami Intézete, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft., Miklós Tibor úr közreműködését, és mindazokét, akik egy-egy észrevételt, gondolatot a cikk írása során hozzám eljuttattak.■
JEGYZETEK
[1] a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. § a) pont
[2] a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. § ha) pont
[3] http://ktnye.commimicatio.hu/index.php?title=Jelnyelv
[4] Hegedűs Lajos-Ficsorné Kurunczi Margit- Szepessyné Judik Dorottya-Pajor Emese-Könczei György: A (http://e-oktatas.barczi.hu/extra/tudasbazis/jegyzet/jegyzet_fogytort.pdf)
[5] http://ktnye.communicatio.hu/index.php?title=Jelnyelv
[6] Angyal Gábor: Érdekérvényesítés, forrásteremtés és Projektmenedzsment a MVGYOSZ-ben c. szakdolgozata (Szolnoki Főiskola, Nonprofit menedzsment felnőttképzési központ OKJ-s képzés, 2007.)
[7] Statisztikai Tükör 2007/17. 1. évf. 17. szám, 1. oldal, Összeállította: KSH Tájékoztatási Főosztály, Tájékoztatási, koordinációs és elemző osztály
[8] KSH: Népszámlálás 2011 - 3. Országos adatok http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_oo (letöltve 2013. 08.09.)
[9] http://hu.wikipedia.org/wiki/Siketseg (2013. január 5.)
[10] http://hu.wikipedia.org/wiki/A_hallaskarosodas_tipusai (2013. január 5.)
[11] http://www.doktorinfo.hU/drinfo/pid/o/betegsegKonyvProperties/oid/o/ID1921801 (2013. január 5.)
[12] a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény 2. § a) pont
[13] http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyothallas
[14] audiogram kifejezés a hallásvizsgálat során felvett diagram, mely képet ad egy adott személy hallóképességéről. http://hu.wikipedia.org/wiki/Audiogram
[15] http://hu.wikipedia.org/wiki/Siketseg (2013. január 5.)
[16] http://ktnye.communicatio.hu/index.php?title=Jelnyelv
[17] http://www.latasvizsgalo.hu/kik.html
[18] http://hu.wikipedia.org/wiki/Vaks%C3%A1g
[19] http://www.iníoalap.hu/index.php?akt_menu=288
[20] a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény 2. § b) pont
[21] http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemasag (letöltve 2013. 08. 06. 10:00)
[22] http://hu.wikipcdia.org/wiki/Siketnemasag (letöltve 2013.08.06. 10:24)
[23] http://hu.wikipedia.org/wiki/Jelnyelv
[24] http://ktnye.communicatio.hu/index.php?title=Jelnyelv
[25] http://hu.wikipedia.org/wiki/Jelnyelv
[26] http://ec.europa.eu/languages/languages-of-europe/sign-languages_hu.htm
[27] a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény 2. § c) pont
[28] http://hu.wikipedia.org/wiki/Jelnyelv
[29] a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény indokolása a 3. §-hoz
[30] a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény Melléklete
[31] http://hu.wikipedia.org/wiki/Jelnyelv
[32] A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény, részletes indokolása a 8. §-hoz.
[33] 38/2011. (VI. 29.) NEFMI rendelet
[34] http://www.tolmacsszolgalat-pestmegye.hn/#docs (letöltés ideje: 2013. 08. 05. 14:30)
[35] Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. (1139 Budapest, Pap Károly utca 4-6.) ügyvezető helyettesének 2013. 08.12-i elektronikus levélben történt tájékoztatása alapján
[36] Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. 2013. 09. 19-i elektronikus levélben
[37] A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény, általános indokolás
[38] megjegyzés: az ügyvédi tevékenység is díjköteles, de a jogszabály az ügyvédet nem kötelezi a díj viselésére, az az ügyfelet terheli.
[39] A jelnyelvi tolmácsok díjazásáról kizárólag a 42/2009. (IX.15.) IRM rendelet a közigazgatási hatósági eljárásban közreműködő hatósági közvetítők, tolmácsok és jelnyelvi tolmácsok díjazásának szabályairól rendelkezik, mely szerint a tolmácsolás 6.000,- Ft/óra. A gyakorlatban a jelnyelvi tolmácsok ezt a díjat alkalmazzák a közjegyzők eljárása során is.
[40] A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény indokolása a 26. §-hoz
[41] MVGYOSZ 2013. augusztus 13. napján kelt összegzése alapján
[42] Vakok Állami Intézete által megküldött 2013. 08. 24. napján megküldött összefoglaló alapján
[43] MVGYOSZ 2013. augusztus 13. napján megküldött válaszai alapján
[44] Vakok Állami Intézete által megküldött 2013. 08. 24. napján megküldött összefoglaló alapján
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Érd
Visszaugrás
