Jelen tanulmány alapvető célja annak vizsgálata, hogy a munkaviszonyban, a munkáltató és a munkavállaló között fennálló alá-fölé rendeltségi viszonyban lenne-e, illetőleg lehetne-e létjogosultsága a választottbírósági eljárásoknak. Előmozdítaná-e a felek igényérvényesítési lehetőségeit az, amennyiben a bírósági igényérvényesítés nem kizárólag a munkaügyi kollégiumok falait jelentené, hanem egy olyan "bírói testületet" is, amely ugyancsak képes a jogviták végére pontot tenni. A tanulmány során vizsgálatom tárgyát képezi az is, hogy különbség tehető-e az individuális, illetve a kollektív munkajog között a választottbíráskodás szükségességét illetően, és amennyiben igen, akkor milyen szempontok azok, amelyek annyira szignifikánsan különböznek, hogy az egyik esetében szükség van, illetve lehet a választottbíráskodásra, a másik vonatkozásában azonban egyáltalán nem.
1. Bevezetés, problémafelvetés
2. A bírósághoz fordulás mint Alaptörvényben biztosított jog
3. Szerződési szabadság - igényérvényesítési szabadság?
4. A választottbíráskodásról általában
5. A bírósághoz fordulás rögös útja - a választottbíráskodás lehet a megoldás?
6. A választottbírósági eljárás alapvető rendelkezéseinek vizsgálata munkajogi szemléleten keresztül
7. Bújtatott választottbíráskodás? - avagy a kollektív munkaügyi vita szabályai az Mt. alapján
8. Konklúzió, összegzés
A választottbíráskodás jogintézménye megközelítőleg egyidős az emberiséggel, hiszen már az államok megjelenését megelőzően is jelen volt.[1] Őseink esetében is már bőven akadtak konfliktusos helyzetek, amelyeket valamilyen módon igyekeztek feloldani. A kor emberei már viszonylag hamar ráébredtek arra, hogy a nyers erőszak nem minden esetben célravezető, hiszen az sokszor nagyobb kárral járhatott, mint amelynek elhárítására éppen törekedtek. Mindebből következett az a kézenfekvő megoldás, hogy a közösség tagjai közül választanak ki egy egyént, aki "igazságot" tesz az egymással vitás helyzetben állók között. Ugyanakkor amennyiben valamelyik fél nem értett egyet a "bíró" döntésével, a végrehajtás eszköze jobb híján továbbra is az erőszak volt. Visszatekintve azonban mégis hatalmas jelentőséggel bír mind a mai napig a választottbíráskodás korai megjelenése, hiszen a napjainkban ismeretes állami büntetőhatalom, illetve igazságszolgáltatás alapjai is ezen nyugodnak.[2]
Manapság a választottbíráskodáshoz immáron merőben más jelentést társítunk, mint korábban, hiszen az alkotmányos berendezkedések és a jogállamiság egyik - és talán legfontosabb - alapvető követelménye, hogy az igazságszolgáltatás állami monopóliumot képez, mivel "ez a jogállami rend egyik tartóoszlopa, amelyik a társadalmi együttélés jogi békéjét biztosítja és a jogvédelmet, illetve a jogbiztonságot garantálja."[3] A hatályos szabályozás[4] értelmében azonban már sokkal szűkebb körben lehet igénybe venni az általunk választott bírói testületet, mint korábban, hiszen az igazságszolgáltatási tevékenységet a rendes bíróságok végzik.[5] Álláspontom szerint ugyanakkor a választottbíráskodás, mint a rendes bírósági eljárás alternatívája sok esetben gyorsítaná és tehermentesítené a bírósági szervezetrendszert, hiszen a felek választásává válna annak a kérdésnek az eldöntése, hogy állami bírósági rendszert vagy attól elkülönülő, más bírósági szolgáltatást vesz-e igénybe. Természetesen nem gondolom azt, hogy jó megoldás lenne, ha szinte bármilyen ügyben, különösebb korlátozás nélkül fordulhatnánk válasz-
- 1/2 -
tottbírósághoz, ugyanakkor mégis pozitív irányba mozdulhatna a választottbíráskodás jogintézményének elterjedése, megítélése, ha szélesebb hatáskörrel rendelkezne, vagyis több esetben lehetne ilyen típusú bírói fórumhoz fordulni.
Munkaviszonyra vonatkozó igények esetében az irányadó rendelkezések[6] szerint az igényérvényérvényesítés alapvető színtere a bíróság, amely szervhez mind a munkavállaló, mind a munkáltató fordulhat olyan konfliktusos esetben, amikor a felek közötti párbeszéd már nem nyújt kellő megoldást. Ezekben az esetekben a munkaügyi hatáskörrel rendelkező bíróságoknak nem áll rendelkezésünkre kifejezetten munkaügyi jogvitákra vonatkozó kódex, hanem a Pp. szabályait kell alkalmazniuk, a munkaügyi perekre vonatkozó kifejezett eltérésekkel. Tekintettel arra, hogy az Mt. nem említi meg a választottbíróság igénybevételének lehetőségét, illetőleg a Vbt. hatálya[7] kifejezetten ki is zárja a munkaügyi vitákban való választottbírósághoz való fordulást, így egyértelműen megállapítható, hogy ma Magyarországon a jogrendszer nem biztosít lehetőséget arra, hogy az esetlegesen felmerülő munkajogi igényeinket választottbíróság útján rendezhessük.
Jelen tanulmányban alapvetően azzal foglalkozom, hogy a munkaviszony vonatkozásában, a munkáltató és a munkavállaló között fennálló alá-fölé rendeltségi viszonyban[8] van-e, illetőleg lehetne-e relevanciája a hatályos jogrendszer részét képező választottbírósági eljárásnak, segítő kezet nyújtana-e ez a lehetőség a feleknek az igényérvényesítés során, amennyiben mód nyílna munkajogi tárgyú kérdéseket is egy általuk választott testület előtt megtárgyalni. Igyekszem feltárni azt is, hogy különbség tehető-e az individuális és a kollektív munkajogi igényérvényesítés között a választottbíráskodás szükségességét illetően.
A bírósághoz való fordulás alapvető jogát az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése deklarálja, amely értelmében "[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el". A tisztességes eljáráshoz való jog tehát a jogállamiság alapvető követelménye, amelynek az is szerves részét képezi, hogy az állampolgárok a törvény által létrehozott bíróságokhoz fordulhatnak olyan esetekben, amikor konfliktushelyzetbe kerülnek egymással. Azért is lényeges ez a kinyilatkoztatás, mert ahogyan már korábban említettem, a "bírósághoz fordulás jogának objektív közjogi oldala a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységének monopóliuma."[9] Ez alól azonban nem jelentenek kivételt a választottbírósági eljárások sem, tekintettel arra, hogy a "rendes" bíróságok jogosultak a választottbíróság által meghozott ítéletet megsemmisíteni.[10] Az Alkotmánybíróság rámutat[11] azonban, hogy az Alaptörvényben biztosított bírósághoz fordulás joga nem abszolút,[12] hiszen korlátként merülhetnek fel többek között az aktív, illetve a passzív perbeli legitimáció vonatkozásában megalkotott eljárási szabályok is. Jogbiztonság garantálásának szempontjából tehát elengedhetetlen az, hogy kizárólag a formalizált eljárás szabályainak betartásával keletkezhetnek érvényes jogszabályok. Ezek értelmében tehát csak akkor van lehetősége a félnek ténylegesen bírósághoz fordulni - és gyakorolni az Alaptörvényben biztosított jogosultságát -, ha arra az irányadó jogszabály feljogosítja.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
