Homéros és Hésiodos - amint róluk Hérodotos megjegyzi - műveikben nem csupán a görögök isteneit alkották meg,[1] hanem azok egyúttal az európai bölcselet kiindulópontjául is szolgálnak.[2] A hozzávetőlegesen i. e. 740 és 670 között élt Hésiodos életéről röviden összefoglalva annyit tudunk, hogy apja a kisázsiai Kymnéből költözött át a boiótiai Askrába, a költő maga pedig ifjúkorában a Helikon lábánál pásztorkodott, majd az apjától örökölt földön gazdálkodott; művei a Theogonia (Istenek születése) és az Erga kai hémerai (Munkák és napok),[3] amely utóbbit a Khalkisban Amphidamas tiszteletére rendezett költői versenyen is előadta.[4] Hésiodost Munkák és napok[5] című művének megírására az apai örökség körül munkától húzódó fivérével, Persésszel támadt pere indította, akit a megvesztegetett bírák az örökség felosztásánál előnyben részesítettek, majd Persés e vagyonrészt is elherdálva - nagy valószínűséggel - újabb perrel fenyegette meg a költőt.[6] Az Erga kai hémerai műfaja didaktikus eposz, tanköltemény,[7] célja - amint ez keletkezésének körülményéiből egyértelművé válik -, hogy Hésiodos az ellene oly sok igazságtalanságot elkövető Persést a munka és a jog tiszteletére tanítsa és biztassa,[8] így lesz a diké eszméje e mű Leitmotivja. Amint Homéros a harcoló, diadalmaskodó és szenvedő hősök sorsát az istenek és az emberek drámájaként ábrázolja, úgy Hésiodos az egyes szám első személyben elbeszélt jogvita folyamatát egy, az isteni és az emberi hatalmak által a jog győzelme érdekében folytatott harcként jellemzi.[9] Az isteni hatalom védelme alatt álló jog koncepciója természetesen már Homérostól sem idegen,[10] amint ez az Ilias néhány igen szemléletes sorából kiol-
- 328/329 -
vasható ("Mint amidőn a sötét földet veri-terheli zápor, / Zeus mikor őszi napon legerőszakosabb rohanással / önti vizét, mert kél a haragja az emberek ellen, / kik jogot elferdítve erővel itélnek a téren, / s isteneket nem félve, igazságot tovaűznek."[11]), azonban mindez messze elmarad az Erga kai hémerait átható azon szenvedélyes prófétai hevület mögött, amellyel Hésiodos a Zeus védelmezte jogba vetett, rendíthetetlen hitét évezredek múltán is magával ragadó pátosszal hirdeti.[12]
E tanulmány - a görög jogfilozófia vizsgálata során oly méltatlanul mellőzött - Hésiodosnak a Munkák és napok című művében a jogról és a jogérvényesítésről kialakított koncepcióját kívánja elemzés tárgyává tenni. Elsőként a mű prooimionját (I.) és a költő által az emberi munka - s a vele szerves összefüggésben álló jogrendszer - szükségességének indoklásaként elbeszélt két mítoszt tekintjük át (II.), majd ezt követően a diké fogalmának előfordulását és szerepét vizsgáljuk meg a homérosi eposzokban (III.) és a hésiodosi Ergában (IV.).
A jog tematikáját természetesen a prooimionban sem hagyja érintetlenül a költő; a Múzsákhoz intézett,[13] atyjuk, Zeus dicséretének zengésére történő felhívást követően közvetlenül a magasban dörgő (hyspibrementés) Zeushoz fordul, akit arra kér, hogy a jog, a diké által tegye egyenessé a törvényi döntéseket: "Múzsák Pieriából jertek, szálljon az ének, / zengjétek Zeust, égi atyátokat illeti himnusz, / ő tesz híressé embert, s ő dönt a homályba, / nagy nevet ő ad, s névtelenül hagy Zeus, ha akarja. / Gyöngét ő tesz erőssé s földhöz sújthat erőset, / ő büszkét megaláz s a kicsit naggyá teszi könnyen, / görbe utat kiegyenget, a gőgöt megtöri könnyen. / Zeus, magasban dörgő, lakva magas palotáját. / Hallgass meg, s látván-hallván törvényt az igazság / útján tégy; én meg Persésnek mondok igaz szót."[14] A prooimion szervesen kapcsolódik a tankölteményhez, Hésiodos már itt hangsúlyos utalást tesz az eposz egyik központi gondolatára, a jog és a törvény érvényesülésének problematikájára.[15] A prooimiont az Erisről szóló kitérő követi, amelyre értelemszerűen azért van szükség, mivel a mű megszületését a költőnek fivérével szembeni viszálya motiválta.[16] Eris azonban nem egy, hanem két egymással teljesen ellentétes funkciót betöltő istennő,[17] állítja Hésiodos, hiszen amíg a gonosz Eris visszavonást és harcot szít az emberek között, s számos gyűlöletes viszálykodás forrása, addig a jó Eris üdvös versengésre, az egymást a munka terén felülmúlni kívánó versenyre sarkallja az embereket.[18] Ezt követően fordul a költeményben Hésiodos először fivéréhez, Perséshez, akit arra biztat, hogy jól fontolja meg a jó Erisről szóló tanítást, s lévén hogy a hosszas perlekedést, ami elvon a munkától, csak az engedheti meg magának, akit gazdagság övez, a további viszály helyett szentelje magát inkább hasznot hajtó tevékenységnek.[19] Itt kapunk némi útbaigazítást arra nézvést is, hogy milyen motívumoktól indíttatva született meg az Erga kai hémerai, nevezetesen a költővel az atyai örökség felett pert kezdeményező Persés megvesztegette a bírákat, akik ezért a jogosnál nagyobb részt juttattak neki a hagyatékból.[20] E sorokból kitűnik, hogy a költő nézete szerint csak olyan közösségben lehet eredményes és hasznos munkát végezni, amelyben a törvényes rendnek megfelelő körülmények uralkodnak, tehát a diké tisztelete elengedhetetlen feltétele azon tevékenységnek, nevezetesen a munkának, amelyre Hésiodos Persést felszólítja.[21] Így az első alig félszáz sorban világosan körvonalazódik a költemény fő gondolata: a jogrend, s az ennek érvényesülése esetén az emberi élet elengedhetetlen velejárója, a naptárhoz szigorúan kötődő munka.
A diké problematikájának fonalát csak a kétszázadik sor után veszi fel újra a költő, először azon kérdésre próbál meg a hallgatóság számára kielégítő választ találni, hogy miért és mióta van szükség a létfenntartáshoz a munkára. A bevezetést követő százötven sor tehát három mítoszt dolgoz fel, Prométheus tűzlopását,
- 329/330 -
Pandora történetét, és az emberi nem öt rendjéről, korszakáról szóló elbeszélést. Az első két mítosz egybecseng a Theogoniában elmondottakkal: Zeus azért teremtette a nőt, hogy megbüntesse az embereket a tűz ellopásával segíteni akaró titánt, Prométheust; a harmadik mítosz teljességgel elkülönül az egybefolyó Prométheus-Pandóra történettől, amint ezt Hésiodos maga is hangsúlyozza. Mindhárom mítosz egy paradicsomi ősállapotot tételez fel, amelyben az emberek a munkátlan jólét örömeit élvezték. Prométheus és Pandóra történetében ezt saját hibájukból, illetve Prométheus bűne miatt veszítik el, a világ korszakairól szóló mítosz aranykorának leírása némileg árnyaltabb, annál is inkább, mivel az egymást felváltó korszakok rendje nem Hésiodos találmánya, hanem több keleti előképre tekint vissza.
A Munkák és napok szerkesztésében a Prométheus-mítosz csupán a Pandóra-mítosz bevezetőjéül szolgál,[22] épp ezért Hésiodos nem is fejti ki bővebben azt, hanem abból vél kiindulhatni, hogy hallgatósága már a Theogoniából ismeri Iapetos fiának történetét.[23] Iapetos titán és Klymené ókeanida négy fiának sorsát mondja el ott a költő: Menoitiost gőgje miatt sújtotta Zeus az alvilágra, Atlasra azon feladatot mérte, hogy a föld szélén vállával az eget tartsa, Prométheus és Epimétheus pedig mind jellemüket, mind sorsukat tekintve egyértelműen egymás ellentétpárjaként jelennek meg mindkét költeményben; Epimétheust - a nevének jelentését meghatározó népetimológiával egybecsengően - mint az utólag gondolkodó ember típusát rajzolja meg Hésiodos, visszatérő jelzője a hamartinoos, vagyis olyan, akinek téved az értelme, ezzel szemben Prométheus - neve a népetimológia szerint előre gondolkodót jelent - poikilos és aiolométis, azaz tarka eszű és gyors észjárású.[24] A Theogonia némiképp hézagos elbeszélése is világosan megmutatja, hogy Prométheus bűne, amivel az emberek s istenek atyjának haragját magára vonta, nem csupán a tűzlopás volt, hanem azon, a görög áldozati rítus aetiologiai mondájában megjelenő csel, amellyel Zeust rávette, hogy - midőn Mékónében[25] az istenek és az emberek négy ökrön, nyilvánvalóan az első levágott állaton osztoztak - az általa megölt állat gyomrába rejtett hús és belsőségek helyett a fényes zsírral gondosan letakart csontokat válassza.[26] Az e mítoszban elbeszélt, a húsfogyasztás kialakulása körüli állapotokról, illetve az emiatt megjelenő bűntudatról kialakult képzeteket számos egyéb forrásban is viszontláthatjuk. A peripatetikus tanoknak elkötelezett Dikaiarkhos szerint a kronosi aranykor egyik alapvető karakterisztikuma a húsfogyasztás hiánya, amint ez Porphyriosnál olvasható,[27] Eusebius közléséből tudjuk, hogy byblosi Philón a föníciai mitológia hasonló elemeiről emlékezett meg,[28] ugyancsak Porphyrios ad számot az athéni Diipolia ünnepének ököráldozatához kapcsolódó azon mondáról,[29] amely nagy valószínűséggel a totemállatnak a közösség egységének megerősítéséhez szükséges, ugyanakkor bűntudattal terhelt megölését hivatott magyarázni.[30] A Prométheus csele által megszerzett előnytől, a húsfogyasztástól az embereket megfosztandó Zeus elvonta az emberektől a tüzet, amit azonban utóbb - Zeus eszén ismételten túljárva - Iapetos fia a narthéx üreges szárában lopott el a számukra, s ezzel az életviszonyok ugrásszerű javulását magával hozó cselekedettel elindította az emberiséget a technikai civilizáció tökélesítésének útján.[31] Prométheus büntetése közismert: Zeus bilincsbe verte, s minden éjjel újranövő máján lakmározni egy sast küldött ellene, amit utóbb Héraklés lelőtt, s a héros iránti tisztelettől vezetve Zeus lecsendesítette haragját az istenekkel szemben az embereknek segítséget nyújtó titán ellen.[32] Ám Zeus - e csalást az embereken is megtorlandó - nekik adta Pandórát, a szép rosszat (kalon kakon),[33] akinek szemérmetes szűzhöz hasonlatos alakját Héphaistos gyúrta földből, s miután Pallas Athéné fényes ruhával, övvel és fátyollal ékesítette, fejére koszorú és arany diadém került, amelyet Héphaistos művészete a tenger és a szárazföld állatainak képmásával díszített; ezt követően Hésiodos leírja a Theogoniában ezen nő-archetípus jellemét, miszerint az asszonyok, akik tőle származnak, csupán a halandó férfiak nyomorúságára születtek, mások munkáján élősködve elkerülik a szegényt, s csak a gazdag-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
