Mottó 1: Akik nem vállalnak társadalmi felelősséget, potyautasok egy olyan vonaton, amely - ha már túl sok van belőlük - leáll, és nem indul újra.
Mottó 2: Szervezett felelőtlenség, amikor jogszerűen lehet áthárítani a felelősséget. Társadalmi felelősségvállalás, ha ezt nem tesszük meg. De ki a szervező?
A KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 azonosító számú, "A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés" című kiemelt projekt keretében, a "Társadalmi közfelelősség - Társadalmi felelősségvállalás a közszférában, a közigazgatás szerepe a szektorközi partnerségek hatékony működésében" című Ludovika Kutatócsoport jött létre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, széles körű kutatói és szakmai együttműködésben. A bő egy éves kutatás a végéhez közeledik. Tanulmányunk a közszféra társadalmi felelősségvállalásának témáját két részben mutatja be. Az elsőben a tárgyban végzett kutatás általános összefüggéseit és eredményeit ismerteti, amely egy tudományos háttéranyagban és egy tankönyvben öltött testet. A másodikban pedig példaképpen leírja, hogy egy adott, aktuális témában - a digitális transzformációért viselt felelősségben - mit jelent a közszféra szerepvállalása.
Folyamatosan zajlik a vita a közfelelősségről, mert a közjót és a közérdeket szolgáló állam- és közigazgatás közfelelősségen alapuló elszámoltathatósága az előbbieknél sokkal szűkebb határok között mozog (a következő idézetekben a szerzők kiemelései). A Magyary Program a közjót így határozza meg: "A közjó fogalma, hogy 1. az állam jogszerű és méltányos egyensúlyt teremt a számtalan érdek és igény között, e célból igényérvényesítést tesz lehetővé, és védelmet nyújt; 2. az állam kellő felelősséggel jár el az örökölt természeti és kulturális javak védelme, továbbörökítése érdekében; 3. az állam egyetlen önérdeke, hogy az előző két közjó elem érvényesítésére minden körülmények között és hatékonyan képes legyen, azaz megteremti a hatékony joguralmat, ennek részeként az intézményi működést, az egyéni és közösségi jogok tiszteletben tartását és számonkérhetőségét."[1]
Balázs Zoltán levezetésének konklúziója a megállapítás: "Ebből érthető, hogy a közérdek milyen értelemben és miért szükségképpen üres fogalom. Tartalmát nem valamilyen érdek, hanem bármilyen érdek megadhatja, amelyet a politikai akarat azzá tesz. Természetesen alig van olyan aktuális közérdek, amely ugyanakkor ne volna vitatható."[2] Nem kétséges tehát, hogy a közérdek érvényesítése bármely összefüggésében a közszféra szereplőitől nem elvárható és nem számon kérhető annak ellenére, hogy - Balázs Zoltán eszmefuttatását folytatva - "... a konkrét jog vagy jogszabály ebben az összefüggésben nem más, mint normává alakított, explicitté tett közérdek." Mindebből adódik tehát, hogy a közfelelősség sem terjedhet ki a közjóra és a közérdekre általában "... hiába szerepel ma legalább ötven országos jogszabály címében és szövegszerűen legalább kétszáz jogszabályban, közjogi szervezetszabályozó eszközben a közérdek kifejezés.".[3]
De akkor hol húzódik meg a közjót, közérdeket érvényesítő közfelelősség határa? A közfelelősség magyarázó jellegű szinonimája lehetne a "közkötelesség" kifejezés, amelyből egyenesen következik a válasz erre a kérdésre. E tekintetben nem kisebb szaktekintélyre hivatkozhatunk, mint az OECD SIGMA/PUMA európai közigazgatási elveire, amely "rendszerezi is a tagállamok jogrendszereiben általánosan érvényesülő alapelveket, mégpedig a következő csoportosítás szerint: 1. megbízhatóság és kiszá-
- 30/31 -
míthatóság, 2. nyitottság és átláthatóság, 3. elszámoltathatóság (közfelelősség), 4. hatékonyság és eredményesség."[4] A közfelelősség tartalma és határa tehát a jog által "kötelezettséggé tett közjó és közérdek" szolgálatában végzett tevékenységért való elszámoltathatóság.
A közfelelősség tehát a jog kötelezése által keletkezik. A közigazgatás, tágabban a közszféra szervezeteinek azonban szükségképpen van - rendeltetéséből, esetenként ehhez kapcsolódó szabad belátással kitölthető általános jogi felhatalmazásából és feladat-megoldási, működésszervezési szabadságából fakadó - mozgástere a közérdek, közjó kötelezőn túli szolgálatára, érvényesítésére. Ez - az ellenkező bizonyításáig megkockáztatjuk, mert számtalan gyakorlati példával igazolható - minden közintézmény esetében kimutatható. Az önkormányzatok esetében ilyen az általános felhatalmazás feladatok önkéntes vállalására. Ebbe a körbe sorolhatók a közszféra szervezeteinek küldetésével, felhatalmazásaival összhangban lévő beszerzések, szerződések, partneri megállapodások, egyéb akaratnyilvánítás (pl. tervezés, szervezés, koordináció) keretében ellátott - nem közvetlen jogi előíráson alapuló - tevékenységei is.
A közfelelősségen túli közjót, közérdeket szolgáló tevékenységeket a közintézmények, közszolgáltatók a legkülönbözőbb indítékok alapján - bizonyíthatóan - folyamatosan végeznek anélkül, hogy tudatosítanák, nem más ez, mint az üzleti szférában jól elkülönülő társadalmi felelősségvállalás - Corporate Social Responsibility, CSR - keretébe sorolt működés. Amikor a közhivatal ügyfélképzéssel, tájékoztatással, tanácsadással, reklámmal, közönségkapcsolatokkal, online szolgáltatásokkal arra törekszik, hogy az ügyek gyorsabban, hatékonyabban, hozzáférhetőbben, kényelmesebben intéződjenek, vagy akár ne is kelljen intézkednie, beavatkoznia, kényszerítenie vagy büntetnie, akkor némileg túllép(het) kifejezett, a jog betűje szerint, szűken értelmezett jogérvényesítő, végrehajtó szerepén.
Elég egyértelműen kitapintható világtrend az üzleti szférában, a múlt század első felétől kezdve kibontakozott társadalmi felelősségvállalás szektorközi, hierarchikus, tematikus egységesülése és globalizálódása (a négy együtt: Global / Collective Social Responsibility, GSR).[5] A kormányok ebben a folyamatban eddig döntően a gazdasági szereplők és a civil szféra ösztönzőjeként határozták meg önmaguk szerepét. A közszféra saját társadalmi felelősségvállalásának (Public Social Responsibility) kérdése azonban csak az utóbbi években merült fel a CSR promóciót messze meghaladó, a közszféra egészére értelmezhető, elkülönült funkció a GSR szerves részeként.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés c. (KÖFOP - 2.1.2. - VEKOP - 15 - 2016 - 0001) programja keretében e témában 2016-2018. években lefolytatott - Társadalmi közfelelősség - Társadalmi felelősségvállalás a közszférában, a közigazgatás szerepe a szektorközi partnerségek hatékony működésében c. - kutatása azt célozta meg, hogy feltárja a hazai helyzetet, szembesítse azt a nemzetközi tendenciákkal és igyekezzen megfogalmazni a továbblépés irányait, lehetőségeit. Főbb megállapításai a következőkben foglalhatók össze:
1. A közszférában társadalmi közfelelősség fogalommal (angol megfelelője Public Social Responsibility, PSR) megjelölni javasolt társadalmi felelősségvállalási tevékenység és működés jól megragadható, elhatárolható és definiálható, kritériumai kellő pontossággal leírhatók (pl. a kutatás keretében kidolgozott PSR szűrő segítségével).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
