A Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága nemzetközi összehasonlításban is rendkívül széles hatáskörökkel rendelkezik. Hatáskörei közül kiemelt helye van az utólagos absztrakt normakontrollnak, de nem igazán ez a hatáskör jellemzi a bíróságot. A kassai székhelyű Alkotmánybíróság strasbourgi jellegű, ugyanis tevékenységének túlnyomó többségében a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatával az egyének jogait sértő egyedi aktusokat kontrollálja és garantálja az alapjogi relevanciával bíró jogszabályok alkotmánykonform értelmezését. A bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatával kapcsolatban Szlovákia Alkotmánybíróságának az Alkotmány 2002-ben hatályba lépett ún. Nagy Novellája[1] óta nagyon széles körű alkotmányos juriszdikciója van. Ez azt is jelenti, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz elbírálása során "élő" ügyekben vizsgálja felül a rendes bíróságok eljárásainak észszerű időtartamát, előzetes intézkedéssel ideiglenesen felfüggesztheti a megtámadott jogerős bírói döntés hatályát, és ha arra a következtetésre jut, hogy a megtámadott döntés alkotmányellenes, a döntést megsemmisítheti és visszaküldheti a rendes bíróságnak újratárgyalásra, megtilthatja a további jogsértést és pénzbeni elégtételt ítélhet meg a panaszosnak. Az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozatában a támadott bírósági döntéssel ellentétes alkotmányértelmezését megküldi a rendes bíróságnak, amely azt respektálva köteles meghozni az indokolt korrekciós döntését. Szlovákia Alkotmánybírósága az elmúlt évtizedekben doktrinálisan, esetjogában is kitárta az ajtót az alkotmányjogi panaszok előtt, hiszen alkotmányjogi panasszal bírósági eljárások és döntések, illetve a bíróságok mulasztása is támadható, és nemcsak a végső döntések, de a kiterjesztő alkotmánybírósági értelmezéseknek köszönhetően bizonyos esetekben a közbeeső, nem ügydöntő aktusok is.
Feszültségek a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság között
Az első komolyabb feszültségek a rendes bíróságok (főleg Szlovákia Legfelsőbb Bírósága) és az Alkotmánybíróság között abból adódtak, hogy az alkotmányjogi panasz bevezetése után, kezdetben a rendes bíróságok újabb instanciának vélték az Alkotmánybíróságot, hiszen az ügyek (és leginkább a jelentősek) már gyakran nem a rendes bíróságokon végződtek és ennek szükségességét a bírói szervezetek nehezen fogadták el, mivel a törvényesség és egyben az alkotmányosság effektív és alkalmas védőinek tartották az addigi bírósági rendszert. A rendes bíróságok nem tartották szükségesnek újabb garanciák kiépítését annak érdekében, hogy a bíróság alapjogi ítélkezésében alkalmazott alkotmányértelmezés alkotmányellenessége kiküszöbölhető és az alapjogokat érintő egységes alkotmányértelmezés biztosított legyen. Miután az Alkotmánybíróság ismételten judikálta, hogy csak azokban az ügyekben jár el érdemben, amelyek valamilyen alapvető alkotmányjogi kérdést vetnek fel, és, hogy "[a]z alkotmánybíróság nem része a rendes bíróságok rendszerének, hanem az Alkotmány 124. cikke alapján az alkotmányvédelem független bírói szerve"[2] és feladata nem az egyszerű törvényi védelem, hanem az alkotmányvédelem, a szakmai diskurzus leginkább a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatának határaira terelődött át.
Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok hatásköri elhatárolása a szubszidiaritás elve alapján
Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok közötti hatáskörök különválasztására (és a feszültségek feloldására) alapvetően a szubszidiaritás elve szolgál, amelynek értelmében az Alkotmánybíróság csak akkor nyújt védelmet az alapvető jogoknak és szabadságoknak, ha ezen jogokról nem döntenek a rendes bíróságok. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadási feltételeinek vizsgálata során doktrinálisan ahhoz az alapelvhez igazodik, hogy a rendes bíróságok az Alkotmány szerint nemcsak a törvényi védelemre hivatottak, hanem az alkotmányvédelemre is.[3] Ezért az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem alkotmányjogi panasz alapján szubszidiáris, és csak akkor valósítható meg, ha az alapjogoknak nem nyújtanak védelmet a rendes bíróságok.[4] Amennyiben az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadási eljárása során megállapítja, hogy a panaszos az alapvető jogai és szabadságai jogvédelmét hozzáférhető és effektív módon egyéb bíróságon érvényesítheti, az ilyen alkotmányjogi panaszt vissza
- 31/32 -
kell utasítani.[5] Az Alkotmánybíróság, amelynek feladata az alkotmányvédelem, nem alternatívája és nem egy további "fellebbviteli" szerve a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó ügyeknek.[6] Ennek következtében az Alkotmánybíróság feladata arra korlátozódik, hogy a rendes bíróságok törvényi értelmezése és alkalmazása (a bírósági eljárást is figyelembe véve) összeegyeztethető-e az Alkotmánnyal, illetve az emberi jogokról és alapvető szabadságokról szóló nemzetközi szerződésekkel.[7]
A bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatának a tényállás megállapításával kapcsolatos limitációja
A rendes bíróságok tényállásbeli és jogi végkövetkeztetései alapvetően csak akkor képezhetik az Alkotmánybíróság kontrolljának tárgyát, ha nyilvánvalóan nem lettek megindokolva vagy önkényesek, tehát alkotmányos szempontból igazolhatatlanok, tarthatatlanok és egyúttal az a következményük, hogy sértik az alapvető jogokat és szabadságokat.[8] Egy fontos terület tehát, ahol a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatának korlátja érvényesül, a tényállások megállapításának szférája. Az általánosan akceptált jogelmélet szerint is az alkotmánybíróságok a felülvizsgált ügyben szigorúan kötve vannak a rendes bíróságok által megállapított tényálláshoz. Az alkotmánybíróságok az alkotmányt értelmezik, és ezt a bíróságok által megállapított tényállás keretén belül kell, hogy tegyék. A rendes bíróságok kiváltsága vizsgálni a tényeket, elvégezni a bizonyítási eljárást és véglegesíteni a valóságnak (igazságnak) megfelelő tényállást. Az alkotmánybíróságok viszont értelmezik és alkalmazzák az alkotmányt arra a tényállásra, amelyet a rendes bíróságok megállapítanak.
Egyszerű törvényi védelem v. alkotmányvédelem
Az Alkotmánybíróság esetjogában ismételten konstatálja, hogy csak azokban az ügyekben jár el érdemben, amelyek nem az egyszerű törvényekkel kapcsolatban okoznak jogsérelmet a panaszosnak, hanem valamilyen alapvető alkotmányjogi kérdést is felvetnek, mert nem akar szuperrevíziós instanciává válni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy mint az alkotmányvédelem független bírói szerve, saját hatáskörének érvényesítésekor nem helyettesítheti a rendes bíróságokat, amelyeknek elsősorban a törvények értelmezése és alkalmazása a feladata. Tehát a rendes bíróságok azok, amelyeknek mint a "törvény urainak" kell az igazságosság elveit és az igazságos eljárást törvényi szinten védeni.[9] Az Alkotmánybíróságnak alapjában véve nem feladata a rendes bíróságok esetjogának egységesítése, ugyanis ez a feladat a Legfelsőbb Bíróságra hárul.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
