A jegyző adóigazgatással kapcsolatos feladatai kétségtelenül a hatósági tevékenység leghálátlanabb részét képezik. Ezen belül is az adóvégrehajtás az, amely egyszerre megköveteli a szigorú, jogszerű, következetes, ugyanakkor méltányos ügyintézést. A látszólag ellentmondó "jelzők" a gyakorlatban megférnek egymás mellett, kiegészítik egymást. A cikk egy konkrét település adóvégrehajtási tevékenységét követi nyomon, kitér a problémás területek ismertetésére, végén pedig a szerző megoldási javaslatait, összegzéseit tartalmazza.
Az adóigazgatási tevékenységen belül problematikusnak nevezhető terület az adóvégrehajtás, ugyanakkor a következetes végrehajtási gyakorlat folytatása különösen fontos az adófizetési morál javítása céljából.
Az Art. 150. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja.
Régi vita, hogy a végrehajtási eljárás megindítását megelőzze-e fizetési felhívás, illetve az ilyen felhívás a végrehajtási eljárás része vagy sem. Nyilvánvaló, hogy a végrehajtás sikerét (különösen például egy inkasszó esetén) nagyban veszélyeztetné egy előzetes felszólítás, ugyanakkor az is megfontolandó, hogy ha a felhívás sikerre vezet, nem kell sort keríteni további eljárásra. A kérdést az Art. eldönti azzal, hogy a fizetési felhívást csak, mint lehetőséget tárgyalja, egyúttal kimondja, hogy a végrehajtás nem a felhívással, hanem - külön határozat nélkül - az első végrehajtási cselekmény foganatosításával indul.
Saját hivatalunkban éveken át alkalmaztuk az évenkénti minimum kétszeri felszólítást. Ez az első félév határidejét követően (március 15.) nagyon sok adófizetőt érintett, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy egyes adófizetők rendszeresen, míg mások önhibájukon kívül "csúsztatják" a befizetéseiket. A felszólítások kiküldése nagyon sok plusz munkát jelentett: főszámra iktatni, borítékolni, tértivevénnyel kiküldeni, ismételten csekket küldeni... Kis eltéréssel szinte mindig ugyanazoknál az adófizetőknél merült fel probléma.
2011. évtől kezdődően nem minden esetben élünk a felszólítás lehetőségével. Már csak azoknál az ügyfeleknél próbálkozunk ezzel az eszközzel, akiknél feltételezhető, hogy a tartozás befizetése a felszólításra megtörténik.
Az egyenlegértesítő - melynek megküldése általában augusztus hónapra esik - tartalmazza a felhívást a határidőre meg nem fizetett adók végrehajtására.
Sajnos a gyakorlatban azt látjuk, hogy akiknél nem alkalmazunk felszólítást, hanem végrehajtunk, ott a végrehajtás eredménytelen lesz.
A végrehajtási eljárás során az adóhatóság alkalmazottja az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit alkalmazza, ha e törvény másként nem rendelkezik. Az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít. A végrehajtás lefolytatásához szükséges adatok beszerzésére és kezelésére a Vht. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Mint ahogy a kis- és közepes településeknél általában, nálunk is gyakoribbak a hivatali helyiségből is megtehető végrehajtási cselekmények, mint a letiltás vagy a hatósági átutalási megbízás, melyek alkalmazásával hatékonyan lehet növelni a helyi adóból származó bevételt.
A letiltást megelőzi az OEP megkeresése az adós munkahelyét illetően. Az OEP pozitív adatközlését követően indul el a végrehajtói letiltás, melyet a munkáltatónak és az adósnak is megküldünk. A munkáltatónak két kötelezettsége merül fel: egyrészt az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget le kell vonnia, másrészt a levont összeget a végrehajtást kérőnek át kell utalnia. A letiltásban mindig felhívjuk a munkáltató figyelmét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 153. §-ára, mely szerint, ha az adóhatóság az adóst megillető járandóságot (kifizetést) végrehajtás alá vonja, és a munkáltató, kifizető az adóhatóság felhívása ellenére a levonást, átutalást, megfizetést elmulasztja vagy nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi az adótartozás megfizetésére a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig. A határozatban foglalt teljesítési határidő elteltével az adóhatóság az adóvégrehajtási szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása (végrehajtása) iránt.
A munkáltató részére "visszaigazolási nyomtatványt" is mellékelünk, melyben a munkáltató tájékoztathatja a behajtást kérőt a levonás kezdő időpontjáról, a havonta levonható összeg nagyságáról, valamint a levonás akadályáról (jogviszony megszűnése, mentesség).
Ilyen akadály például a gyakorlatban, ha az adós jogviszonya megszűnt vagy a követelést sorrendben megelőző tartozás terheli, vagyis a levonási mentesség és korlátozás szabályaira tekintettel a letiltás nem foganatosítható.
Ha a levonásnak átmeneti akadálya merül fel, jellemzően a munkáltató megjelöli azt a későbbi időpontot, amikor várhatóan az első levonás teljesíthető lesz.
Ha az adós a letiltott összeget időközben megfizeti, a letiltást az adóhatóság visszavonja.
Sajnos vannak esetek is, amikor a letiltás - a hivatalos, bejelentett bér alacsony összege miatt - akár több hónapon át tart.
A hatósági átutalás (inkasszó) benyújtását szintén megkeresés előzi meg. A NAV-nak és/vagy a környékbeli bankoknak írt megkeresés a bankszámla megkérését illetően, ha sikeresnek is mondható, maga az inkasszó sok esetben fedezethiány miatt sikertelen.
Amennyiben a fedezet nem biztosított a fizetési számlán, a pénzforgalmi szolgáltató a megbízás sorba állításáról gon-
- 18/19 -
doskodik a teljesítéshez szükséges fedezet biztosításáig, legfeljebb azonban 35 napig.
A gyakorlatban előfordulhat, hogy az adós a hatósági átutalási megbízás benyújtásával egyidejűleg a tartozást önkéntesen megfizeti. Ebben az esetben az adóhatóság a megbízást haladéktalanul visszavonja.
A végrehajtás során, amennyiben a letiltás vagy a beszedési megbízás útján történő behajtás nem vezet eredményre, a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 9. § (3) bekezdésében foglaltak alapján, az adóhatóság kezdeményezheti a gépjármű forgalomból való kivonását, ha az adóalany adótartozása az egy évi adótételt meghaladja.
A gépjármű forgalomból való kivonásának kezdeményezése is eredményes lehet. Annak érdekében, hogy a gépjármű ne kerüljön kivonásra - melynek fogalomba visszahelyezése sok esetben több mint maga a gépjárműadó - az érintett adózók inkább megfizetik tartozásaikat. Ha a gépjármű forgalomból való kivonása mégis megtörténik, az ügyfél csak úgy tudja visszahelyeztetni az önkormányzaton keresztül az Okmányirodával, hogy bemutatja a befizetés igazolását.
2013. április 30-án 5 gépjármű forgalomból való kivonását kértük az Okmányirodától. Az értesítés kézhezvételét követően két ügyfél kérelmezte a részletfizetést, amit meg is kapott. Természetesen a kivonási kérelmünket visszavontuk. Azóta az egyik ügyféltől az első részlet már határidőre meg is érkezett, viszont a másik adós nem fizetett.... Ha a gépjármű még az ő tulajdona, ismét kérelmezzük a kivonást. A másik három ügyfél gépjárművéről az Okmányiroda még nem küldött határozatot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
