A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 1. §-a alapján a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint kell végrehajtani. A Vht. adósvédelmi és hitelezővédelmi rendelkezéseiről számos kiváló mű született, így jelen tanulmányban egy sajátos megközelítést kívánok alkalmazni: azokat a leggyakoribb bírósági nemperes eljárásokat, kérelmeket mutatom be, amelyekkel találkozhat egy cég, ha végrehajtást kérőként bírósági végrehajtást indít az adóssal szemben.
A bírósági végrehajtás két szakasza a végrehajtás elrendelése és foganatosítása. A végrehajtás a végrehajtást kérő kérelmére indul akképp, hogy a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság végrehajtható okiratot állít ki. A végrehajtható okiratok közé tartozik a bíróság és a közjegyző által kiállított végrehajtási lap, a végrehajtási záradék, a végrehajtást elrendelő végzés, a letiltó végzés, az átutalási végzés, a rendbírságról szóló értesítés és a 4/2009/EK rendelet alapján kijelölt hazai központi hatóság által a tartásra kötelezett adatainak beszerzésére kiállított megkeresés a Vht. 10. §-a alapján. A végrehajtható okiratot a Vht. 13. § (1) bekezdése szerint akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat jogerős, végleges, vagy előzetesen végrehajtható, emellett kötelezést - marasztalást - tartalmaz és letelt a teljesítési határidő.
Az eljárás második szakaszát, azaz a végrehajtás foganatosítását az önálló bírósági végrehajtó folytatja le. Ez alól kivétel a közvetlen bírósági letiltó végzés és a felhívás, amelyek foganatosítását a végrehajtást elrendelő bíróság végzi a Vht. 30. §-a szerint. A következőkben azokat a nemperes eljárástípusokat mutatom be, amelyek gyakran előfordulhatnak a végrehajtás foganatosítása során.
A végrehajtás felfüggesztése iránt jellemzően a magánszemély adósok fordulnak kérelemmel a bírósághoz, de a végrehajtást kérőnek is biztosít ilyen jogot a törvény, ugyanis a végrehajtást foganatosító bíróság köteles a végrehajtást felfüggeszteni, ha ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a felfüggesztés másnak a jogát nem sérti.[1]
Ezzel szemben az adós kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást csak kivételesen függesztheti fel, méghozzá amennyiben az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülmények fennállását igazolta, és az adóst a végrehajtási eljárás során a korábbiakban nem sújtották rendbírsággal. A Vht. 48. § (5) bekezdése példálózó felsorolást ad a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülmények körére, amelyek kapcsán előírja a bíróság számára, hogy kiemelten kell értékelni az adós által eltartásra köteles és tartásra szoruló személyek számát, az adós vagy az általa eltartott személy tartós és súlyos betegségét, illetve a végrehajtási eljárás során bekövetkezett és az adóst is sújtó természeti katasztrófát.
A bíróság - ha a felfüggesztésről szóló döntéshez szükséges - a feleket meghallgathatja.[2] Habár a Vht. kifejezetten nem tartalmaz ilyen rendelkezést, de álláspontom szerint a felek szóbeli meghallgatás helyett - különösen a jelenleg fennálló vírusveszélyre tekintettel - annak sincs akadálya, hogy a bíróság írásban adjon lehetőséget a végrehajtást kérőnek az adós felfüggesztés iránti kérelmére vonatkozó álláspontja kifejtésére, ismertetésére. Az írásbeli nyilatkozat megtételének jogszabályszerűsége mellett szól az az érv is, hogy a Vht. 48. § (1) bekezdése szerint a végrehajtást kérő is kérheti a végrehajtás felfüggesztését, amely esetén a bíróság köteles a végrehajtást felfüggeszteni. Ennek okán amennyiben a bírósághoz az adós a felfüggesztés iránt kérelmet terjeszt elő, rövid határidő tűzésével célszerű a végrehajtást kérőt felhívni nyilatkozattételre, hiszen amennyiben nem ellenzi a végrehajtás felfüggesztését, úgy a bíróságnak nem szükséges az adós által előadott körülmények fennállását érdemben vizsgálnia, mivel - a végrehajtást kérő hozzájárulása okán - immáron mérlegelés nélkül köteles felfüggeszteni a végrehajtást. Álláspontom szerint a végrehajtást kérő nyilatkozattételre való felhívását megelőzően célszerű a bíróságnak az adóssal - hiánypótlás keretében - tisztáznia, hogy az adós mennyi időre kéri a végrehajtás felfüggesztését, mivel ennek tudatában a végrehajtást kérő megbízhatóbban képes mérlegelni, hozzájárul-e a végrehajtás felfüggesztéséhez. Amennyiben pedig a végrehajtást kérő ellenzi az adós kérelmének a teljesítését, úgy a bíróságnak érdemben kell döntenie a felfüggesztés kérdésében.
Napjainkban az adósok a végrehajtás felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmük jogalapjaként gyakran hivatkoznak a koronavírus-járvány fennállására. Magyarország Kormánya 2020. március 23-án elfogadta az élet és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében
- 18/19 -
elrendelt veszélyhelyzet során a végrehajtással kapcsolatban teendő intézkedésekről szóló 57/2020. (III. 23.) Korm. rendeletet, amelynek 7. § (2) bekezdése szerint a végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére kivételesen akkor is felfüggesztheti a végrehajtást, ha az adós a járványügyi intézkedésekkel összefüggésben került olyan élethelyzetbe, amely méltányolható körülmény. Álláspontom szerint e szabály alapján nem elégséges a Covid19 pandémiára való általános hivatkozás, hanem az adósnak szükséges olyan egyediesített többletkörülmény fennállását is igazolnia a bíróság előtt, amely közvetlen összefüggésben áll a járvánnyal.
Emellett az adós azzal is érvelhet a bíróság előtt, hogy a koronavírus-járvány a Vht. 48. § (5) bekezdésében szabályozott természeti katasztrófának minősül, így e szabályból kifolyólag is indokolt a végrehajtás felfüggesztése. Mivel az 57/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 2020. március 24-től a veszélyhelyzet megszűnéséig, azaz 2020. június 18-ig volt hatályban, így álláspontom szerint amennyiben ebben az időszakban az adós anélkül hivatkozott a koronavírus-járványra mint természeti katasztrófára, hogy egyéb speciális körülmény fennállására is utalt volna, úgy a kérelem elutasításának volt helye, mivel annak elbírálása során az 57/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdésében foglalt szabályt szükséges alkalmazni, amely közvetlen összefüggést vár el a járványügyi intézkedések és az adós életében bekövezetett hátrány között.
Magyarország Kormánya - többek között az 57/2020. (III. 23.) Korm. rendelet "helyébe" - 2020. június 18-tól hatályba léptette a 283/2020. (VI. 17.) Korm. rendeletet, amelynek szabályai értelmében a Kormány csupán járványügyi készültséget vezetett be, azaz nem hozott egyéb speciális szabályt a koronavírus-járványra való hivatkozás körében a felfüggesztési kérelmek terén, így kizárólag a Vht. fentebb már ismertetett szabályai alapján kell elbírálni azokat a kérelmeket, amelyek során az adósok a pandémia fennállására hivatkoznak. Véleményem szerint azonban a továbbiakban sem elegendő a koronavírus-járvány fennállására való általános hivatkozás, mivel a Vht. 48. § (3) bekezdésében foglalt szabály egyértelmű a tekintetben, hogy az adósnak méltányolható körülmények fennállását is külön igazolnia kell a bíróság előtt. Megítélésem szerint ilyen lehet például a vírushelyzet következtében a munkaviszonyának a megszűnése, fizetés nélküli szabadság igénybe vétele, az adós megbetegedése, vagy a vírusfertőzéssel érintett családtag ápolása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
