Az internet napjainkra a modern interperszonális és tömegkommunikáció, valamint az információ szabad áramlásának színterévé vált.[1] Az első internetes vállalat 1995-ös tőzsdére lépése óta már az e-kereskedelem jelenti a kereskedelem leggyorsabban fejlődő területét.[2] Világszerte egyre többen vásárolnak online és egyre többen vásárolnak online külföldről. Az Európai Bizottság által, 2018-ban közzétett adatok szerint az Európai Unió fogyasztóinak 57%-a vásárol online és 33%-a vásárol online az Európai Unió valamely más országából. Az Európai Unió fogyasztói 21%-ának merül fel valamilyen problémája az online vásárlása során.[3] A belső piac digitális dimenziója egyre inkább nélkülözhetetlenné és megkerülhetetlenné válik a fogyasztók és a kereskedők számára egyaránt. A digitális egységes piac fontossága, mely a társadalom egészét érinti, megkérdőjelezhetetlen. A digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázásának legkritikusabb feltételei közé tartozik a támogató üzleti környezet és a fogyasztói bizalom.[4] Az egyszerű, hatékony, gyors és költségkímélő alternatív, online vitarendezési megoldások lehetősége nagymértékben hozzájárulhat mind a fogyasztók, mind pedig a kereskedők egységes digitális piacba vetett bizalmának növeléséhez.
Az alternatív vitarendezés a viták gyors és költséghatékony megoldására nyújt lehetőséget a fogyasztók és a kereskedők számára a bírósághoz fordulás szükségessége nélkül. Az alternatív vitarendezés a panaszok bíróságon kívüli kezelését jelenti, amit egy pártatlan vitarendezési testület végez. A fogyasztói viták ilyen módon való megoldása a bírósági eljárásnál jóval könnyebb, gyorsabb és kevésbé költséges.[5] Az alternatív vitarendezés célja a felek számára előnyös elfogadható konszenzus létrejötte.[6] Az alternatív vitarendezésnek számos formáját ismerjük: ilyen például a közvetítés, a békéltetés, az ombudsman vagy a választott bírói eljárás. Számos bíróságon kívüli vitarendező testület[7] létezik EU-szerte, melyek valamelyikét igénybe véve a legtöbb termék vagy szolgáltatás vonatkozásában kezdeményezhető alternatív vitarendezés tekintet nélkül arra, hogy a kereskedő mely országban telepedett le vagy, hogy a termék, szolgáltatás online vagy üzletben került-e megvételre. Amennyiben a vita online vásárlással kapcsolatos, az úgynevezett online vitarendezési platformon[8] keresztül lehetőség nyílik a panasz online úton történő benyújtására valamely alternatív vitarendezési testület részére, bármely nyelven[9], az EU bármely országában. A legtöbb esetben az eljárás teljes egészében online bonyolódik le, 90 napon belül. Az eljárás vagy ingyenes, vagy csak névleges díj fizetendő az igénybevételéért. Az online fogyasztói jogviták pártatlan, hatékony és bíróságon kívüli rendezése érdekében életre keltett rendszer működése nem túl bonyolult: az online vásárolt áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos panasz benyújtását, tehát a panasztételt a vitarendezési testület kiválasztása követi, melynek során a fogyasztó megegyezik a kereskedővel, hogy melyik független szervet kérik fel a vitájuk rendezésére. Ezt követően az eljárás a vitarendezéssel folytatódik, melynek keretében a felek olvasni tudják a portálon megjelenő értesítéseket és jó esetben követik a bennük található utasításokat.[10]
Az online alternatív vitarendezésre vonatkozó uniós jogszabályok között említendő a fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv[11], a fogyasztói online vitarendezési rendelet[12], valamint a fogyasztói online vitarendezés végrehajtási rendelet[13].
A választottbíráskodásra jelentős kihívások várnak. Míg egyes kihívások csak a gyakorlatot érintő, kezelhető problémákat jelentenek, más kihívások akár a választottbírósági eljárás létezését is megkérdőjelezhetik, krízist okozhatnak.[14]
- 27/28 -
A fogyasztói online vitarendezési rendelet (a továbbiakban: OVR-rendelet vagy rendelet) hatálya az Unióban tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztók és az Unióban letelepedett kereskedők közötti, online adásvételi vagy szolgáltatási szerződésekből eredő kötelezettségekkel kapcsolatban felmerülő jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére alkalmazandó. A rendelet értelmében az "online adásvételi vagy szolgáltatási szerződés" olyan adásvételi vagy szolgáltatási szerződést jelent, amelynek értelmében a kereskedő vagy a kereskedő közvetítője egy weboldalon vagy egyéb elektronikus eszközön keresztül kínál megvételre valamilyen árut vagy szolgáltatást, és a fogyasztó az adott weboldalon vagy egyéb elektronikus eszközön keresztül rendeli meg az árukat vagy szolgáltatásokat. A rendelet megalkotása és hatályba lépése előtt mind a fogyasztók, mind a kereskedők akadályokkal szembesültek, ha bírósági eljáráson kívüli megoldásokat kerestek különösen a határokon átnyúló online ügyletekből eredő vitás ügyeik rendezésére. Az ilyen jellegű vitás ügyek rendezése emiatt gyakran elmaradt. Az online vitarendezés egyszerű, hatékony, gyors és költségkímélő megoldást kínál az internetes ügyletekből eredő vitás ügyek bírósági eljáráson kívüli rendezésére. A rendelet megalkotása előtt azonban nem álltak rendelkezésre olyan mechanizmusok, amelyek lehetővé tették volna a fogyasztók és a kereskedők számára, hogy a vitás ügyeket elektronikus úton rendezzék. E probléma felszámolása érdekében, a rendelet alapján jött létre az online vitarendezési platform[15], mely vitathatatlanul uniós szintű, alkalmazása során azonban a kereskedők nem a fogyasztókkal azonos feltételekkel szembesülnek, szembesülhetnek. Az OVR-rendelet a tagállamok számára nem ír elő semmilyen kötelezettséget annak biztosítása érdekében, hogy az online vitarendezési platformot az olyan alternatív vitarendezési eljárások céljára is igénybe lehessen venni, amelyek a kereskedők fogyasztókkal szemben kezdeményezett jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezését teszik lehetővé. A kereskedők tehát egyenlőtlen feltételekkel szembesülnek, aminek következtében hátrányt szenved az online kereskedelem általános fejlődése is. Az unió hivatalos honlapján elérhető információk szerint csak a Belgiumban, Németországban, Luxemburgban vagy Lengyelországban székhellyel rendelkező kereskedőknek van lehetőségük arra, hogy bepanaszolják a fogyasztót áru vagy szolgáltatás online értékesítésével kapcsolatban. Ezzel szemben a platform a fogyasztók számára bármely országból elérhető és amennyiben egy fogyasztó panaszt nyújt be a vállalkozás ellen a portálon, a vállalkozásnak regisztrálnia kell, hogy foglalkozni tudjon a panasszal.[16] Véleményem szerint indokolatlan az egyenlőtlen feltételek alkalmazása a kereskedőkkel szemben, mert az egységes digitális piacba vetett bizalmat, az egységes digitális piac fejlődését akadályozhatja. Erre tekintettel valamennyi tagállamnak lehetővé kellene tennie, hogy az online vitarendezési platform ne csak a fogyasztók, de a kereskedők számára is elérhető, alkalmazható legyen eljárások kezdeményezésére is, hiszen a fogyasztók éppúgy képesek lehetnek jogszerűtlen magatartásokat tanúsítani, mint a vállalkozások.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
