Az (alkotmány) történész tudós kutató természetes vágya, hogy egy témakör több évtizedes kutatása után elkészüljön a kutatómunka szintézisét jelentő nagy opus. Szente Zoltán az utóbbi években módszeresen készült erre a feladatra, lépésről lépésre építette fel a művet, mely végül is különlegesre sikerült. Ugyanis nem csak a közigazgatással és közjoggal foglalkozó, nagy tudományos teljesítménnyel bíró szakjogász, az alkotmányjogi (ezen belül hangsúlyozottan országgyűlési és közigazgatással kapcsolatos) kutatási témái mellett szakmai életének majd egy évtizedét parlament- és parlamentarizmus - történeti kutatásokra szánó tudós korábbi eredményeit foglalja össze a munka. Egy valóban egyedülálló történeti - alkotmánytörténeti munkával van dolgunk. Szente Zoltán ebben a könyvében az európai alkotmánytörténet hét-nyolcszáz esztendejének (középkori és újkori) gyűlésmodelljeit vonta vizsgálat alá, az általa összefoglalóan parlamentnek nevezett intézmény alkotmányos szerepének, (információs, jogalkotói, igazságszolgáltató) funkcióinak, szervezetének, eljárásrendjének históriáját mutatja be és tárja elemző módon az olvasó elé.
Szerző annak az intézménynek történeti leírására és összehasonlító elemzésére vállalkozott, mely a közösség - vezető viszonyban, a társadalom és annak irányítói közötti kapcsolatrendszerben a szervezett politikai konstrukciók kialakítása óta rendszeresen újra- és újraszerveződve megjelenik az alkotmányos élet meghatározó elemeként. A nyomásgyakorló csoportok és a befolyást kereső társadalmi rétegek törzsfőket, monarchákat, államfőket korlátozni képes közjogi szerveződése, a közös (általános, országos) akarat továbbítására képes gyűlések történeti fejlődése áll munkája középpontjában. Mint maga a szerző is megállapítja: a parlamentek történetének összehasonlító leírására és magyarázatára, született munkák fő profilja vagy az európai történelem fősodrának vázlatos bemutatása, vagy nagyobb korszakok intézményeinek tárgyalása.
Ő ennél többet vállalt: a brit parlamenttől az orosz zemszkij szoborig Európa földrajzi értelemben vett területét lefedő összehasonlító vizsgálatra vállalkozott, mely a regionális egyediségek számbavételével az alapmodellek hatásmechanizmusait rajzolta meg a kontinensen. Időben az antik római előzményektől a 19. századra kiformálódott polgári parlamentig vezeti a fejlődés ívét. Egy ezeresztendős európai tablón helyezte el a kontinentális alkotmányfejlődés során a földrész fejedelemségeiben, királyságaiban, köztársaságaiban kifejlődött gyűlések mintáit, képleteit, szülessenek azok kicsiny városállamokban vagy jelentékeny birodalmakban. Szente vállalkozása egyedülálló: recenzens maga nem ismer ehhez hasonló, teljességre törekvő munkát a nemzetközi szakirodalomban sem.
- 189/190 -
Bármely alkotmányos intézményről is lenne szó, önmagában már az ezer esztendős fejlődés is gondot jelenthet az összehasonlítás érdekében megragadható ismérvek csoportosításában, amit még tetéz a feladat földrajzi kiterjesztése. Ahogyan a szerző maga is megállapítja, munkájának egyik legfontosabb terminológiai problémáját jelenti, hogy ti. az európai történelemnek hét-nyolc évszázada része a parlament intézménye, vagyis a 14. század környékén kereshetők az első ilyen szervezetek. A korai modellek, a 8-13. századi előzmények azonosítása volt az első jelentős feladat. A vizsgált kor egyik jellemzője az ország fogalmának kialakulatlansága, a monarchiák (különösen a kezdetben még az egymást metsző hűbéri hierarchiák államszerkezeti alárendeléseit tekintve), a bonyolult szövetségek, államkapcsolatok, rangsorok dominanciája, a kapcsolati kérdések nehéz tisztázhatósága. Királyság? Állam? Tartomány? Önkormányzat? Szabadságok körei? Rendek? Hol és mikor kezdődik az "ország" és ezzel az "országos ügyek"? Mi a képviselet? Egy társadalmi csoport képviselete kötve van választásokhoz, küldöttekhez? Vagy speciális részvételi jogosultságok alapján enélkül is képviselhetők az érdekek? Mikor tekintjük képviseletnek a behívott, delegált, részvételét kikövetelő, saját jogán megjelenő gyűléstagot? Képviseletnek tekinthető a törzs nevében megjelenő törzsfő? Képviseli-e a gyűlésben a földesura a jobbágyot? S ami ezt megtetézi, hogy a különböző gyűlések hosszú története, változatos megjelenési formái és funkciói, létrejötte és fejlődése alapvetően eltérő körülményeket produkált történetileg és regionálisan egyaránt a gyűlések fejlődéséhez.
Aligha véletlen, hogy a legnagyobb problémát az ezer esztendős fejlődésértelmezés valamennyi periódusára alkalmazható parlamentfogalom jelenthette: "manapság semmilyen gondot nem okoz a parlament (kongresszus, törvényhozás) azonosítása. Mindenki bizonyosan ugyanazokra a szervekre gondol." Nem ilyen egyszerű a helyzet a korai korszakokban, ott és akkor, ahol és amikor még államfogalom sincsen, a határok képlékenyek, a hatalom változó, a királyi szervek színes összevisszaságban bukkannak fel térben, hierarchiában és időben egyaránt. Ezért vált gyakorlattá a parlamentkutatói szakmai körökben, hogy azon az alapon teszik "azonosíthatóvá a korai képviseleti gyűléseket, hogy azokat ... összekötik a modern parlamentekkel." Vagyis azt tekintik parlamentnek vagy parlamentszerű intézménynek a középkorban, mely bizonyos vonásokban és funkciókban megegyezik korunk parlamentjével. A meghatározásban kevésbé lehetettek a szerző segítségére a különféle nyelvekben a latin után megjelenő "parlament" (parliament, parlement, parlamento, parlamentum) kifejezésből levezetett az azonosítási kísérletek. Részben formai mivolta okán (mindenféle tanácskozás megnevezése lehetett a parlamentum), másfelől mert - mint ő is írja - a keresett intézménytípusra számos egyéb megnevezést alkalmaztak a kortársak, így a colloqiumot, conventumot, curiat, conciliumot (concilium celebre, concilium magnum, curia generalis, curia plena, curia solemnis, congregatio) stb.
Sőt akadtak helyek, ahol általánosan más, egyedi kifejezés gyökeresedett meg és más terminológia élt a praxisban (Riksdag, Landtag, Reichstag, országgyűlés,
- 190/191 -
sabor stb.): "Számos országban például a korabeli források olyan gyűléseket is országgyűlésnek, parlamentnek neveztek, amelyeken a polgárság vagy a vidéki nemesség küldöttei nem vettek részt, vagy fordítva, olyan országos gyűléseket sem hívtak parlamentnek, amelyeken pedig nagy jelentőségű országos ügyekről tanácskoztak vagy döntöttek" - írja a szerző.
Szente Zoltán finom és elegáns technikákkal oldja föl ezt a nehézséget. Részben a parlamentnek tekintett gyűlés néhány elengedhetetlen tartalmi elemének meghatározásával (leginkább az országos ügyekre kiterjedő döntési jogkör és a képviselet valamilyen formájának megjelenése) részben pedig a helyben szokásos megközelítések érzékeny alkalmazásával operált. Miközben a szakmai összehasonlító elemzés és érthetőség érdekében egységes parlamentfogalommal dolgozik, a történeti szaknyelv kínálta megoldásokat kihasználva Szente Zoltán a gyűlés, rendi gyűlés, korai rendi gyűlés, országos gyűlés, tanácskozás, netán éppen a korabeli latin vagy helybéli megnevezés változatos használatával érzékletesen jelzi a különbségeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
