Magyarországon a közjogászok viszonylag megkésetten kezdtek el foglalkozni az európai integrációval összefüggő jogi kérdésekkel. A polgári jog, a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog művelői közül többen is már évtizedek óta elemzik az úgy nevezett "európajog" kérdéseit és az e témakörre vonatkozó kutatásaik eredményeit hosszabb ideje már a magyar jogfejlődésre is vonatkoztatják tanulságokat, követni való példákat sorakoztatva. Még az 1990-es évek közepén is közjogászainkat szinte sürgetni, biztatni kellett az európai uniós jogfejlődés magyarországi konzekvenciáinak előkészítésére1. Talán az állami szuverenitás merev felfogása, differenciálatlan megítélése okozta elsősorban a szakmai késlekedést.
2002. december 17-én néhány hónapos kemény politikai csatározást követően a magyar Országgyűlés végül is nagy szavazati aránnyal támogatva elfogadta az Európai Unióhoz történő csatlakozás alkotmányos feltételeinek megteremtése érdekében a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi XLI. törvényt. Az alkotmánymódosítás gyors, zökkenőkkel és politikai konfrontálódásokkal teli folyamatát, az elkészült és az Országgyűlés elé került négy tervezet tematikailag esetenként szétfolyó anyagát vizsgálva úgy tűnik, hogy közjogászaink most gyorsan mindent pótolni akartak. Olyan kérdéseket is szóba hoztak, szabályozásra érettnek állítottak be, amelyeknek az elemzéséhez jóval korábban hozzá kellett volna kezdeni. Így aztán ennek az alkotmánymódosítási folyamatnak kétségtelenül kapkodó jellege volt.
Magyarországnak az Európai Unióhoz való társulását és csatlakozását előkészítő, 1990 decembere óta zajló folyamat első színvonalas közjogi elemzésének a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának két határozata tekinthető 1997-ben és 1998-ban. Az indítványt - illetve a későbbi fejleményekre tekintettel akár indítvány-láncolatról is beszélhetünk - egy ismert európajogi kutató, Berke Barna készítette nagy szakmai igényességgel2.
Az indítványozó Berke Barna szerint alkotmányellenesek az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvénynek (a továbbiakban: Abtv.) azok a rendelkezései, amelyek a nemzetközi szerződések tekintetében kizárólag előzetes alkotmányossági vizsgálatra vonatkozó hatásköri szabályokat tartalmaznak, és nem teszik lehetővé, hogy az állam polgárai az Alkotmányból eredő jogaikat a nemzetközi szerződések rendelkezéseivel szemben utólagos normakontroll keretében érvényesíthessék. Alkotmányellenes továbbá az is, hogy ilyen utólagos normakontrollt az Alkotmánybíróság sem folytathat le hivatalból. Az indítványban foglaltak szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe kellene utalni a hazai jogszabályban kihirdetett nemzetközi egyezmények alkotmányosságának utólagos kontrollját is, különösen abból a szempontból, hogy a nemzetközi szerződés megkötésére a kérdéses tartalommal volt-e a szerződés megkötőjének alkotmányos felhatalmazottsága.
Az indítványozó szerint az Alkotmány 2. §-ában deklarált demokratikus jogállamiság alkotmányi követelményével ellentétes ez a hiányos szabályozás azért is, mert az állampolgárok a nemzetközi szerződés alkotmányossági vizsgálatát annak megerősítése előtt sem kérhetik, és hogy - hivatalbóli eljárás keretében - az Alkotmánybíróság ilyen eljárás lefolytatására sem jogosult. Az alapvető jogok nemzetközi szerződéssel való korlátozása e hiányos szabályozás következtében kikerülhet az állam polgárainak és az Alkotmánybíróságnak az ellenőrzése alól. Az indítványozó véleménye szerint a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség folytán így lehetőség nyílik még magának az Alkotmánynak a rejtett módosítására is.
Berke Barna indítványa kifejtette, hogy a támadott törvényi szabályok korlátozó rendelkezéseket tartalmaznak, és ezek a korlátozások nincsenek összhangban az Alkotmány 8. §-ával, különösen azért, mert meghatározott politikai tényezők számára tartják fenn az indítványtételi jogosultságot. Márpedig a népszuverenitás elvéből és a demokratikus jogállam alkotmányi követelményéből adódik az az alkotmányos kívánalom, hogy az állam polgárai őrei lehessenek a fennálló társadalmi rendnek. Az a szabályozás, amely nem felel meg ezeknek a követelményeknek, alkotmányellenes.
Az indítványozónak az volt az álláspontja, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdéséből is az következik, hogy az Alkotmány a belföldi alkalmazásban megjelenő nemzetközi szerződéses szabály felett áll, mert a Magyar Állam szervei csak az Alkotmány keretei között, az alkotmányos követelményeknek megfelelően vállalhatnak érvényesen nemzetközi kötelezettséget. Ennek ellenőrzése pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az Abtv. hiányos, illetőleg korlátozó rendelkezései nincsenek tehát összhangban az Alkotmánnyal, ezért azok alkotmányellenességének megállapítása indokolt és szükséges.
Berke Barna indítványának érdemi felvetései a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás, illetve az annak kihirdetéséről rendelkező 1994. évi I. törvény (a továbbiakban: EM) egyes versenyjogi rendelkezéseihez kapcsolódtak.
Az indítványozó az EM 62. Cikk (2) bekezdésének, valamint az EM 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikk (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte, és kezdeményezte e rendelkezések megsemmisítését. Álláspontja szerint e cikkek meghatározott ügycsoportra vonatkozóan a magyar versenyhatóság által közvetlenül alkalmazandó szabályok közé sorolják azokat a kritériumokat, amelyek az EGK alapító szerződésének (a továbbiakban: EK-Szerződés) 85., 86. és 92. Cikkelyének alkalmazásából erednek. Hivatkozott arra, hogy az illető kritériumok az Európai Gazdasági Közösség (a továbbiakban: Közösség) belső jogának részét képezik, a versenykorlátozás tilalmának közjogi normái, amelyek tartalmi kritériumai jelentős részben a Közösség jogszabályaiban és joggyakorlatában jelennek meg.
Az alkotmányossági aggályt az indítványozó arra alapozta, hogy egyrészt a 62. Cikk (2) bekezdésben írt alkalmazási kritériumok az EM hatálybalépését követően kialakuló közösségi jogfejlődést is átfogják, másrészt arra, hogy ezek a kritériumok a magyarországi jogalkalmazásban közvetlenül érvényesítendők anélkül, hogy azokat hazai jogforrás tartalmazná. Megítélése szerint az alkotmányossági problémát az EM 62. Cikk (3) bekezdésében hivatkozott végrehajtási szabályozás alapelvi rendelkezése eredményezi. Az indítvány eredetileg a végrehajtási szabályozás tervezetére, mint az EM 62. Cikk (2) bekezdésének értelmét meghatározó forrásra hivatkozott, majd egy csatlakozó indítványban a kormányrendeletben kihirdetett Végrehajtási Szabályozás 1. és 6. Cikkeit külön is támadta.
Az indítványozó alapvetően a Közösség versenyjoga jövőben megjelenő kritériumainak a magyarországi jogalkalmazásra háruló közvetlen érvényesülési módját kifogásolta, mivel ezáltal a magyar jogrendszer kinyílna egy másik juriszdikció belső közjogi szabályainak automatikus befogadása és alkalmazása előtt. Ebben "a jogalkotási hatalom, mint állami felségjog, egy másik szuverénre történt alkotmányellenes átruházását" látta. Hivatkozott a szükséges alkotmányos felhatalmazottság hiányára, valamint tartalma szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére is. Utalt továbbá arra, hogy az illető közösségi jogi kritériumok, elvek alkalmazása nem hasonlítható a nemzetközi szerződések belső alkalmazásának rendjéhez, nem alapozható a nemzetközi magánjog kollíziós mechanizmusára sem, és nem is egy Magyarország részvételével működő nemzetközi szervezet jogalkotása. Az indítvány kiegészítése utalt az Európai Gazdasági Térség létrehozatalában felvetődött jogi nehézségekre és megoldásokra, amelyek a közösségi jog kívülálló országokban való alkalmazhatóságának korlátait és lehetséges módszerét határozták meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
