Dr. Papp Tekla: A timesharing-szerződés speciális jellemzői1 I. (CH, 2010/9., 5-7. o., 10-11. o.)

A timesharing-szerződés definíciója alapján bontom ki e kontraktus szerződésrendszer-jellegét, tipizálhatóságát, közvetlen és közvetett tárgyát, majd ezeket az elemzéseket illesztem európai keretbe és vizsgálódásom végén, de lege ferenda javaslatokat teszek e megállapodás jövőbeli szabályozására.

I.

A timesharing-szerződés az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződés, amely alapján a fogyasztó a vállalkozástól ellenérték fejében közvetlenül vagy közvetve, legalább hároméves időtartamra jogot szerez egy vagy több ingatlan ismétlődő, meghatározott időtartamú üdülési vagy lakáscélú használatára.2 A kontraktus keretében a fogyasztó

- meghatározott célú (üdülési/lakás) használati jogot szerez, három évre (illetve annál hosszabb, de mindig határozott időtartamra),

- az év egy előre megállapított időszakában (pl. egy hétre, vagy 10 napra), évenként visszatérő jelleggel (általában ugyanakkor ugyanoda ugyanannyi időre, azaz minden év ugyanazon hónapjának azonos napjaira a meghatározott hotelba),

- egy vagy több épület (pl. szálloda) és helyiségei, kiegészítő jellegű tartozékai (pl. uszoda, teniszpálya, szauna etc.) felett,

- az ingatlan tulajdonosától (ez lehet a vállalkozás is) közvetlenül, illetve közvetve az értékesítőtől (ha nem azonos az ingatlan tulajdonosával), vagy viszonteladási ügynök(ség)től (RDO - Resort Development Organisation - tagsággal rendelkező, másodlagos értékesítéssel foglalkozó cég).3

A timesharing-megállapodás szabályozási keretébe nemcsak egy speciális célú és gyakorolhatóságú használati jog szerzése tartozik, hanem a timeshare átruházása és gyakorlásának átengedése is. A times-hare átruházása kétféle lehet

- egyrészt a fogyasztónak lehetősége van arra, hogy a vállalkozás által működtetett "timeshare-börzén" átváltsa a használati jogát: más fogyasztóval elcserélje használati jogát, hogy ugyanott, de máskor, vagy máshol, de ugyanakkor, vagy máshol és máskor gyakorolhassa a továbbiakban a vállalkozás ingatlanán a timeshare-t (azaz a kontraktus közvetett tárgya kölcsönös átruházásra kerül két fogyasztó között),

- másrészt a fogyasztó engedményezés révén megválhat a szerződéstől, és így a használati jog szerzőjének pozíciójában alanycsere következik be. A timeshare gyakorlásának átengedése alatt a timeshare konvertálását kell érteni: a timeshare-rel foglalkozó csereszervezet klubtagjai használati joguk értékének megfelelően válogathatnak az adott szervezet üdülési jogai között (azaz a megszerzett használati jog jellege, értéke, - és általában - időtartama nem, csak igénybevételének helye változik).

Amennyiben a timesharing-megállapodás nemcsak a timeshare megszerzésére irányul, hanem a gyakorlás átengedése és a jog átruházása is a kontraktus tartalmát képezi, akkor ez egymással össze

függő több szerződés keretében oldható meg, a timesharing-szerződés mint szerződésrendszer jelenik meg. A szerződésrendszer legegyszerűbb variációja a következőképpen épülhet fel:

- a timeshare-t értékesítő cég adásvételi szerződéssel telket vásárol, majd építési szerződés alapján egy vállalkozással felépítteti a szállodát (üdülőt) és a hozzá kapcsolódó létesítményeket;

- ezt követően megteremti a timeshare-értékesítés hátterét: csereszervezet tagjává válik, kiegészítő szolgáltatásokat (utazás, biztosítás) nyújtó vállalkozással és másodlagos értékesítőkkel szerződik (így lesz biztosítva a timeshare konvertálhatósága és átruházhatósága);

- a vállalkozás a saját tevékenységét segítő célokra (pl. az ingatlan üzemeltetése, karbantartása, vagy reklámozás, pénzügyi adminisztráció végett) más vállalkozásokkal is megállapodásokat köt;

- legvégül kerül sor az alapszerződés megkötésére a fogyasztóval, amelynek révén az a speciális használati jogot meg tudja szerezni; áttekinthetően lásd a következő oldalon lévő ábrát.

A rajz alapján megállapítható, hogy a timesharing-szerződés specialitása megjelenik

- egyrészt a megszerezhető használati jog különleges jellegzetességeiben,

- másrészt a megszerzett használati jog gyakorlása és az azzal való rendelkezés köré épülő szerződésrendszerben,

- harmadrészt a szerződésrendszer keretében a fogyasztó számára igénybe vehető egyéb (utazási, üdülési) szolgáltatásokban.

II.

A szerződések tipizálásának az alkalmazandó jog eldöntése szempontjából van fontos szerepe. A magánjogi kontraktusok két nagy csoportra: nevesített és nevesítetlen megállapodásokra bonthatók; a nevesített szerződésfajtán belül tipikus és atipikus, a nevesítetlen típusúak között vegyes és de facto innominát szerződések különböztethetőek meg.4

A timesharing-szerződés

- nem tipikus szerződés, mert speciális, nem Ptk.-beli használati jogot és szerződéskomplexumot szabályoz;

- nem vegyes szerződés, mert annak egyik kategóriájába (típusegyesítő, típuskombinációs, sajátos szolgáltatásra irányuló) sem sorolható, a vegyes szerződésekhez képest több (az említett alfajok ötvözése) és más (az említett altípusokba besorolhatatlanság), önálló, sui generis megállapodás; - nem de facto innominát szerződés, mert nem egyszeri, egyedi, kivételes és normatív szabályozás nélküli jogviszonyt fed le.5

A timesharing-szerződés az atipikus szerződések körébe tartozik, mert rendelkezik e kontraktusok csoportismérveivel. Így jellemző rá, hogy

a) a Ptk. "Egyes szerződések" (Negyedik rész, III. cím) részében nem található, nem sorolható az itt nevesített szerződéstípusokba;

b) a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján, a típusszabadság értelmében, de a jogszabályba ütközés tilalmának betartásával köthető és a szerződések általános szabályai (Ptk., Negyedik rész, I. cím) erre a megállapodásra is irányadóak;

c) idegen eredetű neve van, melynek magyar megfelelője (ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződés) nem a legkönnyebben, legegyszerűbben kezelhető kifejezés;

d) magyarországi szabályainak kialakulásánál és kialakításánál fontos szerepe volt a külföldi gyakorlati és jogalkotási mintáknak, valamint a hazai szokásoknak (lásd: üdülőszövetkezet);

e) a kormányrendeleti szinten szabályozott atipikus szerződések egyike;

f) az európai jogfejlődésben megfigyelhető jogegységesítési törekvések érintették: egyrészt a 2008/122/EK irányelv a maximum harmonizáció jegyében fogyasztóvédelmi szempontból szabályozza, másrészt a DCFR (Draft Common Frame of Reference)6 - az egységes európai magánjog kidolgozásainak alapjait nyújtó közös referenciakeret vázlata - a szerződések közös szabályain belül az elállási jogra vonatkozó rendelkezések között tér ki a timesharing-szerződésre ("right to use immovable property");

g) jogszabályi előírásoknak megfelelően írásba kell foglalni; nem feltétlenül érvényességi kellékként, inkább biztonsági (a fogyasztó védelme), bizo-nyíthatósági okokból;