A Királyi Közjegyzők Közlönye 1941. évi 6. számában ifj. Paár Lajos dr. királyi közjegyző "Ellentétek a bírói gyakorlat és a népszokás közt" címmel tanulmányt publikált, amelynek első mondata a következő:
"Sokszor szinte bámulatba ejtő egy-egy értelmes magyar parasztembernek vagy az egész vidék népének az a józan ítélőképessége, tájékozottsága és jogérzéke, amellyel életviszonyaival járó jogi helyzeteket felfogja, átérti és majdnem hibátlanul tudja alkalmazni jogunk szabályaihoz."
Bizonyára 1941-ben is voltak és manapság is vannak olyan kivételes intellektusú "magyar parasztemberek", akikről a szerző beszél. Vélhetően nem tévedünk nagyot, ha ezzel szemben azt állítjuk, hogy az átlag magyar emberek öröklési jogi ismeretei megrekedtek a leszármazói öröklés legelemibb szabályainál.
A törvényes öröklésnél lényegesen bonyolultabb jogintézmény - mint pl. az osztályrabocsátás, vagy az osztályos egyezség - megértése és "hibátlan alkalmazása" az emberek túlnyomó többségének komoly problémát okoz.
Igazolja ezt az állítást az általam végzett egyszerű felmérés is. Véletlenszerűen kiválasztva megkérdeztem 100 embert arról, hogy tudják-e, mi az osztályrabocsátás.
A felméréssel kapcsolatban tudományos igényt nem támasztottam, ezért helyes válasznak tekintettem már azt is, ha a megkérdezett az öröklési jog körébe helyezte el a jogintézményt.
A 100 megkérdezettből 14 fő (14%) tudta, hogy az osztályrabocsátás öröklési jogi természetű, 86 fő (86%) vagy passzolt, vagy értékelhetetlen választ adott.
A dolgozat tárgyát képező jogintézményekkel kapcsolatos általános tájékozatlanságot igazolja az a tény is, hogy az osztályrabocsátás tárgyszóra rákeresve az OptiJus döntvénytárban mindössze 23 darab, a Complex döntvénytárban pedig mindössze 4 darab jogeset található.
Az eseti döntések meglepően alacsony száma arra utal, hogy az emberek túlnyomó többsége még annyira sem ismeri a jogintézményeket, hogy jogvitát kezdeményezzen velük kapcsolatban.
- 92/93 -
Márpedig ilyen természetű viták valójában tömegesen előfordulnak. Ha a Tisztelt Olvasó egy kicsit érdeklődik, kiderül, hogy alig van olyan család, amelynek leszármazói között nem lenne feszültség, sőt gyakran halálig tartó viszály azért, mert egyes leszármazók úgy érzik, velük szemben a szülői hagyaték felosztása során igazságtalanság történt
Az osztályrabocsátás és az osztályos egyezség pontosan ezeket a sérelmeket hivatott feloldani a leszármazók közötti egyenlőség és a testvéri szolidaritás elvei alapján. Ezek a nemes elvek viszont csak akkor tudnak érvényesülni, ha az érintett szülők és leszármazóik ismerik a két jogintézményt, legalább olyan mélységben, ahogy a jelen írás azokat megkísérli feltárni.
Az osztályrabocsátás és az osztályos egyezség mellett van egy harmadik öröklésjogi fogalom, a hagyatéki osztály, ami ugyan nem tárgya a dolgozatnak, de amit az előző két fogalomtól el kell határolni, már csak az elnevezés hasonlósága miatt is.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a hagyatéki osztály fogalmát az alábbiak szerint határozza meg.
7:92. § (Az örököstársak jogállása)
(1) Több örököst a hagyaték felosztása (a továbbiakban: hagyatéki osztály) előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon.
(2) Az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a hagyatéki osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére érvényesíthető, és az adós csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet.
(3) Az örököstársak közössége a hagyatéki osztállyal szűnik meg. A hagyatéki osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti; a hagyatéki osztályra - ha a végintézkedés eltérően nem rendelkezik - a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Anélkül, hogy a hagyatéki osztály tartalmát részletesen elemeznénk, megállapíthatjuk, hogy az elhatárolandó fogalmak közül tárgyi terjedelmében ez a legszűkebb.
A hagyatéki osztály - némi egyszerűsítéssel - a hagyaték jogi és fizikai felosztását jelenti.
Ezzel az aktussal az örököstársak jogközössége megszűnik és a hagyatéki vagyontárgyak az egyes örökösök tulajdonába kerülnek. (Az egyszerűsítés arra utal, hogy a hagyatéki osztály után is fennmaradhat közös tulajdon az eszmei hányadokban örökölt vagyontárgyak felett, amelyekre azonban már a közös tulajdon általános szabályai vonatkoznak.)
A Ptk. 7:92. § (2) bekezdése szerint a hagyatéki osztály előtt az örökösök között olyan "kényszerközösség" áll fent, amely alatt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére érvényesíthető és az adós csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet.
- 93/94 -
Ez a jogközösség tartalmát tekintve a jogosultak együttességére irányuló, a Ptk. 6:32.§-ában szabályozott jogviszonynak felel meg.
A hagyatéki osztállyal az örököstársak ezen kényszerközössége megszűnik és minden örökös saját személyében jogosult eljárni, tulajdonközösség fennmaradása esetén a közös tulajdon szabályai szerint.
A három elhatárolandó fogalom közül a harmadik legszélesebb terjedelmű az osztályos egyezség.
Mint az előzőekben jeleztük, hagyatéki osztály több örökös esetében általában megvalósul, kivéve, ha az örökösök jogközösségben maradnak.
Ezzel szemben osztályos egyezség csak akkor van, ha az örökösök saját elhatározásukból a hagyatéki osztályt úgy hajtják végre, hogy minden örökös részesül a hagyatékból.
Kiemelést érdemel, hogy az osztályos egyezség legfontosabb megkülönböztető tulajdonsága, hogy csak hagyatéki eljárásban köthető.
A Ptk. 7:93. §-a az osztályos egyezséget az alábbiak szerint szabályozza:
7:93. § [Osztályos egyezség]
Az örökösök a hagyatékot - kizárólag a hagyaték tárgyaira vonatkozóan - a hagyatéki eljárásban kötött egyezséggel feloszthatják egymás között Osztályos egyezség esetén a hagyatékot öröklés jogcímén az egyezség szerint kell átadni.
Az osztályos egyezség fenti szabályából következik, hogy - bár élő örökösök kötik - következményeit tekintve nem minősül élők közötti jogügyletnek, nem kívánja meg a hagyatékot átadó közjegyző jóváhagyását, következésképpen minden örökös "öröklés jogcímén" szerzi meg a hagyatékot, kettős illetékezés nélkül függetlenül attól, hogy többet, vagy kevesebbet kapott az osztályos egyezséggel, mint ami törvényes örökrésze, vagy végrendeleti örökrésze lett volna.
A harmadik elhatárolandó fogalom az osztályrabocsátás, amelynek terjedelme a legtágabb. A Ptk. az osztályrabocsátás szabályait az alábbiak szerint fogalmazza meg:
7:56. § [Osztályrabocsátási kötelezettség]
(1) Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.
(2) Osztályrabocsátási kötelezettség terheli a közösen öröklő leszármazókat akkor is, ha az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot.
- 94/95 -
(3) A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászorult leszármazó részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
7:57. § [Az osztályrabocsátás foganatosítása]
(1) A hagyaték és az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes értéknek a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos elosztása útján kell meghatározni az egy Örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket
(2) Az osztályra bocsátott érték meghatározásánál az ingyenes adomány juttatáskori értékét kell számításba venni. A bíróságtól a körülmények figyelembevételével vett más érték meghatározását kérheti az az érdekelt, aki számára a juttatáskori értéken való számításba vétel súlyosan méltánytalan.
(3) Ha az öröklésből kiesett személynek leszármazója van, a leszármazó köteles a kiesett személy által kapott ingyenes adományt osztályra bocsátani. Több leszármazónak az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított örökrészéből a felmenő által kapott ingyenes adományt a hagyatékban való részesedés arányában kell levonni.
(4) Ha az örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, de a többletet visszatéríteni nem köteles. Ebben az esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak és az ő ingyenes adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani
Az osztályrabocsátás a leszármazói törvényes öröklés kiegészítő szabálya, amelynek előfeltétele, hogy több örökös van és az örökhagyó egy, vagy több leszármazót életében ingyenes adományban részesített (előadomány), továbbá az örökhagyó a később részletezendő hozzászámítást kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy az ingyenes juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.
Az osztályrabocsátás foganatosítása úgy történik, hogy a hagyatékhoz hozzá kell számítani az ingyenes adomány juttatáskori értékét, az együttes értéket a leszármazó örökösök között a törvényes öröklés rendje szerint fel kell osztani és az ingyenes juttatásban részesült leszármazó örökrészéből le kell vonni az osztályrabocsátott értéket
Főszabály szerint az ingyenes adományt juttatáskori értéken kell számításba venni, de kivételes szabályként az az érdekelt, akire nézve ez a számítás súlyosan méltánytalan, kérheti a bíróságtól más érték meghatározását.
Az öröklésből kiesett személy leszármazója is köteles a jogelődje által kapott ingyenes adományt osztályrabocsátani. Több leszármazónak az osztályrabocsátott értékek figyelembe vételével kiszámított örökrészéből a felmenő által kapott ingyenes adományt a hagyatékban való részesedés arányában kell levonni.
Ha a fenti számítás eredményeként kialakult örökrészt eléri vagy meghaladja az ingyenes juttatás értéke (túladományozás) az érintett örököst a hagyatékból kielégítettnek kell
- 95/96 -
tekinteni, de a többletet a többi örökösnek visszatéríteni nem köteles. Ilyen esetben az ingyenes juttatást figyelmen kívül kell hagyni és a hagyatékot a többi leszármazó között kell felosztani, tekintettel arra, hogy az ingyenes juttatásban részesült leszármazó már az örökhagyó életében kielégítésre került.
A Ptk. 7:56. § (2) bekezdése - a kialakult bírói gyakorlat alapján - törvénybe iktatta, hogy a közösen öröklő leszármazókat osztályrabocsátási kötelezettség terheli akkor is, ha az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot.
Az osztályrabocsátás fentiekben ismertetett szabályaiból megállapítható, hogy ennek a jogintézménynek az esetköre lényegesen tágabb, mint az osztályos egyezségé.
Osztályos egyezséget ugyanis minden törvényes és végintézkedési örökös köthet, ezzel szemben osztályrabocsátás kizárólag leszármazói öröklés esetén jöhet szóba, akkor is csak az örökhagyótól származó - hozzászámítási kötelezettség alá eső - élők közötti ingyenes juttatás esetén.
A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYVRŐL SZÓLÓ 2013. ÉVI V. TÖRVÉNY ÉS A KAPCSOLÓDÓ JOGSZABÁLYOK NAGYKOMMENTÁRJA (OPTEN Informatikai KFT Bp. 2014.) IV. kötet 628. oldal utolsó bekezdése az ingyenes juttatás osztályrabocsátásával kapcsolatban az alábbi iránymutatást tartalmazza:
"Az adomány akkor tekinthető osztályrabocsátási kötelezettség alá eső juttatásnak, ha annak jogcíme, (causája) a leszármazó törvényes örökrészének akár teljes, de legalább részleges kiadása az örökhagyó halálát megelőzően.
Összefoglalva: a jogi cél a megadományozott leszármazó törvényes örökrészének terhére történő ajándékozás. Más céllal juttatott ajándék, ha osztályrabocsátással nem is jár, sértheti az arra jogosultak kötelesrészét, de ez az osztályrabocsátástól független, attól elhatárolandó kérdés."
Amennyiben viszont a jogalkalmazási gyakorlat szempontjából vizsgáljuk a két jogintézményt, nagyon szoros kapcsolatot fedezhetünk fel. Az osztályrabocsátás praktikusan két formában valósulhat meg:
- Ha a leszármazó örökösök között konszenzus van, akkor az osztályrabocsátás megvalósulási formája általában osztályos egyezség, ugyanis az örökösök a tényleges hagyatékot nem a törvényes vagy végrendeleti öröklés rendjén öröklik meg, hanem - az ingyenes juttatás hozzászámításával - az osztályos egyezségben meghatározott módon és arányban, de öröklés jogcímén.
- Az osztályrabocsátás másik lehetséges formája, amikor a leszármazó örökösök között nem jön létre konszenzus. Ilyen esetben az eljáró közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal adja át a törvényes öröklés rendjén, és a sérelmet szenvedő örökösök az osztályrabocsátásból eredő igényüket peres eljárásban érvényesíthetik.
- 96/97 -
Dr. Szladits Károly egyetemi tanár 70. születésnapjára megjelent "Ünnepi Dolgozatok" (Bp. 1941.) kiadvány egyik tanulmánya dr. Lengyel Zoltán tollából az "Osztályra bocsátás természetben (Reál - Kolláció)" címet viseli.
A több mint 70 évvel ezelőtt megjelent tanulmány - azon túlmenően, hogy rendkívül igényes munka - ma is meglepően aktuális.
A szerző az osztályrabocsátás természetben megvalósuló formáját vizsgálja, amelynek definícióját a tanulmány bevezető soraiban így határozza meg:
"A reálkolláció abban áll hogy az örököstárs az előadomány tárgyát az örököstársak közösségének rendelkezésére bocsátja abból a célból hogy az így megnövekedett hagyatékból a többivel egyenlően osztozzék. Az in natura osztályrabocsátás azzal az ügyleti fikcióval él mintha az előadomány tárgya mindvégig az örökhagyóé maradt volna és valóságos hagyatéki vagyon lenne."
Az osztályrabocsátás másik formája és egyben főszabálya az "ideálkolláció", vagyis az előadomány juttatáskori értékének a hagyatékhoz történő hozzászámítása, majd a hagyaték újraosztása azzal, hogy az érintett örökös az előadomány értékéig kiegyenlítettnek tekintendő.
Dr. Lengyel Zoltán a reálkolláció célját tanulmányában (276. oldal 3. bekezdés) úgy határozza meg, hogy:
"Az örököstárs, ahelyett, hogy az előadomány értékének levonását köteles tűrni, ezt a levonást megváltja az előadomány tárgyának átengedésével."
A szerző - ma már elfogadhatatlan - álláspontja szerint lehetséges, hogy az örökösök annak ellenére, hogy az előadomány nyilvánvalóan nem tárgya a hagyatéknak - köthetnek osztályos egyezséget a természetben "visszaadott" előadományra is.
A hatályos Ptk. 7:93. §-a szerint a reálkolláció alapján kötött egyezség nem minősül osztályos egyezségnek, mivel az előadomány kívül esik a hagyaték tárgyain. Az ilyen egyezséget tehát a törvény nem tiltja, de élők közötti jogügyletnek minősül ennek összes, az osztályos egyezségnél kedvezőtlenebb - jogkövetkezményével.
Ezt erősíti meg (az 1959-es Ptk. alapján hozott) a BH 1979.328. sz. alatt közölt eseti döntés, annak kimondásával, hogy:
"Az örökösök között kizárólag a hagyatéki vagyon tárgyaira létrejött egyezség minősül osztályos egyezségnek."
A tanulmány szerzője által vizsgált reálkolláció kérdése ma is aktuális. Ha abból indulunk ki, hogy az osztályrabocsátás az előadományban nem részesülő leszármazók érdekeit védi az igazságosság és a leszármazók közötti egyenlőség elvei alapján, ugyanilyen védelem illeti meg az előadományban részesült örököst is.
Gyakran előfordul, hogy az érintett örökös nem kívánta, sőt kifejezetten terhesnek érezte az előadományt, de szüleit nem akarta annak visszautasításával megsérteni. Az sem
- 97/98 -
ritka eset, hogy az előadomány tárgya időközben jelentősen leértékelődött, vagy egyszerűen forgalomképtelenné vált.
A Ptk. 7:57. § (2) bek. alapján az érintett örökös követelhetné az aktuális értéken történő hozzászámítást, de ez az örököstársak (tipikusan a testvérek) elleni perindítás kényszerével járna.
Amennyiben tehát az osztályrabocsátás eredeti "érdekkiegyenlítő" rendeltetéséből indulunk ki, de lege ferenda az előadomány természetbeni osztályrabocsátásának lehetőségét nem kellene eredendően elvetni.
Az persze vitathatatlan tény, hogy a hatályos Ptk. 7:57. § (2) bekezdése nem értelmezhető olyan kiterjesztő módon, hogy az előadomány természetben is osztályrabocsátható, mivel az előadomány nem része a hagyatéknak.
Dr. Lengyel Zoltán idézett munkájában szereplő "reálkolláció" az esetek jelentős részében méltányos megoldás lenne, ugyanakkor a hatályos Ptk. szabályi közé nem illeszthető be. Ilyen esetekben gyakorlati megoldásként marad a Hetv. 94. § fal bekezdése szerinti egyezség, ami természetesen feltételezi az érintett örökösök teljes konszenzusát és az eljáró közjegyző jóváhagyását, mivel élők közötti jogügyletnek minősül.
A Ptk. fentiekben idézett 7:56. § (1) bekezdése szerint az osztályrabocsátás törvényes előfeltétele, hogy az örökhagyó a hozzászámítást kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.
Amennyiben figyelembe vesszük, hogy az örökhagyó hozzászámításra irányuló kikötése valamikor a múltban, akár évtizedekkel korábban történt, minden formai kötöttség nélkül - sőt már az is elegendő, ha a körülményekből ez következik - látható, hogy rendkívül ingoványos jogi szabályozással állunk szemben. Annak kidolgozása, hogy az örökhagyó mely nyilatkozata, illetve milyen ráutaló körülmények alapján áll fenn az osztályrabocsátási kötelezettség, a bírói gyakorlat feladata.
Ebben a tárgykörben irányadónak tekinthető az (ugyancsak az 1959-es Ptk. alapján hozott) BH 1998.589. sz. eseti döntés, amelyben a Legfelsőbb Bíróság kimondja, hogy a hozzászámítás örökhagyó részéről történt kikötése feltételezi az örökhagyó nyilatkozatát, amely ugyan semmiféle alakszerűséget nem kíván meg, viszont az adomány juttatásakor kell megvalósulnia, mivel az osztályrabocsátás nem feltétlen kötelezettség.
Azt is szükséges kiemelni, hogy az osztályrabocsátás kötelezettsége az előadományban részesült örököshöz címzett nyilatkozattal köthető ki, akinek már a juttatáskor tisztában kell lenni azzal, hogy a hagyaték megnyílásakor az ingyenes juttatást a többi örökössel az osztályrabocsátás szabályai szerint el kell számolnia. Ez a szabályozás a megajándékozni kívánt örökös számára választási lehetőséget biztosít arra, hogy az osztályrabocsátási kötelezettség tudatában elfogadja, vagy visszautasítja az ajándékot.
Az osztályrabocsátás másik esetköre ("a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatás a hozzászámítás kötelezettségével" történt) a bírói gyakorlat szerint lényegesen kedvezőbb a többi örökösre nézve, és sokkal szigorúbb az előadományban részesült örökös vonatkozásában.
- 98/99 -
Az imént hivatkozott eseti döntés szerint már az is elegendő az osztályrabocsátási kötelezettség megállapításához, hogy az "adomány juttatás idején olyan jelentős érték volt", amely önmagában megalapozza azt a következtetést, hogy a szülők a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adták.
Hasonló szemléletet tükröz a Fővárosi Ítélőtábla Pf.641564/2009/4. sz. ítélete, amely szerint az osztályrabocsátás célja, hogy a törvényes örökösök egyenlő arányban részesedjenek a hagyatékból, illetve az egyéb ingyenes adományokból abban az esetben, ha az örökhagyó kimondott, vagy ki nem mondott szándéka erre irányul. Az örökhagyó ilyen szándékára lehet következtetni, ha a szülők - a család által közismerten - életük folyamán gyermekeiket egyformán támogatták.
Az osztályrabocsátás második feltételének rugalmas kezelése nagyobb teret ad a bíróságok számára ahhoz, hogy a folyamatosan növekvő családi vagyonok igazságos leszármazói öröklésének következetes gyakorlatát kialakítsák.
A Ptk. 7:56. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint:
(3) A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászorult leszármazó részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályrabocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
Az idézett törvényhely egyértelműen rendelkezik arról, hogy a szokásos mértékű ingyenes adományt és a rászorult leszármazó részére nyújtott tartást semmiképpen nem kell osztályrabocsátani.
Arra a kérdésre viszont, hogy a folyamatosan változó társadalmi viszonyok között mi tekinthető szokásos mértékű adománynak, illetve ki tekinthető rászorult leszármazónak, és őt milyen mértékű tartás illeti meg az osztályra bocsátás kötelezettsége nélkül, csak a jövőben kialakuló bírói gyakorlat adhat választ.
A Ptk. 7:57. § (4) bekezdése az osztályrabocsátás korlátait a "túladományozott" leszármazók tekintetében az alábbiak szerint szabályozza:
(4) Ha az örököstárs által osztályrabocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályrabocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, de a többletet visszatéríteni nem köteles. Ebben az esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak és az ő ingyenes adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.
A fenti szabály egyértelmű abban, hogy: amennyiben az osztályrabocsátás számítási módja szerint megkapott korrigált örökrészt az ingyenes juttatás értéke meghaladja, az érintett örököst kielégítettnek kell tekinteni, és a valós hagyatékot a többi örökös között kell felosztani.
- 99/100 -
A többlet visszatérítésének kizárásával kapcsolatban a BH 1980.212. sz. alatt közzétett eseti döntés kimondja, hogy:
"Az örökhagyó életében ingyenes juttatásban részesített törvényes örökös csak arra kötelezhető, hogy osztályrabocsássa a részére ingyenesen juttatott vagyont, vagyis a hagyatékhoz azt hozzászámítsák és a hagyatéki vagyon felosztásánál azt már mint részére kiadott "hagyatékot" elszámolják. Arra azonban nem kötelezhető, hogy az előzetes juttatás egy részét örököstársának kifizesse vagy visszaadja."
Ugyanerre a következtetésre jutott a Fővárosi Ítélőtábla Pf. 22.225/2012/3. sz. ítélete:
"Az ingyenes juttatásban részesített törvényes örökös ... csak arra kötelezhető, hogy osztályrabocsássa a részére ingyenesen juttatott vagyont, arra azonban nem kötelezhető, hogy a juttatás egy részét örököstársainak kifizesse. Az osztályrabocsátás ugyanis egy számítási mód, amely a leszármazók egyenlő részesítését szolgálja, az örökösök között azonban csak a tényleges hagyatéki vagyon kerül felosztásra."
Vékás Lajos Magyar Polgári Jog, Öröklési jog című könyvének (Eötvös József Kiadó Bp. 1997.) 45. oldal 2. és 4. bekezdése az osztályrabocsátás túladományozással érintett esetét az alábbiak szerint mutatja be:
"Az osztályrabocsátás nem jár mindig és feltétlenül azzal az eredménnyel, hogy az örökhagyó azonos törvényes öröklési helyzetben lévő leszármazói ténylegesen ugyanolyan értékű vagyon tekintetében lesznek az örökhagyó ingyenes jogutódjai, illetve örökösei. Az osztályrabocsátás tehát csak relatív egyenlősítésre ad módot... Az osztályrabocsátás tehát vagyonmozgást nem eredményez a leszármazó örököstársak között. Tényleges felosztásra csak a hagyaték kerül közöttük."
Az osztályrabocsátás fenti szabályának megalkotásakor a Ptk. - a korábbi öröklési szabályokkal összhangban - az örökhagyó akaratának elsődlegessége alapján szabályozta az élők közötti ingyenes juttatás hozzászámításának szabályait.
A hatályos Ptk. az osztályrabocsátást fő vonalait tekintve hasonlóan szabályozza, mint a régi Ptk. és a korábbi öröklési jog.
Az egyik jelentősebb eltérés, hogy az 1959. évi IV. tv. hatálybalépése előtt a felmenő ingyenes előadományának főszabálya az osztályrabocsátás kötelezettsége volt. Amennyiben tehát a felmenő kifejezett nyilatkozatával az osztályrabocsátást nem zárta ki, minden élők közötti ingyenes juttatást a hagyatékhoz hozzá kellett számítani, sőt ez a kötelezettség fennállt az örökös leszármazójának és házastársának nyújtott ingyenes juttatásra is.
A régi és a hatályos Ptk. ezt a szabályt megváltoztatta és azzal, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kifejezett nyilatkozatához, illetve a körülményekből levonható ilyen következtetéshez kötötte, a korábbi főszabályból kivételes szabály lett. Hatályos jogunk tehát törvényi vélelmet állított fel arra, hogy az örökhagyó az ingyenes juttatásra főszabályként
- 100/101 -
nem kívánta meg az osztályrabocsátást, amely főszabály csak a Ptk. 7:56. § (1) bekezdés második fordulatában meghatározott feltételek teljesülése esetén fordul meg.
A Ptk. hivatkozott rendelkezése ezzel a vélelemmel meghatározza az osztályrabocsátással kapcsolatos bizonyítási teher szabályát is.
Az örökhagyótól származó juttatás tényét, annak ingyenességét és a Ptk. 7:56. § (1) bek. második fordulatában előírt feltételek fennállását az osztályrabocsátásra hivatkozó örököstársaknak kell kétséget kizáróan bizonyítani.
A bírósági gyakorlat a bizonyítási teher kérdésében következetes, amit a Szombathelyi Törvényszék P.20.289/2006/5. sz. ítélete az alábbiak szerint fogalmaz meg:
"Az osztályrabocsátás kötelezettségével történt adományozást annak az örökösnek kell bizonyítania a megadományozott örökössel szemben, aki hivatkozik rá."
A címben szereplő jogintézmények komolyabb mélységű feldolgozására ez a cikk már csak terjedelmi okok miatt sem vállalkozhatott. Külön tanulmányt érdemelne az osztályrabocsátási érték meghatározása, az ajándékozással vegyes visszterhes ügyletek megítélése, az osztályrabocsátás és a köteles rész kapcsolata, vagy az osztályrabocsátás eljárásjogi kérdéseinek vizsgálata.
A cikk célja kizárólag az volt, hogy elgondolkodásra, esetleg vitára késztesse a jogalkalmazókat, különös tekintettel arra, hogy a manapság nehezen alakuló társadalmi béke alapját elsősorban a családon belüli béke tudja biztosítani, amelynek viszont egyik nagyon jó eszköze lehet a két jogintézmény ismerete és érdekkiegyenlítő funkciójuk alkalmazása.■
- 101/102 -
Ifj. Paár Lajos dr. Kir. Közjegyző: Ellentétek a bírói gyakorlat és a népszokás közt. (Kir. Közjegyzők közlönye Bp. 1941. 6. szám)
Dr. Lengyel Zoltán: Osztályrabocsátás az örököstársak jogállása az osztályrabocsátással kapcsolatban. (A budapesti kir. M. Pázmány péter tudományegyetem magánjogi szemináriumának kiadványai bp. 1946.)
Dr. Adorján Lívia-dr. Anka Tibor: Öröklési eljárások (Hvg-Orac lap- és könyvkiadó kft, 2002.)
Dr. Anka Tibor: A megújult hagyatéki eljárás (Hvg-Orac lap- és könyvkiadó kft, 2011.)
Jobbágyi Gábor: Öröklési jog (Szent István Társulat az Apostoli Szentszék könyvkiadója Budapest, 2010.)
Orosz Árpád, Weiss Emília: Öröklési jog - anyagi jog (Hvg-Orac Lap- és Könyvkiadó kft, 2014.)
Csehi Zoltán: Öröklési jog a 2013. évi V. törvény alapján (Menedzser praxis szakkiadó és gazdasági tanácsadó kft. Budapest)
Fábián Ferenc: Előadásvázlatok az öröklési jog köréből (Patrocinium Budapest, 2014.)
Vékás Lajos: Magyar polgári jog öröklési jog (Eötvös József könyvkiadó budapest, 2014.)
A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (Opten informatikai kft. Budapest, 2014.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Kecskemét.
Visszaugrás
