2015 januárjában az Európai Bizottság közzétette a TTIP[1] egyezménynek a beruházásvédelemmel és a befektető-állam közötti közvetlen választottbírósági vitarendezéssel kapcsolatos részére vonatkozó nyilvános konzultáció eredményét, amelyre magánszemélyektől, cégektől, civil szervezetektől, ügyvédi irodáktól egyetemektől közel 150 000 észrevétel érkezett. Nem meglepő módon, a véleményt nyilvánítók jelentős része az egyezménnyel és a vitarendezéssel kapcsolatban negatív véleményt nyilvánított[2]. Az európai városokban rendre előforduló utcai tüntetések, a konzultációra érkezett nagyszámú válasz vagy az európai sajtóban a tárgyban megjelenő számos cikk példázza azt a nagyfokú közérdeklődést, amely Európában a TTIP és annak beruházásvédelmi rendelkezései iránt megnyilvánul. Ez, illetve az ezzel párhuzamosan folyó és 2014 végére lezárásra került tárgyalások Kanadával és Szingapúrral indokolttá teszik, hogy (pillanat)képet alkossunk az EU formálódó beruházásvédelmi "politikájáról"[3]. Jelenleg már rendelkezésre állnak a Szingapúrral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás beruházásvédelmi rendelkezései (EUSFTA)[4] és a Kanadával kötendő egyezmény (CETA) 2014. szeptemberi szövege[5], illetve számos információ a TTIP rendelkezéseinek várható tartalmáról.
Az egyezménytervezetek - ahogyan azt majd látni fogjuk - számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek az elmúlt években merültek fel a beruházásvédelmi jog és különösen a beruházásvédelmi vitarendezés intézményrendszerének reformjára vonatkozó javaslatok között. Ez az összefüggés megalapozza azt, hogy az EU formálódó beruházásvédelmi politikájának áttekintésekor a folyamat fontos kapcsolódó elemét, a beruházásvédelem és a vitarendezés jelenlegi helyzetét és azok reformjára irányuló javaslatokat is megvizsgáljuk.
Az EU formálódó beruházásvédelmi egyezményeivel kapcsolatos intenzív vitának az az előnye biztosan fennáll, hogy a globalizáció és a szupranacionális kormányzás (governance) eleddig akadémiai szinten vitatott egyes kérdései a szélesebb európai nyilvánosságot is elérik. Mivel ez a vita, ha szokás szerint korlátozottan és torzítva, a hazai közéletbe is beszűrődik, a dolgozatnak az is a célja, hogy a hátteret, ha vázlatosan is, igyekezzen bemutatni.
Először nagyon röviden bemutatom a beruházásvédelmi jog és beruházásvédelmi vitarendezés szabály és intézményrendszerét és az elmúlt években felmerült reformjavaslatokat (I). Ezt követően ismertetem az EU beruházásvédelmi tárgyú egyezményeinek szabályozási megoldásait, és az EU későbbiekben megkötendő beruházásvédelmi egyezményeivel kapcsolatos EU jogi problémákat (II), majd, elsősorban a CETA nyilvánosságra került beruházásvédelmi fejezete alapján, az EUSFTA, illetve a TTIP jelenleg ismert rendelkezéseire is tekintettel, áttekintem az EU várhatóan létrejövő kereskedelmi megállapodásainak beruházásvédelmi rendelkezéseit (ideértve a vitarendezést is).
A beruházásvédelmi jog[6] kialakulásának utolsó szakasza valamikor az 1990-es évek elején, a szocialista világrendszer bukásával, a globalizáció fellendülésével kezdődött. A létrejövő szisztéma két sarokköve a beruházásvédelmi egyezmények rendszere és a sajátos vitarendezési szabályok[7].
A beruházásvédelmi egyezmények rendszerének középpontjában a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények állnak. A 1990-es években induló ugrásszerű növekedési folyamat során ezek száma 450-ről[8] 2014-re 3268-ra nőtt[9]. E kétoldalú egyezmények tartalmazzák a külföldi befektetésekkel kapcsolatos bánásmód szabályait, a kisajátítás tilalmát és néhány egyéb jellemző szabályt, valamint a befektető és az állam, valamint a szerződő fél államok közötti vitarendezés szabályait. Az egyezmények szerkezete és nyelvezete általában egyszerű, néhány általános szabályt rögzítenek[10]. Bár az egyezmények szövege között számos eltérés található, viszonylag egyértelműen azonosítható néhány, többé-kevésbé egyneműen értelmezhető bánásmódbeli standard. A kétoldalú egyezményeken túlmenően létezik néhány multilaterális egyezmény, melyek között több regionális jellegű, és egy szektoriális jellegű[11] található. Emellett sok gazdasági, kereskedelmi tárgyú egyezmény
- 8/9 -
tartalmaz beruházásvédelmi rendelkezéseket vagy fejezetet.
A materiális szabályok mellett a létrejött egyezményrendszer másik sajátossága a vitarendezés megoldása. Az egyezmények túlnyomó többsége lehetővé teszi, hogy a nemzetközi közjogi egyezmény szabályainak megsértése esetén a befektető a fogadó állam ellen közvetlenül, választottbíróság előtt, a nemzetközi kereskedelmi választottbírósági eljáráshoz hasonló keretek között keressen jogorvoslatot. Mostanra a beruházásvédelmi jogviták rendezésének elsődleges fóruma az 1965-ben létrehozott Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja, angol rövidítéssel az ICSID lett. A következőkben a fentihez hasonlatos materiális szabályokat, illetve vitarendezési megoldásokat tartalmazó beruházásvédelmi egyezményeket "klasszikus" beruházásvédelmi egyezményeknek nevezzük.
Az ICSID és egyes más fórumok[12] előtt elindult válaszottbírósági vitarendezési eljárások száma folyamatos növekedést mutat[13] és ennek eredményeképpen egyre nő a beruházásvédelmi jogvitákban hozott döntések száma, egyre nagyobb a releváns joganyag. Az egymástól független, önálló válaszottbírósági tanácsokat a korábbi tanácsok döntései formálisan nem kötik, már csak azért sem, mert a döntések jogalapja a jogesetenként általában különböző kétoldalú egyezmény. Ugyanakkor a egyezményekben szereplő hasonló megfogalmazású rendelkezések értelmezésekor a bíróságok általában figyelembe veszik a korábbi döntéseket, és ha valamely korábban kialakult gyakorlattól el kívánnak térni, akkor az eltérést megindokolják[14].
A beruházásvédelmi jog szokásosan és eredendően a fejlett, tőkeexportőr államok beruházói számára volt hivatott védelmet biztosítani a gazdaságilag és jogilag elmaradottabbnak tekintett államokban. Újabban azonban a korábban tőkeimportőr fejlődőknek tekintett államok is tőkeexportőrként jelentek meg más fejlődő, illetve fejlettnek tekintett államok piacán és megjelentek az ilyen befektetők által indított jogviták is. Másrészt, a mindig is vitathatatlanul jelentős, a fejlett államok közötti tőkemozgásokkal összefüggésben is indultak beruházásvédelmi választottbírósági jogviták[15] és születtek ítéletek is.
A beruházásvédelem fogalma alá tartozó részlegesen elkülönülő jog- és intézményrendszer egy fokozatosan kialakuló, decentralizált szisztéma, amelyet nem egy központosított "alkotmányozó" akarat hozott létre, mint számos más nemzetközi egyezményt. Ehelyett számos szereplő - államok, választottbíróságok, nemzetközi szervezetek stb. - formálják[16]. A joganyag eredete is rendkívül vegyes képet mutat, így egyaránt szerepel benne a nemzetközi szokásjog, a több fázisban fejlődő nemzetközi gazdasági egyezmények, az egyre terebélyesedő bírói gyakorlat. Egyesek szerint - elsősorban a vitarendezés területén - magánjogi jellegű elemek is jellemzik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
