Az alábbiakban a felszámoló bírák 2000. október 2-4. között tartott tanácskozásának anyagát ismertetjük.
4. Azokban az ügyekben, ahol az adóhatóság jelenti be a tb-járulékra vonatkozó hitelezői igényt is, egyszer kell számítani a 100 ezer forintot, vagy a járulékok vonatkozásában külön kell nyilvántartásbavételi díjat fizetni?
Bár a nyilvántartásbavételidíj-fizetési kötelezettség az 1. pontban foglaltaknak megfelelően nem terheli az adóhatóságot, esetlegesen előforduló régebbi ügyekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.31.911/ 1999/4. számú határozata alapján az állapítható meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság osztja azt az álláspontot, miszerint nem kellett külön-külön befizetni a nyilvántartásba vételi díjat az adó- és járulékkövetelések után.
A Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma 4/1999. számú kollégiumi ajánlásában hasonlóképpen foglalt állást.
(A többség elfogadja az álláspontot.)
5. A felszámolói díj megállapítása során a gyakorlatban felmerülő vitás jogalkalmazási kérdések.
A gyakorlatban felmerült, hogy a felszámoló kérheti-e a felszámolási eljárás általános szabályok szerinti befejezését és a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalának megkeresését a díjnak a minimális 100 ezer forintra történő kiegészítése érdekében, akkor is, ha az egyszerűsített felszámolás feltételei - az adott esetben -fennállnak?
Ily módon az egyszerűsített felszámolás esetén kiegészíthető-e a felszámoló díja a minimális 100 ezer forint összegre (vagy 300 ezer forintra)?
Az egyszerűsített felszámolás szabályait az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 63/A §-a tartalmazza. A módosított Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szerint az egyszerűsített felszámolás esetén megállapítható felszámolói díj összege 300 ezer forint.
A módosított Cstv. 60. §-ának (4) bekezdése szerint az 59. § (1) bekezdése szerinti a díjat elsősorban a Gazdasági Hivatal által elkülönített számlán rendelkezésre álló összegből kell megfizetni (regisztrációs díj). Ha az adós hitelezőinek befizetése kevesebb, mint az 59. § (1) bekezdése alapján megállapítható díj, a felszámoló a különbözetet felszámolási költségként [módosított Cstv. 57. § (2) bekezdés g) pont] érvényesítheti. Az egyszerűsített felszámolás szabályai - szemben az általános szabályok szerint folyó felszámolási eljárásokkal - nem rendelkeznek arról, hogy miből kell fedezni a díjnak azt a részét, amit a regisztrációs díj és a gazdálkodó szervezet vagyona nem fedez. A törvény rendelkezései szerint az általános szabályok szerint folyó felszámolási eljárások esetében - a különbözetet a Fővárosi Bíróság által kezelt díjkiegészítési számláról kell kiegészíteni [módosított Cstv. 59. § (3) bekezdés].
A gyakorlatban felmerült a kérdés, hogy a fenti jogszabály alkalmazható-e az egyszerűsített felszámolásokra is. Az igenlő válasz elfogadói - a törvény céljából, szelleméből kiindulva - azzal érvelnek, hogy a felszámolói díj finanszírozásának módját a korábbi jogi szabályozáshoz képest a jogalkotó azért módosította, hogy a felszámolók a minimális díjukhoz minden esetben hozzá tudjanak jutni. Ez abban az esetben, ha a hitelezők befizettek legalább 300 ezer forint összegű nyilvántartásba vételi díjat - nem jelent problémát. A módosított Cstv. szerint folyó eljárásokban azonban erre - az adóhatóság nyilvántartásbavételidíj-fizetési kötelezettség alóli mentesülésére is figyelemmel - ritkán kerül sor.
A másik álláspont hívei szerint az egyszerűsített felszámolás esetén járó díj tekintetében a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt díjkiegészítési számlát nem lehet igénybe venni, vagyis amennyiben a törvényben meghatározott összeget a rendelkezésre álló pénz nem éri el, ebből az okból nem lehet megkeresni a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalát.
A módosított Cstv. a díjkiegészítési számláról csak az általános szabályok szerinti felszámolási eljárások esetében rendelkezik. A módosított Cstv. 59. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a felszámoló részére ténylegesen kifizethető díj a 4 százalékot meghaladja, a díjból a 4 százalékot meghaladó részt be kell fizetni a díjkiegészítési számlára. A (3) bekezdésében írtak szerint az így képzett alapból fedezhetők azok a felszámolói díjak, amelyeknek fedezete nem éri el a törvényben meghatározott mértéket. A törvény megfogalmazásából kitűnően ez csak az általános szabályok szerinti eljárásra értendő.
Ezzel szemben az egyszerűsített felszámolások díjából elkülönített alapot nem képeznek, másképpen szólva - ez esetben - sem befizetési kötelezettség, sem pedig helytállási kötelezettség nincsen. Ezért az egyszerűsített felszámolási eljárásban a minimum 100 ezer forint díjra történő kiegészítés valójában fel sem merülhet, ugyanis a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szerint az egyszerűsített felszámolásoknál nincs is ilyen minimumdíj megállapítva. Ebből az következik, hogy nem is volt jogalkotói szándék az egyszerűsített felszámolások díjának finanszírozása a díjkiegészítési számláról. E megállapítást az is alátámasztja, hogy a korábbi, 1993. évi LXXXI. törvény alapján képzett díjfedezeti alapból mindkét eljárás (általános, egyszerűsített) során megállapított díjból utalni kellett az 1 százalék, illetve a 100 ezer forint összeget az alapba, amely értelemszerűen fedezetet nyújtott - elméletileg - mindkét eljárás díjára.
A kifejtettek alapján álláspontunk szerint az egyszerűsített felszámolás esetén járó díj tekintetében a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt díjkiegészítési számla garanciája nem érvényesül. Amennyiben a módosított Cstv. 59. §-ának (1) bekezdésében meghatározott díjat (300 ezer forint) a felszámolásban rendelkezésre álló pénz nem éri el, ezen okból - egyszerűsített felszámolás esetén - nem lehet megkeresni a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalát a díjnak 100 ezer forintra, illetőleg 300 ezer forintra való kiegészítése iránt.
(Többségi vélemény.)
Ugyancsak a fentiekből következően a felszámolási eljárásban a bíróság kizárólag a módosított Cstv. szerinti felszámolói díjat állapíthatja meg. Az általános szabályok szerint folyó eljárásban az egyszerűsített felszámolásra megállapított díj nem számítható fel.
(Többségi vélemény.)
6. Abban az esetben, ha a nyilvántartásba vételi díj címén befizetés nincs, és a felszámoló a 100 ezer forint díja megállapítását a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése alapján kéri, lehetőség van-e arra, hogy ezt a díjat teljes egészében Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számláról utalják ki?
A Cstv. 59. §-ának (3) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala kiegészíti a ténylegesen befolyt díjat 100 ezer forintra. Ennek ellenére, ha nyilvántartásba vételi díj címén nincs befizetés, és a felszámolási eljárás befejezésére az általános szabályok szerint kerül sor, a teljes 100 ezer forint (áfát is tartalmazó) díjat a díjkiegészítési számláról kell kiutaltatni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
