Ha valamely recenzensnek lehetősége van nyomon követni egy monográfia létrejöttét, kezdve attól, amikor még csak félig van kész (és most nyilvánvalóan egy ilyen esetről van szó) az kivételes élmény, mert bele lehet látni a jogtudomány művelésének titkaiba. Mi itt a titok? Magától értetődően az íráskészség, a képesség arra, hogy uralkodni tudjon a jövendőbeli szerző a mindenki rendelkezésére álló idő fölött. Továbbá: törekvés a források megismerésére és az, hogy e törekvést siker koronázza (például, hogy elsődleges forrásokból dolgozzon, bár Kissinger másodlagos forrásokból írta meg Metternichről szóló híres disszertációját), harmadszor az arányok szerencsés eltalálása.
Monográfiák egy része a doktori disszertációkból készül, aztán a könyvkiadás által gondozott monográfia terjedelmileg vagy több vagy kevesebb a disszertációnál. Milyen arányokra gondolunk? Azokra, amelyek valamely tárgykör kapcsán az idézett szerzők gondolatainak és a szerző megjegyzéseinek terjedelme között állnak fenn; továbbá olyan arányokra, amelyekre a magyar és a külföldi jogra fordított figyelem között oszlik meg, vagy a történelmileg és az elmélet között van. Nem akarjuk azt állítani; kizárólag az aránytól függ, hogy most egy monográfia születik, vagy annak látszó munka, de azt bizton mondhatjuk, bizonyos belső ratiok nélkül magától elbillen a könyv majd a polcon. Boóc Ádám könyvét témájáról, a választottbíró megválasztása és kizárása; a dedukció műveletét alkalmazva írta. Bemutat egy jelenséget (egy jogintézményt) több nemzeti jogban (Ausztria, Svájc, Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Magyarország), majd még tesz egy nemzetközi kitekintést (UNCITRAL Arbitration Rules, Model Law far International Arbitration, ICC Arbitration Rules, Rules of Ethics for International Arbitrators és végül IBA Guidelines on Conflicts of Interets in International Arbitration), majd megkísérel következtetéseket levonni.
Egy jó monográfia másik nagy titka, hogy a szerző keze alatt az írás nem szalad szét; azaz azzal foglalkozik végig, amit az ígért és az izgalmat, az érdeklődést a téma iránt végig fenn tudja tartani. Konkrétan, ebben az esetben Boóc Ádámnak ez azért sikerült, mert a jogeseteket (az ügyeket, az ún. teszteket, standardeket) úgy adja le, úgy kommentálja, hogy az olyan, mint egy regényből készített képregény: fordulatos és lényegre törő. Az meg aztán fokozza a feszültséget, hogy amikor már az olvasó úgy érzi itt a bölcsek köve már a zsebében, a pártatlanság vagy az elfogultság vagy épp a függetlenség kritériumára, akkor a szerző rávilágít arra a minden tudás végén meglévő bokorra, amiben minden fogalom tartalma jogi kultúránként eltérő, e könyvben konkrétan a függetlenségről, a pártosságról és az elfogultságról mutatja ezt ki a szerző. A nemzetközi választottbíráskodás azért érdekes intézmény és tevékenység, mert ez esetben sem könnyű, sőt nagyon nehéz az eltérő értékek és megfontolások között hierarchiát fölállítani. Ha nemzetközi választottbíróságról van szó természetesen egy ilyen végkövetkeztetés mindenre használhatatlan, mert a nemzetközi kapcsolatokban a nagyfokú rugalmasság követelménye mellett azért valami közös alapnak kell lenni. Ugyanis, feltételezve, hogy semmiben sincs közös nevező, akkor a választottbírósági ítéletek egyikét sem ismernék el és végrehajtásukat megtagadhatnák. Szerencsére nem ez a helyzet; a nemzeti jogok többé-kevésbé tudnak egymás mellett működni, noha konkrét ügy kapcsán az árnyalatnyi különbségeik óriásira tudnak duzzadni, de épp ezért fontos intézmény a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás (Schweizerische Schiedsordnung, a London Court of International Arbitration, az International Chamber of Commerce), amelyeket a monográfia bemutat a 95., 163., 289. oldalaktól kezdődően.
A választottbírói tevékenység elbírálása során a fentieken kívül még más érdekes fogalmak is felmerülnek (neutrality 357. old.) és ami számunkra legérdekesebb volt: a kétely. A "kétely" jelzővel együtt szerepel: "jogos kétely" (justifiable doubt), és nyilvánvaló, hogy a terminus technicus speciális jelentéssel bír a jogtudomány azon ágazatában, amely a választottbírósággal foglalkozik (vö. 334-335. old.).
A valamiben való kételkedés joga, nagyon közel áll már a tudomány fejlődése egyik motorjához, ti. a kritikához, és a cáfoláshoz való joghoz (pontosabban a cáfolhatóság megengedettségéhez), amiből következik: a jog eme ágazata számos
- 494/495 -
olyan fogalmat használ, amelynek használata más jogágban is felmerülnek (most hirtelen az adójog jut eszünkbe, ahol az ügyfél állításának valóságtartalmában való kétely az eljárás további folytatásának. De gondoljuk, nincs ez másként más jogágak esetében, szóval azt akarjuk mondani e jogterület és benne e terminus technicus is érdekes.)
Nyilvánvalónak tűnik, hogy a kétely (szkepszis) alapvető fogalom valamely álláspont, nézet, tény vizsgálatakor, következésképpen nemcsak az eljárásjogok szempontjából fontos, hanem minden szabály, ügy stb. esetében is. Az ún. ésszerű harmadik személy tesztjének (reasonable third person) kidolgozása - ha nem árulunk el tudatlanságot - ti. máshol is már kidolgozott lenne e jogágakat művelőinek tiszteletreméltó eredése.
Az, hogy a monográfia az oktatásban is használható, evidens. A legjobb tudásom szerint a választottbíráskodás a nemzetközi magánjog tárgy keretében oktatott téma. Az más, de ide tartozó kérdés, hogy amíg a nemzetközi magánjog alapelve, hogy valamely nemzeti jogot ki kell jelölni, amely alapján a jogvita elbíráltatik, addig a nemzetközi választottbíráskodásban megengedett, hogy a felek nem valamely nemzeti jogot, hanem a lex mercatoriat jelölik meg jogként. A lex mercatoria vitatott téma a szakirodalomban, legyen szabad itt utalni - Fekete Balázs és Czigler Dezső Tamás szíves közlése alapján - a Günther Teubner szerkesztésében megjelent Global Law Without State vagy Hans van Houtle The Law of International Trade c. könyvére,[2] illetve a magyar szakirodalomból Burián László és Palásti Gábor tanulmányaira: A lex mercatoria alkalmazása nemzetközi kereskedelmi jogvitákban és a lex mercatoria, a nemzetközi jog elvei és hasonló kikötések a jogválasztó klauzulákban. Itt kell megemlíteni az újabb szakirodalomból Szigeti Zsolt munkáját: A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás néhány karakterisztikus sajátossága a Common Law és a kontinentális jogrendszerben.[3] E munka idézi Lord Mustill és Berthold Goldman nézeteit, mely utóbbi szerint - írja Szigeti - "a lex mercatoria nem csak egy egyszerű equity, hanem létező anyagi jog."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
