A 2007-ben az USA-ban kirobbant, majd 2008-ra világméretűvé vált, előbb csak pénzügyi, majd később gazdaságivá átalakult válság teljesen új dimenzióba helyezte a hosszú lejáratú banki hitelszerződéseket, különösen a lakáscélú jelzáloghiteleket. A válság közvetlen gazdasági hatást gyakorolt a hitelszerződésekre, hiszen hatására egyre nőtt azon adósok száma, akik a munkahelyük elvesztése vagy bérük csökkentése miatt egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudtak törleszteni. A válságnak azonban a jog területén is voltak érzékelhető hatásai, ami alatt e tanulmányban nem a makrogazdasági, gazdaság- és munkaerőpiacot serkentő intézkedések jogi szabályozását vagy az általános adósvédelmi és végrehajtási kérdések újraszabályozását, hanem a hitelszerződések tartalmának más jogi szempontból történő vizsgálata szükségességét kell érteni. A rossz hitelek megnövekedett száma ugyanis szükségszerűen magával vonta a bírósági eljárások számának növekedését, amelyekben a bíróságoknak gyakran olyan szerződési rendelkezések vagy banki gyakorlatok jogszerűsége kapcsán kellett állást foglalniuk, amelyek a válság előtti időszakban nem vagy csak ritkán kaptak bírósági epilógust. Különösen vonatkoztatható ez a közép-kelet európai országokra, amelyekben a tisztességtelen szerződési rendelkezések és banki gyakorlatok mellett, további problémát jelentett a deviza alapú hitelszerződésekben - és a válság kitörésekor és első néhány évében éppen ezek képezték a hosszú távú fogyasztói hitelek zömét - a nemzeti valuták gyengülése a külföldi valutákkal, elsősorban a svájci frankkal szemben. Ennek következtében a törlesztőrészletek gyakran olyan szintre emelkedtek, amely lényegesen meghaladta az adósok teljesítési képességét. Kérdés, hogy a megváltozott árfolyam kockázatát lehet-e egyoldalúan és utólag a banki szférára telepíteni, ha a bank a szerződéskötés során, illetve a szerződés hatálya alatt, a jóhiszeműség és tisztesség elvét és tájékoztatási kötelezettségét nem sértette meg, de kétséget kizáróan ez a jelenség is a gazdasági világválság következményének tudható be.
E tanulmány keretei azonban nem teszik lehetővé az összes említett kérdés elemzését. A vizsgálat tárgya ezért csak a hitelszerződésekben előforduló tisztességtelen rendelkezésekre szorítkozik, ezek közül is arra, amely feljogosítja a bankot, hogy a változó hitelkamatot utólag és egyoldalúan, az adós beleegyezése nélkül módosítsa, ami rendszerint a kamatláb megemelését jelentette.
A gazdasági válság által okozott nehézségek a hitelek törlesztésében azt eredményezték, hogy a bíróságok gyakorlatában szignifikánsan megnövekedett a hitelszerződések teljes vagy részleges semmisségének megállapítására irányuló perek száma. Ezek a perek zömükben a fogyasztóvédelmi jog keretében folytak, de a bíróságok olyan esetekben is tartalmilag szinte azonos álláspontot foglaltak el, amelyekben az adós jogi személy volt, tehát nem minősülhetett fogyasztónak, így a szerződés teljes vagy részleges semmiségének megállapítására csak a szerződési jogi általános szabályai alapján került sor. A szerződési jog általános szabályait az 1978. évi Kötelmi viszonyokról szóló törvény tartalmazza.[1] Ezekre épül rá a Fogyasztóvédelmi törvény, amelynek a ma hatályos szövege 2014-ben került elfogadásra[2], a bírói gyakorlatban fellelhető határozatok zöme azonban még abból az időszakból származik, amelyben a hatályost megelőző 2010. évi[3] és 2005. évi[4] fogyasztóvédelmi törvények voltak hatályban. Erre, a Köt. és az Fvt. alkotta rendszerre épül rá a 2011. évi Pénzügyi szolgáltatások felhasználóinak védelméről szóló törvény[5], amelyben már a jogalkotó kifejezetten sza-
- 371/372 -
bályozta, pontosabban törvényi szinten kezelte, többnyire kógens módon, azokat a problémákat, amelyeket a törvény elfogadása előtti időszakban a bíróságoknak a Köt. és a Fvt. rendelkezései alapján kellett megoldaniuk.
A tisztességtelennek minősülő rendelkezések a hitelszerződésekben, illetve az ezekkel kapcsolatos tisztességtelen banki gyakorlatok közül a szerb jog vonatkozásában mindenképpen a kamatszolgáltatás változó kamatláb szerinti meghatározása, illetve a bank azon joga, hogy a szerződés megkötése után egyoldalúan módosítsa a kamatlábat, valamint a kirovási összeg és törlesztési összegek különnemű árfolyamokon történő elszámolása váltotta ki a legnagyobb figyelmet. Ezek a tisztességtelen szerződési rendelkezések, illetve banki gyakorlatok, kétségkívül a gazdasági válság előtt is jelen voltak a banki szférában, de a válság okozta nehézségek a hitelek törlesztésében volt az felhajtó erő, amely e rendelkezéseket és banki gyakorlatot a bíróságok látómezejébe hozta. A terjedelmi korlátok miatt, e tanulmányban csak a kamatláb egyoldalú, bank általi utólagos megemelésének jogi következményeit vizsgáljuk.
A kamatszolgáltatás változó hitelkamatláb szerinti meghatározása a banki hitelszerződésben önmagában érvényes szerződési kikötés, tehát nem közrendsérelmes az a banki kölcsönszerződés, amelyben a szerződő felek úgy határozták meg a kamatlábat, hogy az utólagosan, a megváltozott körülmények fényében megváltoztatható. A változó hitelkamat azonban csak addig tekinthető jogszerűnek, amíg nem sérti a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékegyenlőség követelményét, amelyet a Köt. alapelvi szinten szabályoz.[6] Szinte általánossá vált, azonban, hogy a változó hitelkamatra vonatkozó szerződési rendelkezést a bankok úgy fogalmazták meg, hogy a kamatot egyoldalúan, utólagos módosító szerződés megkötése nélkül (amihez értelemszerűen szükséges lenne az adós beleegyező akaratnyilatkozata), az adós egyszerű tájékoztatásával, a bank a megváltozott üzleti politikára való hivatkozással módosíthatta. Az adósok által kezdeményezett perek zömében a felperesek éppen ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban kérelmezték a szerződés (teljes vagy részleges) semmisségének megállapítását. A kutatáshoz rendelkezésre álló több ilyen per[7] közül talán legindikatívabb az, amelyet jogerősen a Belgrádi Fellebbviteli Bíróság másodfokú határozata zárt le.[8] Az ilyen jellegű perek másodfokon jogerősen a fellebbviteli bíróságok előtt zárulnak le, így a kérdésben releváns bírói gyakorlatot nem a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában kell keresni. A Belgrádi Fellebbviteli Bíróság által eldöntött ügy pedig azért válik ki a többi jogerős határozat közül, mert az ítélet indokolásában található jogi érvelések a legnagyobb mértékben tükrözik a bíróságok álláspontját. A másik három fellebbviteli bírósághoz viszonyítva (az újvidéki, kragujeváci és niš-i), a belgrádi előtt folyik a legtöbb ilyen per, a bírósági illetékességi szabályok miatt, hiszen a legtöbb adós belgrádi lakcímmel rendelkezik és a bankok székhelye is szinte kivétel nélkül Belgrádban van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
