Munkavégzési jogviszony már az ókorban ismert volt. Szabályai az egyes államokban önálló jogággá azonban csak a XX. század első felétől kezdődően fokozatosan váltak.
Ennek képezi részét a munkaharc/sztrájk intézménye, amelynek korai megnyilvánulásai már a XVIII. század végétől felmerültek. A jogi szabályozásra azonban csak később került sor.
Magyarországon először az ipartörvények (1872. évi VIII., majd 1884. évi XVII. tc.) rendelkeztek a koalíciós tilalmat megszüntető és a munkabeszüntetésre vonatkozó megállapodások érvénytelenségéről. Hazánkban a klasszikus felfogást követték: a munkások szervezeteinek a kezében hathatós eszközzé lett az összebeszélésen alapuló tömeges munkabeszüntetés, a sztrájk, amire viszont a munkaadók gyakran ugyancsak tömeges munkáskizárással feleltek. E felfogás szerint nem teszi jogossá a munka megtagadását az a körülmény, hogy az több, vagy éppen sok munkavállaló összebeszélésének az eredményeképpen, sztrájk keretében történik. Akkori jogunk nem ismerte a sztrájkjogot olyan értelemben, hogy a sztrájk a munkavállaló szerződésszegését kimentené, hanem csak annyiban fogadta el jogosnak a sztrájkban résztvevők magatartását, amennyiben az olyan bérmunkások, akik még nem kötöttek szolgálati szerződést, annak megkötésétől közös egyetértéssel - összebeszélés alapján - tartózkodhattak, azok pedig, akik már kötöttek szerződést, azt akár tömegesen is felmondhatták és az esetleg rövid felmondási idő elteltével megszüntethették a munkát (Vincenti Gusztáv: A munka magánjogi szabályai. Budapest: Grill, 1942. 15., 119. old.).
Az 1945. évet követően inkább a Büntető Törvénykönyvre tartozott a sztrájk. Utóbb Magyarország az 1976. évi 9. tvr.-rel megerősítette a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, ezzel kötelezettséget vállalt arra, hogy az ország törvényeivel összhangban gyakorolt sztrájkjogot biztosítja.
Később, az átmenet idején egyes esetekben felmerült sztrájkokat követően az 1989. április 12-én kihirdetett és hatályba lépett a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény hozott önálló, intézményes szabályozás, amelynek jelentős irodalma is van (Kiss György: Munkajog. Budapest: Osiris, 2005. 487-536. old., Prugberger Tamás: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog. Budapest: Complex, 2006. 169-184. old., Radnay József: Munkajog. 7. kiadás. Budapest: Szent István, 2008. 262-267. old., uő: A magyar sztrájk-törvény. MJ 1990/12/993-1006. old., uő: A kizárás. GJ 1996/4/19-21. old., Lőrincz György: Sztrájk-törvény születik. Pécsi Munkajogi Közlemények 2008/2/137-148. old.). Ezt követően az Alkotmánynak az 1989. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása rendelkezett a sztrájkjogról, amely az ezt szabályozó törvények keretei között gyakorolható [70/C. § (2) bekezdése].
Kiss György megítélése szerint indokolt lenne a sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének differenciáltabb szabályozása azzal, hogy másutt a törvényi szabályozás helyett a jogalkalmazás útján történő fejlesztést is elfogadhatónak tekintik (529. old.). Prugberger Tamás szerint a sztrájk jogellenessé minősítésének a kritériumai korrektek (180. old.).
Hazánkban a sztrájkkal összefüggő eljárások száma nem jelentős, évente eltérő számú, általában azonban húszat meg nem haladó a bíróságok által tárgyalt ilyen ügyek száma (2004-2008. években évente a bíróságok 5, 3, 12, 18, illetve 15 ügyet tárgyaltak, az ügyek 2/3-ában a Fővárosi Munkaügyi Bíróság járt el). Újabban nálunk is jelentkeztek új sztrájkformák, ezek megítélése nem egységes, ezért is merült fel a sztrájktörvény kiegészítésének kérdése. Ez indokolja a sztrájk kérdéseivel való foglalkozást, a külföldi megoldásokra való kitekintést.
Németországban a bírói gyakorlat alakította ki a sztrájk esetén alkalmazandó kereteket. A sztrájk a munkavállalók, illetve a szakszervezetek munkaharcának elsődleges eszköze. Jellemzője a másik félre történő nyomásgyakorlás végett történő, tervszerűen és közösen végrehajtott munkabeszüntetés, annak tárgyalókészsége befolyásolása céljával, esetleg rövid figyelmeztető sztrájkokkal (Dieterich, Thomas, ErfK GG 8. cikk 155/). Az egyes elemeket tágan értelmezik, így például a munkavállalóval egy tekintet alá eső személy, vagy nem szakszervezeti tag is sztrájkolhat, követelmény azonban, hogy a sztrájkot szakszervezetnek kell szerveznie (vo. 158, 160), Zöllner, Wolfgang - Loritz, Karl-Georg - Hergenröder, Curt, Arbeitsrecht. 6. kiadás. München: Beck, 2008. 428. old. 2/a. p.).
A munkavállalónak a sztrájkban való részvétele ráutaló módon is történhet, például a sztrájk időpontjában a munkahelyen való meg nem jelenéssel (BAG AP 114 a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf, 166).
Ugyanakkor a sztrájkban részt nem vevő munkavállalót a munkáltató más munkahelyre is beoszthatja. Ez áll az olyan fenntartási vagy szükséghelyzetben végzendő munkára, amelyet a munkavállaló rendszeresen végez. A sztrájkkal érintett egyéb munkát, vagyis, ha a munkahelyen a munka sztrájk miatt szünetel, nem köteles végezni a sztrájkban részt nem vevő munkavállaló (BAG AP 3 a BGB 615. §-ához Betriebsrisiko, 169). Megengedett az olyan sztrájktörési prémium, amelyet a sztrájkot megelőzően, vagy annak ideje alatt díjazásként tűznek ki avégett, hogy az üzem tevékenysége továbbfolytatható legyen (BAG AP 127 a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf, 209).
A német gyakorlat értelmében a sztrájkban részt vevő, a munkáltató által ki nem zárt munkavállalók munkaviszonya továbbra is fennáll (ErfK GG 9. cikk 260).
A tarifaszerződés jogkövetkezménye mindenekelőtt a felek békekötelezettsége és a tagjaikra való ráhatási kötelezettsége. A vétkes kötelezettségszegés kártérítési kötelezettséggel jár. E kötelezettségek a tagokra nem terjednek ki, de sztrájk esetében az abban résztvevők munkabérigényének elvesztésével járnak, ez még olyan esetben is érvényesül, ha a munkavállaló munkaképtelen beteg, szabadságon van, vagy az anyavédelmi törvény alapján a munkavégzés alól mentesül (Palandt, BGB 66. kiadás. München: Beck, 2007. 611. § előtti 72, 611. § 34, BAG NZA 91, 604).
Jogellenes különösen a tarifaszerződéses békekötelezettségbe ütköző sztrájk. Ezt meghaladóan a sztrájk jogszerűségéhez szükséges még, hogy
- azt a tarifaszerződést kötött szakszervezet szervezze, egyébként ugyanis jogellenes vadsztrájk áll fenn,
- megengedett - vagyis tarifaszerződésben szabályozható - célja legyen (BAG DB 72, 143), ehhez képest az ún. szimpátia-, vagy szolidaritási sztrájk általában jogellenes (BAG NJW 85, 2545; 88, 2061), hasonló megítélés alá esik a politikai sztrájk (ErfK GG 9. cikk 114),
- a sztrájknak a körülményeknek megfelelő eszköznek kell lennie, és az ultima ratio elvének meg kell felelnie.
Szükséges a tarifaszerződéses fél, illetve felek döntése a sztrájk kezdetéről, terjedelméről és végéről, és azt a másik féllel közölni kell (ErfK GG 9. cikk 7, BAG NJW 96 1844), továbbá fair - különösen nem erőszakos - végrehajtás szükséges; ha ezt az elhatározott harci intézkedés megsérti, ennyiben a sztrájk jogellenes (BAG NJW 89, 57).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
