A közelmúltban hozott ítéleteiben az Európai Bíróság kimondta, hogy az Európa Megállapodások (társulási szerződések) bizonyos rendelkezései közvetlen hatállyal bírnak a Közösségi jogrendre.1 Jelen értekezés célja, hogy először a referenciák elemzésével, majd a döntések jövőbeni hatásának vizsgálatával összefüggő rendszerbe helyezze ezeket a határozatokat.2
Az Európa Megállapodások tulajdonképpen a Közösségek, az EU tagállamok és az adott társult ország között kötött nemzetközi szerződések.3 A társulási szerződések kötésekor követendő eljárást az EKSZ 300. cikke írja elő, és az EKSZ 300. (7) értelmében ezek a szerződések kötelező érvényűek mind a Közösségre, mind annak tagállamaira.
A társulási szerződéseket a közösségi szóhasználat "vegyes szerződés"-nek minősíti,4 és sokáig vitatott volt, hogy az Európai Bíróságnak van-e hatásköre ilyen szerződések értelmezésére, hiszen nem a Közösség a kizárólagos szerződő fél. Valóban vannak érvek amellett, hogy a nemzeti jog határozza meg a szerződés azon rendelkezéseinek a hatályát, amelyek a Közösség szerződéskötési kompetenciáin kívül esnek.5
Ugyanakkor az Európai Bíróság el kívánta kerülni, hogy a nemzeti bíróságok sajátos belső szabályaik szerinti értelmezéseinek áradata hátrányosan befolyásolja az Európa Megállapodás gyakorlati érvényesülését. Éppen ezért esetjogában a '70-es évektől fogva az Európai Bíróság a társulási szerződéseket életbelépésüktől kezdve a Közösségi jogrend szerves részének tekintette. Az EKSZ 234. cikke (korábban 177. cikk) alapján így az előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bíróság hatáskörrel rendelkezik ezen szerződések értelmezésére.6
Az EK és a harmadik országok közötti megállapodások7 azonban egyértelműen más kategóriába esnek, mint a Közösségi Szerződések vagy a "belső" közösségi jog, irányelvek.8 Az EK-szerződés nem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy az ilyen nemzetközi szerződések tartalmazhatnak-e közvetlen hatállyal bíró rendelkezéseket. Sőt, amellett is szólnak érvek, hogy egyrészt a nemzetközi jognak kellene eldönteni, hogy az ilyen megállapodások rendelkezései közvetlenül hatályosak-e, másrészt pedig az egyensúly és a kölcsönösség sérülne, ha a társulási szerződések az EU tagállamaiban közvetlen hatállyal bírnának, a társult országokban viszont nem.9
Olyan korábbi esetekben, mint például a Bresciani10 vagy a Polydor", ez az érvelés bizonyos fokig elfogadottnak tűnt, de később a híres Kupferberg12 esetben az Európai Bíróság elutasította ezt az elvet, miután úgy ítélt, hogy a nemzetközi szerződések rendelkezései közvetlen hatállyal bírhatnak. Későbbi döntéseiben az Európai Bíróság kiterjesztette a közvetlen hatály elvét a harmadik országokkal kötött megállapodások alapján felállított intézmények, például a társulási szerződések által létrehozott Társulási Tanácsok jogi aktusaira is.
Többen felhívták már arra a figyelmet, hogy ennek eredményeképpen a Közösségben kereskedő vagy céget alapító Közösségen kívüli üzletemberek hatékonyabban tudnak érvényt szerezni a vonatkozó megállapodások rendelkezéseinek, mint ahogy azt a Közösségen kívül kereskedő vagy céget alapító Közösségen belüli üzletemberek tehetik az EK-val szerződő országokban.13 Ugyanakkor az Európai Bíróság értelmezései következtében harmadik országok állampolgárai csak korlátozott mértékben tudják kihasználni a nemzetközi szerződések (vélelmezetten) közvetlen hatályú rendelkezéseit.14 A különböző politikai megfontolások fontos szerepet játszottak az Európai Bíróság szemléletének alakításában a közvetlen hatály nemzetközi megállapodásokra való kiterjesz-tésében15; a közvetlen hatállyal (különös tekintettel az irányelvekre) kapcsolatos európai esetjogot egyes nemzeti bíróságok ellenállással fogadták. A közvetlen hatály elvének a szóban forgó megállapodásokra történő kiterjesztése további nehéz kérdéseket vetett fel a következetesség és a hatásosság tekintetében: a nemzetközi szerződések közvetlen hatálya egyszerű eszközt jelentene azok betartatásához a tagállamok megkerülésével.
Az Európai Bíróság két különböző módon próbálta meg kezelni ezt a kérdést. Egyrészt formálisan alkalmazza a közvetlen hatály próbáját a nemzetközi szerződésekre. A Demirel16 esetben az Európai Bíróság kinyilvánította, hogy a Közösség és egy harmadik ország által kötött megállapodás rendelkezései
"...közvetlen hatályúnak tekintendők - a megállapodás szövegezésére, céljára és természetére tekintettel -abban az esetben, ha a rendelkezés olyan világos és pontos kötelezettséget tartalmaz, amely végrehajtásában vagy hatásában nem kötődik semmiféle későbbi intézkedés meghozatalához." (saját kiemelés)
Ugyanakkor ennek a próbának a gyakorlati alkalmazása oda vezetett, hogy a nemzetközi szerződések közvetlen hatálya inkább kivételnek mint főszabálynak számít. Ahogy arra többen rámutattak, ez pont a fordítottja, mint az EK belső intézkedéseinek esetében.17
Másrészt az Európai Bíróság biztosítja, hogy az EK által külső országokkal kötött megállapodások ne kaphassanak olyan széles és közpolitika-orientált értelmezést, mint a Közösségi Szerződések. Ez azon az elképzelésen alapul, hogy az EK/EU által kötött nemzetközi szerződések különböző válfajai más és korlátozottabb célkitűzéseket tűzzenek ki, mint az EK alapszerződések - pl. szabad kereskedelmet, és nem egy egységes belső piac megteremtését. Így tehát az EK-szerződéssel ellentétben egy ilyen nemzetközi megállapodás "mindössze jogokat és kötelezettségeket állapít meg a szerződő felekre nézve, de nem jelenti szuverén jogoknak az általa létrehozott kormányközi intézményekre történő átruházását."18
Habár ez ugyanúgy vonatkozik a társulási szerződésekre, mint a szabadkereskedelmi és együttműködési megállapodásokra, az előbbiek célja a társult ország uniós tagságra történő felkészítése, és így sokkal közelebb állnak az EK-szerződéshez, mint az utóbbiak.19 A szóban forgó rendelkezések funkciója fontos, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy ugyanazt a célt hivatottak-e elérni, mint az EKSZ hasonlóan megszövegezett rendelkezései.20
Minden esetben21 ugyanaz az eredmény, hiszen a EK-szerződés rendelkezéseinek értelmezését nem lehet egyszerű analógiával más nemzetközi szerződések rendelkezéseire alkalmazni, még abban az esetben sem, ha az adott nemzetközi szerződés szinte szóról szóra megegyezik az EK-szerződés egy cikkével.22 Ahogy azt a Bíróság a Polydor-ügyben megállapította "a dokumentumok szövegének ilyen hasonlósága nem képez elegendő alapot arra, hogy [a Közösség esetjogát] a Szerződésre vonatkoztassuk."23 Ilyenformán ugyanazok a rendelkezések mást jelentenek az EK-szerződésben és mást például egy társulási megállapodásban.
Jelen tanulmány hat - három brit, két német és egy holland - az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatalra beterjesztett ügyet vizsgál. Az egyik ügyben még nem született döntés, bár egy főügyészi állásfoglalás már rendelkezésre áll. Az összes vizsgált ügyben az Európa Megállapodások azon szabályai képezik vita tárgyát, amelyek a nemzetiségi alapon történő hátrányos megkülönböztetésre, a munkaerő szabad mozgására, a szolgáltatások szabad nyújtására, valamint a letelepedés szabadságára vonatkoznak.24
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
