Az alapvető jogok biztosa - még 2020 decemberében - absztrakt alkotmányértelmezésre irányuló indítványt terjesztett az Alkotmánybíróság elé, amelyben az Alaptörvény III. cikkének és a B) cikk (1) bekezdésének az életfogytig tartó szabadságvesztéssel összefüggésben történő értelmezését kérte a testülettől. Az indítványt az Alkotmánybíróság visszautasította. Így egy meglehetősen régóta tartó, különböző belső jogi és nemzetközi jogi lépésekből és döntésekből álló folyamatban továbbra sem született érdemi alkotmánybírósági döntés arról, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés összeegyeztethető-e az Alaptörvény rendelkezéseivel.
Ügyszám: 3492/2023. (XII. 1.) AB végzés
Címszavak: a belső jog és a nemzetközi jog összhangja; absztrakt alkotmányértelmezés; életfogytig tartó szabadságvesztés; kínzás és kegyetlen büntetés tilalma
Az első feltett kérdés szerint: "Az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében rögzített kínzás, embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalmából következik-e, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre ítélt személy számára biztosítani kell a meghatározott, belátható időtartamon belüli szabadulás lehetőségét? Következik-e az Alaptörvény e rendelkezéséből, hogy jogalkotási szinten kell meghatározni azon legkésőbbi időpontot (generális maximumot), amikor a szabadlábra bocsátás lehetősége mérlegelésre kerül?"
E kérdéssel összefüggésben az alapvető jogok biztosának indítványa hangsúlyozta, hogy alapvető fontosságú alkotmányossági kérdés, hogy a szabadságvesztésre ítélt személy tekintetében az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében rögzített tilalom magában foglalja-e "a szabadulás reményéhez való jogot", és ha igen, milyen konkrét tartalommal és követelmények mentén. Utalt az indítványozó arra is, hogy mind az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB), mind pedig az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottsága következetes álláspontja szerint azon életfogytig tartó szabadságvesztés, amely nem hordozza a szabadulás valódi reményét, embertelennek tekintendő, így a kínzás, kegyetlen, megalázó, embertelen bánásmód és büntetés tilalmába ütközik. Az EJEB-nek az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 3. cikkét értelmező joggyakorlatát a 32/2014. (XI. 3.) AB határozatban az Alkotmánybíróság is irányadónak tekintette. Következik-e az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében rögzített tilalomból, és ha igen, milyen tartalommal a "remény joga", azaz, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személyek vonatkozásában biztosítani szükséges a meghatározott, belátható időtartamon belüli szabadulás lehetőségét? (Indokolás [5]-[6]).
Az indítványban foglalt második kérdés szerint: "Amennyiben a szabadlábra helyezés belátható időn belüli elvi lehetőségét minden életfogytig tartó szabadság-
- 114/115 -
vesztésre ítélt számára biztosítani kell, következik-e az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, valamint az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdéséből, hogy ezt a lehetőséget az elítélés időpontjában alkalmazandó jogi szabályozás tartalmától függetlenül garantálni kell?"
Felveti a jogbiztonság sérelmének a lehetőségét, ha az újabb szabályozás, amely enyhébb jellege mellett egyben alkalmas a korábbi szabályozás alapjogsértő következményeinek a kiküszöbölésére - az időbeli hatályra irányadó rendelkezések értelmében - nem vonatkozhat a korábbi szabályozás alapján elítélt elkövetőre. A konkrét alkotmányjogi probléma kapcsán így felvetődik: megfelel-e az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, ha az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdéséből következő garanciák az elítéltek meghatározott körére az elítélésük időpontjában alkalmazandó jogi szabályozás függvényében nem, vagy csak hiányosan érvényesülhetnek (Indokolás [8]).
Az Alkotmánybíróságnak kiindulásként azt kellett megvizsgálnia, hogy az indítvány, a feltett kérdések alkalmasak-e az absztrakt alkotmányértelmezési eljárásban történő elbírálására. Ehhez a kérdésnek kellően konkrétnak és világosnak, a tartalmának egyértelműen meghatározhatónak kell lennie. Ez a feltétel teljesül. A korábbi AB gyakorlatban [vö. 17/2013. (VI. 26.) AB határozat] lefektetett mércék szerint azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy e hatáskör keretében az alkotmányjogi problémák széles köréből csak azok a világosan megfogalmazható, konkrét kérdések alkalmasak az elbírálásra, amelyek tisztán az Alaptörvény értelmezésével, jogszabály közbejötte nélkül, kizárólag alkotmányjogi érvekkel megválaszolhatók. Más típusú alkotmányjogi problémák az Alkotmánybíróság egyéb hatáskörein belül oldhatók csak meg (Indokolás [14]).
Ennek a feltételnek a vizsgálatához az AB végzése felidézte, hogy az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdése kifejezetten megengedi az ún. tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén. Ezzel összhangban a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 42. §-a alapján az ítélkező bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A Btk. 44. § (1) bekezdése sorolja fel azokat bűncselekményeket, amelyeknél életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén egyáltalán lehetőség van a feltételes szabadság kizárására. A Btk. 44. § (2) bekezdése pedig a kógens alkalmazás esetköreit írja elő. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv.tv.) a 46/A-46/H. §-okban szabályozza a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárását. Annak megindítását az elítéltet fogva tartó büntetés-végrehajtási intézet hivatalból kezdeményezi, ha az elítélt a szabadságvesztésből negyven évet letöltött.
A fenti jogszabályi rendelkezések az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre ítélt személy számára biztosított, meghatározott, belátható időtartamon belüli szabadulás lehetőségéről rendelkeznek. Vagyis éppen azt szabályozzák, amire az indítványozó kérdése irányult. Ilyen értelemben voltaképpen törvényi szintű választ adnak a konkrét kérdésre. Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az adott kérdés vizsgálata kizárólag az Alaptörvény értelmezésével, jogszabály közbejötte nélkül nem végezhető el. Egy ilyen tartalmú alkotmányossági vizsgálatnak szükségszerű része kell, hogy legyen az utalt, kapcsolódó törvényi szintű szabályozás is. Ezért a konkrét kérdés érdemi vizsgálatára jelen eljárásában nem látott lehetőséget (Indoklás [18]-[19]).
A második feltett kérdéssel összefüggésben az AB-végzés megállapította, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben olyan tartalmú vizsgálat, amely az elítélés időpontjához képest utóbb hatályba lépett szabályozás alkalmazhatóságával áll összefüggésben, nem végezhető el kizárólag az Alaptörvény rendelkezései alapján. Annak szükségszerű része kell hogy legyen maga az érintett szabályozás is. Ezért a konkrét kérdés jogszabály közbejötte nélkül, kizárólag alkotmányjogi érvekkel nem megválaszolható, annak érdemi vizsgálatára jelen eljárásában szintén nem látott lehetőséget (Indokolás [22]).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
