Ez a mintaszerűen, a Birodalom sorsfordító korszakára vonatkozó, kimunkált és editált forráskötet a korszak vizsgálatát a történészek számára lényegesen megkönnyítő és új összefüggéseket megvilágítását támogató alkotás. Hasznos módszertani útmutatót jelent a történeti forráskiadások műfajában is.
A Habsburg-monarchia államtörténete 1848-1867 között éles irányváltoztatásokkal terhes, míg a kiegyezéssel és a decemberi alkotmánytörvényekkel közjogilag alapjaiban megállapodott. A Schwarzenberg kormány 1851-52. évi jegyzőkönyveinek lapjain található meredek kurzusváltás a hatalompolitikában. Az 1851 augusztus 20-án megjelent rendeletek a miniszteri felelősséget kizárólag a császár irányában fennállónak definiálták, és feladatul tűzték ki az alkotmányrevíziót. Ezzel kapcsolatban ősszel több különbizottsági értekezletre került sor. 1851 december 31-én a szilveszterpátens hatályon kívül helyezte az olmützi alkotmányt, rövid, "szivacsos" alapelveket vezetett be. A továbbiakban már szó sem volt hatalommegosztásról. Ausztriát újra abszolút módon kormányozták. A hatalomgyakorlás átformálódása lendületesen tartott, amikor a róla elnevezhető korszak zárásaként 1852 április 5-én hosszas betegség után elhunyt Felix Fürst zu Schwarzenberg. A kormány élére többé nem nevezett ki miniszterelnököt az uralkodó.
Thomas Kletečka és Anatol Schmied-Kowarzik kismonográfia értékű bevezetője adja a kötet nyitását, a jegyzőkönyvekben tárgyalt politikai kérdések csomópontjait is megadva. Ezek nemcsak tárgyszerűek, hanem stilisztikailag csiszoltak és szellemesek is. A bevezető tanulmányban Kletečka írta a Reactio triumphans a neoabszolutizmus felállítása, Az augusztusi rendeletek, az Új eskü, az Alkotmányrevizió avagy: az út a szilveszteri pátenshez, a Birodalom alakítása a monarchikus elv szerint, avagy a Kübecki rendszer és A váltás a minisztereknél címet viselő részeket. Schmied-Kowarzik jegyzi a jogalkotási, közigazgatási és a pénzügyi részeket.
A kötet kísérő apparátusa a protokolum-kiadások évtizedes megjelölésében már megszokott. Így a sorozatot elemző edició-történetileg jelentős előszó Helmut Rumplertől és Stefan Malfértől, az orientáló, csiszolt bevezetés Thomas Kletečkától és Anatol Schmied-Kowarziktól. A gondosan összeállított és kellően tagolt bibliográfia, a rövidítések és az elavult kifejezések feloldása mindenképpen előnyös. Több szempontból felhasználható a minisztertanács résztvevőinek jegyzéke is.
A forrásanyagot sajátos kettősség jellemzi. Egy európai nagyhatalom ifjú uralkodója bizalmasaira támaszkodva évekre kialakítja abszolút uralmát - szabadságjogok nélkül, a társadalmi haladás elnyomásával. A gazdasági élet liberális jellegű. Ez a kettősség adja a korszak igencsak sajátos liberális abszolutizmus elnevezését. Viszonylagos modernizáció figyelhető meg az igazságszolgáltatási, a közigazgatási és pénzügyi szervezet kiépítésében. Ezekben a hónapokban egyedi ügyek tömkelege: kinevezés, kitüntetés, nyugalmazás, kegydíjak - de hadbírósági és megkegyelmezési ügy is kerül napirendre. Akár sok szereplő privát életének megrajzolásához is található kiegészítő adat mozaikszerűen a forráskötet jegyzőkönyveiben.
A magyar térség a minisztertanácsi napirendekben nagy számban jelentkezik a birodalom többi részéhez képest, hiszen hadiállapot van, a levert forradalom és szabadságharc nyomán az ország megszállás alatt, működnek a hadbíróságok, a zsandárság rideg rendet valósít meg, az ország súlyos adóterhet érez. Ugyanakkor a polgári tulajdon felé lépés az ősiség felszámolása, az úrbériség felszámolásának előkészítése, az igazságszolgáltatást és a jogszolgáltatást korszerűsítik, kódexek bevezetését készítik elő. A császári hadseregbe kényszersorozott honvédek egy részét leszerelik, több esetben kegyelmet gyakorol az uralkodó. A vasúti infrastruktúra kiterjesztésére energikus lépések történnek.
Az abszolút becsű forrásgyűjtemény hozzáférhetést növelné az online változat kimunkálása. A sok ezer jegyzőkönyvbe foglalt hatalompolitikai és mindennapi közigazgatási ügy digitalizálása esetén hasznos, mélyreható mennyiségi elemzés válna lehetségessé a korszerű módszerekkel. Akár új összefüggésekre is bukkanhatunk az egyes miniszterek - például Alexander Bach kiemelkedő aktivitása - esetében. ■
JEGYZETEK
* (Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. II. Abteilung. Das Ministerium Schwarzenberg. Band 5. 4. Juni 185l-5. April 1852. Bearbeitet und eingeleiten von Thomas Kletečka und Anatol Schmied-Kowarzik. Verlag der österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2013. LXXII +739
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus.
Visszaugrás
