Az Európai Unió területén élő polgárok szabad mozgáshoz való jogának kiterjedésével párhuzamosan a különböző nemzetiségű személyek közötti családi kötelékek száma is nőtt. A növekvő nemzetközi mobilitás következtében a családjogi viták sem maradhatnak országhatárokon belül, hiszen kérdéses, hogy mi történik, ha az egyik szülő a kapcsolat megromlása után hazatér a származási országába a közös gyermekkel a másik szülő hozzájárulása nélkül?
Európában gyermekek ezrei esnek a jogellenes külföldre vitel áldozatául évente, amely leggyakrabban a határokon átnyúló kapcsolatokból és a család intézményének és funkciójának változásából ered.[1]
A gyermekek jogellenes külföldre vitelét, mint jelenséget holisztikus megközelítéssel érdemes vizsgálni. A nemzetközi jogszabályok elsősorban a joghatósági kérdésekkel foglalkoznak, de a bonyolult közigazgatási és bírósági eljárás mellett az esetkezelésben szerepet kapnak a társadalomtudományok és a büntetőjog is. A jelenség szorosan összefügg a gyermekvédelemmel is, hiszen az érintett gyermekek és szülők, rokonok számára egyaránt megterhelő a cselekmény, a nemzetközi dimenzió pedig csak fokozhatja a gyengébb fél kiszolgáltatott helyzetét. A holisztikus megközelítés azért is fontos, mert a gyermek visszavitelének kérdése az eljárás egyik legvitatottabb pontja. A gyermek legjobb érdekének vizsgálata kiemelt jelentőséggel bír a jogellenes gyermekelviteli ügyekben. Ha a gyermekelvitel megtörténik, elrendelik a gyermek visszavitelét, azonban ez alól létezik jogszabály által meghatározott kivételi kör. A jogszabályok alkalmazása mellett pszichológiai háttértudás is szükséges annak megítéléséhez, hogy egy esetleges visszavitel milyen hatást eredményez a hátrahagyott szülő és a gyermek kapcsolatára.
A köznyelvben "nemzetközi gyermekrablásként" emlegetett jelenség Magyarországon is egyre jelentősebb probléma, mivel az Európai Unióhoz való csatlakozás óta évről évre növekvő számban fordul elő.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához az elmúlt években megnövekedett számú panaszbeadványok[2] a jogellenes gyermekelvitelben érintett szülők, rokonok tájékozatlanságáról számoltak be. A jogellenes gyermekelviteli ügyek emellett a média közkedvelt témái is, hiszen jelentősen felkavarják a közvéleményt. Ugyanakkor a rendkívüli információhiány miatt e tudósításokat sem jellemzi a szakszerűség és a releváns normák átadása. A bizonytalan jogi szabályozási helyzet, a megelőzés és a gyakorlat áttekintése érdekében az Ombudsman az alapvető jogok biztosáról szóló törvény[3] (a továbbiakban: Ajbt.) 18. § (4) bekezdése alapján hivatalból átfogó vizsgálatot[4],[5] indított. A vizsgálat mellett szólt az Ajbt. 1. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott, gyermekek jogainak védelmét érintő, rendszeres hivatalbóli vizsgálatok elindítását magában foglaló kiemelt figyelem mellett az is, hogy az Ajbt. 2. § (5) bekezdése nyomán az Alapvető Jogok Biztosa társadalmi tudatformáló, felvilágosító tevékenység végzésével elősegíti az emberi jogok érvényesülését és védelmét.
Jelen tanulmány a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatos hiányos magyarországi szabályozást, a bíróság és a határokon átnyúló mediáció kiemelt szerepét mutatja be az ombudsmani jelentés segítségével.
- 25/26 -
A gyermekjogok alapdokumentuma, az ENSZ által kidolgozott Gyermekjogi Egyezmény[6] 11. cikke szerint a részes államok megtesznek minden intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozzák a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatását és ott-tartását.
A 11. cikk hatálya a személyes okokból történő gyermekelvitelre utal, amelyet általában szülők vagy más rokonok valósítanak meg. Azonban a "törvényellenes külföldre utaztatás és ott-tartás" kifejezés kiterjedhetne más elkövetőkre is, de azzal a Gyermekjogi Egyezmény 35. cikke, illetve az Egyezményhez csatolt fakultatív jegyzőkönyv[7] foglalkozik.[8]
A Hágai Gyermekelviteli Egyezmény[9] a szülői felügyeleti jogok nemzetközi védelme érdekében született 1980-ban, és mára a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia egyik legsikeresebb dokumentumává vált, melyhez 100 állam[10] csatlakozott már.
A 3. cikke alapján a gyermek elvitele vagy elrejtése [11] (a továbbiakban együtt: elvitel) jogellenes, ha az sérti az azon Szerződő Állam jogrendszere szerint egy személynek, egy intézménynek vagy bármilyen más szervnek - akár együttesen, akár külön-külön - jogszabály, bírói vagy államigazgatási határozat által juttatott felügyeleti jogot, amelyben a gyermeknek az elvitelét közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt; és ezeket a jogokat az elvitel időpontjában - együttesen vagy külön-külön - gyakorolták vagy azok gyakorlásában épp az elvitel akadályozta meg az arra jogosultakat.
A 4. cikk rögzíti, hogy az Egyezmény minden olyan 16. életévét be nem töltött gyermek esetén alkalmazandó, akinek a felügyelet vagy láthatás jogának bármiféle megsértését közvetlenül megelőzően az egyik Szerződő Államban szokásos tartózkodási helye volt.
Az uniós tagállamokra (Dánia kivételével) a Brüsszel II. rendelet[12] határoz meg további rendelkezéseket a joghatóságra, az elismerésre és végrehajtásra, valamint a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a központi hatóságok közti együttműködésre. Elsődlegesen mindig azt a kérdést kell eldönteni, hogy a gyermek jogellenes külföldre vitele uniós tagállamból történt-e, mert csak ekkor merül fel a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény és a Brüsszel IIa rendelet együttes alkalmazása.
A Hágai Gyermekelviteli Egyezmény és egy IM utasítás[13] alapján a magyar Központi Hatóság feladatait az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztálya látja el. Az igazságügyi miniszter válaszában arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a jogellenesen Magyarországra hozott gyermekek visszavitelével kapcsolatos eljárásokban a bírósági eljárás megindítását megelőzően kiemelt szerepe van a Központi Hatóságnak. A beérkezett visszaadási kérelmet megvizsgálja és dönt annak elfogadhatóságáról. Ha a Központi Hatóság a beérkezett kérelmet elfogadja, elsősorban megkísérli a gyermek önkéntes visszavitelének biztosítását vagy az ügy békés elintézését. Ennek során a kérelmezettet rövid úton megkeresi és a jogi háttér magyarázatával, vagy akár személyes megbeszélés keretében a gyermek önkéntes visszavitelére hívja fel. Ezzel egyidejűleg a feleket tájékoztatja a mediáció lehetőségéről. Eltérő megoldás hiányában a Központi Hatóság intézkedik a bírósági eljárás megindításáról.
Az ombudsman rendelkezésére bocsátott re álló statisztikai adatok (2010. január - 2015. december) alapján megállapítható, hogy a jogellenes gyermekelviteli ügyek számát tekintve hazánk statisztikája növekvő tendenciát mutat. Az ötéves intervallumban a Központi Hatóságnál regisztrált idehozatali ügyek száma megkétszereződött (12 esetről 28 esetre nőtt), míg az elviteli ügyek száma csaknem megháromszorozódott (44 esetről 111 esetre nőtt). A vizsgált időszakban a Budapesten fordult elő a legtöbb elviteli eset (158 ügy, 36%), majd ezt követte Pest megye (79 ügy, 18%) és Fejér megye (40 ügy, 9%). A statisztikákból az is kitűnik, hogy míg korábban nagyobb számban a vegyes házasságokból, illetve párkapcsolatokból származó gyermekek voltak érintettek, jelenleg a Magyarországról történő jogellenes külföldre vitel esetén a legtöbb ügyben már mindkét szülő magyar állampolgár. Ezekben az ügyekben a szülő jellemzően a végleges vagy átmeneti külföldi munkavállalása miatt viszi a gyermekét magával külföldre, így ezzel elszakítja a szülői felügyeletet gyakorló másik szülőtől vagy annak a gyermekkel való kapcsolattartását akadályozza meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
