"Mivel a doppingszerek iránti igény növekedni fog, továbbá a versenysportba egyre fiatalabb korosztályok lépnek be, akiknél az egészségkárosodás veszélye fokozottabb, valamint arra tekintettel, hogy a doppingolás más teljesítménycentrikus rétegeket (pl. menedzserek, egyetemi hallgatók) is érinteni fog, a nem túl távoli jövőben célszerűnek tűnik, hogy a dopping büntetőjogi üldözésének feltételeit megteremtsék."2
A fenti - 1993-ból származó - idézet annak példájául szolgál, hogy hosszabb ideje visszatérően, kisebb nagyobb intenzitással - és elsősorban nem a büntetőjogi, hanem a sport, illetve egészségügyi szempontok figyelembevételével - vetődik fel a doppingolás büntetőjogi fenyegetettsége megteremtésének szükségessége.
A következő néhány gondolat elsősorban azokat a - ez idáig mellőzött - büntetőjogi szempontokat, megfontolásokat mutatja be, amelyek a doppinggal való visszaélések megakadályozása kapcsán felmerülnek, felmerülhetnek.
A doppingszerekkel való visszaélés büntetőjogi fenyegetettsége nem csak hazánkban, hanem az egyes európai államok büntető jogrendszerében sem tartozik a hagyományos büntető anyagi jogi "törzsanyaghoz." Ennek oka, hogy a versenysport területén a doppingszerekkel való visszaélés a XX. század második felében terjedt el.
Érdemes tehát egyrészt a büntetőjog, illetve a dopping kapcsolatának nemzetközi jogi szabályait, illetve az egyes európai államok ide vonatkozó rendelkezéseit röviden áttekinteni.
1. Az Európa Tanács által, Strasbourgban, 1989. november 16-án elfogadott, 135. számú, 1990. március 1-jén hatályba lépett, a tiltott teljesítményfokozó szerek használata elleni egyezmény31. cikke szerint a "szerződő államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket a sport területén történő tiltott teljesítményfokozó szerek felhasználásának csökkentése, illetve végleges megszüntetése érdekében."
Az Egyezmény 4. cikkének (1) bekezdése szerint pedig a szerződő államok a tiltott teljesítményfokozó szerek és eljárások sport területén történő felhasználásának, illetve alkalmazásának megakadályozása érdekében törvényeket, államigazgatási eszközöket, valamint egyéb előírásokat alkalmaznak.
Az Egyezmény tehát a szükséges intézkedések megtételéről, illetve törvények, államigazgatási eszközök, valamint egyéb előírások alkalmazásáról rendelkezik, nem említi a büntetőjogi eszközök alkalmazását. Ebből következően az Európa Tanács tagállamai e téren nincsenek kötelezve büntetőjogi rendelkezések megteremtésére.
Semmilyen egyéb nemzetközi jogforrás, Uniós joganyag nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a doppinggal való visszaéléssel szembeni egységes, vagy viszonylag egységes büntetőjogi fellépést indokoltnak tartaná. Ennek ellenére az európai országokban viszonylag egységes annak megítélése, hogy szükséges-e a doppinggal való visszaélést büntetőjogi szankciókkal fenyegetni, de - mint látni fogjuk - teljesen eltérőek a megválasztott büntetőjogi eszközök.
2. Az egyes európai államok rendelkezéseit vizsgálva azt láthatjuk, hogy szinte minden állam a büntetőjogi szankciók alkalmazása mellett döntött, azonban e rendelkezések döntő többségében nem képezik a büntető törvénykönyvek részét. Ez alól kivétel pl. a cseh Büntető Törvénykönyv, amelybe 1993-ban került beiktatásra a 218a) §, amely szerint: "Egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki tizennyolcadik életévét meg nem haladó személynek ismételten, vagy nagyobb mennyiségben anabolikát, vagy egyéb anabolikus hatású szert - nem gyógyítás céljából -átad." 4
Az európai államok túlnyomó többségében azonban a vonatkozó tényállások, vagy a doppinggal való visz-szaélés tilalmáról rendelkező speciális törvényekben (Olaszország, Belgium, Franciaország, Svédország) találhatóak, vagy a gyógyszerkészítményekről rendelkező jogszabályokban. Más államok pedig a doppingszerekkel való visszaélések egyes eseteit a büntető törvénykönyvek különös részi - nem speciálisan doppingra vonatkozó - tényállásainak keretében bírálják el (csalás, korrupciós tényállások stb.), míg más esetekre a büntető jogi melléktörvények tartalmaznak rendelkezéseket (pl. Németország, Ausztria).
Jelenleg az Európai Unió egyetlen tagállama, nevezetesen Hollandia nem lép fel büntetőjogi eszközökkel a doppingszerekkel való visszaéléssel szemben.
A német gyógyszertörvény 6. a) §-a pl. a következőképpen rendelkezik:
"60) § (1) Tilos sport területén történő teljesítményfokozás céljából gyógyszert forgalomba hozni, felírni (használatra rendelni), vagy azt alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése csak olyan gyógyszerek esetében alkalmazandó, amelyek a tiltott teljesítményfokozó szerek elleni egyezményben felsorolt tiltott teljesítményfokozásra alkalmas hatóanyagokat tartalmaznak, ha
a) a forgalomba hozatal, felírás (használatra rendelés), illetve az alkalmazás nem gyógyítás célját szolgálja, és
b) a tiltott teljesítményfokozó szerek használata eredményre vezet, vagy eredményre vezethet."
Ugyanezen törvény 95. §-a (1) bekezdésének 2. a) pontja tartalmazza - többek között - a tiltott teljesítményfokozó szerek kereskedői jellegű magatartására vonatkozó büntetőjogi szankciókat. Eszerint:
"Aki a 6. a) §-ban foglaltak megsértésével a sport területén történő tiltott teljesítményfokozás céljából tiltott teljesítményfokozó szert forgalomba hoz, felír (használatra rendel), vagy alkalmaz, két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
...(3) A büntetés egy évtől tíz évig terjedőszabadságvesztés, ha
1. az elkövető az (1) bekezdés szerinti cselekménnyel életveszélyt, avagy más életének, vagy testi épségének súlyos károsodását idézi elő vagy
2. az elkövető a cselekményt haszonszerzési céllal követi el és jelentős vagyoni előnyre tesz szert,
3. az elkövető a tiltott teljesítményfokozó szert 18 életévét meg nem haladó személynek adja, vagy 18 életévét meg nem haladó személynél tiltott teljesítményfokozásra alkalmas módszert alkalmaz."
A korábban már említettek szerint a tiltott teljesítményfokozó szerek használatára vonatkozó elkövetési magatartások pedig a csalás5 tényállásának keretén belül kerülnek elbírálásra.
3. A különböző államok büntető tényállásai jelentős eltérést mutatnak a tiltott teljesítményfokozó szerek körének, azaz az elkövetési tárgyak meghatározása szerint. A cseh Btk. pl. kizárólag az anabolikát, illetve az anabolikus hatású szert vonja a büntetendő tiltott teljesítményfokozó szerek körébe. A svéd Btk. - hasonló módon - korlátozza az elkövetési tárgyak körét a
- szintetikus anabolikus szteroidokra,
- tesztoszteronra, illetve ezek származékaira,
- növekedési hormonra6.
Az államok többsége azonban általánosabb jellegű megfogalmazást alkalmaz, amelyben nemzeti, vagy nemzetközi szervezetek által összeállított, és folyamatosan karban tartott "dopping listára" utalnak. Ilyen szabályozás van pl. Franciaországban, Németországban7.
4. Az egyes államok a legkülönbözőbb meghatározásokat adják a lehetséges célzatok tekintetében, azaz bár szinte mindegyik állam célzathoz köti a tiltott teljesítményfokozó szerek felhasználását, ezek a célok eltérőek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
