Pólay Elemér igen szerteágazó és nemzetközileg is elismert munkássága keretében, amely a római magánjog számos területére kiterjedt, pl. a datio in solutum kérdéskörétől kezdve a dáciai viaszostáblák szerződéseinek és az iniuria történetének ma is mértékadó tudományos feldolgozásán keresztül a római jogtudósok gondolkodásmódjának vizsgálatára is, 1976-ban önálló monográfiát publikált A pandektisztika és hatása a magyar magánjog tudományára címmel (Szeged 1976).
A neves Pólay-tanítvány, Molnár Imre professzor[1] mutat rá Pólay tudományos munkásságának ismertetése során arra, hogy Pólay az 1960-as évek végén kitérőt tett, amikor a magyar pandektisztika történetét kezdte el feldolgozni. Tárgybeli kutatásai során tudatosult viszont Pólayban, hogy először a német pandektisztika történetét kell tudományosan feldolgoznia ahhoz, hogy a magyar pandektisztika történetét megírhassa. 1969-ben Jhering birtoktana és a magyar jogi romanisztika címmel közölt egy tanulmányt (AUSz 16/3). Tárgybeli kutatásainak eredményeit 1976-os monográfiájában (AUSz 23/6) összegezte, amelyben mind a német, mind pedig a magyar pandektisztika történetét bemutatja. A német pandektisztika történetét kidolgozó rész 1981-ben német nyelven is megjelent Ursprung, Entwicklung und Untergang der Pandektistik címmel (AUSz 28). 1984-ben pedig A pandektisztika hatása a skandináv magánjogtudományra címmel jelent meg egy önálló tanulmány Pólay tollából (AUSz 32/3).
E művekből - miként arra Molnár is rámutat - az olvasó megismerkedhet a magánjog pandektista dogmatikájának úgyszólván teljes anyagával, az egyes jogintézmények, ill. rendszerezések, ill. az azokra vonatkozó elméletek fejlődésével, többek között Savigny, Puchta, Dernburg, Jhering, vagy éppen Windscheid munkásságának jelentőségével, a pandektisztika különféle irányzatainak részletes bemutatása során. Pólay kutatásai egyebek mellett a magánjogi joganyag rendszerezése során máig alapvető jelentőségű pandektarendszerre, a
- 87/88 -
pandektarendszer általános részének felépítésére, az alanyi jog fogalmának fejlődésére, a jogviszonytanra, a birtoktanra, a jogügyleti tanra, ill. a jogügyleti érvénytelenségre egyaránt kiterjedtek, szerencsésen ötvözve művében a külső történeti és a belső történeti (dogmatörténeti) megközelítést. Az 1976-ban megjelent monográfia a legkiválóbb magyar pandektisták munkásságát is bemutatja, a legrészletesebben a Pólay által "magyar Jheringnek" nevezett Szászy-Schwarz Gusztáv munkásságát ismertetve.[2]
Pólay 1976-os könyve a magyar magánjogtudomány alapműve, a pandektisztika történetének máig mértékadó feldolgozása lett; kétségtelen persze, hogy Pólay - a korszellemből adódóan - kénytelen volt a pandektisztikával szemben helyenként marxista bírálatot gyakorolni,[3] de mégsem ez tekinthető műve fő csapásirányának, sőt. Pólay tárgybeli megállapításainak túlnyomó része a mai jogi tudományosságban is megállja helyét.
Nincs módunk természetesen egy tanulmány keretei között arra - erre kompetensnek sem érezzük magunkat -, hogy részletesen ismertessük a Pólay pandektisztikára vonatkozó kutatásai kapcsán felmerülő összes problémakört. Így most elsősorban Pólay munkásságához kapcsolódva néhány olyan kérdéskört szeretnénk röviden tárgyalni, amelyek tekintetében a pandektisztika kétségbevonhatatlan tudományos eredményei máig alapvető jelentőséggel bírnak, és amelyek legalábbis részben saját kutatási területeinkhez[4] is kapcsolódnak. A külső történeti szemléletű elemzés helyett ezúttal inkább dogmatörténeti jellegű áttekintést szeretnénk adni, és a következő témakörökkel szeretnénk röviden foglalkozni: a pandektisztika eredményeinek jelentősége a magánjogi dogmatikai fogalmak megalkotása terén és a pandektista fogalmak modern jogi megtestesülései; a pandektisztika kérdésföltevéseinek szerepe a mai római jogi kutatásokban; a pandektarendszer és annak jelentősége napjainkig; a pandektista jogügyleti tan kérdésköre és a jogügylet fogalmának prepandektista előzményei; a jogügyleti érvénytelenség pandektista tanai és annak prepandektista előzményei; valamint a culpa in contrahendo problémaköre.
- 88/89 -
Nem igényel különösebben részletes indokolást az a tétel, hogy még napjaink magánjogtudománya is jórészt a pandektisztika által kimunkált fogalmakkal, ill. jogi kategóriákkal dolgozik. Néhány közismert példát említve: a magánjogi dogmatika olyan alapvető fogalmai, mint pl. a jogintézmény, a jogi tény, a jogviszony, a jogügylet vagy éppen a jogügyleti érvénytelenség - olykor bizonyos előzményekre támaszkodva - a pandektista szerzők műveiben nyert kidolgozást.
Néhány egészen konkrét példát említve, a terjedelmi korlátok miatt csupán röviden: a jogi tény fogalmának meghatározása során a mai napig messzemenően releváns Savigny meghatározása; Savigny szerint a jogi tény minden olyan eseményt felölel, amelyek egy alanyi jogot, ill. jogviszonyt létrehoznak vagy megszüntetnek.[5]
Többek között a jogviszony technikus jogi fogalmát is Savigny dolgozta ki a kanti akaratautonómia tétele alapján, amelynek lényegét az "egyéni akarat független uralmában" határozza meg: "das Wesen des Rechtsverhältnisses wurde bestimmt als ein Gebiet unabhängiger Herrschaft des individuellen Willens". A Kantra történő utalás kapcsán megjegyezzük, hogy Pólay általában is rámutat arra, hogy a "Savigny System-jében jelentkező magánjogelmélet a pozitív magánjog kanti alapokon álló filozófiája".[6]
A jogügyleti érvénytelenség magasabb, a semmisséget és a megtámadhatóságot egyaránt magában foglaló fogalmi kategóriájának megalkotása is, mint alább részletesebben is kifejtjük, Savigny nevéhez fűződik, és jórészt az ő tanai alapján épül fel a későbbi pandektisztika érvénytelenségre vonatkozó dogmatikája is.
A pandektista eredetű meghatározások hatása olykor a legmodernebb tételes jogi jogalkotásban, ill. tervezetekben is kimutatható. E kérdéskör mélyebb elemzéséről lemondva most csupán néhány példára utalunk.
Így pl. a 2003-ban hatályba lépett brazil Código civil 81. cikke is pandektista alapokon adja meg a jogügylet definícióját, mégpedig a jogügylet joghatás kiváltására való irányultságát kiemelve. A brazil ptk. szerint jogügylet minden olyan megengedett aktus, amely jogok megszerzésére, védelmére, átruházására, módosítására vagy megszüntetésére irányul.[7]
Az elmúlt évtizedben a francia Code civil egyes részeit megreformálni célzó, Avant-projet de réforme du droit des obligations et du droit de la prescription c.
- 89/90 -
tervezet szintén pandektista alapokon ragadja meg a jogügylet fogalmát, a jogügyleteket joghatások kiváltására irányuló akarati aktusokként meghatározva (art. 1101-1: "Les actes juridiques sont des actes de volonté destinés à produire des effets de droit."). Az Avant-projet Catala a jogi tény fogalmát szintén pandektista alapokon definiálja: "a jogi tények olyan cselekvések vagy történések, amelyekhez a törvény joghatásokat fűz" (art. 1101-2: "Les faits juridiques sont des agissements ou des événements auxquels la loi attache des effets de droit.").
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
