A recenzió, a könyvismertetés távolról sem könnyű műfaj: egyfelől vannak olyan kötelező elemek, amelyek feltétlenül szerepeltetendők az ismertetésben, emellett persze meg is kell szólítani az adott munka célközönségét, felkeltve az érdeklődést az ismertetett mű iránt. További nehézséget jelent bemutatni egy tanulmány-, vagy válogatáskötetet, hiszen ilyen esetben valamilyen módon minden egyes, a kötetben szerepeltetett írásról be kellene számolni. Még bonyolultabb a helyzet, ha az ismertető nem egyetlen válogatáskötet, hanem egy három kötetből álló sorozat bemutatását vállalkozik. Főként így van ez, amikor Hamza Gábor akadémikus[1] szerteágazó tudományos munkásságából egymást követően kiadott három válogatáskötet[2] bemutatása a cél. A professzor úrról adott talán leginkább találó jellemzést Földi András professzor adta a római jogászok V. országos találkozóján,[3] amikor a konferencia zárszavában akként fogalmazott, hogy Hamza professzor egy két lábon járó kutatóintézet.
1. A három kötetbe felvett, kizárólag idegen nyelvű tanulmányok részben hazai folyóiratokban, jobbára és többségében azonban neves és színvonalas külföldi folyóiratokban,[4] továbbá kiváló professzorok tiszteletére, vagy jeles alkalmakra összeállított tanulmánykötetekben[5] jelentek meg. A tanulmányok az átlagnál is magasabb tudományos minőségéről már az a tény is sokat elárul, hogy számos írásra a hazai és a nemzetközi romanisztika tekintélyes kutatói, professzorai mellett nem egy alkalommal más tudományterületek kiemelkedő képviselői is hivatkoznak.[6]
A szerkezetet tekintve az első és a második kötet egyaránt három részből áll: a római jog és az antikvitás kérdéseivel, a római jog továbbélésével foglalkozó részek, valamint egy "vegyes" címet viselő rész az elsőben, illetőleg a jogösszehasonlítás, a modern jog egyes szegmentumait érintő részek, valamint egy "varia" című fejezet a másodikban. Ehhez képest a harmadik kötetben négy nagyobb rész kapott helyt, amelyek sorrendben a római jog, a római jog továbbélése, valamint az összehasonlító jog területeit érintik, továbbá ebben a kötetben is szerepel egy "varia" című rész. Érdekes, mi több, egy római jogász professzor esetében talán még furcsának is lehetne nevezni, hogy - mint az a fenti szerkezeti ismertetőből is kitűnik - a második kötetben nem szerepelnek kifejezetten római jogi tárgyú tanulmányok. Sietve hozzátesszük: nem állítható, hogy ez baj, vagy hiányosság lenne, hiszen az egyes kötetek tartalmi sokfélesége így is minden igényt kielégít. Ezen túlmenően, alaposabb áttekintés után minden kétséget kizáróan kitűnik a kötetekből, hogy tartalmilag bizonyos egységet, vagy inkább folytonosságot jelenítenek meg: az egyes könyvekben sorakozó tanulmányokból együttesen rajzolódik
- 576/577 -
ki Hamza Gábor tudományos munkásságának fő vonala.
Hamza Gábor esetében egyértelműen csak fő vonalról lehet beszélni, hiszen lehetetlen lenne, hogy egy kivételesen gazdag és sokrétű publikációs múlttal rendelkező professzor munkásságát válogatott tanulmányokon keresztül a maga teljességében mutassuk be. Mindazonáltal a kötetekbe felvett írások egytől egyig kiválóan alkalmasak arra, hogy illusztrálják Hamza professzor tudományos tevékenység iránti elkötelezettségét.[7] Nem kétséges ugyanis, hogy kutatómunkát magas színvonalon végezni csak az adott téma, és tágabban a kutatás, mint tevékenység iránti elkötelezettséggel, és kellő alázattal lehet. Mindezek alapján ki kell mondani, hogy a szerkesztők feladata nem pusztán nehéz volt, hanem egyszersmind hálátlan is: komoly fejtörést jelenthetett számukra, hogy egy kivételesen gazdag életműből mely írásokat vegyenek fel a kötetekbe. A fentiek mellett ezen a ponton külön kiemelendő az a dicséretes szerkesztői döntés, hogy válogatott írásokat adtak ki - sokkal inkább hommage jellegű, mint bármilyen más kötet, amibe neves tudósok, szaktársak adtak volna közre dedikált írásokat.
A korábban már említett tartalmi sokféleséghez hasonlóan a kötetek nyelvi sokfélesége is impozáns: a nyelvi változatosság más, idegen nyelvű tanulmányokból összeállított munkákhoz képest is azonnal szembetűnő. A kötetekben szereplő írások nyelve többségében német, olasz, francia és spanyol, valamint nem egy alkalommal találhatók a kötetekben angol nyelven íródott tanulmányok is. Bizton állítható, hogy ez a fajta nyelvi diverzitás sokaknak becsületére válna!
2. A kötetek általános jellemzése körében fel kell hívni a figyelmet a belbecs és külcsín egységére: a komoly és színvonalas tartalomhoz olyan külső forma párosul, amely alapján bármely olvasó szívesen veszi kezébe a köteteket. Mind a borító, mind pedig a betűtípus és a szedés igényességről árulkodik. Külön öröm, hogy a köteteket a szélesebb közönségnek, tehát nem csak a szűk értelemben vett "szakmának" szánták - ennek egyik bizonyítékát látjuk abban, hogy a jegyzetanyagot lábjegyzetek helyett végjegyzetekben helyezték el. Ez némely olvasó számára ugyan zavaró lehet, ám ez sem ölt kezelhetetlen mértéket. Példaértékű, hogy valamennyi kötet borítóján az érett klasszikus jogtudósnak, Herennius Modestinusnak[8] a római Palazzo di Giustizia előtt található szobra található - ezzel is kifejezésre jut a római jog és a modern jogok közötti kontinuitás.
Tartalmi szempontból megállapítható, hogy az egyes kötetek külön-külön is, a három kötet együtt azonban mindenképp a római jog modern kori szerepére vonatkozó, Rudolf von Jhering nevéhez köthető felfogás megtestesülése. Jhering a "Geist" első kötetében[9] egyértelműen kifejti, hogy miben látja a modern kor számára a római jog jelentőségét: "Durch das römische Recht, aber über dasselbe hinaus - das ist der Wahlspruch, in dem für mich die Bedeutung des römischen Rechts für die moderne Welt beschlossen liegt". A római jog, tágabban pedig az antikvitás, modern kultúránk egyik - bár nem egyetlen - meghatározó jelentőségű szegmentuma. A gyakorlatban persze ez elsősorban akként jelenik meg, hogy római jogi előképekre hivatkozunk, jóllehet a római jognak önmagában vannak ennél mélyebb összefüggései. Mindkét gondolat leképezést nyer a kötetek római jogi fejezeteiben megtalálható tanulmányok által, legyen szó akár elméleti-filozófiai jellegű kérdésekről, amelyek nem mellesleg Cicero tevékenységéhez kapcsolódnak,[10] akár konkrét tényállásokhoz, vagy tényállás-csoportokhoz kötődő intézményekről, illetőleg jogi jelenségekről.[11] Többek között ez a gyakorlat vezethet a jogösszehasonlítás igényéhez, és ennek gyakorlati megvalósításához is, amelynek nyomán jó látni azt a fejlődési folyamatot, amely az összehasonlítás iránti igényt jellemzi.[12] Az átmenetet olyan tanulmányok is jól jelzik, amelyeket - bár más fejezetben kerültek elhelyezésre - akár a jogösszehasonlítással foglalkozó dolgozatok között is meg lehetett volna jelentetni.[13] Hasonlóképpen hasznos szempontokat villantanak fel az európai jogegységesítési törekvésekkel foglalkozó, illetőleg a modern jog egyes tényezőit önálló-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
