Az utóbbi időben - elsősorban a jelzálog-hitelszerződésekkel kapcsolatban több közjegyző vetett fel olyan kérdéseket, melyek a kiskorú gyermek eltérő pozícióban (adós, zálogkötelezett stb.) történő kötelezettségvállalásának feltételeit érinti. E kérdések megoldásához szeretne segítséget nyújtani a következő tanulmány.
A cikk végén részletesen ismertetett rendelkezésekből az következik, hogy a kiskorú gyermek még a Gyámhivatal hozzájárulásával sem vállalhat felelősséget, tehát szerződést biztosító mellékkötelezettséget (kezesség, vagy zálogkötelezettség, óvadék nyújtása stb.) sem:
- megfelelő ellenérték nélkül,
- idegen kötelezettségért.
Idegen kötelezettségnek tekintendő mindaz a kötelezettség, amely személy szerint nem a kiskorút, hanem mást terhel, nem pedig a kiskorú számára idegen ember kötelezettségét jelenti.
A kiskorú számára tehát, a saját törvényes képviselőjét, (szülőjét, gyámját) terhelő kötelezettség is idegen, mivel az nem személy szerint a kiskorút terheli, noha a kötelezett a kiskorú számára természetesen nem idegen személy, hiszen a kiskorú és a törvényes képviselő, legalábbis már be vannak mutatva egymásnak.
A kiskorú tehát mást (legyen az akár a szülő) terhelő kötelezettségért zálogkötelezettséget is csak akkor vállalhat, ha azért megfelelő ellenértéket kapott.
Az ellenérték pénz átruházása, más dolog tulajdonba adása, avagy vagyoni értékű jognak a kiskorúra átruházása, avagy a kiskorút terhelő valamilyen kötelezettség elengedése egyaránt lehet, de vagyoni értéket kell képviselnie, mert egyébként nem tekinthető ellenértéknek.
Az ellenértéknek megfelelőnek kell lennie, tehát arányosnak azzal a kockázattal, amelyet a kiskorú az idegen kötelezettségért való "felelősségvállalással" magára vállal. Az ellenértéknek ugyanakkor nem kell azonosnak lennie a kiskorú által vállalt felelősség mértékével. Ha például a kiskorú 100 forint tartozásért vállal zálogkötelezettséget, azért nem 100 forint ellenértéket kell kapnia, hanem a megfelelő ellenértéknek a kiskorú által vállalt kockázattal kell arányban állónak lennie. A kiskorúval közeli hozzátartozói viszonyban lévő, megbízható adós esetén, különösen ha az adós a kölcsön összegét a kiskorú érdekében is kívánja felhasználni, a kockázat így a felelősségvállalásért járó "megfelelő" ellenérték is nyilván kisebb, mint a kiskorúval ilyen hozzátartozói viszonyban nem lévő, vagy nem tőkeerős, nem megbízható, vagy a kölcsönt a kiskorú érdekeivel közvetlen összefüggésben nem álló - például -, üzleti célra felvevő adós esetén.
A felelősséget a kiskorú megfelelő ellenérték nélkül nem vállalhatja.
Az ellenértéket tehát legkésőbb a felelősségvállalás időpontjában a kiskorúnak meg kell kapnia nem elegendő az ellenérték reménye, várománya. Nem lehet ellenértéknek tekinteni azt, hogy az adós szülő a kiskorú tulajdonában álló ingatlan jelzáloggal való terhelésével biztosított kölcsönt a kiskorú érdekében kívánja felhasználni és az azzal - akár ugyanezen az ingatlanon - létesítendő felépítmény majdan - elkészültekor - osztva a telek jogi sorsát a kiskorú tulajdonába kerül. Ezzel ugyanis
- egyrészt a felelősségvállaláskor a kiskorú még semmiféle ellenértéket nem kapott az ellenérték reménye pedig a törvény szerint nem elegendő az ilyen felelősségvállalás érvényességéhez, mert a törvény kifejezetten ellenértékhez - és nem az ellenérték reményéhez, vagy az ellenértékre való várományhoz - köti az ilyen felelősségvállalás érvényességét,
- másrészt semmi garancia nincs arra, hogy a kölcsön ilyen felhasználása valóban megtörténik. A felelőtlen szülő a kölcsönösszeget elrulettezheti, a figyelmetlen egyszerűen elveszítheti, az áldozati alkatútól elrabolhatják, mindez nem fogja befolyásolni sem a kölcsön visszafizetésének kötelezettségét, sem a gyermek zálogkötelezetti helytállási kötelezettségét.
Ugyanígy csak az ellenérték reménye az, ha az adós szülő a kölcsönösszegből a kiskorú "nevére kíván" ingatlant vásárolni, tehát ebben az esetben is, az alábbiakban kifejtettek szerint, az ingatlan csak akkor terhelhető jelzáloggal, ha az ilyen kölcsönkötelemben a kiskorú maga is adós.
Nem idegen kötelezettség az ami személy szerint a kiskorút terheli, de már nem idegen a kiskorú számára az a kötelezettség sem, amely a másik adóssal egyetemlegesen őt is terheli.
Annak tehát már nincs akadálya, hogy a kiskorú zálogkötelezettséget vállaljon olyan tartozásért amely őt mással egyetemlegesen terheli. Ez a másik kötelezett lehet akár a kiskorú törvényes képviselője is. Az ilyen felelősségvállalás tehát már nem ellenértékhez kötött, azonban mivel a kiskorú tulajdonában lévő ingatlan megterhelésére vonatkozó mindenféle törvényes képviselői nyilatkozat érvényességéhez gyámhivatali jóváhagyás szükséges, ingatlanjelzálog esetén a kiskorú felelősségvállalása az ilyen "saját" kötelezettség esetén is gyámhivatali jóváhagyással érvényes.
Az idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték fejében vállalt ingatlanjelzálogra vonatkozó törvényes képviselői nyilatkozat ugyancsak gyámhatósági jóváhagyással érvényes, míg az idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül vállalt ingatlanjelzálogra vonatkozó törvényes képviselői nyilatkozat, az ilyen jelzálogszerződés gyámhatósági jóváhagyással is érvénytelen.
Az egész tartozás csak akkor minősül a kiskorút is egészében terhelő tartozásnak, ha az adós és a kiskorú egyetemleges adósok. Ilyenkor ugyanis a kiskorú maga is az egész tartozásért felel. Akkor azonban ha a kiskorú, mint az egyik adós és a másik adós nem egyetemleges adósok, akkor a vállalt kötelezettség csak a kiskorúra eső részében a saját kötelezettsége, az ezt meghaladó részére számára idegen, azaz mást terhelő kötelezettség, így ebben a részében már az idegen kötelezettségért való felelősségvállalás fenti szabályait kell alkalmazni.
Ugyancsak gondosan vizsgálni kell, hogy a kiskorú valóban egyetemleges adós-e (adósok), vagy csupán egyetemlegesen kötelezett (adóstárs). A kiskorú csak akkor egyetemleges adós, ha őt az adósi jogosultságok (a kölcsön rendelkezésre bocsátása iránti jog) is a másik adóssal egyetemlegesen megilletik, mert ez a feltétele annak, hogy a kölcsön a kiskorú saját tartozásának, illetőleg az egyetemlegesség folytán egészében a saját tartozásának is minősüljön.
Ha a kiskorú nem adós, tehát ha részére a hitelező kölcsönt folyósítani nem köteles, őt a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátása iránti jog, (a kölcsönösszegen való tulajdonszerzés joga) nem illeti meg, hanem csupán úgynevezett "adóstárs" azaz csupán egyetemlegesen felel az adóssal az adóst megillető kölcsönösszeg visszafizetéséért (BH 1995. 457.), vagyis adósi oldalon nincs egyetemleges jogosultság, csak egyetemleges kötelezettség, akkor ugyancsak úgy tűnhet, hogy a kiskorúnak saját tartozása van, amelyért ellenérték nélkül zálogosíthat. Ám ez a helyzet - gyakorlatilag - nem fordulhat elő. Ugyanis az ilyen adóstársi pozíció már eleve idegen kötelezettségért (az adóst terhelő fizetési kötelezettségért) való felelősségvállalást jelent, amely csak úgy jöhetett létre érvényesen, hogy már az adóstársi pozíció vállalásáért a kiskorúnak megfelelő ellenértéket kellett kapnia. (Ha ez e nélkül történt akkor, a kiskorúra mint adóstársra vonatkozó részében, a szerződés semmis, mert jogszabályba ütközik.)
Ha mégis az a kivételes eset fordulna elő, hogy a kiskorú egyetemlegesen kötelezett adóstársként - tehát nem egyetemleges adósként (ahol mind az adósi jogosultságok mind az adósi kötelezettségek egyetemlegesek) - más (vagyis az adós) kölcsöntartozásának visszafizetéséért megfelelő ellenérték fejében, vagyis érvényesen, vállalt kötelezettséget, akkor állhat elő az az eset, hogy a vállalt kötelezettség már nem idegen, tehát alkalmazandók a kiskorú saját tartozásáért való zálogkötelezettség-vállalás szabályai. Ilyenkor azonban alappal vethető fel az az aggály, hogy vajon nem egyszerűen az idegen kötelezettségért való kétszeres felelősségvállalásról van-e szó, egyszer adóstársként, plusz még egyszer zálogkötelezettként is.
A fentiekhez szorosan kapcsoló kérdés egyrészt általában, másrészt az ilyen szerződések megkötésénél különösen, a kiskorú képviseletének ellátása.
Ha
- a szülők a szülői felügyeleti jog gyakorlására együttesen jogosultak és kötelezettek, azaz a gyermek egyiküknél sincs elhelyezve,
- avagy a gyermek az egyik szülőnél el van helyezve, de a bíróság közös szülői felügyeleti jog gyakorlást rendelt el,
- vagy a gyermek az egyik szülőnél el van helyezve és a bíróság közös szülői felügyeleti jog gyakorlást sem rendelt el, ám a gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosította a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával,
a gyermeket csak együttesen mind a két szülő képviselheti.
Ilyen esetekben az egyikük eljárása csak akkor elegendő,
- ha a másik szülőtől közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazása van arra, hogy az adott vagyoni ügyben a törvényes képviseletet a másik szülő nevében is gyakorolja, [Ilyenkor nem szükséges a közjegyzői okiratokhoz előírt meghatalmazási alakiság, mert nem a felet (a gyermeket) képviseli meghatalmazott, hanem az egyik szülő adott meghatalmazást a másiknak arra, hogy az adott vagyoni ügyben a törvényes képviseletet a másik szülő nevében is gyakorolja.]
- avagy a másik szülőnek vagyonkezelői joga nincs, így ő vagyoni ügyekben gyermekét nem képviselheti.
Ha mindkét szülő eljárása szükséges és egyikük meg akarja kötni a szerződést a gyermek képviseletében a másikuk pedig nem, a közöttük lévő vitát együttes szülő felügyeleti jog esetén a gyámhivatal, közös szülői felügyeleti jog esetén a bíróság dönti el, és csak e döntés után van lehetőség a szerződés megkötésére.
Ügyelni kell arra, hogy A Ptk. 221. § (3) bekezdése a képviselet valamennyi formájára (a természetes és a jogi személy törvényes képviseletére, valamint mindezek meghatalmazáson alapuló képviseletére nézve is) generálisan kimondja, hogy a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga, vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. (Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében eljárhat, de a szemben álló feleket ilyen "közös" képviselő sem képviselheti.)
"Szemben álló" felek az egymással jogügyletre lépő felek (eladó - vevő, hitelező - és az adós, a zálogkötelezett, a kezes, ajándékozó - megajándékozott, bérlő - bérbeadó stb.) valamint a szerződésen kívüli kötelmek ellentétes oldalain lévő alanyok (károkozó - károsult stb.)
Az "ellentétesen érdekelt felek" pedig azok, akik nem lépnek ugyan egymással jogügyletre, de az adott ügyben érdekeik objektíve ellentétesek. (Például albérleti szerződés megkötésénél a bérlő és az albérlő a szerződő - szemben álló - felek, ellentétesen érdekelt a nem szerződő fél tulajdonos bérbeadó, mert a bérlemény kímélete miatt, neki az az érdeke, hogy a bérlemény használatára minél kevesebben legyenek jogosultak. Ugyanígy az adásvételi szerződésben nem szerződő fél az elővásárlási jog jogosultja, de érdekei az eladó és vevő érdekeivel ellentétesek.)
A képviselő tehát nem képviselheti
1. az egymással jogügyletre lépő feleket, (például a hitelezőt is és az adóst is), valamint
2. nem lehet egyszerre ő maga személy szerint az egyik ügyletkötő fél (például az eladó) valamint a vele jogügyletre lépő másik fél (ebben az esetben a vevő) képviselője. Ez utóbbi tilalom alól a Ptk. csak a bizományos esetén enged kivételt.
Természetes személy törvényes képviselőjének (szülőjének, gyámjának, gondnokának) képviseleti jogköre további megszorítását tartalmazzák az alábbi rendelkezések:
A Ptk. - módosított - 20. § (1) bekezdése szerint a gondnok - általános jelleggel, illetve a cselekvőképességet korlátozó ítéletben meghatározott ügyekben - a gondnokság alá helyezett személy vagyonának kezelője és törvényes képviselője.[Korábban a Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 12. § (1) bekezdése tartalmazta azt a szabályt, hogy a gondnokságra - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik - a gyámság szabályait kell megfelelően alkalmazni.]
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 102. § szerint, ha a törvény mást nem rendel, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók a gyám jogaira és kötelességeire is.
Csjt. 87. § (1) bekezdése szerint pedig a szülő nem képviselheti gyermekét (ezzel együtt az utaló rendelkezések folytán a gyám a gyámoltat, a gondnok a gondnokoltat) olyan ügyben, amelyben ő maga vagy az ő házastársa, az ő egyenes ági rokona, avagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy, a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel. Ebből következően nem járhat el a szülő, a gyám, a gondnok, a kölcsönügyleteknél sem olyan szerződések megkötésénél, ahol az általa képviselt féllel jogügyletre lépő személy ő maga, vagy az ő házastársa, vagy az ő egyenes ági rokona, avagy ugyancsak az ő törvényes képviselete alatt álló más személy.
Továbbá akkor sem ha jogügyletre nem kerül ugyan sor, de az adott ügyben objektív érdekellentét áll fenn egyrészről a szülő, a gyám, a gondnok törvényes képviselete alatt álló személy, másrészről maga a szülő, a gyám, a gondnok, vagy házastársuk, vagy egyenes ági rokonuk, avagy ugyancsak az ő törvényes képviseletük alatt álló más személy, azaz gyermekük, gyámoltjuk, gondnokoltjuk között, vagy olyan jogi személy között, amelynek törvényes képviselője (például a Kft. ügyvezetője) az illető szülő, gyám, vagy gondnok.
Ilyen esetekben tehát a képviselet ellátására a gyámhivatal részéről eseti gondnok kirendelésére van szükség.
Elméletileg vitatható, ugyan hogy ellentétes érdekeltség áll-e fenn
- az adós szülő - és a vele egyetemleges adós gyermek között (érdekeik azonosak-e, avagy a szülő érdeke, hogy a hitelező az egyetemlegesen kötelezett gyermekkel, ne pedig vele szemben érvényesítse igényeit és megfordítva)
- az adós szülő - és a zálogkötelezett gyermek között (érdekeik azonosak-e, avagy a szülő érdeke, hogy a hitelező a zálogjog alapján gyermekkel, ne pedig vele szemben érvényesítse igényeit és megfordítva).
Megnyugtató csak az lehet, ha az ilyen szerződések megkötésénél a gyermeket nem az ugyancsak adós szülő, illetőleg gyám, hanem eseti gondnok képviseli már a kölcsönszerződés megkötésénél is.
Annál is inkább, mert az idézett BH 1998. 138. számú eseti döntés alapján nyilván még kevésbé fér össze a jó erkölccsel, az az eset amikor nem csupán a személyes kötelezettnek és az ő kötelezettségét biztosító mellékkötelezettség kötelezettjének a képviselője azonos, hanem a mellékkötelezett képviselője maga a személyes kötelezett.
A zálogkötelezettség nyelvére lefordítva a jó erkölcsbe ütközik, s ezért semmis a szerződés, ha a zálogkötelezettnek a képviselője és annak a képviselője akinek (többnyire az adósnak) a kötelezettségéért a zálogkötelezettség vállalás történt, azonos személy, nyilván ugyanígy semmis - ha lenne ilyen, akkor "semmisebb" - a szerződés, ha a zálogkötelezettnek a képviselője az a személy (maga az adós) akinek a kötelezettségéért a zálogkötelezettség vállalás történt.
A zálogszerződésnél feltétlenül eseti gondnoki képviselet szükséges, ha a törvényes képviselő maga is érdekelt, kivéve, ha kizárólag a gyermek az adós, (vagyis "a kölcsönt csak ő kapja") a szülő pedig kezes, vagy legfeljebb az adósság visszafizetéséért kötelezettséget vállaló adóstárs, akit az adósi jogosultságok nem illetnek meg.
Az eseti gondnok kirendelésére - mivel nem a jegyző előtt folyó eljárásban van a közreműködésére szükség - a városi gyámhivatalnak van hatásköre, illetékes pedig az a városi gyámhivatal, melynek illetékességi területén az eseti gondnok közreműködésére szükség van, akkor tehát ha a szerződéskötés a közjegyzői irodában történik a közjegyző székhelye szerint illetékes városi gyámhivatal rendel eseti gondnokot.
Általában a törvényes képviselői jognyilatkozatok - így az eseti gondnok, mint törvényes képviselő által tett jognyilatkozatok - jóváhagyására ugyancsak a városi gyámhivatal bír hatáskörrel, de a gyámhivatal illetékessége már nem az 1997. év XXXI. törvény 125. § (8) bekezdése szerint, hanem 124. §-a szerint alakul, tehát adott esetben másik gyámhivatal illetékes az eseti gondnok kirendelésére, és másik a jognyilatkozat jóváhagyása felőli döntésre.
Ugyanezek a szabályok megfelelően alkalmazandók akkor is, amikor nem a szerződéskötés történik a közjegyző előtt, hanem a törvényes képviselő, a kiskorú gyermek képviseletében, egy már megkötött szerződésre nézve tesz "Tartozáselismerő" (helyesen: egyoldalú kötelezettségvállaló) nyilatkozatot.
A felvetett kérdésre az alábbi jogszabályok alapján, illetőleg az alábbi eseti döntésekre tekintettel lehet választ adni:
Alkalmazandó jogszabályok:
1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról
Csjt. 71. § (2) A szülői felügyelet a kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, valamint törvényes képviseletének jogát és kötelességét, továbbá a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak jogát foglalja magában.
Csjt. 72. § (1) A szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják - ellentétes megállapodásuk hiányában - akkor is, ha már nem élnek együtt.
(2) Ha a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése iránti perben a gyermeket a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülőnél elhelyezték, a felügyeletet ez a szülő gyakorolja, kivéve, ha a szülők kérelmére a bíróság a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg közös szülői felügyeletet rendelt el, illetve a szülőknek a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyta.
Csjt. 72/B. § (1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően - közös szülői felügyelet hiányában is - együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette.
(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint életpályájának megválasztása.
(3) A gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával is, illetve, ha a gyermek érdekei megkívánják, az őt egyébként megillető szülői felügyeleti jogokat - így a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát - korlátozhatja vagy megvonhatja, illetve egyes jogosítványok gyakorlásának szünetelését rendelheti el.
Csjt. 73. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a szülői felügyelet körébe tartozó olyan kérdésekben, amelyekben a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők nem tudnak egyetértésre jutni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdések kivételével -, a gyámhatóság dönt.
(2) Ha a különélő szülők a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog tekintetében nem tudnak megegyezni, a döntés - a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú tartózkodási helyének kijelölése [77. § (2) bek.] kivételével - a bíróság hatáskörébe tartozik.
A törvényes képviselet
Csjt. 86. § (1) A szülői felügyeletet gyakorló szülő joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekét mind személyi, mind vagyoni ügyeiben képviselje.
(2) A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermek olyan vagyonával kapcsolatos ügyekre, amely vagyon nem tartozik kezelése alá. Az a szülő, akinek vagyonkezelői joga nincs, vagyoni ügyekben gyermekét nem képviselheti.
(3) Ha a szülői felügyelet mindkét szülőt együtt illeti meg, a szülők akár kölcsönösen, akár külön-külön közokiratba vagy teljes bizonyítóerejű magánokiratba foglalt meghatalmazást adhatnak egymásnak, hogy a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviseletet az egyik szülő a másik nevében is gyakorolja.
(4) A gyermek nevében fellépő szülőt a mindennapi életben előforduló kisebb jelentőségű vagyonjogi ügyleteknél jóhiszemű harmadik személyek olyannak tekinthetik, mint aki a másik szülő meghatalmazottjaként is eljár.
Csjt. 87. § (1) A szülő nem képviselheti gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga vagy házastársa, egyenesági rokona avagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel, vagy amelynek tárgya a gyermek családi jogállásának megállapítása. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a gyermek örökbefogadásával kapcsolatos nyilatkozatra, továbbá nem akadályozza, hogy a szülő a nála elhelyezett gyermek tartása iránt a másik szülő ellen indított eljárásban gyermekét képviselje.
(2) A gyámhatóság egyes vagyoni ügyekre vagy az ügyeknek meghatározott csoportjára nézve a szülőtől a törvényes képviselet jogát megvonhatja, ha attól lehet tartani, hogy a szülő a képviseletet nem a gyermek érdekeinek megfelelően gyakorolná.
Csjt. 91. § (3) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való döntés kivételével szünetel a szülői felügyelete annak a szülőnek, akinek gyermeke a különélő másik szülőnél van elhelyezve, de szülői felügyeleti jogát a bíróság nem szüntette meg. Nem szünetel a szülői felügyelet, ha a szülők vagy a bíróság a közös szülői felügyeletről döntött.
Csjt. 93. § Az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik.
Csjt. 101. § (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a gyám a gyámsága alatt állónak gondozója, vagyonának kezelője és törvényes képviselője.
Csjt. 102. § Ha a törvény mást nem rendel, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók a gyám jogaira és kötelességeire is.
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
A korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen kiskorúakra vonatkozó közös szabályok
13. § (1) A törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat
c) a kiskorú ingatlantulajdonának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg kerül sor haszonélvezet alapítására,
e) a kiskorú olyan egyéb vagyontárgyára, illetve vagyoni értékű jogára vonatkozik, amelynek értéke meghaladja a külön jogszabályban meghatározott összeget.
13/A. § (1) A kiskorú még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond.
A képviselet
221. § (3) A képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat.
Az eseti gondnokság
225. § (1) Ha a szülő, a gyám vagy a gondnok akár jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, akár érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság eseti gondnokot rendel.
(3) Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gyám, illetőleg a gondnok.
(4) A szülői felügyeletet gyakorló szülő, a gyám és a gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyeknek ellátására eseti gondnokot rendeltek.
Általános szabályok
200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
Több jogosult vagy több kötelezett a szerződésben
334. § (1) Ha többen tartoznak egy szolgáltatással, illetőleg egy szolgáltatást többen követelhetnek, és e szolgáltatás osztható, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában minden kötelezettől csak a ráeső részt lehet követelni, és minden jogosult csak az őt megillető részt követelheti. A kötelezettek, illetőleg a jogosultak részaránya kétség esetében egyenlő.
[Megjegyzés: a pénzszolgáltatás az osztható szolgáltatás iskolapéldája. A pénzszolgáltatásra vonatkozó kötelezettség tehát csak akkor egyetemleges, ha a 200. § (1) szerinti szerződési szabadság alapján a felek egyetemlegesnek minősítették.]
337. § (1) Egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik.
(2) Az egyetemlegesen kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek.
(3) Minden kötelezett a többieket megillető kifogásokra csak annyiban hivatkozhat, amennyiben a kifogások a jogosult kielégítésével kapcsolatosak. Beszámításra azonban a társkötelezettek követeléseit nem lehet felhasználni.
(4) A jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára beáll.
338. § (1) Az egyetemleges kötelezetteket - ha jogviszonyukból más nem következik - a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha valamely társkötelezett a jogosultnak kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített, a többi társkötelezettel szemben - a követelésnek őket terhelő része erejéig - megtérítési követelése támad.
(2) Egyik kötelezett sem hivatkozhat a többivel szemben olyan kedvezményre, amelyben a jogosulttól részesült.
(3) A jogosultnak teljesítő kötelezettre a jogosultat megillető és a többiek teljesítésének biztosítására is szolgáló jogok átszállnak, amennyiben a többi kötelezettől megtérítést követelhet.
1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
A városi gyámhivatal feladat- és hatásköre
114. § A városi gyámhivatal a szülői felügyeleti joggal, illetve a gyermektartásdíjjal kapcsolatban
c) dönt a szülő jognyilatkozatának érvényességéhez szükséges jóváhagyásról,
d) dönt a szülői felügyeleti jogkörbe tartozó olyan kérdésről, amelyben a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők nem jutottak egyetértésre,
115. § A városi gyámhivatal a gyámsággal és gondnoksággal kapcsolatban
e) külön jogszabályban meghatározott esetekben zárlatot rendel el, zárgondnokot, eseti gondnokot, ügygondnokot, az ügyei vitelében akadályozott személy képviseletére és méhmagzat részére gondnokot rendel és ment fel, továbbá megállapítja a munkadíjukat.
116. § A városi gyámhivatal a vagyonkezeléssel kapcsolatban
a) dönt a gyermekek és gondnokoltak készpénzvagyonának gyámi fenntartásos betétben vagy folyószámlán történő elhelyezéséről, illetve az elhelyezett pénz felhasználásáról, államilag garantált értékpapírba, biztosítási kötvénybe történő befektetéséről, letétben kezeléséről, valamint egyéb tárgyak letétbe helyezéséről.
Általános illetékesség
124. § (1) Az eljárásra annak a települési önkormányzatnak a képviselő-testülete, jegyzője vagy az a gyámhivatal (a továbbiakban: eljáró szerv) illetékes, amelynek területén
a) a gyermek szülői felügyeletet gyakorló szülőjének, gyámjának,
a lakóhelye van.
(2) Ha a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők bejelentett lakása különböző illetékességi területen található, az eljáró szerv illetékességét a gyermek bejelentett lakóhelye határozza meg. Ha a gyermek bejelentett lakóhelye egyik szülőjének lakóhelyével sem azonos, az a szerv jár el, amelynek területén az anya lakóhelye található.
(3) Lakóhely hiányában - az (1) és (2) bekezdésben foglaltak szerint - az eljáró szerv illetékességét a tartózkodási hely határozza meg.
(4) Belföldi lakóhely hiányában, vagy ha a tartózkodási hely ismeretlen, az eljáró szerv illetékességét az utolsó ismert hazai lakóhely határozza meg, ennek hiányában az eljárásra a fővárosi főjegyző illetékes.
Egyéb illetékesség
125. § (8) Eseti gondnok rendelésére az a települési önkormányzat jegyzője, illetve az a gyámhivatal illetékes, amelynek területén a gondnok működésére szükség van.
149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 162. §-a (1) bekezdésének a), b), d), e) és f) pontjában, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 7. §-ának (1) bekezdésében, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Csjt.) módosító 1986. évi IV. törvény 39. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el.
A törvényes képviselet
25. § (1) A szülő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhivatal jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat
d) a gyermek ingatlan-tulajdonának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg kerül sor haszonélvezet alapítására [Ptk. 13. § (1) bek. c) pont],
(2) A gyámhivatal az (1) bekezdésben felsorolt jognyilatkozat jóváhagyását elutasítja, ha a jognyilatkozatot tartalmazó okirat alaki szempontból érvénytelen. A jognyilatkozat gyámhivatali jóváhagyása a jognyilatkozat érvényességéhez szükséges - jogszabályban előírt - egyéb feltételeket nem pótolja.
A gondnok kirendelése
131. § (1) A gondnokrendelés előtt a gyámhivatal megvizsgálja
a) a gondnokrendelés okát,
132. § (1) A gyámhivatal annak a személynek,
c) akit körülményei ügyei vitelében akadályoznak, különösen ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismert helyen tartózkodik, de visszatérésében gátolva van eseti gondnokot (Ptk. 224. §), vagy ügygondnokot [Áe. 18. § (4) bek.],
(2) A gyámhivatal az (1) bekezdés c) pontjában meghatározottakon túl eseti gondnokot rendel akkor is, ha
a) a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy és törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn [Ptk. 225. § (1) bek.], vagy a törvényes képviselő más tényleges akadály miatt nem járhat el, illetve a szülő nem láthatja el a gyermek törvényes képviseletét,
b) a szülő mint törvényes képviselő a gyermeket a Csjt. 87. §-ának (1) bekezdése szerint nem képviselheti,
(4) Az eseti és ügygondnok kirendelése iránt a jegyző intézkedik,
a) ha erre az előtte folyó eljárásban van szükség.
Eseti gondnok
136. § (2) Eseti gondnokul - a Gyvt. 89. §-ának (1) bekezdésében meghatározott eset kivételével - elsősorban ügyvédet kell kirendelni.
A törvényes képviselő vagyonkezelésével kapcsolatos ügyek
146. § (1) A szülő vagyonkezelői jogát korlátozó - a Csjt. 80. §-ának (1) bekezdésében és 82. §-ának (2) bekezdésében, valamint e rendelet 25. §-ában meghatározott - rendelkezéseket a gyám, hivatásos gyám (a továbbiakban együtt: gyám) tekintetében is alkalmazni kell.
Az ingatlan vagyonnal kapcsolatos ügyek
152. § (2) A gyermek, illetőleg a gondokság alá helyezett személy tulajdonában lévő ingatlan tulajdonának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozó jognyilatkozat jóváhagyásával kapcsolatos eljárásban a gyámhivatal az eset összes körülményeit mérlegelve azt vizsgálja, hogy a jognyilatkozat a gyermek, illetőleg a gondokság alá helyezett személy érdekeit szolgálja-e.
153. § (1) A jóváhagyás iránti kérelemhez mellékelni kell
a) az ingatlanra vonatkozó szerződés egy eredeti és három másolati példányát,
b) 3 hónapnál nem régebbi adó- és értékbizonyítványt, vagy az ingatlanközvetítésre feljogosított bármely szerv értékbecslését, kivéve, ha az ingatlan értékét az illetékhivatal 6 hónapnál nem régebben már megállapította,
c) az ingatlan 15 napnál nem régebbi tulajdoni lapjának másolatát.
I. A jó erkölcsbe ütközik, s ezért semmis a szerződés, ha a kezességet vállaló cég igazgatója és annak a gazdasági társaságnak az ügyvezetője, akiért a kezességvállalás történt, azonos személy [Ptk. 200. § (2) bek., 221. § (3) bek.].
Bár helyesen hivatkozott a felperes a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy az alperesnek a perbeli szerződés megkötésekor hatályos szervezeti és működési szabályzata kifejezetten nem rendelkezett a beruházásnak nem minősülő jelentős döntések vállalati tanács általi jóváhagyása megköveteléséről, a megyei bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a Ptk. 221. §-ának (3) bekezdése értelmében a készfizető kezességi szerződés megkötésénél M. T. - aki egy személyben volt a kötelezett kft. ügyvezetője és a kezes alperes vállalat igazgatója - nem járhatott volna el. A felek szerződése tehát egyrészt a Ptk. felhívott szabályába s egyúttal - a megyei bíróság helyes okfejtése szerint - a jóerkölcsbe ütközött. Ebből következően a szerződés a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének mindkét fordulatába ütközően semmis.
Nincs törvényi akadálya annak, hogy a kölcsönszerződésben harmadik személy a kölcsön visszafizetéséért az adóssal egyetemleges fizetési kötelezettséget vállaljon [Ptk. 200. § (1) bek., 337-338. §, 523. § (1) bek.].
A felperes pénzintézet az 1989. december 6-án megkötött hitelszerződéssel K. Z. kölcsönigénylő részére változó - a szerződés aláírásakor évi 22%-os - kamatozású újrakezdési (pályakezdési) kölcsönt nyújtott; az alperesek pedig a kölcsönigénylő adóstársaként vállalták a kölcsön és járulékai visszafizetését. A kölcsön teljes összegét K. Z. felvette, s miután az 75 000 forintos részletek törlesztése elmaradt, a felperes végrehajtást kezdeményezett, amelynek során 98 183 forint teljesítés történt.
A bíróság jogerős ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 300 000 forintot és annak 1992. július 22-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, valamint 98 023 forintot és annak 1992. július 22-től járó évi 6%-os kamatát. Ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a felperessel kötött szerződésük értelmében az alperesek - mint adóstársak - a kölcsön és járulékai megfizetéséért helytállásra kötelesek, és e felelősségük alól nem mentesülhetnek arra hivatkozással, hogy a felperes a kölcsönt ténylegesen K. Z. kezeihez folyósította. A megtörtént teljesítéseket a bíróság A Ptk. 293. §-a alapján a kamatra számolta el, s ennek megfelelően az alpereseket a kölcsöntőke és ügyleti kamata valamint a tőkésített ügyleti kamat és annak késedelmi kamata megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ebben előadták, hogy a felperessel a kölcsönszerződést nem ők, hanem K. Z. kötötte, s az adós kötelezettségének teljesítéséért kezességet sem vállaltak. A kölcsönnyújtás feltételeinek teljesítésére - minthogy nem vállalkozók - egyébként sem voltak képesek, így adóstársi kötelezettségvállalásuk lehetetlen szolgáltatás nyújtására vonatkozott, és ez okból a szerződés semmis. Kifogásolták a felperes által felszámított ügyleti kamat mértékét, és sérelmezték, hogy a felperes a kölcsön folyósításakor nem tett eleget a velük szemben fennálló tájékoztatási kötelezettségének. Végül megjegyezték, hogy a jogerős ítélet indokolásából nem tűnik ki egyértelműen, hogy az elszámolt törlesztéseket ők teljesítették.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése értelmében - a szerződési szabadság elvéből következően - a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg; a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől - ha jogszabály az eltérést nem tiltja - egyező akarattal eltérhetnek, és olyan tartalmú szerződést is köthetnek egymással, amely a külön szabályozott (nevesített) szerződések egyikének fogalma alá sem vonható.
A Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kölcsönszerződés esetében sincs tehát akadálya annak, hogy a hitelező érdekeinek fokozottabb biztosítása céljából más személy az adóssal egy sorban - ugyanakkor a készfizető kezes felelősségénél terhesebb - helytállási kötelezettséget vállaljon. Ilyen, törvényben külön nem nevesített személyi biztosítéknak minősül, ha a kölcsön és járulékai visszafizetésére a hitelezővel kötött szerződésben harmadik személy a kölcsön felvevőjével egyetemlegesen (Ptk. 337-338. §) - annak adóstársaként - kötelezi magát. A felek által kötött szerződés szövegezése nem hagy kétséget az iránt, hogy az alperesek a kölcsönt ténylegesen felvevő K. Z. kötelezettségeinek teljesítéséért adóstársként egyetemleges felelősséget vállaltak és ennélfogva a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése alapján a még fennálló egész tartozás megfizetésére kötelesek.
A felperes az újrakezdési (pályakezdési) kölcsönt K. Z.-nek nyújtotta, ehhez képest a szerződés alapján kizárólag őt terhelte a kölcsön meghatározott célra fordításának és a szerződés fennállása alatt - a vállalkozói tevékenysége folytatásának kötelezettsége is. A szerződésnek ezek a rendelkezései értelemszerűen nem vonatkoztak az említett adóssal csak a kölcsön visszafizetéséért egyetemlegesen felelősséget vállaló alperesekre, így a felülvizsgálati kérelem ezzel kapcsolatos fejtegetései súlytalanok. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Anka Tibor közjegyző, Cegléd
Visszaugrás
