Az Unió "alkotmánya" a nemzeti alkotmányos hagyományokon alapul, mégpedig a közös tradíciókon mint egészen, nem pedig egyes tagállamok egyes hagyományain.[1] E közös alkotmányos hagyományokat igazolja vissza az EU Szerződés (a továbbiakban: EUSz.) lisszaboni szerződéssel módosított 2. cikke, amely az Uniót alkotó társadalmak közös értékeit jelöli meg legitimációs bázisként: "Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában." Noha a 2. cikk értékeket juttat kifejezésre, ezek mégis az Unió alapvető elveinek tekinthetők,[2] mivel jogkövetkezményekkel járnak az alapító szerződés 3(1), 7. és 49. cikke alapján. Vagyis befolyásolják az Unió céljait,[3] megsértésük szankcionálható,[4] tiszteletben tartásuk csatlakozási feltételként jelenik meg.[5] Erre tekintettel a felsorolt értékek jogi normák, amelyek átfogó és konstitutív jellegük miatt alapelvként érvényesülnek.[6] Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB) a híres Kadi-ítéletében, 2008-ban hivatkozott először az (akkor még az EUSz. 6(1) cikkében foglalt) értékekre, mint olyan elvekre, amelyekkel nemzetközi jogon alapuló aktus sem lehet ellentétes.[7] Ezáltal teljes mértékben kifejezésre juttatta a tagállamok és az Unió által osztott értékek jogi elismerését.[8]
A társadalmi szolidaritás ekként a lisszaboni szerződéssel az Európai Unió primer jogában kifejezett közös alapértékek egyikeként nyert megerősítést, és normatív értékként alapjog-fakasztó hatása van.[9] Az Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) specifikus módon bontja ki és magyarázza, mit jelentenek valójában a 2. cikk közös értékei az Unió alapjaiként. Az egyértelműen nevesített jogok felhívhatók a politikai döntéshozatalban és az egyéni bírói jogvédelemben egyaránt.[10] A Charta jogi kötelező erejének elismerése közvetlen jogi kapcsolatot létesít a polgárok és azok között, akik a nevükben és érdekükben a hatalmat gyakorolják, így egyértelművé teszi, hogy az EU eltér minden más államközi együttműködéstől, mivel a polgárok uniója - vagyis a Charta alapján az uniós polgárok a "tulajdonosai".[11] A Charta a tagállamokat is köti az Uniós jog végrehajtásakor ("when implementing Union law"), amit az EuB tágan értelmez: a tagállamoknak az uniós jog hatókörében tevékenykedve tiszteletben kell tartaniuk az alapjogokat ("acting within the scope of").[12] E körben a tagállami bíróságok is közvetlenül alkalmazhatják a Chartát az EuB előzetes döntése birtokában.[13]
Ezekre az előzetes megjegyzésekre figyelemmel a jelen tanulmányban röviden kitérek az társadalmi szolidaritás alkotmányjogi jelentőségére,[14] majd a Charta, a Magyar Köztársaság Alkotmánya és Magyarország Alaptörvénye szolidaritási jogokkal kapcsolatos rendelkezéseit áttekintve törekszem bemutatni a jogfejlődés irányait. Az összehasonlíthatóság érdekében a releváns alapjogokat a tanulmányt követő táblázat tartalmazza. A magyar alkotmányjogi szabályozás értékelésekor a Charta azért jelent fontos viszonyítási pontot, mert a 2010-11. évi alkotmányozási folyamatban felmerült - és a kormány részéről a Velence Bizottság irányába kérdésként megfogalmazódott -, hogy milyen mértékben szükséges azt átvenni, beépíteni a nemzeti alkotmányba. A Velence Bizottság válaszában rámutatott, hogy a Chartában is kifejezésre jutó legújabb emberijog-védelmi fejlődés figyelembe vétele a magyar alapjogi katalógus korszerűsítése folyamatában legitim célnak tekinthető, és az európai értékek iránti elkötelezettségre utal. Mindazonáltal arra is rámutatott a testület, hogy a Charta egészének vagy egyes részeinek átvétele jogi bonyodalmakhoz vezetne, többek között konfliktusba kerülhetne az EuB és a magyar Alkotmánybíróság alapjog-értelmezése, a Charta értelmezési szabályai miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatától sem lehetne eltekinteni, a rendes bíróságok gyakorlata esetében zavart okozna a Charta uniós jog hatókörében történő és azon kívül eső alkalmazása, s így végső soron ez a tagállam alkotmányos autonómiájának részleges feladásával járna. A Velence Bizottság azt javasolta, hogy a magyar alkotmányozó a Chartát kiindulópontként, inspirációs forrásként hasznosítsa, illetve utaló szabályokkal nyilvánítsa ki a nemzetközi és uniós emberijog-védelmi kötelezettségek tiszteletben tartását.[15]
A szűkebb értelemben vett[16] társadalmi (szociális) szolidaritás alkotmányi kifejeződését a szociális államiság, a szociális piacgazdaság elvei, a szociális
- 24/25 -
jogok garantálása, az elesettek, rászorulók védelme jelenti, amely a munka világában és a szociális ellátórendszer keretében valósul meg. A társadalmi szolidaritás a jóléti állam sajátossága, illetve az állam jóléti szolgáltatási funkcióihoz kapcsolódik; alkotmányi megfogalmazásának célja lehet a létbiztonság jogi garanciáinak körvonalazása. Amennyiben a társadalmi szolidaritást paternalista modellben vagy módszerekkel írják körül, akkor a gyakorlati hatása általában az egyéni öngondoskodás és felelősségvállalás háttérbe szorulása.[17] A kötelező társadalmi szolidaritás a vagyoni viszonyok bizonyos mértékű átrendeződését is jelenti, mivel a szociális juttatásokból szükségképpen olyanok is részesülnek, akik a kockázatok elhárításának terheit nem viselték.[18] A jogi szabályozás oldaláról úgy merül fel a kérdés, hogy hol a határ az öngondoskodás és a szolidaritás parancsa között. Ezért a szolidaritásra kötelezés az egyenlőség elve alapján és a tulajdonkorlátozás alkotmányos mércéjének tiszteletben tartásával, az adott körülmények mérlegelésével írható elő. A rászorultság mérlegelésénél a gyakorlatban az esetleges önhiba mértéke lehet figyelembe vehető szempont (pl. öngondoskodásra törekvés vagy ennek elmulasztása).
A társadalombiztosításban megnyilvánuló szolidaritás mértéke attól függ, hogy a rendszer a közösség tagjainak mekkora körére terjed ki, milyen széles problémaköröket fog át, mekkora beavatkozást enged a közhatalomnak, és mennyire igazságos redisztribúciós modellt követ. A kockázatmegosztás ezáltal nem egyénileg meghatározott, hanem a társadalom egésze által, közösen elfogadott egyenlőségi standard mentén. Így a korábban egyéni megfontolás tárgyát képező problémák átpolitizálódnak: azt, hogy mi történjék betegség, rokkantság, öregség, munkanélküliség vagy szülővé válás esetén, az esetlegesség és a kiszolgáltatottság helyett a rendszeresség, a kiszámíthatóság és az egyenlőség elvei határozzák meg.[19] Az alkotmányban mindez annak elismerésével jár, hogy az egyének nemcsak polgári és politikai jogaikban egyenlők, hanem kockázataikban is. Míg a politikai közösség formális összetartozása az állampolgárságban, addig a személyes és individuális rászorultság, illetve kockázat általi egymásrautaltság a szociális jogokban és intézményekben jut kifejezésre.
Az Alapjogi Chartát kidolgozó konvent számára a szolidaritási jogok meghatározása jelentette talán a legnagyobb kihívást.[20] Egyes tagállamok (elsősorban az Egyesült Királyság és Lengyelország) eleve elutasították a szociális jogi fejezet beillesztését a Chartába.[21] Azonban végül az az álláspont győzött, amely szerint az ember méltóságával való szoros összefüggésre tekintettel a szolidaritási jogoknak helyet kell kapniuk az Unió alapjogi katalógusában.[22] A Charta IV. címe főként a munka világára orientált szolidaritási jogokat tartalmaz. Tágabb kontextusban ugyanis a nemzetközi jogfejlődés eredményeként kialakult szolidaritási jogok[23] körébe bizonyos újszerű (egyes nézetek szerint úgynevezett harmadik generációs) jogok tartoznak, többek között a jog az egészséges környezethez, a fenntartható fejlődéshez, a megfelelő élelmezéshez, a fogyasztóvédelemhez való jog, a kommunikációhoz való jog, a jövő nemzedékek védelme és az idősek jogai a generációk közötti szolidaritás megnyilvánulásaként, továbbá a békéhez, a humanitárius segítséghez vagy az emberiség közös örökségéhez való jog. Ezek érvényesüléséhez az államok és a nemzetközi közösség aktív szolidaritása szükséges, többségük esetében az államok összessége tekinthető kötelezettnek, míg jogosulti oldalon az emberiség egésze áll. A jogfejlődés mai állását tekintve azonban e jogok kevéssé, vagy alig kényszeríthetőek ki, mivel sem tartalmuk, sem alanyi és kötelezetti oldaluk nem kellően definiált.
Az EU belső - tagállamok közötti - szolidaritása az államok felett épülő közösség fejlődésének természetes következménye, amely ugyanakkor alapja pl. a munkaerő szabad mozgásának, a csatlakozó államok esetében egyes követelmények teljesítésénél türelmi idő biztosításának, vagy a forrástranszferek kiterjesztésének.[24] A társadalmi szolidaritás elve az EuB gyakorlatában is megjelenik a szociális jóléti rendszer megalapozásaként.[25] Így például a Sodemare-ügyben a Bíróság megállapította, hogy a szociális jóléti rendszer, melynek alkalmazásáért elsődlegesen a hatóságok felelősek, a szolidaritás elvén alapul. Ezt tükrözi az a tény, hogy a rendszert elsődlegesen azok számára szervezik, akik rászorulnak elégtelen jövedelmeik, teljes vagy részleges függőségük, vagy marginalizálódási kockázatuk okán, s csak ezt követően - a rendelkezésre álló források és kapacitások keretei között - szolgálhat más személyeket, ők azonban anyagi eszközeikkel arányosan, bevételeikkel összhangban kötelesek viselni a költségeit.[26]
Ezt a gyakorlatot, valamint az unió szociális dimenziójának folyamatos fejlődését[27] igazolja vissza a Charta szolidaritási jogokat összefoglaló címe. E jogcsoport "kartásítása" egyébként összhangban áll az Unió demokratikus legitimációjának fokozását korporativista módon elképzelő irányzattal, amely a polgárok uniós kötődését a jóléti, szociális jogok kiterjesztésével ösztönözné. A szolidaritás az Unióban olyan közös érték - a Charta preambuluma, az Unió
- 25/26 -
alapelvei és céljai kontextusában -, amelynek társadalmi vetülete a nemzetek feletti közösségépítést szolgálja, azaz identitás-formáló tényező.[28]
A Charta szolidaritási fejezetének célja, hogy hidat képezzen a programmatikus jellegű gazdasági-szociális jogok és az alanyi, érvényesíthető polgári, politikai jogok között. A kihívás abban áll, hogy egyértelműen megállapíthatók legyenek az érvényesíthető szolidaritási jogok (pl. a szakszervezeti egyesülési szabadság, tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jog, a kollektív tárgyaláshoz és a kollektív fellépéshez való jog), valamint, hogy továbbfejleszthetők és alkalmazhatók legyenek az alapelvi jellegű társadalmi és gazdasági szolidaritási jogok (pl. az egészséghez, képzéshez való jog, stb.) A Charta új fejezetet nyit a szolidaritási jogok szempontjából mind nemzetek feletti, mind nemzeti szinten.
Az Alapjogi Chartát kidolgozó konvent az alapító szerződések rendelkezései,[29] az EuB ítélkezési gyakorlata és tagállamok alkotmányos hagyományai mellett az Európa Tanács égisze alatt 1961-ben aláírt Európai Szociális Chartára[30] és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló, 1989. december 19-i Közösségi Chartára[31] támaszkodott a jogok megfogalmazásakor. Ennek eredményeként a Charta IV. címe tizenkét korszerű, a társadalmi szolidaritást konkretizáló alapjogot, alapelvet és tilalmat határoz meg, amelyekről a tanulmányt követő táblázat ad tájékoztatást. Az egyes jogok, elvek, tilalmak tartalmának bemutatására összehasonlító jelleggel térek majd ki az V. pontban.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának alapjogi rendelkezései a rendszerváltó alkotmányozás folyamatában (1989-90) alakultak át, egy évtizeddel a Charta megszületése és az ESZC törvényben való kihirdetése[32] előtt. Következésképp szövegezésük nem olyan korszerű, mint az utóbbi dokumentumoké. Az alkotmány társadalmi szolidaritás által inspirált és az állam szociális felelősségét kifejezésre juttató szabályai[33] a rászorulókról való gondoskodás (17. §), az ifjúság védelme (16. §), a szociális biztonsághoz (70/E. §)[34] és az egészséghez való jog (70/D. §). Tágabb értelemben és a nemzetközi jogfejlődés tendenciáira tekintettel, a szolidaritással összefüggésbe hozható az egészséges környezethez (18. §) és a művelődéshez való jog (70/F. §), a koalíciós szabadság és a sztrájkjog (70/C. §), a szülők gyermeknevelési kötelessége (66. §), illetve az állam által ösztönzött vagy megszervezett szolidaritási intézmények anyagi alapját megteremtő közteherviselési kötelesség (70/I. §).
Az említett - túlnyomó részben szociális jogokban kifejeződő - szolidaritási normák értelmezése szempontjából meghatározó jelentőségű az emberi méltósághoz való jog, a diszkrimináció-tilalom, a jogilletve esélyegyenlőség[35]; érvényesülésük hátterét pedig a piacgazdaság elve képezi. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmány a piacgazdaság deklarálásán túl gazdaságpolitikailag semleges,[36] ami azt jelenti, hogy az Alaptörvény nem kötelezi el magát a piacgazdaság egyetlen modellje mellett sem.[37] A preambulumban megfogalmazott szociális piacgazdaság a Magyar Köztársaságban csupán államcél, ezért nem hívható segítségül a szolidaritási elv szempontjából.[38]
A fent felsorolt alapjogok, alapkötelességek és alkotmányi elvek részletes elemzése nélkül, jelen tanulmányban pusztán arra térek ki, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata során alapvetően a szociális biztonsághoz való joggal, illetve az azt garantáló társadalombiztosítással kapcsolatban hívta segítségül értelmező tevékenysége során a szolidaritás elvét.
A testület a szociális biztonsághoz való jogot alkotmányi értéknek tekinti: "Az Alkotmány cél-értékként határozza meg a szociális biztonsághoz való jogot (Alkotmány 70/E. §) amely - az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségén keresztül (társadalombiztosítás és szociális intézmények rendszereinek fenntartása) - öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibán kívül bekövetkező munkanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges szintű ellátást biztosítja a jogosultak számára. A cél-értékhez rendelt eszköz-értékeket (az intézmények létrehozásának, működésének, az egyes ellátások igénybevételének feltételeit) az intézményekre vonatkozó törvényi és egyéb jogszabályi rendelkezések fejtik ki."[39]
A kapcsolódó "eszköz-értékek" közül különösen a társadalombiztosítási rendszer vegyes jellege, működése és a keretében nyújtott szolgáltatások, létrejövő jogviszonyok jellemzése során hívta segítségül az Alkotmánybíróság a szolidaritás elvét. A társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyok állami szabályozásánál az egyéni felelősség és öngondoskodás, illetve a társadalmi szolidaritás elvei érvényesülnek.[40] A társadalombiztosítás egyrészt a szolidaritás elve alapján bizonyos természetbeni ellátásokat, másrészt a befizetés nagyságához igazodóan pénzbeli ellátásokat nyújt a biztosítottaknak.[41] A rendszer maga a testület szerint kettős értelemben vegyes: "Egyrészt abban az összefüggésben, amely szerint az állam az Alkotmányban előírt ellátási kötelezettségének részben a kötelező társadalombiztosítás, részben pedig a szociális ellátások rendszereinek működtetésével tesz eleget. E kettős rendszerben a biztosítás és a szolidaritás is jelen van. Másrészt pedig maga a
- 26/27 -
kötelező társadalombiztosítási jogviszony is vegyes természetű, mert abban a biztosítási és szolidaritási elemek egyaránt jelen vannak."[42] A szolidaritás elve a járulékfizetési kötelesség megállapításának,[43] illetve a járulékfizetés mértékének[44] alkotmányossági vizsgálatánál is szerephez jut.
Végezetül, az is érdekes kérdés lehet, hogy mikor nem jut szerephez a szolidaritás elve az alkotmánybírósági gyakorlatban. A 2010-ben született vagyonadó-döntésben[45] például sem érvként, sem értelmezési szempontként nem említi az Alkotmánybíróság - miközben a közteherviselés arányossága (igazságossága) tekintetében a társadalmi szolidaritás (nem is annyira) mögöttes motiváció.[46] A 98 százalékos különadóról szóló 2010. és 2011. évi határozatok érvelésében sem jelenik meg a társadalmi szolidaritásra hivatkozás.[47]
Mint fent már megfogalmazódott, a Chartát az Alaptörvényi szabályok kidolgozásánál figyelembe vették, ezért a szolidaritással összefüggő alapjogokat és államcélokat érdemes a Chartára tekintettel bemutatni.[48]
Az Alaptörvény XVII. cikke a hatályos alkotmánynál részletesebben szól a munka világában érvényesülő szolidaritási jogokról, alapul véve - de nem minden tekintetben követve - a Chartát. Ennek értelmezését figyelembe véve az Alaptörvény is - a Charta 28. és 31. cikkéhez hasonlóan - a munkavállalók üzemi alkotmányjogi helyzetét, munkakörülményeit garantálja, a munkavállalók (és a munkaadók) számára alanyi jogot biztosítva a tárgyalásra, kollektív szerződésre, az együttes fellépésre, a munkabeszüntetésre, a méltó munkakörülményekre és a pihenésre. A szerencsétlen megfogalmazás okán a sztrájkjog (munkabeszüntetés) a munkáltatókkal is kapcsolatba hozható, amely ellentmondás a kizárás (lock out)[49] intézményére engedne következtetni, bár csekély a valószínűsége, hogy ez lenne a szabály célja. Érdekességként megemlíthető: a Charta egyes német kommentátorai szerint nem kizárt, hogy a "lock out" a Charta 28. cikkének hatókörébe tartozik,[50] más források azonban ezt az értelmezési lehetőséget nem vetik fel.[51]
Az Alaptörvény XVII. cikkében foglalt jogcsoporthoz horizontálisan kapcsolódnak bizonyos fordulatok és rendelkezések, amelyek az értelmezési kereteket - az individuális védelmet középpontba helyező Chartához képest - elmozdítják egyfajta kollektivista szemlélet irányába. Ezek a következők: "a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye" (a hitvallás szövegében); a gazdaság "az értékteremtő munkán ... alapszik" [L) cikk], mindenki "... lehetőségei szerint köteles az állami és a közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni" [O) cikk], "Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzésével mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához" (XII. cikk).
A XVII. cikk (1) bekezdésében előírja a munkaadók és a munkavállalók együttműködési kötelességét, de nem szól az országos érdekegyeztetés rendszeréről, illetve a Charta 27. cikkében megjelenő, tájékoztatáshoz és konzultációhoz való munkavállalói alanyi jogról. A Charta 27. cikke különösen arra biztosít jogot, hogy a munkavállalók informáltak és tájékozottak legyenek a vállalkozás gazdasági és pénzügyi helyzetéről, azokról a döntésekről, amelyek hatást gyakorolhatnak a vállalkozáson belüli foglalkoztatásra,[52] valamint a kollektív érdekérvényesítésről (üzemi tanácsról).[53] Az EUMSz. 153. cikk (1) bekezdés e) pontja is tartalmazza a munkavállaló tájékoztatását és meghallgatását. Ez a tényállás a munkáltató kötelezettségét határozza meg, amelynek értelmében köteles informálni és meghallgatni a munkavállalót, de hatókörébe csak olyan részvételi jogosítványok tartozhatnak, amelyek a vállalkozás döntési szabadságát végső soron nem korlátozzák, csupán átmeneti időre késleltetnek bizonyos döntéseket. Meghallgatás alatt a vélemények cseréjét, és a munkavállalói képviselők és a központi vezetés közötti dialógust kell érteni.[54] A 27. cikk egyértelműen a vállalkozáson belüli tájékoztatásra és meghallgatásra vonatkozik, de kapcsolatban áll a kollektív tárgyalásokra és kollektív intézkedésekre vonatkozó joggal, valamint a szociális biztonsághoz és támogatáshoz való joggal (mivel ezek is a tájékoztatás tárgyai lehetnek, ezekre vonatkozóan észrevételek tehetők stb.) - így az Alaptörvény XVII. cikk (1) bekezdésében említett általános együttműködési kötelezettség konkretizálásakor hasznosítható lehet.
Az indokolatlan elbocsátással szembeni védelmet - amely a Charta 30. cikkében megtalálható - az Alaptörvény nem említi, ezért azt a jogállamiság elvéből, a tisztességes eljárás követelményrendszeréből és az emberi méltósághoz való jogból lehet levezetni.[55] A Charta 30. cikkének nincs igazi pandanja az uniós jogban, lényegében új alapjogot hoz létre az uniós munkajogban fellelhető fogódzók alapján az indokolatlan (unjustified, ungerechtfertiger / jogalap nélküli, jogellenes) elbocsátástól védve a munkavállalót. A cikk meglehetősen általános fogalmakat tartalmaz, a gyakorlatban konkretizálandó ún. dinamikus klauzula, vagyis kellően nyitott a (szociális) jogfejlődésre
- 27/28 -
és adaptálható a jövőbeli változásokra.[56] A 30. cikk szoros összefüggésben áll a 27. cikkben foglalt tájékoztatáshoz és konzultációhoz való joggal, amely arra a munkavállalói jogosultságra is kiterjed, hogy informálják a munkajogviszonyát valószínűsíthetően érintő változásokról (pl. a vállalat telephelyének megváltozása, fizetésképtelenség stb.). Az elbocsátás akkor nem tekinthető indokolatlannak (azaz jogszerűnek minősül), ha a munkáltató meghatározza az elbocsátás elfogadható okát, amely összefügghet a munkavállaló képességeivel vagy képesítésével,[57] a munkavállaló magatartásával, létszámleépítéssel vagy más lényeges okkal, amely igazolhatja az elbocsátást.
Az Alaptörvény a család és a munka összeegyeztetését kifejezetten garantáló rendelkezést sem tartalmaz, noha a Charta 33. cikke - a nemek egyenjogúságát szem előtt tartva - fontos garanciákat rögzít e téren. A XVIII. cikk (2) bekezdésében ugyan található utalás a szülők munkahelyi védelmére is, ez azonban az állami intézkedések függvényében meghatározott védelmi szintet jelent, nem alapjogot. A család és a munka összeegyeztetése az Unióban központi szerepet kap. A munkaerőpiac változása, a nők fokozottabb részvétele a munka világában, a követelmények és a társadalmi szükségletek a tanulás, a gondoskodás, a személyes, a családi és a közösségi tevékenységek vonatkozásában egyre inkább szükségessé tették a munkaidő-szervezés felülvizsgálatát. A nemek közti egyenlőség jegyében elismerést nyert, hogy a nők hátrányban vannak a férfiakhoz képest a munkaerőpiachoz való hozzáférés és az abban való részvétel tekintetében, míg a férfiak a családi élet szempontjából szenvednek hátrányt. A férfiak és a nők kiegyensúlyozott munkaerőpiaci részvétele azonban elengedhetetlen a társadalmi fejlődés szempontjából, és az anyaság, az apaság, valamint a gyermeki jogok olyan egyetemes értékek, amelyek védelme az Unió és a tagállamok fontos kötelessége. E tekintetben az Unió átfogó és integrált stratégia kidolgozására ösztönzi a tagállamokat, amely tartalmazza többek között a dolgozó férfiak számára az apasági szabadságot,[58] és olyan jogokat, amelyek lehetővé teszik számukra a családi életben való aktív részvételt; a családokat támogató - különösen gyermekgondozó - szolgáltatások fejlesztését; olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik a nők és férfiak kiegyensúlyozott részvételét a gyermekek, idősek, más rászorulók gondozásában; támogatást és szükség esetén fokozott védelmet a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek; az iskolai és a munkaidő lehetőség szerinti harmonizálását. Mindemellett a nőket speciális védelem illeti meg az elbocsátás ellen anyaságuk esetén, amit az EuB is elismert ítélkezési gyakorlatában a nemi alapon történő megkülönböztetéssel összefüggésben.[59] A szülési szabadsággal kapcsolatban az EuB megállapította, hogy annak célja egyrészt a nők fizikai erőnlétének megőrzése a szülést megelőzően és azt követően, másrészt az anya és a gyermek közötti speciális kapcsolat és kötődés védelme.[60]
Az Alaptörvény XVIII. cikkében foglalt gyermekmunkára vonatkozó tilalom és a fiatalok munkahelyi védelmére irányuló célmeghatározás a Charta 32. cikkét követi.
A szociális biztonság az Alaptörvényben nem alapjogként, csupán az állam "törekvéseként" jelenik meg, ennyiben mindössze államcélt jelent; ami a hatályos alkotmányhoz képest visszalépésként értékelhető. Megemlíthető, hogy a Charta 34. cikkéhez fűzött magyarázat[61] hangsúlyozza: az uniós jogban a szociális biztonság és segítségnyújtás alapelvként érvényesülnek, amit alátámaszt "a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban" fordulat következetes alkalmazása. Az EuB gyakorlatából is következik, hogy a tagállamok alapvetően szabadon alakítják szociális biztonsági ellátórendszerüket. A Watts-ügyben például a Bíróság leszögezte: "Vitathatatlan, hogy az uniós jog nem sérti a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét, és európai uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogszabályai határozzák meg a társadalombiztosítási ellátások nyújtásának feltételeit. Az is igaz azonban, hogy e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot, különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket."[62] Ez alapján tehát a tagállamok meghatározhatnak szociális biztonsággal összefüggő alapjogokat. Az egyes alkotmányok tipikusan az emberhez méltó megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogot garantálják meghatározott élethelyzetekben (mint pl. a spanyol, a cseh, a német, az olasz, az ír, a finn, a görög, a litván és a lengyel alkotmány), esetenként - pl. a belga, a spanyol, a holland, az olasz alaptörvényben - a társadalombiztosításhoz való alapjogot és - pl. a belga, a spanyol, a holland, a finn, a görög és a lengyel alkotmányban - a lakhatás jogát is. Visszatérve az Alaptörvényre, az ellátási jogcímek között (a rászorulók körében) az idős kor nem jelenik meg a XIX. cikk (1) bekezdésében, hanem az a rászorultsági esetektől elválasztva, a (4) bekezdésben önállóan szerepel. A társadalombiztosítás alkotmányos intézményként nem található meg a szövegben, helyette a "szociális intézmények és intézkedések rendszere" fordulatot alkalmazza a (2) bekezdés, mint a megfogalmazott államcél megvalósításának eszközét. A vizsgált cikk (3) bekezdése, miszerint "Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személy közös-
- 28/29 -
ség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja" különösen aggályosnak tekinthető, mivel teljesen bizonytalan mércét tartalmaz. A "közösség számára hasznos tevékenység" megítéléséhez ugyanis nehezen állapíthatók meg objektív szempontok, "tevékenység" vagy "hasznosnak ítélt tevékenység" hiányában a támogatáshoz való jog kiüresíthető. Az állami nyugdíjrendszer (mint alkotmányos intézmény) alapjaként kizárólag a társadalmi szolidaritást jelöli meg az Alaptörvény, noha a "vásárolt jog" elvének e rendszerben is működnie kellene, különös tekintettel a tulajdonhoz való jog védelmére. Az Alaptörvény a mindenkori kormányzat mozgásterét korlátozza azzal, hogy rögzíti az ún. kétpilléres nyugdíjrendszert.
Az Alaptörvényben - a hatályos alkotmányhoz hasonlóan - szerepel az egészséghez és az egészséges környezethez való jog (XX-XXI. cikk), amelyeknek továbbra is objektív intézményvédelmi oldala kerül előtérbe. Egyes fordulatok - mint a GMO-mentes mezőgazdaságra vonatkozó célkitűzés és a szennyező hulladék elhelyezési célú behozatalának tilalma - azonban csak az uniós jogalkotás, valamint az alapszabadságok és korlátozásuk szabályai keretében értelmezhető. Az Alaptörvény a XXII. cikkében az emberhez méltó lakhatást új célkitűzésként jeleníti meg, mint ahogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést is. Utóbbit a Charta általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló 36. cikke inspirálta, amely nem egyéni alapjogot tételez, hanem az uniós tevékenységek lényeges alapelvét rögzíti, amely elősegíti a hatékony közszolgáltatások létrehozását az egységes piac keretében. Azáltal, hogy a Charta alapelvként ismeri el az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést, garantálni kell a hozzáférés egyenlőségét is. Ez magában foglalja a férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő bánásmódot és a hátrányos megkülönböztetés minden formájával szembeni küzdelmet. Végül említést érdemel, hogy a Charta 38. cikkében foglalt elvhez hasonlóan az Alaptörvény is szól a fogyasztók védelméről, de nem az alapjogi katalógusban, hanem az "alapvetés" részben, állami feladatként határozva meg azt.[63]
Összességében megállapítható, hogy a Charta szolidaritási jogok szélesebb körét fogja át, mint az Alaptörvény, és több részjogosítványt, garanciát rögzít annál. A társadalmi szolidaritás korszerű garanciáihoz tehát az alkotmányértelmező gyakorlat a jogállamisággal [B) cikk (1) bekezdés], az európai uniós és nemzetközi jogi elkötelezettséggel [E) cikk, Q) cikk], valamint az emberi méltósággal (II. cikk) kapcsolatos rendelkezések bevonása útján juthat el.
- 29/30 -
| EU Alapjogi Charta | Alkotmány | Alaptörvény | |
| 27. cikk A munkavállalók joga a vállalko- zásnál a tájékoztatáshoz és konzul- tációhoz A munkavállalók vagy képviselőik számára az uniós jogban, valamint a nemzeti jogszabályokban és gyakor- latban meghatározott esetekben és feltételekkel biztosítani kell a meg- felelő szintű és kellő időben történő tájékoztatást és konzultációt. 28. cikk A kollektív tárgyaláshoz és fellé- péshez való jog A munkavállalóknak és a munka- adóknak, illetőleg szervezeteiknek az uniós joggal, valamint a nemze- ti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van arra, hogy megfelelő szinten kollektív tárgya- lásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek, valamint hogy érdekütközés esetén érdekeik védelmében együttesen lépjenek fel, a sztrájkot is beleértve. 29. cikk A munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog Mindenkinek joga van az ingyenes munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez. 30. cikk Az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem Az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal össz- hangban minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátás- sal szembeni védelemhez. 31. cikk Tisztességes és igazságos munka- feltételek (1) Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munka- feltételekhez. (2) Minden munkavállalónak joga van a munkaidő felső határának kor- látozásához, a napi és heti pihenő- időhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz. | 70/B. § (1) A Magyar Köztársaság- ban mindenkinek joga van a mun- kához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. (2) Az egyenlő munkáért mindenki- nek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. (3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. (4) Mindenkinek joga van a pihenés- hez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz. 70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából mások- kal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon. (2) A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gya- korolni. (3) A sztrájkjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő ország- gyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 4. § A szakszervezetek és más érdek- képviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit. | XVII. cikk (1) A munkavállalók és a munka- adók - a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntartható- ságára és más közösségi célokra is figyelemmel - együttműködnek egymással. (2) Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szerve- zeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, vagy munka- beszüntetést tartsanak. (3) Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munka- feltételekhez. (4) Minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, va- lamint az éves fizetett szabadsághoz. | |
- 30/31 -
| 32. cikk A gyermekmunka tilalma és a fiata- lok munkahelyi védelme Tilos a gyermekek foglalkoztatása. A foglalkoztatás alsó korhatára - a fiatalok számára kedvezőbb szabá- lyok sérelme nélkül és korlátozott ki- vételekkel - nem lehet alacsonyabb, mint a tanköteles kor felső határa. A fiatal munkavállalóknak életko- ruknak megfelelő munkakörülmé- nyeket kell biztosítani, védeni kell őket a gazdasági kizsákmányolással szemben és minden olyan munkától, ami sértheti biztonságukat, egész- ségüket, fizikai, szellemi, erkölcsi és szociális fejlődésüket, vagy össze- ütközésbe kerülhet nevelésükkel, oktatásukkal. 33. cikk A család és a munka (1) A család jogi, gazdasági és szoci- ális védelmet élvez. (2) A család és a munka össze- egyeztetése érdekében mindenkinek joga van a védelemre a gyermek- vállalással összefüggő okból történő elbocsátás ellen, valamint joga van a fizetett szülési és szülői szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyerme- ket fogad örökbe. | XVIII. cikk (1) Gyermekek foglalkoztatása - tes- ti, szellemi és erkölcsi fejlődésüket nem veszélyeztető, törvényben meg- határozott esetek kivételével - tilos. (2) Magyarország külön intézkedé- sekkel biztosítja a fiatalok és a szü- lők munkahelyi védelmét. | |
| 34. cikk A szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás (1) Az Unió, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakor- lat által megállapított szabályokkal összhangban, elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátá- sokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védel- met nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén. (2) Az Unión belül jogszerűen lakó- hellyel rendelkező és tartózkodási helyét jogszerűen megváltoztató minden személy jogosult - az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabá- lyokkal és gyakorlattal összhangban - szociális biztonsági ellátásokra és szociális előnyökre. (3) A társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió - az uniós jog, valamint a nem- zeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhang- ban - elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámo- gatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégsé- ges pénzeszközökkel. | 17. § A Magyar Köztársaság a rászo- rulókról kiterjedt szociális intézke- désekkel gondoskodik. 70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szoci- ális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a meg- élhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. (2) A Magyar Köztársaság az ellátás- hoz való jogot a társadalombiztosí- tás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. A 2011. VI. 15-től hatályos kiegé- szítés: (3) Az ellátáshoz való jog a nyug- ellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Tör- vény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg. Az általános öregségi nyug- díjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkent- hető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség ese- tén megszüntethető. | XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, öz- vegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támoga- tásra jogosult. (2) Magyarország a szociális bizton- ságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intéz- mények és intézkedések rendszeré- vel valósítja meg. (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális in- tézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevé- kenységéhez igazodóan is megálla- píthatja. (4) Magyarország az időskori meg- élhetés biztosítását a társadalmi szo- lidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehető- vé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is meg- állapíthatja. |
- 31/32 -
| 35. cikk Egészségvédelem A nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban megállapított fel- tételek mellett mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez. Valamennyi uniós poli- tika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. | 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. | XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvé- nyesülését Magyarország genetikai- lag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munka- védelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő. |
| 37. cikk Környezetvédelem A magas színvonalú környezetvé- delmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós poli- tikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat. | 18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. | XXI. cikk (1) Magyarország elismeri és érvé- nyesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. (2) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt - törvényben meghatáro- zottak szerint - helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni. (3) Elhelyezés céljából tilos Magyar- ország területére szennyező hulladé- kot behozni. |
| 36. cikk Az általános gazdasági érdekű szol- gáltatásokhoz való hozzáférés Az Unió - a nemzeti jogszabályok- ban és gyakorlatban foglaltak szerint és a Szerződésekkel összhangban - elismeri és tiszteletben tartja az általános gazdasági érdekű szolgál- tatásokhoz való hozzáférést az Unió társadalmi és területi kohéziójának előmozdítása érdekében. | XXII. cikk Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás fel- tételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. | |
| 38. cikk A fogyasztók védelme Az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét. | M) cikk (2) Magyarország biztosítja a tisztes- séges gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait. |
■
JEGYZETEK
[1] J. E. Fossum - A. J. Menéndez: The Constitution's Gift? A Deliberative Democratic Analysis of Constitution Making in the European Union. European Law Journal 2005/4. 390-391. o.
[2] Az elv és az érték közötti különbséghez: Habermas szerint az elvek deontológiai karakterrel rendelkeznek, az értékek pedig teleologikusak, megosztott preferenciákat fejeznek ki. Míg az elv megkövetel (command), addig az érték ajánl (recommend). Az elvek tehát jogi normák, amelyek a jogrend lényegi elemeit rögzítik. Az értékek fokozottan morálisak, olyan normatív céltételezésként foghatók fel, amelyek elérésére érdemes törekedni. Lásd ehhez J. Habermas: Between Facts and Norms. Polity Press, Cambridge 1996. 255. o. és A. von Bogdandy: Doctrine of Principles. Jean Monnet Working Paper Series 9/03.1. NYU School of Law, New York 2003. 10. o.
[3] EUSz. 3(1) cikk: Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása. Kiemelés a szerzőtől.
[4] EUSz. 7(1)-(3). cikk: A Tanács, a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indokolással ellátott javaslata alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket. ... A tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően, az Európai Tanács, miután a kérdéses tagállamot felkérte észrevételei benyújtására, egyhangúlag megállapíthatja, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti a 2. cikkben említett értékeket. ... A Tanács ... minősített többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat. Kiemelés a szerzőtől.
[5] 49. cikk: Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett. . Kiemelés a szerzőtől.
[6] A. von Bogdandy: Founding Principles of EU Law: A Theoretical and Doctrinal Sketch. European Law Journal 2010/2. 106. o.
- 32/33 -
[7] C-402/05. P. és C-415/05. P. sz., Yassin Abdullah Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra az Európai Unió Tanácsa és Az Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2008. szeptember 3-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-6351. o.] 303. pont. "Ugyanakkor e rendelkezések [az EK Szerződésnek a nemzetközi jog közvetlen hatályára és elsőbbségére utaló szabályai, különösen a tagállamok által a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében vállalt kötelezettségek] nem értelmezhetők úgy, mint amelyek lehetővé teszik az eltérést az EUSz. 6. cikk (1) bekezdésében az Unió alapjaként említett, a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elveitől."
[8] Leonard F.M. Besselink: National and constitutional identity before and after Lisbon. Utrecht Law Review 2010/3. 41. o.
[9] Az értékekről bővebben Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris, Budapest 1998, Ádám Antal: Az alkotmányi értékek fejlődési irányairól. Jura 2002/1. 5-20. o.
[10] Ingolf Pernice: The Treaty of Lisbon and Fundamental Rights. In: Stefan Griller - Jacques Ziller (szerk.): The Lisbon Treaty. EU Constitutionalism without a Constitutional Treaty? Springer-Verlag, Wien 2008. 252. o.
[11] Pernice álláspontja szerint az EUSz. 6(1) cikk egyfajta társadalmi szerződésként értékelhető, ugyanis adott politikai közösségben az alapjogok biztosítása és hatékony védelme képezi azt a feltételrendszert, amelynek keretében az egyének hozzájárulnak az intézmények törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalommal való felruházásához, azért, hogy az intézmények e hatalmat felettük a polgárok által alkotott közösség érdekében gyakorolják. Az alapjogok és az általuk kifejezett értékek egyben követendő politikai irányvonalat jelentenek az alkotmányos intézmények számára, és egyben korlátozzák is azokat annak biztosítása érdekében, hogy a polgár szabad és autonóm maradjon a saját közössége tagjaként. Pernice: i. m. 253., 236. o.
[12] Karoline L. Mathisen: The Impact of the Lisbon Treaty, in particular Article 6 TEU, on Member States' obligations with respect to the protection of fundamental rights. University of Luxembourg, Law Working Paper Series, Paper number 2010-01, 29 July 2010. 20. o.
[13] C-188/10 és C-189/10. sz. Aziz Melki (C-188/10) és Sélim Abdeli (C-189/10) egyesített ügyekben 2010. június 22-én hozott ítélet.
[14] Az alkotmányi értékként felfogott szolidaritásnak háromféle iránya (projekciója) ragadható meg: a politikai, a társadalmi és a nemzetek feletti szolidaritás. Bővebben Chronowski Nóra: A szolidaritás az alkotmányi értékek között. In: Tanulmányok Ádám Antal professor emeritus születésének 80. évfordulójára (szerk. Chronowski Nóra - Petrétei József). PTE ÁJK, Pécs 2010. 19-35. o.
[15] European Commission For Democracy Through Law (Venice Commission) Opinion no. 614/2011, Strasbourg 28 March 2011, Opinion on Three Legal Questions Arising in the Process of Drafting the New Constitution of Hungary, lásd a vélemény 21., 25-28., 32. pontjait. A véleményt lásd http://www.venice.coe.int/docs/2011/CDL-AD%282011%29001-e.pdf
[16] Tágabb értelemben a társadalmi szolidaritás mint jogon kívüli ténylegesség alapját képezi a politikai, a szűkebb értelemben vett szociális és a nemzetek feletti szolidaritásnak is.
[17] Vö. Hámor Szilvia: A szolidaritás világától a szép új világig? Esély 2000/3. 3. o. Kardos Gábor szerint: "A szolidaritás alapja, hogy valaki a másik ember helyzetét átérezve egyben támogató cselekvésre is kész. Amikor a kormány a szolidaritásra hivatkozva az adórendszer és a szociális politika segítségével pénzügyi transzfert, újraelosztást hajt végre, mintegy államosítja ezt a készséget. De kénytelen megtenni, mert ha nem, a szükséget szenvedők ellátásában csupán önkéntes, karitatív alapon szerveződő gondoskodás érvényesülhetne. Így viszont nagyon sokan ellátás nélkül maradnának." Kardos Gábor: A szolidaritás határai. Liget - irodalmi és ökológiai folyóirat 2008/3. 95. o.
[18] Takács Albert: A szociális jogok. In: Emberi jogok (szerk. Halmai Gábor - Tóth Gábor Attila). Osiris, Budapest 2003. 803. o.
[19] Peter Baldwin: The Politics of Social Solidarity. Cambridge University Press, Cambridge 1990. 2. o.
[20] Lásd ehhez Chronowski Nóra - Drinóczi Tímea - Kocsis Miklós - Zeller Judit: Az Európai Unió Alapjogi Chartájának magyarázata. In: Osztovits András (szerk.): Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződések magyarázata 1. Complex, Budapest 2011. 525-552. o.
[21] Az Egyesült Királyság és Lengyelország jegyzőkönyvet is csatolt a lisszaboni szerződéshez (lásd 30. jegyzőkönyv - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról). A jegyzőkönyv 1. cikkének (2) bekezdése rögzíti, hogy "...a Charta IV. címében semmi nem keletkeztet Lengyelországra vagy az Egyesült Királyságra alkalmazható, jogilag érvényesíthető jogokat, kivéve, ha Lengyelország vagy az Egyesült Királyság ilyen jogokról nemzeti jogában rendelkezik".
[22] Eibe Riedel: Kapitel IV. Solidarität. In: Jürgen Meyer (Hrsg.): Kommentar zur Charta der Grundrechte der Europäischen Union. Nomos, Baden-Baden 2003. 323. o.; Christopher McCrudden: The Future of the EU Charter of Fundamental Rights. Jean Monnet Working Paper No. 10/01, http://centers.law.nyu.edu/jeanmonnet/papers/01/013001-03.html
[23] Lamm Vanda - Peschka Vilmos (főszerk.) : Jogi lexikon. KJK-KERSZÖV Kiadó, Budapest 1999. 563-564. o.
[24] Balázs Péter: A szolidaritás határai Európában. Esély 2002/2. 5. o.
[25] Alexander Somek: Solidarity Decomposed. Being and time in European citizenship. University of Iowa Legal Studies Research Paper 07-13, 2007 http://ssrn.com/abstract=987346 4. o.
[26] C-70/95. sz., Sodemare SA, Anni Azzurri Holding SpA and Anni Azzurri Rezzato Srl kontra Regione Lombardia ügyben 1997. június 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-3395. o.], 29. pont
[27] Gyulavári Tamás (szerk.): Az Európai Unió szociális dimenziója. Ofa Kht. 2004
[28] Juliane Ottmann: The Concept of Solidarity in National and European Law: The Welfare State and the European Social Model. www.icl-journal.com 2008/1. 43-44. o.
http://www.internationalconstitutionallaw.net/download/23854f4d5cd21d72d92eb3af39f3bb34/Ottmann.pdf
[29] Lásd különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 151. és köv. cikkeit.
[30] Az Európai Szociális Chartában (ESZC) megfogalmazott alapvető szociális és gazdasági jogok összefüggnek az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 22-25. cikkével, továbbá az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának megfelelő - 6-7., 9., 10-11., 15. - cikkeivel. Az ESZC I. része politikai célként, rövid, alanyi jogi megfogalmazásban tartalmazza a szociális jogokat 19 mondatban, II. része pedig az I. részben rögzített célok megvalósítása érdekében szükséges állami kötelezettségvállalásokat írja elő 19 cikkben. Az ESZC 1961 óta jelentősen bővült a következőkkel: Kiegészítő jegyzőkönyv az Európai Szociális Chartához (Strasbourg 1988. május 5.); Módosító jegyzőkönyv az Európai Szociális Chartához (Torino, 1991. október 21.); a Kollektív panaszok rendszerének biztosításáról szóló kiegészítő jegyzőkönyv (Strasbourg 1995. november 9.); és végül a Módosított Európai Szociális Charta (Strasbourg 1996. május 3.). Az ESZC-hez szigorú ellenőrzési rendszer kapcsolódik, amelynek alapját a kétévente megküldendő nemzeti jelentések képezik. Az ellenőrzési mechanizmus keretében képződik az egyezmény esetjoga. Gyulavári Tamás - Könczei
- 33/34 -
György: Európai szociális jog. Az Európai Szociális Karta a szociális jogok fundamentuma. Osiris, Budapest 2000. 2. text. http://disabilityknowledge.org/Masodik-R.pdf 8-10. o.
[31] A munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló Közösségi Chartát 1989-ben fogadta el 11 tagállam. Az Egyesült Királyság elutasítása miatt jogi kötőerő szempontjából ünnepélyes deklaráció maradt. Jelenleg az EUMSz. 151. cikke tartalmaz rá utalást. Az ESZC-hez viszonyítva a leglényegesebb különbség, hogy jogi kötőerő hiányában kikényszerítő-ellenőrző mechanizmussal sem rendelkezik. A dokumentum alapvető szociális jogokat (szabad mozgás, szociális védelem, a nemek közötti megkülönböztetés tilalma, gyülekezési szabadság) és célokat (az élet- és munkakörülmények, a szakmai továbbképzés, az idősek és sérültek támogatásának javítása) tartalmaz, ezek szabályozását azonban elsősorban a tagállamok feladatának és felelősségének tekinti. Gyulavári Tamás: Az Európai Unió szociális dimenziójának története. In: uő. (szerk.): Az Európai Unió szociális dimenziója. Ofa Kht. 2004. 26-27. o.
[32] A Charta szövegét 2000. december 7-én Nizzában deklarálták, jogilag kötelezővé a lisszaboni szerződés hatályba lépésével vált 2009 decemberében. Az Európai Szociális Chartát hazánkban az 1999. évi C. törvény hirdette ki.
[33] Sonnevend szerint: "A társadalmi léptékű szolidaritással kapcsolatban az állam szociális felelőssége az, ami alkotmányi szabályozást nyer. Ebben az összefüggésben két központi jelentőségű alkotmányos elv adhatja a kiindulópontot: az emberi méltóság tiszteletben tartása és védelme, illetve az állampolgári jogegyenlőség elve." Sonnevend Pál: Szolidaritás és jog. http://www.vigilia.hu/1999/9/9909son.html 1-2. o.
[34] 2011-ben a szociális biztonságra vonatkozó alkotmányi rendelkezés módosítása után új (3) bekezdéssel "gazdagodott" a 70/E. §, amely célja szerint a korkedvezménnyel nyugdíjazottak irányába teszi lehetővé a szolidaritás mértékének csökkentését, a szerzett jogok megvonásával is. Lásd ehhez a tanulmányt követő táblázatot.
[35] Ezek egyben a társadalmi igazságosság, illetve a tolerancia (és a társadalmi immunitás) garanciái. A szolidaritás ezekkel az értékekkel szintén összefüggést mutat.
[36] 33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993. 247, 249.
[37] 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 117, 119.
[38] Amennyiben az alkotmány tartalmazná a gazdasági rend alapelveként a szociális piacgazdaság követelményét, vagy a piacgazdasággal összefüggésben - a lengyel alkotmányhoz hasonlóan - a szolidaritás elvét, akkor az alkotmányvédelem során egyértelműen kibontható lenne az igazságos elosztás, a szociális egyensúly, a szubszidiárius állami felelősség mellett az egyéni felelősség és előrelátás követelménye. Lásd ehhez Drinóczi Tímea: Gazdasági alkotmány és gazdasági alapjogok. Dialóg Campus, Budapest-Pécs 2007. 165. o.
[39] 47/2007. (VII. 3.) AB határozat, ABH 2007-I. 620, 637.
[40] "A társadalombiztosítás működőképességének és finanszírozásának biztosítása szükségessé tette a rendszer teljes körű reformját. 1998. január 1-jétől a nyugdíjrendszer vegyes finanszírozású: felosztó-kirovó (társadalombiztosítási nyugdíj) és tőkefedezeti (magánnyugdíj) elemből áll. A változtatás célja, hogy az egyéni felelősség és öngondoskodás követelményeinek és a társadalmi szolidaritás elveinek megfelelően szabályozza a társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyokat." 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998. 82, 87.
[41] "Az Alkotmány 70/E. §-a alkalmazásában a "társadalombiztosítás" fogalma olyan jogilag kötelező tagságon és a tagok kötelező jellegű befizetésén alapuló, pénzbeli és természetbeli szolgáltatásokat egyaránt nyújtó rendszert jelent, amelynek működése jogszabályi előíráson alapul. Vagyis az állam által működtetett társadalombiztosítás olyan ellátórendszer, amely az ember életében bizonyosan vagy nagy valószínűséggel bekövetkező események felmerülése esetén nyújt a hozzájárulás mértékétől függetlenül - a szolidaritás elve alapján - természetbeni ellátásokat, továbbá a befizetés nagyságához igazodóan különböző összegű pénzbeli ellátásokat a biztosítottaknak, akik jövedelmük jogszabályban meghatározott százalékával kötelezően járulnak hozzá a társadalombiztosítási rendszer fenntartásához." 51/2007. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2007-I. 652, 657.
[42] 35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997. 200, 214.
[43] "Az alkotmányosan elfogadható szolidaritási elvből ezért okszerűen következik, hogy az Alkotmány alapján a törvényhozó szabadságában áll a járulékfizetési kötelezettség kiterjesztése minden munkával szerzett, de különböző forrásból származó jövedelemre, azaz arra is, amelyet a biztosítottak másod- vagy harmadfoglalkoztatási, alkalmaztatási, vállalkozói, illetőleg társas vállalkozói jogviszonyukban érnek el. Ha nem így lenne, alkotmányosan nem állna meg az az elv sem, hogy az alacsonyabb jövedelműek - az egészségügyi ellátás keretében - ugyanolyan társadalombiztosítási szolgáltatásokra jogosultak, mint a magasabb járulékfizetést teljesítő biztosítottak. Ha tehát a járulékfizetési kötelezettségnek a további munka- és vállalkozói jogviszonyok keretében szerzett jövedelmekre való kiterjesztéséhez - legalább részben -biztosítási elem is társul, e körben a szolidaritási elv nagyobb arányú figyelembevétele önmagában nem alkotmányellenes." 34/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997. 174, 187.
[44] A százalékos mértékben meghatározott járulékok a szolidaritás elvének megfelelően a nagyobb jövedelemmel rendelkezőkre nagyobb terhet telepítenek, mint a kisebb jövedelműekre, vagy jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezőkre; a természetbeni egészségbiztosítási ellátások minősége azonban a befizetett járulék mértékétől független. 197/B/2002. AB határozat, ABH 2007. 1389, 1394-1395.
[45] 8/2010. (I. 28.) AB határozat, Magyar Közlöny 2010. 10. sz.
[46] A szolidaritás elvére hivatkozás csak a kormányzati kommunikációban (kampányban) jelent meg, ez azonban alkotmányjogilag kevéssé releváns. Értékelés nélkül idézve: "A lakosság leggazdagabb 5 százalékát érintő vagyonadó bevezetése helyes és igazságos, mert az arányos közteherviselést, a szolidaritás elvét erősíti."
http://www.kormanyszovivo.hu/news/show/news_2954?lang=hu (2010.02.05.)
[47] Lásd 184/2010. (X. 28.) AB határozat, ABK 2010/10. 1161.; 37/2011. (V. 10.) AB határozat, ABK 2011/5. Bíztató viszont, hogy a második különadó-döntésben a szolidáris érzés legalább felfedezhető: "A különadó nem teszi lehetővé az egyéni körülmények igazságos és méltányos mérlegelését, visszaható szabályai differenciálatlanul - az említett két kivétellel - mindenkire vonatkoznak. Nem veszi figyelembe az adózók széles körét érintő, olyan köztudomású objektív körülményeket sem - pl. a gazdasági válság, katasztrófahelyzetek stb. - melyek hátrányosan befolyásolják a magánszemélyek körülményeit." Lásd a határozat III.4.2.5. pontját.
[48] A Charta rendelkezéseinek az értelmezéséhez lásd: Chronowski - Drinóczi - Kocsis - Zeller: i. m. 527-552. o. Az Alaptörvény vizsgált rendelkezéseit lásd a tanulmányt követő táblázatban.
[49] A munkavégzés munkáltató által történő megakadályozása a munkaharc eszközeként.
[50] Lásd pl. Ulrich Zachert: Die Arbeitnehmergrundrechte in einer Europäischen Grundrechtcharta. Neue Zeitschrift für Arbeitsrecht 2001. 1045., Riedel: i. m. 353.
[51] Commentary of the Charter of Fundamental Rights of the European Union by EU Network of Independent Experts on Fundamental Rights 2006. 240-243. o. http://www.feantsa.org/files/housing_rights/Instruments_and_mechanisms_relating_to_the_right_to_housing/EU/network_commentary_eucharter.pdf
[52] National Union of Belgian Police v Belgium, Judgment of 27 October 1975, Series A no. 19, p. 15
- 34/35 -
[53] www.europarl.europa.eu/comparl/libe/elsj/charter/art27/default_en.htm
[54] Az üzemi tanácsokról szóló 94/45/EK irányelv 2. cikke értelmében. A Tanács 94/45/EK irányelve (1994. szeptember 22.) az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról
[55] Lásd ehhez a 8/2011. (II. 18.) AB határozatot, ABK 2011/2. 68., amely szerint alkotmánysértő az indokolás nélküli elbocsátás a közszférában (mivel sérti a munkához, valamint az emberi méltósághoz való jogot és a tisztességes eljárás követelményeit).
[56] Riedel: i. m. 364. o.
[57] Büker v. Turkey, Judgment of 24 October 2000, no. 29921/96
[58] C-220/02. sz., Österreichischer Gewerkschaftsbund, Gewerkschaft der Privatangestellten kontra Wirtschaftskammer Österreich ügyben 2004. június 8-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-5907. o.]
[59] C-320/01. sz., Wiebke Busch kontra Klinikum Neustadt GmbH & Co. Betriebs-KG ügyben 2003. február 27-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-2041. o.]
[60] C-342/01. sz., María Paz Merino Gómez kontra Continental Industrias del Caucho SA ügyben 2004. március 18-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-2605. o.]
[61] Magyarázatok az Alapjogi Chartához (HL C 303., 2007.12.14., 17. o.)
[62] C-372/04. sz., The Queen, Yvonne Watts kérelme alapján kontra Bedford Primary Care Trust és Secretary of State for Health ügyben 2006. május 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-4325. o.], 92. pont
[63] Alapjogot a fogyasztóvédelemmel összefüggésben a nemzetközi egyezmények sem tartalmaznak, és az a néhány tagállami alkotmány, amely említi, inkább állami kötelességként határozza meg azt. Csak a portugál alkotmány 52. cikke határozza meg a fogyasztók jogát a jó minőségű árukhoz, szolgáltatásokhoz, az információhoz és útmutatáshoz, az egészségük, biztonságuk és gazdasági érdekeik védelméhez, továbbá sérelem esetén a jogot a kártérítéshez. Lásd bővebben Bencsik András: A fogyasztóvédelem helye, szerepe a jogállamban. Collega 2009/1-2. 9-10. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
