Március végén a Complex Kiadónál egy nagyon nagy jelentőségű, de ugyanakkor több szempontból is rendhagyó jogi szakkönyv jelent meg "Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez" címmel. Rendhagyó egyrészt a mű tartalma, amely magának az új kódexnek a Szerzők által javasolt tervezete, valamint annak igen részletesen kidolgozott indokolása. Másrészt rendhagyó maga a forma is, hiszen az utóbbi évtizedek kodifikációs gyakorlatában nem nagyon találhatunk arra példát, hogy egy kódex szakmai javaslata magántervezetként, magán kiadásban könyv formájában jelent volna meg. E könyvre különösen igaz az a közismert mondás, hogy "a könyveknek megvan a maguk sorsa" ("Habent sua fata libelli"). E műnek ugyanis különös előélete van, amely szorosan összefügg az új Ptk. 10 éve folyó kodifikációjával. E könyv létrejöttét a kodifikáció menetében bekövetkezett különös fordulat váltotta ki. Az történt ugyanis, hogy a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által készített és szakmai vitára bocsátott Vitatervezetnek az igen jelentős számú és súlyú szakmai észrevételek alapján történő átdolgozását - a Kormánykabinet döntése alapján - 2007. szeptember elejétől már nem a Szerkesztőbizottság végezhette el, hanem a kódex előkészítésének a folytatását az igazságügyi tárca vette át. Vékás Lajos, a Kodifikációs Főbizottság elnöke ekkor határozta el, hogy a Vitatervezet normaszövegének és indokolásának a szerzőivel - valamint további szerzők bevonásával - a szakmai észrevételek alapján maguk is átdolgozzák a Vitatervezetet és azt könyv formájában megjelentetik.
A készülő új Polgári Törvénykönyv tervezetének jelenleg tehát két változata létezik: magántervezetnek számító Szakértői Javaslat, amely egy lezárt, befejezett mű, és a hivatalos tárca javaslat, amely minden bizonnyal számos változáson megy majd még keresztül. Ez a két tervezet nem független egymástól, hiszen mindkettőnek a Vitatervezet és az arra érkezett szakmai észrevételek képezik az alapját, kidolgozott szakmai indokolása viszont csak a magántervezetnek van. A két tervezet között természetesen számos tartalmi eltérés lelhető fel. A Szakértői Javaslat előnye, hogy ez egy koherens alkotás, amelyet a tiszta szakmaiság jellemez, hiszen Szerzőit minden külső körülménytől mentesen csak az elfogulatlan szakmai meggyőződésük vezette és esetenként a Koncepciótól és a Tematikától vagy akár a már elfogadott törvényektől is eltérhettek. Ugyanakkor a Szerzőknek szükségképpen nélkülözniük kellett a hivatalos közigazgatási egyeztetés során beérkezett hasznos szakmai észrevételeket. A hivatalos tervezetnek viszont éppen ezeknek a szakmai észrevételeknek a befogadása vált az előnyére, miközben persze különböző lobbi- és tárca érdekek is szükségképpen érvényre jutottak.
Úgy gondolom, hogy tervezetből lehet ugyan kettő, magánjogi kodifikáció azonban csak egy van és az Országgyűlés elé is csak egyetlen törvényjavaslat vihető. A jelenlegi két szövegváltozatnak tehát szükségképpen össze kell nőnie és egységes egészet kell alkotnia mire az Országgyűlés elé kerül. Erre van is reális esély, hiszen az igazságügyi tárca is nyitottnak mutatkozik a Szakértői Javaslatban megjelenő szakmai értékek hasznosítására, maga Vékás Lajos pedig a mű előszavában kifejezetten abban jelölte meg a Szakértői Javaslat közzétételének legfőbb célját, hogy az "a lehető legtöbb kérdésben jótékonyan befolyásolja a törvényhozás menetét." A Szakértői Javaslat még időben került közzétételre ahhoz, hogy - a kodifikáció hivatalos időbeli ütemezését is figyelembe véve - megfelelően hasznosítható legyen a törvényhozás folyamatában.
A Szakértői Javaslat tudományos és szakmai értéke felbecsülhetetlen, annak kidolgozásában Szerzőként a polgári jog tudományának legkiválóbb művelői, valamint kimagasló tudású gyakorló jogászok vettek részt. A kötetet 19 Szerző jegyzi, e műnek azonban rajtuk kívül valójában még nagyon sok "szerzője" van. Bizonyos értelemben ugyanis szerzőknek tekinthetők mindazok, akik az elmúlt 10 év alatt valamilyen szinten (munkabizottságok tagjaiként, tanulmányok készítőiként stb.) részt vettek a kodifikációban, továbbá mindazok a bírák, ügyészek, ügyvédek, egyetemi oktatók és más jogászok akik a szakmai viták során észrevételeikkel, javaslataikkal járultak hozzá ehhez a hatalmas munkához.
E mű igazi értéke természetesen a kimagasló szakmai minőségében rejlik, de azért mennyiségi, terjedelmi mutatói is impozánsak, hiszen ilyen méretű kodifikációs munka közel 50 éve - a hatályos Ptk. megalkotása óta - nem készült Magyarországon. A munka méreteit illusztrálandó: a Javaslat összesen 1557 §-ból áll, ami jóval több, mint a duplája a hatályos Ptk. §-ainak. Az indokolást is tartalmazó könyv terjedelme közel 1200 oldal.
A Javaslat magas szakmai színvonalának a garanciája, hogy kitűnő arányérzékkel merít több "tiszta forrás"-ból. Így:
- bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból, anélkül azonban, hogy elkötelezné magát egyetlen külföldi modell mellett is;
- azokon a területeken, ahol az indokolt, a szükséges mértékben figyelembe veszi az Európai Unió jogalkotását;
- különösen a szerződési jog területén felhasználja a nemzetközi jogalkotás eredményeit (Bécsi Vételi Egyezmény; Unidroit Alapelvek; Európai Szerződési Jogi Alapelvek);
- (és végül de nem utolsó sorban): beépíti a kódexbe a Ptk. több évtizedes bírói gyakorlatából a Legfelsőbb Bíróság arra érdemes elvi iránymutatásait.
Gyakorló jogászként nagyra értékelem a Javaslatnak azt a szemléletét, hogy nem törekszik a mindenáron való változtatásra, hanem alapvetően az élő jogból indul ki és azon csak ott és annyiban kíván változtatni, ahol és amennyiben azt a gazdasági és társadalmi viszonyok mai követelményei elengedhetetlenül szükségessé teszik. A Javaslat tehát - az általános indokolásban is kinyilvánítottan - még akkor is a létező jogot választja, ha az újító megoldások egyébként helyesek lennének de a jogrendszerben, a társadalomban aránytalan megrázkódtatásokat okoznának.
A Javaslat a polgári jog által szabályozandó életviszonyok lehető legszélesebb körét magában a kódexben kívánja szabályozni. Ugyanakkor - nagyon helyesen - abból indul ki, hogy a törvénykönyv tartalmi határait csak addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai (az egységbe foglalt normák módszerbeli homogenitása, a terminológiai egység) érvényesülnek és megkönnyítik a jogalkalmazást. Azon természetesen már lehet vitatkozni, hogy ugyanezen elv alapján ki hol tartja meghúzhatónak a kódex tartalmi határait. A családjogi joganyag törvénykönyvbe való beépítésének az indokoltsága úgy gondolom vitán felül áll. Nem vagyok viszont ugyanerről meggyőződve a társasági jog esetében. A Szakértői Javaslat legnagyobb meglepetése és újdonsága az eredeti Vitatervezethez képest ugyanis az, hogy 228 paragrafus terjedelemben beépíti a Személyek Könyvbe a gazdasági társaságok szabályozását. Erről a kérdésről a kodifikáció korábbi szakaszában éveken keresztül folytak szakmai viták, és készültek különféle tanulmányok. A kérdést a Koncepció sem döntötte el, hanem csak azt rögzítette, hogy: "A gazdasági társaságok szabályozási sajátosságai (közjogi és magánjogi normák vegyülése, kógencia a részvénytársaságoknál stb.) miatt a társasági jog és az új Ptk. viszonya a Gt. novelláris felülvizsgálata során határozható meg." Amint az köztudott ezt követően megalkotásra került a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény és ennek megfelelően eredetileg a Vitatervezet sem kívánta a társasági jog anyagát a kódexbe integrálni. A magántervezet szakmai szabadsága viszont erre most lehetőséget adott. A társasági jog egyik legkitűnőbb hazai elméleti művelője által készített társasági jogi rész szakmai kvalitásai elvitathatatlanok, az indokolás pedig meggyőzően érvel amellett, hogy miért indokolt a gazdasági társaságokat a polgári jog keretében szabályozni. Sajnos e cikk keretei nem nyújtanak lehetőséget az érvek és ellenérvek részletes ütköztetésére, ezért most csak annak a sommás véleményemnek tudok hangot adni, hogy a szakmai érvektől függetlenül a 2006. évi Gt. elfogadása folytán ma már nem látok reális lehetőséget a társasági joganyag Ptk.-ba való beemelésére. Ezáltal ugyanis a Szakértői Javaslat éppen azzal az előzőekben említett saját elvi szempontjával kerülne szembe, amely szerint még a különben helyes újító megoldások sem fogadhatók el akkor, ha azok a jogrendszerben és társadalomban aránytalan megrázkódtatásokat okoznának. A jogkereső közönség számára véleményem szerint elfogadhatatlan lenne, ha ilyen viszonylag rövid időn belül megint új társasági jog szabályozással kellene szemben találnia magát. Márpedig a Javaslat nem csak a megszövegezését illetően lenne új szabályozásnak tekinthető a hatályos Gt.-hez képest, hanem nagyon sok tartalmi kérdésben is jelentős változtatást jelentene. Csak néhány ezek közül:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
