A Kodifikációs Főbizottság 2003 elején közzétette az új Polgári Törvénykönyv módosított Koncepcióját, a 2002. novemberi (II) változatot, amely a 2001. évi (I) változatnak a szakmai viták eredményeit hasznosító, átdolgozott formája. Elkezdődött időközben a normaszövegre vonatkozó első javaslatok kidolgozása is, közöttük 2003 májusában elkészült Lábady Tamás indokolással ellátott előtervezete (III) a deliktuális felelősségi jog reformjára.
A Koncepcióban arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy melyek azok a "vezérlő elvek", az a "filozófia", melyek mentén létre fog jönni az új kódex. A tudományos viták már a kilencvenes évek elején (Jogászegyleti értekezések, Siófok, 1994) méltán mutattak rá arra, hogy új kódexet kell létrehozni. Megmutatkozott ugyanis, hogy a számos módosítás nem tudja áthidalni a korábbi, nem piacgazdálkodási rendszerben meghozott (1959. évi IV. tv.) Ptk.-ban megmaradt "nyomokat", hiányosságokat, sőt joghézagokat. Új, a piacgazdálkodási rendszernek megfelelő követelményeknek megfelelő törvénykönyvre van szükség. Az újra-kodifikálási határozat meghozatalára végül 1998-ban kerül sor. Addig, a Ptk. számos újabb módosításon, bővítésen "esett át". Az új rendelkezések közül jelentősek pl. az alapítványokkal, a zálogjoggal kapcsolatos bővítések. Miután 1998-ban a kormányhatározat létrehozza a Kodifikációs Főbizottságot azzal a feladattal, hogy elkészítse az új Ptk. tervezetét, jogos volt az a tudományos körökben (1998, POT, Miskolc, Harmathy) feltett kérdés, miből kell kiindulni, mely "filozófiából." A válasz (Vékás) a következő kodifikációs elveket helyezte előtérbe: a szociális piacgazdálkodás, a monista elv, könyves szerkezet. A monista elv, melyet a polgári jogászok többsége támogat, terjedelme tekintetében kételyeket ébresztett. Kezdeti értelmezés szerint ugyanis a kereskedelmi jog mind státusjogi (Gt. 1988., 1997.), mind dinamikus részét (egyes "kereskedelmi" szerződések) egyaránt inkorporálni kell. Csupán később, a kodifikációs irodalom mentén alakult ki a jelenleg uralkodó álláspont, mely szerint a monista elv csupán a "kereskedelmi jogi szerződések" és a "kötelmi jogi szerződések", vagyis a kötelmi jog dinamikus (szerződési jogi) részének inkorporációjára vonatkozik. Marad tehát az önálló, de a Ptk.-val összehangolt Gt. A Gt.-nek, abban az esetben, ha "kívül marad" a Ptk.-ból, mindenképpen összhangban kell állnia a Ptk. jogalanyokra (személyekre) vonatkozó általános rendelkezéseivel.
Ugyanakkor indokoltan szélesebb körben is meghirdetést nyert az inkorporáció elve, vagyis a partikuláris törvények és meglevő részkódexek vagy teljes (mint pl. Csjt.), vagy részleges (mint Mjt., különösen munkaszerződésre és szolgálati szerződésre vonatkozó részének, esetleg a kollektív szerződések alaprendelkezései) szerves beiktatásának irányvétele, mégpedig a könyves szerkezet (a holland Ptk. /1992.) példájának nyomán.
A helyes válaszutat kereső és meghatározó kodifikációs elvek közül, minősítésük szerint, egyesek tisztán jogtechnikai, mások pedig jogalkotási-jogfilozófiai kiinduló pontok. A kiindulásként megszabott kodifikációs irányelvek mögött csak részben adódott válasz a jogügylettan vonzatában felmerülő pozitivizmus és történeti iskola, az akarati és nyilatkozati doktrína, a konszenzualiz-mus és formalizmus ellentétpárjainak dilemmáira. Ez talán azért van, mert a meghirdetett kodifikációs irányelvek, habár teljesen új kodifikációt jeleznek, mégis, végül is a kontinuitás elvét hirdették meg. Tehát paradox módon azt, hogy mégis a fennálló Ptk.-ból kell kiindulni. Azt kell "új ruhába" öltöztetni. Ilyetén tehát nincs is szükség a kodifikációs technikai elvek mellett, kifejezett "filozófiai elvekre". Nyilvánvaló, hogy a legtágabban vett gazdasági liberalizmust nem kell követni. Csupán példaszerűen utalva, már a XIX-XX. század fordulóján, tehát régtől kialakult a magántulajdon "szociális" funkciója. Ennek kifejezése azonban nem kimondottan a polgári kódex útján történik, hanem mondjuk az adózási jogszabályok útján. Ugyanakkor nem kell, hogy "a szociális elv" örve alatt, "intervenciós" normákkal átszőtt kodifikációra kerüljön sor, mert éppen az imperatív normákkal átszőtt volt kódexből kell "kilábalni". A szociális elvet nem a polgári jogi kódexnek kell megoldania. Az a résztörvénykezés dolga lenne. Egyébként is a polgári kódex a maga nemében a mellérendeltséget veszi figyelembe, tehát a jogegyenlőséget és a méltányosságot, továbbá a jóhiszemet és a jószokásokat. Ott, ahol ezek az elvek valamilyen oknál fogva "hiányoznak", mert a felek eleve nem egyenlőek, a kódex a "gyengébb fél" kiegyenlítését célzó normákat kell, hogy tartalmazzon. Például amennyiben az általános ügyletkötési feltételek megszabása folyamán a feltételeket megszabó fél monopolhelyzetével való visszaélés útján a másik félre nézve kifejezetten előnytelen klauzulákat alkalmaz, lehetővé kell tenni, hogy a másik fél a szerződés megkötése után, csupán rá vonatkozó érvénnyel igényelhesse az előnytelen klauzulák polgári perben történő (részleges) semmissé nyilvánítását. A Treu und Glauben "folytatásaként" érvényre kell juttatni a clausula rebus sic stantibust, azaz a megváltozott körülményeket. A visszterhes szerződéseknél laesio enromist v. felén túli sérelmet (szolgáltatások feltűnő aránytalansága). Kérdés, hogy hogyan, úgy ahogyan erről a jelenlegi Ptk. szól, objektív vagy szubjektív változatában, tehát figyelembe véve azt, hogy az értékaránytalanság a felek tévedése alapján jött létre. Vagy pl. a károkozási kötelemnél a károsult, a gyengébb fél fokozott védelme céljából méltán javasol a Koncepció teljes kártérítési felelősséget. Elvben tehát a polgári jog eleve "szociális". Kérdés, hogy miként érvényesíthető a jogegyenlőségre irányuló Ptk. tényleges monopóliumok ellenében való "fellépése". Az ún. antimonopolisztikus törvényhozás alaprendelkezésének szükségéről van szó. Olyan rendelkezésről, mely a faktikus (tényleges) monopólimmal (pl. kartell) szemben érvényesíti a konkurencia elvét. A monopólium ugyanis ágazati szinten piaci erőfölényt jelent, ami a fogyasztó, az állampolgár érdekeit, választási jogát, pontosabban fogyasztói érdekeit szűkítheti le. Ilyen jelenségek a piacgazdálkodásban is előfordulhatnak. (Leegyszerűsítve: gazdasági erőfölényben levő vállalkozás "bekebelezi" konkurensét). Ennek megoldása a versenytörvényben van, adott esetben akár a monopóliumot fokozott adóval terhelő pénzügyi törvénykezésben. A magyar jogban a versenytörvény harmonizáltnak tekinthető, amely, mint más jogrendszerben is, a polgári jogi különleges törvénykezés joganyagába tartozik. Kérdés azonban, hogy a Ptk. elvi, alapelvi szinten ki kell-e mondja a monopolszerződések (a piacon kizárólagos eladói vagy vevői jogosultságok megszerzésének tilalmát) vagy a törvényes monopólummal való visszaélés tilalmát. A klasszikus kellék- és jogszavatosság, valamint modern folyományai, a fogyasztóvédelem, továbbá a deliktuális jogban a méltányosságon alapuló felelősség és más jogintézmények is valamilyen módon a "szociális", talán helyesebben a jogegyenlőségi és méltányossági elvet követik. A szűkebb értelemben vett "szociális elv" azonban a ma már külön jogágat képező egészség-, nyugdíj- és egyéb társadalombiztosítási jogban juthat érvényre. Talán a Ptk. filozófiájába inkább tartozik, tartozhatna a "morális" elv. Ezek között nyilván a jóhiszeműség és tisztesség elve, mely a hatályos Ptk. bevezető rendelkezéseiben foglal helyet. Ennek az elvnek a megsértését, adott jogsértéstípushoz mért jogkövetkezményeit adott jogintézménynél kellene operacionalizálni. Pl. a megváltozott körülmények esetén igényelt szerződésmódosítás intézményénél semmisnek kellene tekinteni azt a kaluzulát, amely ellentétben a jóhiszeműség követelményével kizárja e klauzula (klauzula rebus sic stantibus) adta felbontási lehetőséget. Kérdés, hogy a szerződéskötési szabadságot csupán mint a szerződési jog alaprendelkezését kellene tekinteni, vagy ezt onnét ki kellene emelni és az egész polgári jogra érvényes alapelvi szintre kellene helyezni. Természetesen itt is a morális elvet is érvényesítő "közrend" és a jószokások, valamint a kényszerítő jogszabályok szokásos korlátozásával. Az alapelvek mentén meg kellene szüntetni a jelenlegi joggal való visszaélés tilalmának (más, többé-kevésbé azonos jelentéstartalmú megnevezéssel: a törvénykerülés, agere in frau-dem legis et agere in fraudem partis) kettős megfogalmazását. Tehát abból az egységes követelményből kellene kiindulni, hogy a polgári jogalanyok alanyai jogaikat rendeltetésükkel összhangban gyakorolják. Az agere in fraudem legis alapelvi szinten más, mint a kényszerítő jogszabályok megkerülésének, vagy a polgári jogviszony joggal védett érdekének megkerülésének, érvényesítésének akadályozásának objektív tilalma. A szankciók általában az egyes jogintézmények mentén találhatók meg, vagy kifejezetten a törvénykerülésre vonatkozóan vagy értelemszerűen. Pl. kerülő szerződés esetén a törvénykerülő szerződés semmisége. Egyazon tárgyra vonatkozó színlelt és palástolt szerkezetű szerződések esetén a színlelt szerződés semmissége és a palástolt szerződés összes jogkövetkezményekkel járó érvényre juttatása, beleértve a megkerült kedvezőtlen normának alkalmazását. Kérdés, hogy legyenek-e csupán "bevezető rendelkezések", mint a hatályos Ptk.-ban, vagy szükség volna az alapelvekre, amelyek az egész polgári joganyagra általános érvénnyel bírnának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
