Dr. Nádasné dr. Rab Henriett a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense, a Környezetjogi és Munkajogi Tanszéken a munkajog és a szociális jog tárgykörébe tartozó tantárgyak oktatója. Doktori fokozatát 2010-ben a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Deák Ferenc Doktori Iskolájában szerezte "A nyugdíjbiztosítási ellátások fenntarthatóságának jogi garanciái" című értekezésével.
A doktori fokozat megszerzését követően Rab Henriett tudományos érdeklődése a klasszikus munkajog határterületének számító humánerőforrás-gazdálkodás irányába fordult. Ennek az érdeklődésének a kiteljesedése lett habilitációs kutatása is, amely "A munkajogi keretek emberi erőforrás szempontú megközelítése" címmel íródott. Téziseinek kiindulópontja az volt, hogy a munkajog mint jogi szabályozó, az emberi erőforrás mint gazdasági igény és a munkaerőpiaci politika egymással szorosan összefüggő folyamatokból indul ki, és álláspontja szerint a különbözőség kizárólag a megvalósítás útjában, az elérni kívánt célhoz vezető útban mutatkozik. További hipotézisként rögzítette, hogy a jogi szabályozás mint termék szorosabb összefüggést mutat a piaci elvárásokkal, ahogyan a piaci szereplők is magasabb jogkövetési hajlandósággal alkalmazzák a jogi előírásokat.
A hipotézisek felállítása alapján vizsgálta a szociális jogi garanciák helyzetét és az ún. HR-eszközök megjelenési lehetőségeit, valamint a kollektív munkajogi eszközök beilleszthetőségének módját és az egyenlő bánásmód követelmény érvényesülését a munkavállaló foglalkoztatása során.
A kutatás eredményeit "A munkaerőpiacot befolyásoló tényezők hatása a foglalkoztatás kereteinek megválasztására" című tudományos előadásban, "A munkavállalói minőség jelentősége a munkajogban" című tantermi előadásban mutatta be.
A kutatás eredményeiből a következőket emeljük ki.
Külön vizsgálat tárgya volt a szociális jogok aktuális helyzete. E körben, ahogy az előadásból is jól érzékelhető volt, Rab Henriett két irányba indult el: egyrészt a munkajog jelenlegi fejlődési tendenciáit és a felmerülő kihívásokat vizsgálta, illetve a szociális jogok alapjogi garanciális vizsgálata révén a hagyományos jogvédelmi eszközök szintjének jelenlegi állását tekintette át. E körben arra a következtetésre jutott, hogy a munkajog és a szociális védelem rendszere egységében vizsgálandó és a gazdasági fejlődéstől összességében nem is függetleníthető. Álláspontja szerint a szociális védelem szempontjából elsődlegesen a gazdasági kiszolgáltatottság elleni védelem szintjének növelése, a megélhetési garanciák megteremtése jelenti az elsődleges szakmai célkitűzést, ezzel szemben megítélése szerint a munkajogi szabályozás homlokterében annak rugalmasabbá tétele, a felek döntési autonómiájának és a jogi szabályozás szintjében történő visszábblépés iránti igény az elsődleges. Következtetésként arra jutott, hogy a szociális jogok fejlődésének útja átalakul, a szociális jogok korábbi alkotmányos védelmi szintjének, mikéntjének szempontjából történő értékelés a munka világával összefüggésbe hozható alapjogi értékek esetében nem tartható fenn, tekintettel arra, hogy a munkaerőpiac szereplői hatékonyságot gátló félként tekintenek rá.
Vizsgálatát és kutatásait kiterjesztette az egyenlő bánásmód kérdésére is. Álláspontja szerint az alkotmányossági és a szociális védelem nézőpontjából együttesen vizsgálható a kérdés, annál is inkább, mert a szociális nézőpont egyfajta kiegyensúlyozó megoldásnak tekinthető, akkor például - mutatott rá előadásában -, amikor a piaci körülmények által indukált atipikus jogviszonyok szereplőinek egyenlőségét igyekszik a munkajog megteremteni az esélyegyenlőség révén. Az egyenlő bánásmóddal összefüggésben kitért a munkabér kérdésének vizsgálatára is. Rámutat arra, hogy a munka díjazása megjelenik a vállalati felelősségvállalás keretei között, és alapvető elemként tekint a HRM motivációs eszközei körében a munka díjazására, azzal a lényeges kitétellel, hogy a munka díjazása kizárólag az egyenlő bánásmód kontextusában értelmezhető.
A kollektív munkajoggal, annak szerepével összefüggésben arra hívta fel a figyelmet, hogy a szakszervezetek ma Magyarországon egyfajta identitásválságban vannak, álláspontja szerint nehezen találják meg helyüket és szerepüket, annak ellenére, hogy a munkajogi szabályozás elvben széles körű lehetőséget biztosít a kollektív alkunak. Kiemelte, hogy a munkavállalók számára egyéni érdekeik manapság fontosabbá váltak, megnőtt a személyes siker, a karrier jelentősége, melyhez a HR-eszközök is segítségül szolgálnak.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a munkaerőpiaci folyamatok jelentős mértékben felgyorsultak, amelyek azonnali reakciókat várnak el a piac szereplőitől, ebben álláspontja szerint a kollektív munkajog nem tud lépést tartani, nem alkalmazkodik megfelelően a megváltozott igényekhez. Külön kitért a flexicurity alapú gondolkodás kritikájára, amelynek
- 70/71 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
