Az ügyészi vádmonopólium korrekciójaként már az 1896. évi Bp. biztosította a sértett számára a pótmagánvádlóként fellépés lehetőségét, azonban az 1954. évi V. törvény (a továbbiakban: I.Bpn.) az erről szóló rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. Az 1998-as új Be. ismét bevezette ezen jogintézményt, amelynek indokoltsága vitatott volt. Ellene felhozható érv, hogy a bíróságok tevékenységét megterhelik a felesleges-megalapozatlan vádemelésekkel szorgalmazott eljárások, aminek esélye a pótmagánvád által növekszik. Mellette szóló érv viszont, hogy az ügyész tétlensége, ha ez az ügy téves ténybeli vagy jogi megítélésen vagy elfogultságon alapul, az igazságszolgáltatásnak útját állja, ennek orvoslása a pótmagánvád, amely a sértett mint a legközvetlenebbül érintett előtt nyitja meg a bírói utat - ahogy a vádlottat megilleti az a jog, hogy az ellene emelt vádról bíróság döntsön [Be. 3. § (1) bekezdés] - úgy illeti meg a sértettet e jognak az ellenpárja (tükörképe): a jog a pótmagánvádra, tehát arra, hogy az őt ért sérelemről bíróság döntsön. Ha a pótmagánvád sikertelen, valóban fölöslegesen terheli a bíróságot, de ennek kockázatát csökkenthetik a pótmagánvád emelésének korlátot szabó feltételei, és a vád alá helyezés előzetes bírói kontrollja.[1]
A pótmagánvád alapján folytatható büntetőeljárás elsődleges törvényi feltétele, hogy azt a sértett kezdeményezze, ugyanis pótmagánvádlóként csak ő jogosult fellépni. A bíróság első ízben vizsgálja a vád törvényességét, jogosulttól való származását, azaz, hogy az a személy, aki magát a bűncselekmény áldozatának tartja, valóban sértettnek minősül-e. Az elmúlt években több olyan legfelsőbb bírósági döntés született, amely meghatározott bűncselekmények esetén elvitatta az érintett sértetti minőségét és ezáltal a pótmagánvádlókénti fellépés lehetőségét kategorikusan kizárta e tényállások esetén. Ilyen volt az EBH 2011.2301. számú eseti döntés, amelyben a Legfelsőbb Bíróság azon véleményét fejtette ki, hogy a hamis vád alapesetének miért nincs sértettje, illetve ilyen a BH 2011.246. számú eseti döntés, amely kizárja, hogy a hivatali visszaélés bűntettének sértettje lehetne. Jelen tanulmány célja ezen álláspont helyességével kapcsolatos kételyeim megfogalmazása és a hivatali visszaélés bűntettének meghatározott eseteiben a sértetti pozíció (és sértetti jogok) elismerése melletti érvelés.
A Be. 51. §-a szerint sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. A büntetőeljárási jog sértetten azokat a fizikai vagy jogi személyeket érti, akiknek/amelyeknek a bűncselekmény sérelmet okoz. De vajon mindenki, aki azt tartja, hogy a bűncselekmény által jogai sérültek, például a környezetkárosítással, etnikai csoport megsértésével sértettként léphet-e fel? E processzuális jognak az elismerése a meghatározatlan létszámú és összetételű csoport tagjai javára a büntetőeljárást megoldatlan helyzetekbe sodorná. Ezért a törvény nem tartja ilyen esetben a csoport tagjait egyenként processzuális értelemben teljes jogú sértettnek. Más a helyzet, ha a bűncselekménynek individuálisan megkülönböztethető olyan sértettje van, akinek a sérelme nem pusztán eszmei, hanem egyénileg kimutatható vagyoni kár, a testi épség, a becsület sérelme. Ha ilyen sértettek tömegesen is vannak, jogosultak egyenként fellépni. A sértett, az áldozat az, aki a bűncselekmény folytán közvetlenül a legtöbbet veszít, a bűncselekménynek - az elkövető mellett - a főszereplője.[2]
Álláspontom szerint vannak olyan bűncselekmények, amelyeknek soha nincs sértettjük (pl. kémkedés, hatóság félrevezetése, egyedi azonosítójel meghamisítása stb.), vannak, amelyeknek mindig van sértettjük (testi sértés, lopás, hamis vád stb.) és vannak olyan bűncselekmények, amelyeknél a konkrét eset alapján dönthető csak el, hogy az adott esetben sérelmet szenvedett személy sértett-e vagy sem. Ilyen bűncselekmény a hivatali visszaélés.
Általánosságban elmondható, annak eldöntése során, hogy egy bűncselekménynek van-e sértettje, vizsgálni kell a bűncselekmény jogi tárgyát, elkövetési tárgyát (passzív alanyát), eredményét. Jogi tárggyal szükségképpen minden bűncselekmény rendelkezik, de nem ritka az olyan bűncselekmény sem, amelynek több jogi tárgya is van. Ennek megfelelően e bűncselekmények jogi tárgya komplex jellegű. Így például a hamis vád (Btk. 233. §) jogi tárgya egyrészt az igazságszolgáltatás rendje, másrészt a megvádoltnak az emberi méltósága. Több közlekedési bűncselekmény jogi tárgya a közlekedés biztonsága, továbbá a közlekedésben részt vevők és a közlekedés hatókörében levő személyek élete, testi épsége védelme, valamint a járművek és más közlekedéssel kapcsolatos tárgyak állagának sértetlensége. Amennyiben valamely bűncselekménynek több jogi tárgya is van, közülük azt, amelyet a jogalkotó elsődlegesnek tekint, jellegzetes jogi tárgynak szokás nevezni. Így a Btk. szerint a hamis vád jellegzetes jogi tárgya az igazságszolgáltatás rendje, a közlekedési bűncselekményeknek pedig a közlekedés biztonsága.[3] Önmagában az elsődleges jogi tárgyból azonban véleményem szerint nem szabad olyan következtetést levonni, hogy a másik védett jogi tárgy mellékes és az annak megsértése által sérelmet szenvedett személy a komplex jogi tárgyú bűncselekménynek nem sértettje. Ugyanis a többes jogi tárgyú bűncselekmények nem elsődleges jogi tárgya éppúgy büntetőjogilag védett absztrakt érték, az elsődleges jogi tárgy meghatározása pusztán a Büntető Törvénykönyv szerkesztése szempontjából releváns tényező. Ennél fogva hibásnak tartom azon elgondolást, hogy a hamis vádnak azért nincs sértettje (holott az egy egyedileg beazonosítható, élő, természetes személy be-
- 276/277 -
csületét sérti vagy veszélyezteti), mert a bűncselekmény elsődleges hatása az igazságszolgáltatás, a hatóság megtévesztése, és a passzív alany ellen közvetve irányul.[4] Ha a Legfelsőbb Bíróság EBH 2011.2301. számú döntésének érvelését a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettére vetítjük, arra az abszurd következtetésre jutunk, hogy e bűncselekménynek sincs sértettje, mivel az elsődleges jogi tárgya (mint minden hivatali bűncselekménynek) a hivatali apparátusba, azok tagjaiba vetett bizalom és nem a passzív alany emberi méltósága, becsülete, testi épsége. Azon bűncselekmények esetén tehát, amelyeknek több jogi tárgya van, mindegyiket vizsgálni kell annak eldöntéséhez, hogy sértett-e a bűncselekmény következtében sérelmet szenvedett személy.
Vizsgálandó továbbá a bűncselekmény elkövetési tárgya. Az elkövetési tárgy a törvényi tényállásban megjelölt az a személy vagy dolog, akire vagy amire az elkövetési magatartás behatást gyakorol vagy mint behatás irányul. Elkövetési tárgya nincs minden bűncselekménynek. Ha azonban van, akkor általában kifejezetten szerepel a törvényi tényállásban (de például a garázdaságnál csak közvetve juttatja kifejezésre az elkövetési tárgyat az, hogy a tényállási elemet képező erőszak személy vagy dolog ellen irányulhat). Amennyiben az elkövetési tárgy személy, azt passzív alanynak is szokás nevezni.[5] Elkövetési tárgya (passzív alanya) tehát azon bűncselekményeknek is lehetséges, amelyek törvényi tényállásában az kifejezetten nem szerepel. Véleményem szerint ilyen a hivatali visszaélés (Btk. 225. §), amelynek törvényi tényállása passzív alanyt nem tartalmaz, de a tényállásból egyértelműen kiolvasható, hogy a bűncselekmény egyik elkövetési magatartása közvetlenül arra irányul, hogy az elkövető másnak jogtalan hátrányt (jogsérelmet vagy érdeksérelmet) okozzon. A passzív alany és a sértett ugyan nem azonos fogalmak, az előbbi anyagi jogi, míg az utóbbi eljárásjogi fogalom, a kettő rendszerint egybeesik. Bár olykor el is válik egymástól, így a csalás (Btk. 318. §) passzív alanya az, akit a tettes tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott, míg sértettje az, aki a cselekmény folytán kárt szenved, és ezek nem mindig azonosak. Létezik tehát olyan büntető törvénykönyvi tényállás is, amely kifejezetten rendelkezik a passzív alanyról, mégsem ő a sértett, hanem valaki más. A csalásnak vitán felül sértettje az anyagi károsult, azt senki nem vonja kétségbe. Miért van ez másképp a hivatali visszaélés anyagi károsultjával? A különbségtétel a bűncselekmény eredményében rejlene?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
