Az Országgyűlés 2000. december 12-i ülésnapján elfogadta 2000. évi CXXIV. törvény szám alatt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) módosítását, amely e törvény második, és az indokolás szerint nem csak nagy jelentőségű, de egyúttal nagy volumenű módosítását is jelenti. E nagyszabású módosítás miatt önmagában is érdemes bemutatni a fontosabb változásokat, de azért is, mert a változtatások szükségszerűségével, vagy inkább célszerűségével a "Gazdaság és Jog" korábbi számaiban többször is foglalkoztunk, miért is az sem lehet teljesen érdektelen, hogy ezek közül mi valósult meg, pontosabban mi az, ami változatlan maradt, és amivel egy későbbi módosítás során érdemes lehetne újból foglalkozniuk a törvényalkotóknak. Mindennek áttekintése egyetlen cikk keretében szinte lehetetlen volna, így ezúttal elsőként és elsődlegesen csak azzal a kérdéskörrel foglalkozunk, amely közvetve, vagy közvetlenül a Ptk.-t érinti, mindenekelőtt a bankügyleteket. Más szóval a módosított Hpt. azon új rendelkezéseit, amelyek a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások tevékenységi szabályait jelentik, illetve meghatározzák ezen szervezeti rendbe tartozók bankügyletkötési lehetőségeit. Ezt követően, későbbi számokban, foglakozni kívánunk majd a pénzügyi intézményi szervezeteket, a felügyeletet és egyéb további lényeges kérdéseket érintő módosítást jelentő új szabályozással.
Bevezetőként (amely természetesen a későbbi cikkek bevezetőjének is tekinthető) érdemes összegezve rámutatni azokra a szempontokra, amelyek a törvényalkotó szerint indokolták e nagyobb szabású változtatásokat. Ezek a következők:
Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy a piacgazdaságra való áttérés következtében Magyarországon is a gazdasági fejlődés egyik kulcstényezőjévé vált egyrészt a pénz és tőkepiac fejlettségi szintje, képessége a gazdaság egyéb szereplőinek finanszírozására, másrészt a pénz- és tőkepiac résztvevőinek felügyelete. Ennek a folyamatnak nagyjelentőségű résztvevői a hitelintézetek, amelyek alaptevékenységük révén, az általuk gyűjtött források leghatékonyabb kihelyezésével segítik elő a gazdaság fejlődését. A kétszintű bankrendszer kialakulása óta eltelt több mint egy évtized alatt nemcsak alakult, átalakult, de meg is erősödött a magyar bankszektor. A hitelintézetekre vonatkozó szabályozás átfogó újra kodifikálására 1996-ban került sor. Ezt követően 1998-ban történt újabb lényeges módosítás. A törvény legújabb, mostani módosításának alapvető célja az volt, hogy hazánk tervezett Európai Uniós csatlakozásával az európai egységes piac által támasztott magas követelményekhez a magyar hitelintézeti szektor minél hamarabb alkalmazkodni tudjon. Az egységes piacon ugyanis alapvetően más piaci környezetben kell helytállniuk a magyar piaci szereplőknek. A szolgáltatások szabad áramlásának követelménye megköveteli, hogy a valamely EU tagországban letelepedett, ott engedéllyel rendelkező szolgáltatók számára teljes mértékben liberalizáltak legyenek a határon átnyúló szolgáltatások, illetőleg a szabad fióknyitás lehetősége. Mindezek azt is megkövetelik, hogy a magyar szabályozás ne legyen szigorúbb mint a közösségi szabályozás, ez ugyanis komoly versenyhátrányt jelenthetne a magyar piaci szereplők számára nemcsak a külföldi piacokon, hanem itthon is.
Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a szabályozásban elválik az Európai Unió tagországa és a harmadik ország fogalma. Minden külföldi ország, amely nem EU tagország, harmadik országnak minősül a csatlakozás után. A harmadik országok és az EU tagországok intézményi vonatkozásában a törvény eltérő rendelkezéseket tartalmaz. A jelen módosítás a már kialakult intézményrendszerre, és a törvény alkalmazása nyomán kikristályosodott joggyakorlatra támaszkodik, amelyeknek megőrzése a jövő szempontjából is fontos célként jelenik meg. Ugyanakkor az új törvény megalkotását két kiemelt szempont indokolta. Elsőként kell megemlíteni a pénzügyi intézményrendszer jelentős és sokrétű megváltozását, amely követi a nemzetközi gyakorlatot, másik jelentős tényező pedig az EU csatlakozás elősegítése.
A törvény alapvető szándéka szerint beépül az európai jogharmonizációs programba. Ennek érdekében a törvény figyelembe veszi az Európai Közösségek jogának a hitelintézeti szabályozás területén hatályban lévő valamennyi irányelvét. Túl azon, hogy az Európai Unióhoz való jövőbeni csatlakozás érdekében szükség van e normák teljes körű alkalmazására, a szabályozás kidolgozásakor azok alapulvételét indokolta még az is, hogy azok hosszú szabályozási fejlődés eredményei, s ezáltal az elért eredmények felhasználásával elkerülhetővé válnak azok a problémák, amelyek a szabályozás fejletlenségéből származhatnának.
Az előbbiekben összegezett indokolás kapcsán mindjárt érdemes azt is megemlíteni, hogy "A hitelintézeti törvény várható módosítása" című, a "Gazdaság és Jog" 2000 márciusában megjelent cikk hozzávetőlegesen azonos szempontok alapján, illetve azonosan tagolt szempontok szerint vázolta fel a módosítások indokoltságát. És mivel e cikk szerint azt is kedvezőnek kell tekinteni, ha a módosításra 2000 második felében kerül sor, a módosító törvényt elfogadható időben meghozottnak lehet tekinteni.
1. A korábbiakban számtalan esetben rámutattunk már arra, hogy mind a Ptk.-ban tételesen és nevesítetten szabályozott bankügyletek, mind a Ptk. diszpozitív rendszerére és általános szabályaira építhető, de nevesítetten meg nem fogalmazott bankügyletek létrehozási lehetősége azon múlik, hogy a címzettek, vagyis a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások számára milyen bankügyletek kötését teszi lehetővé a Hpt., amely messze nem a polgári jog jogágazatához tartozó jogszabálynak tekinthető. Ehhez persze hozzátéve azt is, hogy az említett jogszabály csak az üzletszerű bankügylet kötését szabályozza (közvetve!) a pénzügyi szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás címszava alatt. E témakörben abba a részkérdésbe nem érdemes belebocsátkozni, hogy az érintett szervezetek "nem üzletszerűen" vajon köthetnek-e olyan - a Ptk.-ba egyébként "beleférő" - ügyleteket, amelyek a Hpt. által taxációsan felsorolt pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások közt nincsenek felemlítve. Annyit azonban ehhez itt is célszerű hozzátenni, hogy a Hpt. egyéb, itt nem érintendő rendelkezései szerint a hatálya alá tartozó szervezetek általában akkor jogosultak bankügyletek kötésére, ha az ügyfelek számára a különféle általános szerződési feltételeket, üzletszabályzatokat stb. elkészítik és nyilvánosan rendelkezésre is bocsátják. Ez a megoldás pedig - közvetett módon - úgyszólván azt is jelenti, hogy bank és ügyfélkapcsolat keretében a megengedetten kívül bankügylet kötésére, különösképpen rendszeresen nincs lehetőség, mivel alig képzelhető el, hogy hitelintézet egyedi ügyre készítsen általános feltételeket.
A korábbiakban részletesen kifejtettek ez alkalomból történt "felidézése" is azt támasztja alá, hogy a Hpt. azon rendelkezései számítanak a tárgyalt témakör szempontjából irányadónak, amelyek a pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatosak, közvetlenül azokat rendezik, továbbá az ilyen tevékenységet tiltó rendelkezések, valamint azok a szabályok, amelyek valamilyen szempontból kivételt jelentenek, azaz bizonyos ügylet típusokat kivonnak a Hpt. hatálya alól. A továbbiakban eszerint csoportosítva mutatjuk be a fontosabb változásokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
