A személyi értékek[2] minél szélesebb körű elismerése és védelmezése élő igény a jogalkalmazás és jogelmélet részéről. A személyiségi jog, személyhez fűződő jogok olyan korábban nem vizionált ismérvekkel, s fordulatokkal bírnak, melyek felvetik az immár tradicionálisnak tekinthető jogelméleti álláspontok, jogintézményi jellemzők felülvizsgálatát. Tanulmányunkban a jogi személy személyiségi értékének elemzése mellett, arra támaszkodva kívánunk vizsgálatot folytatni.
A jogi személy személyiségi jogi jogalanyiságának hiátusa a személyiségi jog essentiajából ered. A személyiségi jog tárgya a jogi személy által nélkülözött személyiség.[3] A személyiségi jog a természetes személy sajátsága, annak személyiségéből folyó jog, mely hordozója lényegénél fogva csak természetes személy lehet.[4] A személyiségi jog, mint abszolút szerkezetű, s az embert jogképességének kezdetétől fogva - az uralkodó jogelméleti álláspont szerint - a jogképesség megszűntéig megillető magasan preferált jog.
A jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény, a továbbiakban: Ptk.) a személyhez fűződő jogok védelmének generálklauzula keretében történő deklarálása mellett foglalt állást, mely jogalkotás-technikai megoldás biztosítja a személyhez fűződő jogokat lényegi természetüknél fogva megillető azon szabadságot, mely folyamatos "kitárulkozásukban" újabb és újabb fogalmak, jellemzők megjelenését/megjelenítését teszi lehetővé. A T/5949 törvényjavaslat, a Ptk. zárószavazás előtti javaslata, a T/5949/414 javaslat az ember méltóságát és a személyhez fűződő jogokat részesítette generálklauzulám védelemben.[5] Az ember méltóságának védelemben részesítéséhez fűződő érdek törvényjavaslat szintjén történt megjelenítése megkérdőjelezte a védelemben részesítendő alanyi kör addig - viszonylagosan - jól cizellált meghatározását és behatárolását, hiszen a személyhez fűződő jogok katalógusából az emberi méltósághoz való jogot - annak alapvető distinkciói révén - nélkülöző jogi személy a védelem körén kívül maradt (volna), mely szabályozásnak korlátját képezi a jogegyenlőségi tétel. A Magyar Közlöny 2009/165. számában közzétett Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény (továbbiakban: új Ptk.) 2:74. § (1) bekezdése - visszatérve a jelenleg hatályos magánjogi kódex[6] és a Szakértői Javaslat[7] rendelkezéséhez, orvosolva a jogi személyek számára biztosított védelmet - a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartását deklarálta.
A gondolatok papírra fektetése idején hatályos Ptk. személyhez fűződő jogok védelmét deklaráló generálklauzulája nem csupán a személyhez fűződő jogviszony abszolút szerkezeti jellemzőjét emeli ki, absztraktsága - s külön rendelkezése - révén lehetővé teszi a védelemben részesítendő jogalanyok valamennyiének felölelését. Így a védelem nem csupán a természetes személyekre, hanem a jogi személyekre, és a jogi személyiség nélküli jogalanyokra is kiterjed a német, osztrák, illetve a lengyel szabályozáshoz hasonlóan. A Ptk. vonatkozó szabályait azon személyhez fűződő jogok megsértése esetén is alkalmazni kell a jogi személyekre, melyek jellegüknél fogva nem csak a természetes személyeket illetik meg paralell az osztrák szabály-
- 569/570 -
ozással.[8] Ugyanezzel a megoldással él a lengyel polgári törvénykönyv is azzal, hogy egyes személyhez fűződő jogok más elnevezést nyernek a jogi személy vonatkozásában.[9]
A jogi személy személyhez fűződő jogi jogalanyiságát elismerő jogelméleti álláspontok - így például Petiik Ferenc is - az igenlés mellett lándzsát törő érvként a jogi személy polgári jogi jogalanyiságát, a jogi személyt alkotó egyes természetes magánszemélyeket tekintik kiindulási alapnak lévén a jogi személy egy jogalanyisággal és így személyhez fűződő jogi jogalanyisággal rendelkező, természetes személyek közreműködését feltételező "jog által teremtett fiktív jogalany,"[10] "az ember jogalanyiságán nyugvó, arra alapított tételes jogi megoldás",[11] képzelt, eszmei léttel bíró jogalany. Ha az elsődleges jogalany - az ember - személyhez fűződő jogi jogalanyisággal bír, úgy a másodlagos jogalany - a jogi személy - számára is biztosítást igényel ugyanezen jogalanyiság. Petrik akként érvel, hogy "nem lehet (...) ennek a közösségnek kevesebb jogot adni, mint ami a magánszemélyt egyébként megilletné."[12] A jogi személy "jellegénél" fogva az egyes személyhez fűződő jogok lényegi ismérvei alapján nem lehet azok valamennyiének birtokosa, hordozója. A jogi személy nem lehet az emberi méltósághoz való jog birtokosa, hisz az csak a természetes személy sajátja. Az emberi méltóság - melyet az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az általános személyiségi joggal azonosított - az emberi személyiség "magva". A származtatott, másodlagos jogalanyiságon nyugvó gondolatok logikája nem állja ki az általunk vizsgált területek próbáját. Az imént jelzettek mellett ha elfogadjuk a személyiségi jog, személyhez fűződő jogok területén e másodlagos jogalanyiság logikáját, ezen logika indokolttá tenné a jogi személy személyiségi jogi jogalanyiságát, mely jogi nonszenszt eredményezne. A jogi személy személyhez fűződő jogi jogalanyiságának vizsgálatánál - álláspontunk szerint - a jogi személy jogi elismeréséből, elismertségéből kell kiindulnunk. A fikciós, illetve realitáselmélet alapján a jogrendszer a jogi személyt - mely nélkülözi az ember testi-lelki realitását, személyiségét - valóságos jogalanyként kezeli; így az jogokat szerez, kötelezettségeket vállal, valóságos jogalanyként viselkedik. Valóságos jogalanyként megillet(het)ik - jellegüknél fogva - egyes személyhez fűződő jogok. A fikciós, és realitáselmélet nem ad, s nem is adhat igenlő választ a jogi személy személyiségi jogi jogalanyiságára.
A jogi személyek - a Ptk. rendelkezése alapján - alanyi jogon szereznek jogosultságot a személyhez fűződő jogok "bírására." A "bírható" személyhez fűződő jogok "mélysége és terjedelme" - többek között - a jogi személyeket érő jogsértések kapcsán "mérhetőek" és értékelhetőek. Ezen jogsértések körében fellelhető jogesetek zöme a jogi személy jóhírnévhez,[13] valamint névviseléshez[14] fűződő jogának sérelmével foglalkozik.
Az egyes tényállások között számos, közszereplőt ért jogsérelemmel is találkozhatunk.[15] A következetes judikatúra alapján a közszereplők közszereplői "mivoltukból" eredően quazi "többlet-tűrési-kötelezettséggel"[16] terheltek. Konkrét esetben az eljárt bíróság a felperesi jogi személy által jóhírnév megsértése miatt indított perben megállapította felperesi jogi személy közszereplői mivoltát, "annak eldöntésénél ugyanis, hogy ki minősül közszereplőnek, nem annak van jelentősége, hogy az adott személy gazdasági tevékenységet fejt ki, hanem, hogy e tevékenységével, ezzel kapcsolatos megnyilvánulásaival mennyiben érint közösségi kérdéseket és milyen mértékben gyakorol hatást a közösségre, formálja a közvéleményt, (s mint ilyen) a működésével kapcsolatos véleménynyilvánításokat is tágabb határok között köteles tűrni."[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
