Az elmúlt időben több olyan társadalmi, gazdasági folyamat zajlott, amely a piaci szereplőktől nem kevés alkalmazkodást kívánt, jócskán próbára téve a vállalkozások versenyképességi, adaptációs képességét éppúgy, mint a túlélési technikák alkalmazásában, a krízisstratégia tervezésében való rugalmasságot és menedzsmentkészséget.
A tagi jogviszonyban végzett tevékenység természeténél fogva más, mint a munkaviszony. Az érdemi különbségtétel forrása nem a társasági jog, a társasági jog ezt a kérdést hagyományosan a szervezeti önrendelkezés megállapodásai közé tereli, azonban karakteres elhatárolási szempontok szerint másként ítéli meg a munkavégzés eltérő jogalapjait azt az adó- és közbevételi szabályozás és a munkajog is. A mellékszolgáltatásra vonatkozóan közvetlen szabályt szövegszerűen a korlátolt felelősségű társaságnál (kft.) találunk, de a mellékszolgáltatás valójában általános érvényű társasági jogi - sőt, státuszjogi - kérdés. Itt szükséges megjegyezni, hogy a szövetkezett tagja által végzett személyes közreműködés lényegében szintén erre modellezett.
A tagi főkötelezettségek és jogok katalógusa tehát minden vállalati forma esetében kiegészíthető a tagi mellékszolgáltatás teljesítésével (mint kötelezettséggel) és az ezért járó díjazással (mint a jogviszonyból eredő jogosultsággal). A mellékszolgáltatás tartalmi lényegének meghatározása korábban is a bírósági ítélkezésre és a joggyakorlatra maradt, azaz a tételes jog a mellékszolgáltatás mibenlétének, kritériumainak kérdését a bírói jogértelmezés tartományaiba utalta, ami ezután sem változik.[1] A mellékszolgáltatás - gazdasági szempontból különösen - olyan társaságok esetén bírt kiemelkedő jelentőséggel, ahol a társaság tagja ingatlant, egyéb dolgot vagy pedig olyan jogot, például védjegyhasználatot vagy ingatlanhasználatot nyújtott a mellékszolgáltatás keretében, amely így nem képezte a törzstőke részét, de léte a társasági célok elérése érdekében akár döntő jelentőségű is lehetett, de a mellékszolgáltatás személyi változata - a személyes közreműködés, munkavégzés - is fontos elem a vállalati működésben.
A korábbi szabályozás szerint a mellékszolgáltatás teljesítése lényegében - tartalmilag - egy külön megállapodás a tag és a társaság között. Ezt erősíti a bírói gyakorlatban például annak rögzítése is, hogy miután a mellékszolgáltatási kötelezettség teljesítése a kft. és tagja, nem pedig a kft. két tagja közötti jogviszony, ezért a tagok által megkötött üzletrészátruházási szerződéstől erre alapítva nem lehet elállni,[2] illetve annak több esetben való kimondása, hogy a mellékszolgáltatás alapítását a bíróság ítéletével nem pótolhatja. A mellékszolgáltatásra vonatkozó megállapodást ugyanakkor a társasági jogi szabályozás praktikus okokból következetesen a létesítő okirat kötelező, szükséges tartalmává tette. Így volt ez a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) esetében éppen úgy, mint a most hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályozásban. A Ptk.-nak a kft. közvetlen, "mellékszolgáltatásra" vonatkozó, a 3:182. § (1) bekezdésébe foglalt részletszabálya a korábbi társasági jogi szabályokhoz képest ugyanakkor jelentősen eltérő szövegezést alkalmaz. Az Ptk.-beli modellszabály alapvetően a következők szerint összegezhető.
Egyfelől a létesítő okiratban való részletes felhatalmazó szabály rögzítése nélkül mellékszolgáltatásról nem lehet szó sem társasági, sem számviteli, sem adójogi szempontból, sem a munkajogi megítélést illetően. A tag ellenszolgáltatásra csak a szerződésben foglaltak szerint jogosult, anélkül tehát nem. A társaság pedig a mellékszolgáltatást, illetve az ezzel kapcsolatos tevékenység végzését akkor követelheti, illetve a mulasztásból eredő igényt akkor érvényesítheti, ha ezt a társasági szerződés lehetővé teszi. Másfelől mellékszolgáltatás lehet bármilyen olyan tevékenység, mely a társaság tevékenységében való részvételnek, személyes közreműködésnek minősül, ugyanakkor nincs mögötte egyéb, erre irányuló jogviszony, például ügyvezetői tevékenység esetében sem megbízás, sem munkaviszony.
A mellékszolgáltatás - amennyiben nem vagyoni jellegű - rendszerint munkavégzés formájában jelenik meg a társaságnál. Értelemszerűen azt sem zárja ki a Ptk. - ahogyan az egyéb jogszabályok, így a munkajog sem -, hogy a kft. tagja saját társaságával álljon munkaviszonyban. Különösen igaz ez arra az esetre, ha a társaság alkalmazottja vásárolja meg utóbb valamelyik tag üzletrészét, és így alkalmazottként válik a társaság tagjává. Ugyanez a helyzet a dolgozói üzletrész-tulajdonosok esetében is. Munkát végezni a társaságban tehát lehet tagsági viszony alapján mellékszolgáltatásként, illetve a tagsági viszony mellett munkaviszonyban. Mindkét munkavégzésért a tagot díjazás illeti meg, amely a társaság költségei között elszámolható. Mind-
- 19/20 -
két munkavégzésre irányuló jogviszony szerződéses alapú, írásbeli megállapodáshoz kötött, azonban a munkaviszony értelemszerűen több formális és tartalmi kötöttséggel operál. Ez is evidencia, aligha szorul magyarázatra.
Ebben a körben azonban a bírói gyakorlat fontos szempontokra hívja fel a figyelmet. Előfordul ugyanis, hogy valami nem mellékszolgáltatás akkor sem, ha a társasági jogi felhatalmazás adott, éppen azért, mert - bár nincs formális munkaszerződés - a hatósági joggyakorlat a felek szándékait a tervezettektől eltérően értelmezi és egyúttal szankcionálja is.
A személyes közreműködés általában a társaság tevékenységi körébe tartozó feladatok ellátását jelenti, de a személyes tevékenység keretébe tartozik tágabban mindazon magatartások köre is, amelyek a társaság nyereségszerző tevékenységét elősegítik, a társaság számára vagyoni előnyt biztosítanak. A Ptk. megfogalmazása egyértelművé teszi, hogy amennyiben valamely tevékenység végzésére az adott tagot egyéb jogviszony kötelezi, úgy annak - vagy akár egy részének - elvégzése nem vállalható mellékszolgáltatás keretében. Ezt egyébként az eddigi bírói gyakorlat is hasonlóan ítélte meg.
A bírói gyakorlatban a személyes munkavégzés megítélése kapcsán rögzítést nyert, hogy a mellékszolgáltatásra vonatkozó társasági jogi rendelkezések helyes értelmezése szerint a társaságban végzett személyes munkavégzés - amennyiben nem választott tisztségviselőről van szó - munkaviszonyon vagy más polgári jogi jogviszonyon alapulhat vagy mellékszolgáltatásnak minősülhet.[3] A bíróság kifejtette, hogyha a kft. tagjai az ügyvezető irányítása, utasítása és ellenőrzése mellett, meghatározott helyen és munkaidőben, munkabér ellenében, részben a társaság, részben a saját munkaeszközeikkel végezték rendszeresen a munkájukat, és a társasági szerződés a tagok személyes munkavégzése mellékszolgáltatásként való teljesítésének feltételeit nem szabályozza, a munkaügyi felügyelő a munkavégzés körülményeinek tartalmi ismérvei alapján jogszabálysértés nélkül minősítheti a felek közti jogviszonyt munkaviszonynak. A társaság hiába hivatkozott arra, hogy a tagok szándéka - a társaság létrehozásával - éppen arra irányult, hogy ne munkaviszonyban, hanem társas vállalkozói jogviszonyban végezzenek munkát, és eredménytelenül érvelt azzal is, hogy a mellékszolgáltatásra vonatkozóan az adójogszabályok a munkabérrel azonos járulékfizetési kötelezettséget írnak elő. A társaság a munkaviszonytól való elhatárolás lehetőségét látta abban is, hogy a társaság minden "munkavállalóvá" minősített tagja aktívan közreműködött a lehetséges megrendelések megszerzése érdekében, közösen döntöttek a megkötött vállalkozási szerződések feltételeiről és a bevétel felhasználásáról, ami jelentősen eltér a munkaviszony általános - alá-fölé rendeltségen alapuló - helyzetétől, amelyben a munkavállaló a munkáltató utasítása alapján és széles körű ellenőrzése mellett tevékenykedik. A napi munka megkezdésének, illetve befejezésének azonos időpontját az építőiparra jellemző racionális munkabeosztás diktálta, az pedig, hogy valamely teljesítmény alapján a társaság tagja díjazásban részesült, önmagában nem jelentheti ennek önkényes munkabérré minősítését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
