In respect of the legislative process of the new Civil Code to be completed soon, one may recall the winding story of the Private Law Bill (Mtj.) referred to as the "Uncodified Code" as an exemplary story of private law codification. Similarly to previous bills, this was not enacted either; however, one may observe its major effect on the development of dogmas and judicial practice of private law in Hungary. This present study is aimed at examining the Bill's regulations with reference to the invalidity of contracts while considering the relevant statutory law sections and the development of common law of the time.
Accordingly, the author will follow the order adopted in the Code; will collect the reasons of invalidity related to contract format, then study the nullity of contracts: the cases of impossible contracts, contracts contrary to public policy and morality, and finally, exploitative contracts. Subsequently, the author will survey vitiated consent in the field of operative will: in particular, 'pretence' that is distinguished from trusts and that entails nullity, 'ill-considered contractual declarations' that are highly regulated in the Proposal and 'errors', 'deception' and 'menace' that are obvious grounds for action. Next, the study shall review invalidity and duress resulting from legal incapacity regulated in other areas of law. After the introduction of nullity and grounds for action, the next major pillar of the research paper is an insight on the specific rules applied in these two cases followed by a discussion of the system of sanctions applied for void contracts. The examination of this specific area also verifies the fact that the Code has a permanent effect on and plays a vital role in common law and the development of jurisprudence in Hungary. We trust that our readers will see how the established sections of common law were thus collected into a shaded and subtle system. Our intention was also to picture that the judicial practice in Hungary could often refer to and base with great certainty on the Private Law Bill that was never enacted but whose practical use had an impact equal to that role.
A napjainkra befejeződő új Polgári Törvénykönyv jogalkotási munkálatai kapcsán példaértékkel hivatkozhatunk a magánjogi kodifikáció viszontagságos történetében "kodifikálatlan kódexnek" nevezett Magánjogi Törvényjavaslatra (Mtj). A jelenlegi jogi környezetben, az újfent felvetődő klasszikus dogmatikai kérdések vizsgálatakor még szembetűnőbb, hogy a magyar jogalkotás mily kiváló, színvonalas munkája készült el 1928-ban. Vezérlő elvét tekintve megvalósította a szétszórt jogtételek elvi alapokra helyezését, egy egységes, a hézagok kitöltésére törekvő, gazdasági fejlődéssel is lépést tartó komplex szabályrendszer megteremtését. Mesterien összegezte a korábbi bírói gyakorlat, a szokásjog sajátos elemeit, nyelvezetében gördülékeny, tiszta, világos stílust teremtett. S bár törvény a korábbi kezdeményezésekhez hasonlóan ebből a tervezetből sem lett, egyértelműen leszögezhetjük, hogy a magyar magánjogi dogmatika és a hazai bírói gyakorlat fejlődésére maradandó hatást gyakorolt. Jelen tanulmány, figyelemmel a vonatkozó jogtételekre, a korabeli szokásjog alakulására, a törvényjavaslat szerződések érvénytelenségére vonatkozó rendelkezéseit kívánja elemzése tárgyává tenni.
"Érvénytelenség - mi az? Szemben azon külső látszattal, mintha itt (jogilag) történt volna valami, fennforgása annak, hogy nem történt semmi. Pontosabban: szemben azzal, ami (tényleg) csakugyan történt, fennforgása annak, hogy nem úgy történt, hogy a történteknek látszóhoz fűződni szokott jogkövetkeztetések beállta volna."[1] Grosschmid megközelítésében két összetevője van a szerződések érvénytelenségének: a jogi negatívum és az ellenkező látszat. Az érvénytelen ügyletnél csak látszólagos a szerződés megjelenése, ehhez társul az a jogi negatívum hogy mégsem alkalmas arra, amire látszólag rendeltetett, hiszen joghatás nem kapcsolódhat hozzá. Szladits ezen a szálon haladva kifejti, hogy "ha valamely tényállásban megvan a jogügylet külső látszata, de a jogügylet egyik-másik kelléke hiányzik, akkor érvénytelen jogügylettel van dolgunk".[2] Almási szerint a szerződések érvénytelensége esetén a tárgyi jog a hibás ügylettől a szándékolt joghatásokat megtagadja.[3] Tóth megfogalmazásában a szerződés hibás, vagyis "nincsen annyi ereje, érvénye, mint a jó szerződésnek".[4] A szerződés eme hibáinak felleltározására a jogtudományban többféle csoportosítási szempont, rendszerezési mód alakult ki. Jelen tanulmányban legkézenfekvőbb megoldásként a Javaslat igen logikus, és következetesen felépített érvénytelenségi szabályrendszerét követjük. Az Mtj. az érvénytelenség okait három fejezetbe elhelyezve, konkrét témakörökbe ágyazva adta meg. Ezek a "A szerződések alakja", "A
- 24/25 -
szerződések tárgya", "Szerződés értelmezése. A szerződési akarat hiányai" című fejezetek.[5] Úgy véljük, a kódex szemléletmódját is sajátos módon kifejezi ez a megközelítés, minek eredményeként az érvénytelenségi okok rendszerének három jól elkülöníthető területe rajzolódik ki:
- A szerződés alakiságával kapcsolatos érvénytelenségi okok
- A szerződés tárgyában felmerülő érvénytelenségi okok
- Az akaratban fellelhető érvénytelenségi okok
Mai jogunkhoz hasonlóan az Mtj. is követte a formaszabadság elvét. Éppen ezért igen szűken vonta meg a formakényszer alapján megkötendő szerződések körét. Idevonatkozó rendelkezése szerint, ha a törvény a szerződés alakjára meghatározott formát szab, és az alak hiányához más jogkövetkezményt nem kapcsol, az alakiság megsértésével kötött szerződés semmis lesz. Az érvényesség feltételeként a kötelező formát a felek is kiköthetik, s kétség esetén vélelem szól amellett, hogy a szerződés érvényét tették a szabott alaktól függővé (Mtj. 960. §). Amennyiben törvény előírásán alapult a kikötött alakiság, az ajánlat és az elfogadó nyilatkozat egy okiratba foglalása szükséges, továbbá mindegyik félnek sajátkezű aláírásával vagy kézjegyével kellett ellátnia.[6] A felek által szabott írásbeliségre eltért a szabályozás azon a ponton, hogy a nyilatkozatok egy okiratba foglalása nem szükséges, így a levél- vagy táviratváltás is elegendő az érvényességhez.[7]
A Javaslat indokolása szerint e kivételes formakötöttség felállításával a cél leginkább a felek saját tapasztalatlanságuktól vagy meggondolatlanságuktól való megóvása volt.[8] Részben ezt tűnik alátámasztani az az érdemi kivétel is, miszerint ha a szerződést a felek teljesítik, a szerződés szabadul a formális kötöttség alól (Mtj. 961. §). Weiss Emília élesen rávilágít arra, hogy a korábbi magyar magánjogi törvénytervezetek egyetlen szövege sem ismeri el a teljesítés ily általános konvalidáló hatását.[9] E rendelkezés értelmében akár törvény, akár a felek kikötésén alapult a formalizmus, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás teljesítésével az ügylet érvényes lehetett. Következésképp úgy is fogalmazhatunk, hogy ez esetben a teljesítés a szerződés megszabott alakját pótolta. A telekkönyvi bejegyzéstől viszont nem tekintett el a szabályozás: csak a bejegyzéssel megerősített teljesítés oldott fel a formakötöttség alól. Az elfogadott teljesítés által - ellenkező törvényi intézkedés hiányában - a nem megfelelő alakban kötött ingatlan adásvételi szerződés is érvényessé válhatott.[10] Ma e merőben formalizált világban különösen érdekesnek tűnik Tóth idevonatkozó megállapítása: "Népünk nem szereti a formális ügyleteket: ingatlanok adatnak-vétetnek ma is, merőben szóbeli ügyletekkel: visszás volna, ha valaki, bár az ingatlan tényleg átadatott, a vételár kifizettetett, nem védené ilyenkor (a jog) a vevőt azért, mert a vételi szerződés csupán szóbeli volt."[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
