A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 655. § (1) bekezdése értelmében az öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdése értelmében pedig az öröklési szerződés által történő vagyonszerzés illetékfizetési kötelezettséggel jár, melyre a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának a szabályai vonatkoznak. Egy közelmúltból származó eseti döntés - Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 35.332/2011. sz. - kapcsán kérdésként merülhet fel a vonatkozó jogszabályhely illetékkiszabás során történő értelmezése.
Az Itv. 8. § (1) bekezdése szerint az öröklési illeték tárgya: az örökség - ideértve a haszonélvezeti jog megváltását, valamint az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását is -, a hagyomány, a meghagyás alapján történő vagyonszerzés, a kötelesrész szerzése, továbbá a halál esetére szóló ajándékozás. Az Itv. 16. § (1) bekezdésének i) pontja szerint mentes az öröklési illeték alól az örökhagyó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett örökrész. Az Itv. 18. § (1) bekezdése azonban kimondja, hogy ingatlannak, valamint a (2) bekezdésében meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. Ezt a szabályt kell alkalmazni az öröklési szerződés alapján történő vagyonszerzésre is azzal, hogy az illetékkötelezettség keletkezésére a 3. § (1) bekezdése az irányadó. Ezen utóbbi jogszabályhely értelmében az öröklési illetékkötelezettség az örökhagyó halála napján keletkezik.
Fentiek szerint az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán bekövetkező ingyenes vagyonszerzés. Haláleset folytán szerzi meg ugyan a vagyont az is, aki az örökhagyóval öröklési szerződést kötött, azonban ez a vagyonszerzés - mivel ebben az esetben ellenszolgáltatás is történik - nem az öröklési illeték, hanem a visszterhes vagyonszerzési illeték tárgyát képezi. Az Itv. hivatkozott rendelkezéseinek szó szerinti értelmezése szerint nincs választási lehetőség abban a tekintetben, hogy mely jogszabályhely alkalmazása eredményez kedvezőbb fizetési kötelezettséget az adózó részére, mivel az Itv. 18. § (1) bekezdésének második mondata kötelező erővel mondja ki öröklési szerződés esetére a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabását.
A Legfelsőbb Bíróság - 2012. január 1. napjától Kúria - által hozott eseti döntés tényállása szerint a felperes és édesanyja 1995. augusztus 19. napján öröklési szerződést kötött, amelyben az örökhagyó - a felperes édesanyja - úgy rendelkezett, hogy életjáradék fejében fiára, a felperesre hagyja az öröklakását. Az örökhagyó 2008. május 21. napján elhunyt, utána egy gyermek maradt, a felperes. Az örökhagyó hagyatéka - a tárgybeli ingatlan és örökhagyó pénzintézetnél vezetett lakossági folyószámlán lévő összeg - a 2009. február 9. napján kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzés alapján a felperesnek került átadásra. A hagyatékátadó végzés értelmében az ingatlant a felperes öröklési szerződés, a folyószámla követelést törvényes öröklés jogcímén örökölte.
Az elsőfokú adóhatóság a 2009. szeptember 29. napján kelt fizetési meghagyásában 0 Ft öröklési illetéket írt elő - elismerve, hogy az Itv. 16. § (1) bekezdése értelmében a takarékbetétnek minősülő folyószámla követelés mentes az illetékfizetési kötelezettség alól -, a fizetési meghagyás indokolása szerint az öröklési szerződés jogcímén szerzett ingatlan után azonban az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint a felperes illetékfizetési kötelezettséggel tartozik, ezért 350 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki a felperes terhére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú adóhatóság - az alperes - a fizetési meghagyást helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes részére a közjegyző a lakóingatlant, mint hagyatékot szerződéses öröklés jogcímén adta át, ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperes egyben az örökhagyó törvényes örököse is. Az Itv. 18. § (1) bekezdésének második mondata kógens jelleggel mondja ki öröklési szerződés esetére a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabását, ezért az adóhatóságnak nincs jogszabályi lehetősége e vonatkozásban mentesség alkalmazására.
A felperes a másodfokú adóhatósági határozat elleni keresetében a terhére előírt illetékfizetési kötelezettség törlését kérte. Érvelése szerint vagyonszerzése öröklés útján következett be és egyenes ági leszármazóként történő öröklése az Itv. 16. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében mentes az illetékfizetés alól. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Ptk. 655. § (1) bekezdésében, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Iny. tv.) 32. § (1) bekezdésében és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM r.) 6. § (3) bekezdésében, valamint az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 67. §-ában foglaltakra. Álláspontja szerint az adóhatóság figyelmen kívül hagyta az Itv. módosításának jogalkotói célú értelmezését és azzal ellentétes döntést hozott, mivel a visszterhes öröklésre eredetileg kedvezőbb illetékmértéket meghatározó szabályt olyan körülmények között alkalmazta az illetékkiszabás alapjául, amikor egyébként az örökös szerzése illetékmentes lenne. Az alperes jogértelmezése és jogalkalmazása a diszkrimináció tilalmának alkotmányos alapelvébe ütközik, és kérte - amennyiben a bíróság e jogi álláspontját nem fogadja el - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a alapján az Alkotmánybíróság eljárását.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint jogalkalmazása során az adóhatóság egyedi ügyekben kizárólag a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően dönthet, a jogszabályi rendelkezéseket nem terjesztheti ki és nem is szűkítheti le saját belátása szerint. A felperes öröklési szerződés útján szerezte meg a lakóingatlant - ezt tartalmazta a hagyatékátadó végzés is -; az Itv. 18. § (1) bekezdésének második fordulata pedig kógens szabályként mondja ki, hogy öröklési szerződés alapján visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának van helye. A felperes vagyonszerzésére ezért a visszterhes vagyonátruházási illetéket kell alkalmaznia azzal, hogy az illeték kötelezettség az örökhagyó halála napján keletkezik. Nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a Ptk. - továbbá az Iny. tv., illetve az FVM r. - szerint minek minősül a felperes tulajdonszerzése, mert a lakóingatlan öröklési szerződés jogcímén került a felperes tulajdonába. Az Itv. 16. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti szerzés pedig nem esik egy tekintet alá az öröklési szerződés alapján megszerzett ingatlannal, mivel ezt az Itv. 18. § (2) bekezdése külön is kiemeli, és a Módtv. 67. §-ának indokolása sem enged meg olyan fajta jogértelmezést, melyre a felperes hivatkozik. Az elsőfokú bíróság nem adott helyt a tárgyalás felfüggesztésére és Alkotmánybíróság megkeresésére vonatkozó felperesi indítványnak, ezért fentiekre tekintettel a keresetet elutasította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
