Az új polgári perrendtartás hatálybalépésével, valamint az azzal összefüggő jogszabály-módosítások eredményeképpen a szakszervezetek perbeli képviseletére vonatkozó szabályozása olyanná vált, mint egy ördögi kör: az általános eljárásjogi szabályok visszautalnak az anyagi jogi szabályokra, amelyekre a speciális eljárásjogi szabályok és egyéb jogszabályok szűkítő rendelkezést állapítanak meg, és ezáltal gyakorlatilag bezárul a "kör". A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy a jogszabályváltozások után fenntartható-e a szakszervezetek perbeli képviseleti jogára vonatkozó gyakorlat.
1. Problémafelvetés
2. A szakszervezet fogalma, jogi szabályozása
3. A perbeli képviselet
3.1. A Pp. képviseletre vonatkozó szabályai
3.2. A képviseletre jogosultak köre
4. Összegzés
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) az Általános rendelkezések című Első részben, a 67. § (1) bekezdésében pozitív módon meghatározta a perben eljárni jogosult személyek körét. A régi Pp. 67. § (1) bekezdés f) és g) pontjában került rögzítésre az, hogy a perben meghatalmazottként eljárhat a szakszervezet a saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben, továbbá az, hogy az érdekképviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdekképviseleti célok körébe vonható. Ezzel szemben a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) az Általános rendelkezések című Második részben, a 65. §-ban szűkíti a meghatalmazottként eljárásra jogosultak körét, amelyben nem kerültek nevesítésre a régi Pp. 67. § (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti szervezetek.
A korábbi gyakorlat szerint a szakszervezet perbeli képviseleti jogát legtöbbször valamely tagja vagy jogtanácsosa gyakorolta, illetve kötelező jogi képviselet esetén az is előfordult, hogy a szakszervezet által meghatalmazott ügyvéd járt el. A Pp. képviseletre vonatkozó szabályainak változására tekintettel a tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy ez a korábbi gyakorlat fenntartható-e.
Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) VIII. cikk (5) bekezdése szerint "[sz]akszervezetek és más érdekképviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek". A magyar munkajog a munkavállalói érdekképviseleti szervezeteknek a következő négy fajtáját ismeri: szakszervezet, üzemi tanács, munkavállalói küldöttek a gazdasági társaság felügyelőbizottságában és munkavédelmi képviselet[1], azonban - ahogyan az az Alaptörvény fenti megfogalmazásából is kitűnik - a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek uralkodó formája a szakszervezet.
A szakszervezet tevékenységére, működésére vonatkozó alapvető szabályok természetesen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) kaptak helyet, azonban a szakszervezetekre vonatkozó jogi szabályozás ennél jóval összetettebb, többszintű:
1. Az Mt. határozza meg a szakszervezet fogalmát: "[sz]akszervezet a munkavállalók minden olyan szervezete, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése"[2]. Az Mt.-ben a szakszervezet számára biztosított jogok a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet illetik meg[3], ehhez viszont az szükséges, hogy a szakszervezet az alapszabálya szerint a munkáltatónál képviseletre jogosult szervet működtessen vagy tisztségviselővel rendelkezzen.[4]
Az Mt. a továbbiakban főként a szakszervezetek jogosultságaira vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket.[5] Ezek közül
- 60/61 -
kiemelést érdemel a szakszervezet képviseleti joga, amelynek két fajtája különböztethető meg: az általános érdekképviseleti jog, illetve a szakszervezeti tagok jogi képviselete.[6] Az Mt. a perbeli jogi képviseletet csak a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet[7] számára biztosítja: "[a] szakszervezet jogosult a tagját - meghatalmazás alapján - gazdasági és szociális érdekeinek védelme céljából bíróság, hatóság és egyéb szervek előtt képviselni".[8] Ettől el kell különíteni a szakszervezet képviseleti jogának másik aspektusát: azt a jogát, "[h]ogy a munkavállalókat a munkáltatóval vagy ennek érdekképviseleti szervezetével szemben anyagi, szociális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban képviselje".[9]
2. A szakszervezetek jogállásával kapcsolatban az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 4. § (1) bekezdésében találunk eligazítást. Eszerint a szakszervezet az egyesülési jog alapján létrehozott szervezet, ún. különös formájú egyesület.
3. Az egyesületekre vonatkozó alapvető rendelkezések a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Jogi személyekről szóló Harmadik Könyv Második Részében találhatók. Fontos azonban említést tenni a Ptk. Harmadik Könyv Első Részéről, ami a jogi személy általános szabályait tartalmazza, és amit a Ptk. 3:3. § (1) bekezdése alapján akkor kell alkalmazni, ha a Ptk. az egyes jogi személy típusokkal kapcsolatban eltérően nem rendelkezik.
Témánk szempontjából két rendelkezést kell kiemelni az általános szabályok köréből. Az egyik a Ptk. 3:1. § (1)-(2) bekezdése, amelynek értelmében az egyesület jogi személy, jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. Az egyesület jogképessége kiterjed minden olyan jogra és kötelezettségre, amely jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet. A másik a jogi személy képviseletére vonatkozó Ptk. 3:29-3:30. §-ai. A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat szerint a képviseletnek két fajtáját különbözteti meg a Ptk. Törvényes képviseletről van szó akkor, ha a képviseleti jog minden külön, erre irányuló cselekmény, nyilatkozat nélkül illet meg valakit. A jogi személyek törvényes képviselői a jogi személy vezető tisztségviselői.[10] Vagyis aki vezető tisztségviselője egy jogi személynek, az a törvény rendelkezésénél fogva jogosult e jogi személy képviseletére. Ha a jogi személynek több vezető tisztségviselője van, ezek önállóan gyakorolhatják a képviseleti jogot, tehát mindegyikük egyedül is tehet nyilatkozatot a jogi személy nevében.
A törvényes képviselők mellett lehetnek a jogi személy szervezetébe illeszkedő pozíciókhoz kapcsolódó képviseleti joggal rendelkező képviselők.[11] Ezeket a pozíciókat már nem a Ptk. határozza meg, hanem rábízza a jogi személy létesítő okiratára vagy belső szabályzatára a kérdés rendezését. Ha ezek a dokumentumok megjelölnek ilyen pozíciót, akkor az ezt betöltő személy külön választás, kijelölés, felhatalmazás nélkül a jogi személy képviselője. A Ptk. - a korábbi szabályozást fenntartva - képviseleti joggal ruházza fel a jogi személy önálló jogalanynak nem minősülő szervezeti egységének vezetőjét a szervezeti egység tevékenységéhez szükséges körben.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
