1. Az irányadó tényállás szerint a felek határozott idejű kollektív szerződést kötöttek. A kollektív szerződés rögzítette, hogy a szabadságot az esedékességének évében, de legkésőbb az esedékességet követő év április 30-ig kell kiadni azzal, hogy az esedékesség évét követően kiadott szabadság mértéke nem haladja meg a szabadság egyharmadát. 2023. január 1-jétől módosult a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabadságra vonatkozó rendelkezése; ezt követően az alperes (munkáltató) kezdeményezte a kollektív szerződés szabadság kiadását szabályozó pontjának módosítását. A módosítási javaslat azt tartalmazta, hogy az új rendelkezésben az szerepeljen, hogy "az Mt. 123. § (5) bekezdés c) pontjában írottak alapján a munkáltató a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig adhatja ki". A felperes (szakszervezet) elnöke elektronikus levelében a módosítási javaslatot nem fogadta el arra hivatkozva, hogy ezek nem a munkavállalók érdekeit szolgálják.
A felperes jogi képviselője levelében kifejtette, hogy a hatályos kollektív szerződés ezen rendelkezése érvénytelen, mivel mind a szabadság mértéke, mind az időtartama tekintetében az Mt. 123. § (5) bekezdés c) pontjába ütközik. Az érvénytelenség jogkövetkezménye az Mt. 29. § (3) bekezdése alapján, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, vagyis a munkáltatónak az Mt. 123. § (1) bekezdése alapján a tárgyévben kellett volna kiadni a szabadságot, így az alperes a kollektív szerződés megkötésétől a szabadság kiadása körében jogszabálysértően járt el, sérültek a munkavállalók alapvető jogai.
A peres felek újabb kollektív szerződést kötöttek, amelynek értelmében az Mt. 123. § (5) bekezdés c) pontjában írottak alapján a munkáltató a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
2. A felperes keresetében a kollektív szerződés részleges érvénytelensége megállapítását kérte. Előadta, hogy a kollektív szerződés szabadság kiadására vonatkozó rendelkezése az Mt. 123. § (5) bekezdés c) pontjába ütközik, ezért semmis. Ez igaz a 2023. január 1-jét megelőző időszakra is, ezért az Mt. 29. § (3) bekezdése alapján az alperesnek a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy az Mt. 123. § (1) bekezdése alapján a tárgyévben ki kellett volna adni a szabadságot.
3. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperesnek kereshetőségi joga lenne, illetve állította, hogy a megállapítási keresetnek, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdésében írt feltételei fennállnának. Állította, hogy a kifogásolt jogszabályhely értelmezése 2023. január 1-jétől az Mt. módosítása folytán jelentősen megváltozott. Az Mt. 135. §-a és az Mt. 277. § (2) bekezdése egybevetésével azt adta elő, hogy a kollektív szerződés támadott rendelkezése 2022. december 31-ig nem ütközött jogszabályba, kollektív szerződés eddig az időpontig eltérhetett az Mt. általános szabályaitól. Hivatkozott a felperes saját felróható magatartására, továbbá arra, hogy "a jogalkotó alkotmányellenesen járt el", amikor nem biztosított kellő felkészülési időt a módosítás kapcsán a jogalanyok számára.
4. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy a jogvita alapjául szolgáló kollektív szerződést megkötő egyik fél maga a felperesi szakszervezet volt, olyan jogi érdeket teremt számára, amely alapján e perben a kereshetőségi jog megilleti. Kifejtette, hogy a megállapítási kereset jogszabályban rögzített konjunktív feltételei nem állnak fenn, ezért a keresetet elutasította. Döntése ellenére állást foglalt abban a kérdésben is, hogy a kollektív szerződés hivatkozott pontja 2022. december 31-ig nem ütközött jogszabályba és nem volt érvénytelen. Az Mt. 123. § (5) bekezdése az Mt. Második Részéhez tartozó jogszabályi rendelkezés, amelytől az Mt. 277. § (2) bekezdése alapján kollektív szerződés - eltérő rendelkezés hiányában - eltérhet a munkavállaló hátrányára is. Miután 2023. január 1-jei hatállyal az Mt. 135. § (2) bekezdés l) pontja az Mt. 123. § (5) bekezdésében foglalt előírástól csak a munkavállaló javára engedett meg eltérést, ezért 2023. január 1-jétől kezdődően a januárban megkötött kollektív szerződés 26.1. pontja valóban jogszabályba ütközött, és ekként semmisnek volt tekinthető. Nem találta megállapíthatónak azt, hogy a felperest a kollektív szerződés módosítására vonatkozó alperesi javaslat visszautasítása miatt felróhatóság terhelné és alaptalannak találta az alperes időelőttiségre történő hivatkozását is, mivel a per tárgya egy kollektív szerződéses rendelkezés részleges érvénytelensége volt.
5. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperesnek a kollektív szerződés normatív részében szabályozott rendelkezés vonatkozásában nincs perbeli legitimációja, továbbá a megállapítási kereset feltételei nem álltak fenn.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
